EuroCom – Romániai Sajtófigyelő

Mit jelentett az Egyetem (Universităţii) tér? És az 1990. június 13–15-i bányászjárás? Ki a bűnös e bányászjárás több tíz halottjáért? Milyen célból követték el a bűnt? És mit jelent Románia számára, hogy a tettesek büntetlenül maradtak?

Konzervativizmusról, liberalizmusról, populizmusról, az európai parlamenti választásokról és az Orbán-kormány működése által kiváltott kritikákról is beszélgettünk a Magyar politikai enciklopédia erdélyi szócikkszerzőjével.

Az úzvölgyi magyar katonai temető körül kialakult cirkusz a romániai magyarságot ért verbális, jogi és fizikai atrocitások látlelete. Az elmúlt harminc évben ugyan nem ez volt a legsúlyosabb magyarellenes merénylet – és ahogy a román hatalom kétségbeesett vergődéseit nézzük, jönnek hamarosan újabb és újabb próbálkozások –, a mostani történet egy dologra mégis rávilágít: az erdélyi … → olvasásának folytatása

Olvasom a helyi román sajtóban az uzvölgyi eset(ek) összefoglalóját. Mellőzve a ránk aggatott jelzőket és a részleteket arról, hogy az ott történt minden rossznak okozói a magyarok, élükön vezetőikkel, az RMDSZ tisztségviselőivel és képviselőivel, a történetet így lát(tat)ják: a hősök emléknapján, június 6-án a románok annak rendje és módja szerint meg szerettek volna emlékezni hősi … → olvasásának folytatása

Három és fél évvel a bukaresti Colectiv-tűzvész után (amely 65 fiatal emberéletet oltott ki) még mindig csak szenvedői vannak a tragédiának, bűnösöket találni és elítélni, a veszélyt elhárítani máig nem ért rá a román állam, illetve annak hatóságai.

Az úzvölgyi temető nem most kerül először válságos helyzetbe. Bár az első világháború után a Mária királyné patronátusa alatt működő Hősök Kultusza Társaság felvállalta a karbantartását, 1940-ben a visszatérő magyar állam csak korhadt nyírfakereszteket talált ott. A kommunista diktatúra évei alatt pedig szintén „temetőrendezést” terveztek, amely akkor – szerencsére – nem valósult meg.  A román … → olvasásának folytatása

Számos kudarc után az ellenzéki alakulatok ismét belevágtak a kormánybuktatás nemes feladatába, és a parlamenti szünet előtt bizalmatlansági indítványt nyújtanak be a kormány ellen.

Igen komor képet fest Romániáról és kilátástalannak tartja az ország helyzetét a Babes-Bolyai Tudományegyetem előadótanára. A Nagybányán született 49 éves Doru Pop több tanulmány és esszékötet szerzője, a filozófiatörténet doktora úgy véli (vélhetőleg egy 2016. február 19-i cikkről van szó, magyarul itt olvasható – E-RS), hogy „Románia biológiai kiürülése” súlyos politikai következményekkel jár az országra … → olvasásának folytatása

Kereken egy héttel az úzvölgyi katonatemetőben lezajlott botrány után az egyenruhások nekifogtak a helyzet rendezésének. Alig néhány hónapot késtek, valószínűleg nyakkendős parancsnokaik utasítására, mert azoknak politikai hasznuk származott a cirkuszból. A kegyelet csatáját azonban mindannyian elveszítettük.

Furcsán kezdődik az úzvölgyi botrány szálainak felgöngyölítése: az első, akit háromezer lejes pénzbírsággal sújtanak a hatóságok, nem más, mint Kovászna Megye Tanácsának alelnöke, Grüman Róbert.

Ingyenes, gyorsabb, mint a pereskedés és online is elindítható az eljárás. Ennek ellenére az erdélyi magyarok közül kevesen élnek ezzel a lehetőséggel, ha valamelyik állami intézmény megsérti az alapvető emberi vagy kisebbségi jogaikat.

A hétvégén szinte mindent átnéztem, ami a románok és magyarok között az úzvölgyi temetőben június 6-án történt incidensekről a sajtóban megjelent. A románok számára június 6-a a hősök napja és a Mennybemenetel ünnepe (a cikket kizárólag az áltárgyilagosság álcája mögé rejtett áldozathibáztatás ábrázolására közöljük – E-RS).

„Korántsem sikertörténet”, „napokra leállt”, „ismét akadozik a működése”. Évek óta sűrűn olvashatóak hasonló címek a híradásokban az egészségügyi kártyáról, az egységes informatikai rendszerről, amely kapcsolatot hivatott teremteni a gyógyító, az egészségbiztosító és a páciens között. És hosszú évek óta panaszkodnak orvosok, betegek, hogy akadozik, működésképtelen a 2012 óta bevezetett szisztéma.

A közhiedelemmel ellentétben a nyolcvanas évek legismertebb Tinája nem az énekesnő volt, hanem Margaret Thatcher kijelentése, a „There is no Alternative” („Nincs alternatíva”).

A háziorvosok országos szövetségétől elégtelent kapott az egészségügy egységes informatikai rendszere, a SIUI. A háziorvosok azt állítják, hogy egyre nehezebben tesznek eleget orvosi kötelességüknek, hiszen naponta szembesülnek azzal, hogy nem működik az informatikai rendszer, amely az egészségügyi szolgáltatók, az egészségbiztosító és a beteg közötti kapcsolatot kellene biztosítsa. A háziorvosok figyelmeztetnek: a teljes összeomlás szélén áll … → olvasásának folytatása

Miközben az úzvölgyi hadi temetővel kapcsolatos újabb és újabb, egyre undorítóbb fejlemények uralják a közbeszédet, megfűszerezve egy kis csíksomlyói hatósági túlkapással – a magyar hivatalosságokkal szembeni húzások a pápalátogatás alkalmával –, illetve a fociultrák egymást követő magyarellenes kirohanásaival, úgy tűnik, hamarosan nem csak ezekért fájhat a fejünk.

A Moldovában most zajló „kis forradalom” azért is figyelmet érdemel, mert térségünkben több állam is hasonló problémákkal küzd. De miért fogott most össze Moszkva és a Nyugat?

A június 6-i incidenst követően ismertté váltak mindazok a levéltári dokumentumok, amelyekre hivatkozva a dormánfalvi polgármester a temető nemzetközivé alakítását elhatározta. Amint ezekből kiderül, a temetőben az első világháború idején eltemetett 350 honvéd mellé az 1926-27-ben lezajlott hadisír-összevonás során további 793 katona került elhantolásra. A temető alaprajzának jelmagyarázatán az újonnan áttelepítettek és honvédek egyaránt ellenséges … → olvasásának folytatása

Egy válás soha nem szép, de vannak különösen csúnyára sikerült szakítások. Az RMDSZ és a PSD együttélése taktikai, pontosabban szavazatnövelő céllal ért villámgyorsan véget néhány nappal az európai parlamenti választások előtt, amikor a szemeteszsákos, illetve trikolóros provokátorok már tették a dolgukat az addig kevesek által ismert úzvölgyi haditemető ügyében.

A hazai orvosi és ápolóképzésben leggyorsabban és leghatékonyabban azt a képességet sajátíthatják el a majdani egészségügyi rendszer szereplői: hogyan kell az orvosi szobából úgy ki-bejárni, hogy az illető „gondozó” tekintete egyetlen pillanatig és még véletlenül se időzzön el a váróteremben rostokoló embereken, betegeken, pácienseken. Legalábbis ez volt az erőteljes benyomásom a brassói fertőző kórház sürgősségi … → olvasásának folytatása

Meg sem melegedett rendesen a bársonyszék a kormányfő tiszteletbeli gazdasági tanácsadója alatt, aki a bajuszos nagyfőnök hűvösebb tájakra való költözése után váltotta szintén a bírósággal bajlódó elődjét. Azért menesztették egy bő hét után, mert egyebek mellett a közalkalmazottak számának csökkentéséről is beszélt egy televíziós műsorban. A pénzügyminisztert viszont nem menesztették, pedig az ellenzék szerint ő … → olvasásának folytatása

Hiába mondta – még az úzvölgyi botrányt megelőzően – Kelemen Hunor, hogy a többség és kisebbség viszonya biztonságpolitikai kérdés is, melynek rendezése nélkül nincs tartós béke, szavaira egyre kevesebben figyelnek. Nem mintha az RMDSZ elnökének állítása nem lenne megalapozott, hanem azért, mert a romániai politikai küzdőtéren a kisebbségi kérdés nehezen érthető a többség számára.

Politikusaink három napon keresztül egy váratlan szusszanásnyi időt élhettek át, amikor eléggé szégyellték volna egymás anyját szidni, így aztán – udvarias áhítattal átitatottan – meglepetten nézték az emberáradatot, mely azért jött, hogy meghallgassa és megnézze, hogyan nézhet ki a bolygó egyik legerősebb személyiségének normalitási és egyházi kiválósági teljesítménye, aki – ahogy azt maga mondta – … → olvasásának folytatása

Talán furcsán és ellentmondásosan hangzik, de bizonyos mértékig mégiscsak köszönettel tartozunk azoknak a szélsőséges, soviniszta románoknak, akik megostromolták, elfoglalták és meggyalázták az úzvölgyi osztrák–magyar katonai temetőt. És persze mindazon román illetékeseknek, akik a provokációt megszervezték. Ezzel ugyanis képes-hangos bizonyítékot szolgáltattak számunkra arról, mennyire hazug az az évtizedek óta mantrázott hivatalos román álláspont, miszerint Romániában példaértékűen … → olvasásának folytatása

Hogy a csíkszentmártoni temetőkert körüli „összecsapásokat” mi váltotta ki, és mi a „sértett fél” területfoglalásának politikai, illetve jogi háttere, azt feltehetően az erre illetékesek kísérlik meg tisztázni majd. Ebbe a vitába nem ártom magam. Annak ellenére sem, hogy tudom, manapság a politikai és a jogi kérdésekben is kilátástalan tárgyilagos döntésre számítani. Minkét vonatkozásban csupán a … → olvasásának folytatása

Kivártam, megrágtam, mégsem tudom lenyelni azt, ami az úzvölgyi katonatemetőben történt. Nem lehet, mert megszólaltak a békítő vitézek – köztük a közszolgálati rádió egyik magyar szerkesztője is –, és tovább korbácsolják feltépett sebeinket. Érvelésüket arra építik, hogy, bár bizonyítottan elítélendő a focihuligánokkal megspékelt román támadók viselkedése, azért a székely-magyar zsoltáréneklők sem ártatlanok, akiket kampányérdekből hívtak … → olvasásának folytatása

Valami okosat, de inkább hasznosat kellene most szólni. Igen, sokkolt, és azt hiszem, nemcsak engem, hanem nagyon sokunkat megdöbbentett az, ami csütörtök délután az uzvölgyi katonatemetőnél és a sírok között lezajlott. Még akkor is sokk volt ez, ha az eltelt száz év alatt már hozzászoktunk ahhoz az állapothoz, lassan megtanultunk együtt élni azzal a tudattal, … → olvasásának folytatása

A múlt heti úzvölgyi történések miatt hat ország bukaresti nagykövete – többek közt Németország, Franciaország és Svédország képviseletei, amelyek többször is határozottan felléptek a román igazságügy gyengítése ellen, és közös közleményben fenyegették azokat, akik esetleg gyengítenék az igazságügyi rendszert – felszólította az illetékeseket, hogy tegyenek meg mindent a nemzeti kisebbségek védelme érdekében.

A többségi lakosság, a románság részéről kénytelen-kelletlen túl sokszor esik szó a másfél milliós magyar kisebbségről, a narratíva, a szövegkörnyezet pedig az esetek jelentős részében pejoratív. Egyszerűbben fogalmazva: ha a románok az erdélyi magyarokról beszélnek, írnak, vitáznak, akkor annak az esetek bántóan nagy mértékében negatív lesz a végkicsengése. Valami olyasmi, hogy

Úzvölgyén már 1917 óta létezik egy katonai temető, ahol 4 háborúzó hadsereg 7 különböző nemzetiséghez tartozói katonák nyugszanak, legalábbis elméletileg.

Románia hagyományosan Európa-optimistább, mint Magyarország. A populista üzenet, a látszat ellenére, kevésbé talált támogatókra a román kollektív tudatban, mondja Robert Adam politológus – a baloldali és jobboldali populista, nacionalista mozgalmak lavinája; és egy sötét kommunista korszak dacára.

Kudarcot vallott a legújabb és legdicsértebb kísérlet Románia megcivilizálására, mert nem létezett. Mi van helyette: ugyanaz a komédia, mely továbbra is megengedi a barbárságot, ezúttal konszenzuális, erényes és a külföldi adminisztrátorok által engedélyezett formájában.

Persze nem csak ez a baj a Janovics Jenő munkásságát (nem) bemutató kolozsvári kiállítással az idei Transilvania Nemzetközi Filmfesztiválon.

Trianon nem a jelen, hanem a múlt része – mondta ki a szentenciát több, magát européernek, modernnek és progresszívnak tartó megmondóember a rossz emlékű békediktátum aláírásának évfordulója kapcsán. Pedig ha a Nagykörúton túlra is kiterjedne az illetők figyelme, akkor bizony szembe tűnne, hogy Trianon nagyon nem a múlt része. Hanem a békediktátum aláírásának időszaka óta … → olvasásának folytatása

Huszonkilenc éves reflexeket vélek újból működni, midőn az úzvölgyi fejleményeket figyelem: akkor, 1990 tavaszán előbb a március 15-i szatmárnémeti ünnepségen jegyezhettük az első provokációt; ez főpróba volt, amolyan szondázás – megkockáztatom, hogy a határmenti övezet miatt nem is akartak-mertek többet, csak „megágyazni” a további akcióknak, előhangulatot kelteni és egyben felmérni, hogy mennyire lehet az etnikai … → olvasásának folytatása

Divatba jött mifelénk a népszavaztatás, ha minden úgy igaz, ahogy mostanában hallani, szűk esztendő leforgása alatt háromszor is az urnák elé hívnak. Csak annyi a gond ezzel, hogy a mostani formában a napi politikai csatamezőn veszik palira a választót, és ezzel aláássák a referendum mint a választópolgári akarat közvetlen kinyilvánítási formája intézményének a komolyságát. Csak úgy … → olvasásának folytatása

Az évvégi elnökválasztáson nem a liberális Klaus Iohannist támogatja a Mentsétek meg Romániát Párt (USR) és szövetségese, a Dacian Ciolos vezette PLUS, hanem saját jelöltet indítanak. Ezt Dan Barna USR-vezér jelentette be az államfővel sorra került keddi konzultációt követően. Jól van – mondta erre (állítólag) a rá jellemző blazírtsággal Iohannis. Nem is lenne normális, ha … → olvasásának folytatása

Talán nincsenek is szavak arra, ami tegnap délután Úzvölgyében történt. Hihetetlen, döbbenetes, elkeserítő, elképesztő, vérlázító, barbár – körülírni is nehéz mindazt, amit a hősi temetőbe rontó, kövekkel dobálózó, teli torokból üvöltő, keresztre mászó, öntelt arccal piros-sárga-kék zászlót lengető horda láttán éreztünk.

Dániel pátriárka egy jól kigondolt imázsgyakorlat részeként használta fel a pápa látogatását, már az elejétől fogva elutasítva az ökumenikus párbeszédet. Újabb lehetőséget szalasztottak el a BOR segítségével elárult és kommunista börtönökbe vetett görögkatolikusok drámai aktájának lezárására.

Azt mondta nemrég egy pedagógus, aki az elméleti tantárgyak dominanciája miatt meglehetősen háttérbe szorult, úgynevezett „technológiai ismereteket” oktatja, hogy a tanterv előírásainak megfelelően alig jut idő valódi gyakorlati tudást átadni a gyerekeknek.

Nagy port vert fel szerdán az a bejelentés, miszerint a parlament elé kerül az eddigi legszigorúbb dohányzásellenes törvénytervezet. Az európai parlamenti választásokon látványos előretörést elért USR egészségügyi vonatkozású törvénytervezettel dobbant: eszerint tilos lenne a dohánytermékek reklámozása, ingyenes osztogatása, és nem utolsósorban betiltaná, hogy a dohánytermékeket gyártó cégek különböző rendezvényeket szponzorálhassanak. A kezdeményező, az egészségügyi szakbizottság alelnöke … → olvasásának folytatása

Röviddel a pápalátogatás után máris sok negatív, de pozitív értékelés is megjelent a nyilvánosságban. A háromnapos vizit dramaturgiája, díszlete, diplomáciai körítése meglehetősen bonyolult volt, viszont nem kell nagyon szakavatott legyen valaki ahhoz, hogy észrevegye a pozitívumok túlsúlyba kerültek. Úgy gondolom, fontos ezt tudatosítani, mert hajlamosak vagyunk lebecsülni magunkat, értékeinket, sokszor sikereinkből sem tudunk erőt meríteni, … → olvasásának folytatása

Miközben Klaus Iohannis államelnök arról áradozott Ferenc pápának, hogy Románia mily példaértékűen tiszteletben tartja kisebbségeinek jogait, mennyire fontos itt a békés együttélés, a többség és kisebbség közötti párbeszéd, mily jelentős szereppel bír tájainkon a tolerancia, a vendég csíksomlyói miseruhájáról éppen kicenzúrázták a magyar feliratot. Nem tudja, hogy ez Románia? – dörgött rá a csíksomlyói kegytemplom … → olvasásának folytatása

Bár azzal fenyegetőzik, hogy majd, valamikor, június vége felé bizalmatlansági indítványt nyújt be, az ellenzék most nem nagyon szeretne kormányozni. Az USR–PLUS (Mentsétek meg Romániát Szövetség–Szabadság, Egyenlőség és Szolidaritás Pártja – E-RS) azt állítja, hogy nem rendelkezik a parlamenti választás által biztosított legitimálással, az RMDSZ a magyar érdekek érvényesítésétől teszi függővé a bizalmatlansági indítvány megszavazását. … → olvasásának folytatása

Fő gondolatok: * A Dăncilă-kormány nem maradhat tovább. * Dragnea tényleg azt képzelte, hogy a 2016-os győzelemmel megtalálta a siker kulcsát, tévesen azt gondolva, hogy határozottan beletaposhat a pérémés (PRM = Nagy-Románia Párt – E-RS) ihletésű euroszkeptikus populizmus pedáljába. * Azt hiszem, hogy komolyan megkérdőjeleződik a PSD (Szociáldemokrata Párt – E-RS) domináns párti státusza, ennek … → olvasásának folytatása

Ferenc pápa romániai látogatása (2019. május 31–június 2.) számos területre kiható esemény lesz. Az alábbiakban felsoroljuk azokat a fő elemeket, melyek meghatározzák ezt a kivételes, valamint Romániára és a régióra nézve jelentős potenciállal rendelkező momentumot. Sajnos, nemcsak pozitív értelemben. De nem ugorva hirtelen a látogatás kockázataihoz, előbb vitathatatlan jelentőségének és potenciáljának kiemelésével kezdjük.

Mottó: „(…) minden nemzedék az utána következők történelmét teremti meg” (Călin Georgescu, Cumpăna României (Románia mérlege – E-RS), Christiana Kiadó, 2016) Hol vannak a szakembereink? Azok az emberek, akik mögött karrier és teljesítmény van? Az orvostudományban, a matematikában, a közgazdaságban, a mérnöki tudományokban és bármelyik másik területen? Mert a szakmában a teljesítménynek előnyt kell élveznie … → olvasásának folytatása

Európa az, ami és annyi, amennyi. E téren bármilyen tervtúlteljesítés mérgezi az erkölcsi definíciót és lezülleszti az emberanyagot. Következésképpen, bár némileg késő, de jó tudni, hogy az európai parlamenti választás felesleges volt, ahogy az már 40 éve, mind a kilenc eddigi kiírás alkalmával.

Úgy tűnik, hogy bizonyos Erdélyen kívüli hatalmak Erdély feletti hegemonializmusa jelenti az utóbbi évszázadok metapolitikai paradigmáját ebben a három volt hatalmi tömb és jelenleg még mindig létező befolyási szférák találkozásánál található európai mikrokozmosz. Alábbiakban engedjenek meg egy fordított időrendű történelmi minivázlatot: