//
most olvassa...
Élő múlt/Securitate, Történelem, XX. század

Az 1989. december 21-i gyűlés igaz története. Hogyan kezdődött Nicolae Ceauşescu számára a „világvége” – Adevărul

adevarulAz Adevărul megmutatja, mi volt igaz és mi legenda 1989. december 21-e történetében, amikor Nicolae és Elena Ceauşescu pánikba estek, elveszítve a hatalom gyeplőit.

A fülsiketítő zaj kezdetekor a TVR kameráit elfordították, a tömeg pedig nyugtalankodni kezdett. Ceausescu életéből még négy nap volt hátra.

Ráharapva néhány (hozzá, de Moszkvához is!) közeli személy „csalijára”, hogy a temesvári események megbélyegzésére szervezze meg az 1989. december 21-i gyűlést, Nicolae Ceauşescu – tudtán kívül – a saját bukásához járult hozzá. A román forradalom kontextusában sorsdöntő gyűlés momentuma sokáig feltáratlan és egy alapvetően hibás értelmezés által uralt maradt: eszerint a Palota térre a temesvári huligánok elítélésére és a diktátor frenetikus megtapsolására hozott munkások állítólag spontán módon fellázadtak és a gyűlést egy óriási tiltakozó akcióvá változtatták.

Valójában a fővárosi ipartelepekről hozott munkások a lehető legalázatosabbak voltak és csak tömegként szolgáltak, akiken keresztül bizonyos többé, vagy kevésbé ismert erők beavatkozásával bojkottálták a gyűlést.

Röviddel azután, hogy Nicolae Ceauşescu megkezdte a beszédét, a Palota térre hozott több tízezer munkás – pánikba esve – minden irányba futni kezdett. A felvételeken látható, hogy Ceauşescu teljesen zavarban van és azt mondja a közelében lévőknek: „Ez egy provokáció!”.

Az akkor a TVR Palota téren lévő közvetítő-kocsijában tartózkodó Ilie Ciurescu, a Román Televízió egyik rendezője visszaemlékezik: „Megkezdődött a rendezvény és egy adott pillanatban robbanás hallatszott, amit mi, a közvetítő-kocsiban földrengésként érzékeltünk. Megpróbáltuk megőrizni a nyugalmunkat és helyreállítani a közvetítést. Váratlan helyzetekben a kamerákat semleges területre irányítják, de mi továbbra is az erkélyre irányítottuk, mert látni akartuk, mi történik. Így maradtak meg a felvételek Ceauşescuról, amint megpróbálja helyreállítani a gyűlést. A robbanás a Cina vendéglő felől érkezett. A kameráknál álló fiúk azt mondták, hogy petárdák voltak és az emberek szétáradtak, amint megpróbáltak megszabadulni a térségből. Így jelent meg a tülekedés”.

Két hangos pukkanás

Toni Grecu színész, aki 1989-ben a bukaresti Számítógép-gyár mérnöke volt, szintén tanúja volt a december 21-i gyűlésnek. A „Forradalom utca 89. sz.” című könyvében elmeséli, hogy a spontán lázadás ötlete egyetlen pillanatig sem létezett a „nagy népgyűlés” részvevői között. „A Palota tér dugig volt. Bár körülöttem senki sem skandált, vagy tapsolt, a megafonokból lelkes éljenzések hullámai áradtak, a határtalan szeretet és a hangtechnika kifejeződéseiként, mely néhány jól elhelyezett szórványos agitátori csoporttól átvette a hangot. Öt-hat borz-, vagy báránybundás alak állt egy adóvevő készülék körül, melyen keresztül jelezték nekik, hogy mit kell kiabálni: «Ceauşescu és a nép», vagy «Ceauşescu – PCR». Egy bohózat! Sértés az emberi elmére nézve. Azok üvöltöztek, hogy majd kiszakadt a tüdejük, a körülöttük lévők pedig a földre szegezték a tekintetüket, némán, alázatosan és megalázottan.”

Szintén egy váratlanul bekövetkezett, a téren kialakult káoszt kiváltó robbanásról beszél Toni Grecu is: „Magamban azt kérdeztem, ki a fene vett rá, hogy eljöjjek ebbe a szemétségbe. És hirtelen, puuuuk! puuuk! Két erős pukkanás, valahonnan mögülem. Néhány asszony, ijedten, visítozott. Arra fordítottam a fejem és a másodperc-töredékig egyedálló képet láttam: abszolút minden zászló, arckép és tábla azonnal eltűnt. Az emberek szétdobálták azokat és futni kezdtek. Egy intenzív hörgés hallatszott. A több millió lépés a kövezeten olyan hörgésszerű hangot adott, mint egy nehéz, tank, vagy katonai jármű motorja”.

„Egy testi félelemérzés”

A Román Hírszerző Szolgálat (SRI) 1989. decemberi eseményekre vonatkozó, 1994-ben közzétett jelentése értékes információkkal szolgál arról, ami december 21-én, a Palota téren történt, de óvakodik a világos ítélettől a gyűlés feloszlásához vezető jelenségek eredetére vonatkozóan. „Az utólag, hírszerzői úton, szerzett adatok minden kétséget kizárnak az események kitervelt jellegét illetően és számos olyan aspektust emelnek ki, melyek semmilyen formában nem kötődhetnek a forradalmat viselő tömegek akciójához. A hangzavar (ami a repülők, helikopterek, vagy tankok által okozott hanghoz hasonlított) egy erősítőforrásból származott. A pánik nemcsak a hangszóróból érkező hang miatt alakult ki, hanem ahogy arról többen beszámoltak, «egy testileg érzett félelemérzetről volt szó, amit annyira erős nyugtalanságként érzékeltek, hogy szinte nem tudtál megállni a lábadon, a füledben pedig elviselhetetlen hörgés volt hallható. Szakértőkkel folytatott megbeszélések tanúsítják, hogy egy ilyen állapotot és a fentebb leírt érzéseket – általában – alacsony frekvenciájú, a hallható tartomány alatti hanghullámok nagy intenzitással való kibocsátásával okozzák”, áll a SRI jelentésében.

Ugyanabban a dokumentumban szó van bizonyos titokzatos alakok beavatkozásáról is, akik diverziót okoztak. „Több személy beszámolt arról, hogy pontosan a pánik kirobbanásakor, a tömeg szélén – a «Negoiu» és a «Bukarest» szállodák környékéről – ARO-járművek jelentek meg, melyekből botokkal felfegyverkezett személyek szálltak ki, akik áthaladva a biztosítókordonokon ütni kezdték a részvevőket. Mások azt mondták, hogy a tömeg közepén állva azt látták, hogy egyes táblavivőknél hegyes végű – a vállalatokra e célból gyártottakra nézve atipikus – nyelek voltak, amikkel szurkálni kezdték a körülöttük lévőket, azt kiabálva: «Fussatok, megölnek minket!», «Jönnek a tankok!», kiabálva és üvöltözve”.

Sergiu Nicolaescu gránátjai

Paul Vivisenco, a december 21-i gyűlés hangosító csapatának hangmérnöke azt mondja, hogy a televízió hangosító-berendezésében nem volt semmilyen tankra emlékeztető hang. „Ott voltam, a téren és elmondhatom, hogy a hangosító berendezésünkön tiszta hang volt, nem volt semmilyen süvítés. Ezt szavatolhatom, mert ott voltam és tudom”, mondja Vivisenco.

Ilyen körülmények között a hangot az magyarázhatja, hogy a téren volt egy független erősítőforrás. A SRI jelentése néhány támpontot ad ezzel kapcsolatosan: „Az a jármű, ami rendelkezett olyan hangosító és erősítő berendezéssel, ami azt a sugárzást produkálni tudta, a Hadsereg Filmstúdiójához tartozott”.

Ami azt a robajt illeti, amit minden szemtanú a gyűlés feloszlásának kulcsmomentumának tartanak, kevés információ létezik. Mind azt mondja, hogy valahonnan a Cina vendéglő környékéről érkezett, de senki sem tudja pontosan megmondani, kitől származott. Azt mégis megtudtuk, hogy 1989. december 21-e reggelén Sergiu Nicolaescu rendező a Prahova megyei Negoieşti-en lévő katonai egységhez ment. „Azt kértem a parancsnoktól, adjon három-négy támadógránátot. Ezek nem ölik meg az embert, csak zajt csapnak. Adott, és meglehet, hogy van még egy a pincémben. Nem tudtam, mire készülök, de valamire készültem, ez kétségtelen. 9.00 órakor értem Bufteaba. Elmentem Mititelu filmigazgatóhoz, kértem néhány «walkie-talkie»-t, amiket én hoztam külföldről, hogy akkor használjam, amikor terepen filmezünk. Rendkívül ritkák voltak, csak a hadseregnek volt még. Hívtam néhány kaszkadőrt is Bufteaból. Jött Paul Fister. Ő megérezte, hogy miről van szó és barátilag megkérdeztem tőle: «Van bátorságod, hogy csináljunk valamit?». És nem volt”, mondja Sergiu Nicolaescu 22 évvel az 1989. decemberi események után.

A „támadó” is öl

A rendező, saját kijelentései szerint, a Palota téren volt a december 31-i gyűlés idején. Arra a kérdésre, hogy felhasználta-e a Negoieşti-en kapott gránátokat, Nicolaescu bevallotta: „Nyilvánvaló, hogy felhasználtam a gránátokat. Mi másért hoztam volna el őket, ha nem azért, hogy felhasználjam? Többet nem akarok mondani, mert nem akarok most, öreg koromra vitézkedni. A forradalmat a románok csinálták”.

Sergiu Nicolaescu meséit nagy fenntartással kell kezelni. A rendező az idők folyamán bebizonyította, hogy gyanús módon manőverezik a forradalommal kapcsolatosan: lényeges információkat hallgat el, másokat kitalál, diverziókkal foglalkozik, fantom-terroristákról beszél, hogy elrejtse az igazi bűnösöket. Például hazudik a támadó gránátok esetében, melyekről azt mondja, hogy „nem ölnek meg senkit, csak zajt csapnak”. Ez hamis! Remus Macovei tartalékos ezredes elmagyarázza: „A támadó gránátnak halálos hatása van. Kisebb hatósugárban, mint a védekező, de van, az is embereket öl meg!”. Lehetséges, hogy Sergiu Nicolaescu azért hangsúlyozza a „gránátosi” tevékenységét, hogy elrejtse a Palota terén ugyanazon a napon játszott valódi szerepét: a Ceauşescu által használt erősít-berendezés megzavarásához való hozzájárulását.

Hogyan döntöttek a gyűlés megtartásáról

Sok találgatás volt Ceauşescu azon döntéséről, hogy megszervezte a december 21-i gyűlést. Azt mondták, hogy környezetéhez tartozó emberek befolyásolták e döntés meghozatalában, pont azért, hogy megteremtsék bizonyos, a bukását felgyorsító incidensek feltételeit. Ştefan Andrei, Románia volt külügyminisztere és 1989-ben a Végrehajtó Politikai Bizottság (CPEx) tagja közvetlenül érintett személyként tisztázza a gyűlés megszervezésének körülményeit. „A gyűlés megszervezéséről Nicolae és Elena Ceauşescu döntött december 20-a estéjén. A CPEx-et nem tájékoztatták és más személyekkel sem konzultáltak. Az a véleményem, hogy ő (Elena) tanácsolta neki e gyűlés megtartását, az 1968. augusztusihoz, tevékenysége egyik csúcspontjához hasonló eseménynek tartva. Akkor hívta fel Barbu Petrescut, a főváros főtitkárát. Ceauşescu megkérdezte tőle, képes-e másnapra egy gyűlést megszervezni. Barbu Petrescu azt mondta: «Igen! Hány órára és milyen létszámmal?». És azonnal utasították a vállalatokat, azzal fenyegetőzve, hogy felbontják azok munkaszerződését, akik nem jelennek meg a gyűlésen”.

A gyűlés első perceiben semmi sem jelezte előre azt, ami később következett

Kódnév: „Marcel”

A gyűlés megszervezésével kapcsolatos kezdeményezés talányát fel lehetne oldani bizonyos párbeszédekkel, melyeket a Ceauşescu-házaspár folytatott a tergovistyei (Târgovişte) kaszárnyában, ahol három napon keresztül (december 22–25.) tartották őket katonai őrizet alatt. Amikor a gyűlés került szóba, az UM 01417 tisztjei azt hallották, amikor többször is szemrehányóan azt kérdezték: „Láttad, mit tett velünk «Marcel»?”. A volt Securitate vezetőségéből származó tisztek nemrég Gogu Rădulescu miniszterelnök-helyettest és CPEx-tagot, a Ceauşescu-házaspár közeli emberét azonosították a „Marcel” fedőnév alatt. Úgy tűnik, ő győzte meg őket a gyűlés megtartásáról, hogy „megmutassák a nép és a párt közötti egységet, élén a főtitkárával!”.

Gogu Rădulescu (aki a második világháború alatt a Szovjetunióban tartózkodott, 1946-ban a szovjet tankokon térve vissza) azonban 1989-ben kettős játékot űzött, fennállva a gyanú, hogy Moszkva javára „dolgozza meg” Ceauşescut. Furcsa, hogy a gyárakból az embereket reggel 7.00 órára hozták a térre, ahol arról értesítették őket, hogy a gyűlésre már nem kerül sor és visszaküldték őket a gyárakba. 10.00 óra után a helyzet újra változott és a munkásokat újra buszokra ültették és a térre, a gyűlésre hozták őket.

Ceauşescu akkor, megpróbálva jobb belátásra bírni az embereket, a december 21-e reggelén tartott beszédében a bérek és juttatások megemelését jelentette be. Ştefan Andrei: „Ceauşescu december 21-e reggelén összehívta a CPEx-et és felvetette, hogy némi emeléseket kellene végrehajtani. Elena nem nagyon értett ezzel egyet. Meg is mondta: «Jaj, Nicu, túl sok pénzbe kerül». És Ceauşescu, miután elfogadták az emelésről szóló javaslatot, azt mondta: «A bukaresti elvtársak egy gyűlésre hívnak minket». Így történtek a dolgok”.

1989. december 21. A munkások frenetikusan megtapsolják a diktátorpáros megérkezését a Központi Bizottság bukaresti székházának erkélyére

Elena Ceausescu kérte, hogy 1989. december 21-én szóljanak a néphez

1989. december 22. A Központi Bizottság erkélyét felszabadították a kommunizmus alól

1989. december 22. Az első tüntetők behatolnak a Központi Bizottság épületébe. Ceausescuék arra készülnek, hogy felszálljanak az épület tetejéről.

1989. december 22-e estéjén Nicolae Ceausescu helyét Ion Iliescu veszi át a Központi Bizottság erkélyén

Háborús képek a bukaresti Palota Terme környékéről

Tankok és füst. Felgyújtották a Központi Könyvtár tetőzetét

1989. december 22., 12:09 óra. Ceausescuék egy helikopterrel felszállnak a Központi Bizottság épületéről. Útirány – Snagov

1989. december 22. A hadsereg összefogott a bukarestiekkel

A KB elfoglalása után a tüntetők Nicolae Ceausescu képeit, a téren maradtak tombolása közepette, kidobták az ablakon

Mi marad egy forradalom után

Grigore Cartianu újságíró nyomon követte a diktátor útját a “Ceausescuék vége” könyv előkészítésekor. Itt – a volt Központi Bizottság erkélye, ami most a Belügyminisztérium székhelye (Fotó: Adevarul)

 

És mégis… A http://www.adevarul.ro által idén ősszel készített felmérésben az olvasók Nicolae Ceausescut tartották Románia legjobb vezetőjének az utóbbi 85 évben. Szomorú.

Cristian Delcea

adevarul.ro, 2012. december 21., 12:19

Povestea adevărată a mitingului din 21 decembrie 1989. Cum a început „sfârşitul lumii” pentru Ceauşescu

Beszélgetés

Hozzászólás jelenleg nem lehetséges.

Főtámogatók

KEDVENCEINK

%d blogger ezt szereti: