//
most olvassa...
Cotroceni, Elnökválasztás, Hatalmi ágak, Parlament, Pártok, Politika, Választások

A reform: kockázatos ötlet – Cotidianul

cotidianulEz truizmus, de sohasem felesleges emlékeztetünk magunkat erre: az alkotmányok és az alkotmányos hatású törvények (mint amilyen a választási törvény) módosítása hétköznapi gyakorlat Romániában. 1859 óta egy alkotmányi felállás átlagosan 15 évet tartott, ugyanez lévén érvényes a választási törvényre. Bár a „reformot” általános gyógyírként mutatják be, a másfél évszázadnyi történelemben ez kezd Románia politikai gondjává válni. Úgy tűnik, a „reform” mögött a kormányzási alkalmatlanság egyik idült formája bújik meg. Így hát a román politika összes rosszul működő dolgainak megoldásává vált alkotmánymódosítást egy ideje a jelenlegi holtpontból kikerülés egyetlen lehetőségeként mutatják be.

Amint a témát átveszi a média, az erővel fordul a politikai osztály ellen. Nem csoda, hogy szinte minden politikus, táborától, vagy politikai családjától függetlenül, a „reform” támogatójává vált. És hogy egy adott pillanattól kezdve az alkotmány módosítása, még ha nem is változtatja meg radikálisan a román politikát, elkerülhetetlenné válik, ugyanez történik a választási törvénnyel és az ehhez kapcsolódó témával, a választási naptárral is. 2011 végén, egy olyan kontextusban, amikor az „államreform” gondolatát Traian Băsescu és a PDL mániákusan szorgalmazták, a helyhatósági és parlamenti választások összevonása, ami a játékszabályoknak az akkori hatalom javára való módosításával volt egyenértékű, a kormányt védekezésre kényszerítette. Victor Ponta, egy másik kontextusban, 2013 elején ugyanolyan sikerrel vette újra elő. Az európai és az elnökválasztás 2014 májusi összevonása (az elnökválasztás fél évvel való előrehozásával) az új parlamenti többség első intézményi vitáját okozta, alkalmat adva Traian Băsescunak azon populista téma újbóli elővételére, ami ismertté tette őt: az illegitim parlament elleni támadás.

Míg a populista diskurzus Traian Băsescut 2012-ben nehéz helyzetbe hozta, ugyanez a veszélyes terepről is kivezetheti. Traian Băsescu számára a populista diskurzus egy elsődleges politikai eszköz, népszerűsége az elnöksége első éveiben éppen ezen diskurzusbeli stratégiának volt köszönhető. Ugyanezen okból, biztos lévén diskurzusa meggyőzőerejében, állt elő 2010-ben a megszorító politikák javaslatával. A texasi A&M Egyetemen tanító Laron K. Williams egyik érdekes cikkében, „Válasszanak mérget: Gazdasági válság, az IMF strukturális kiigazítása és a vezetők túlélése (Pick Your Poison: Economic Crises, International Monetary Fund Structural Adjustement and Leader Survival), megmagyarázza a populizmus és a strukturális kiigazítási politikák keménysége közötti összefüggést, ami egyenesen arányos a vezetők által gyakorolt populizmussal és tekintélyelvűséggel. Williams a lehető legvilágosabban fogalmaz: „a demokratikus kormányok kevésbé hajlanak strukturális kiigazítási politikák alkalmazására”, míg „az autoriter vezetők… csatlakozni fognak ilyen megállapodásokhoz, mert sokkal biztosabb a hatalmon maradásuk a reform utáni időszakban”. Márpedig ha Traian Băsescu számítása nem úgy működött, ahogy azt gondolta volna, az intézményi témák USL általi improvizált újbóli előhozása lehetővé teszi számára a visszatérést a 2010-et megelőző időszak parlamentellenes populizmusához.

Bár a felmérések a közvélemény jelentős támogatását mutatják a választások összevonása mellett, ezt semmilyen alkotmányi és politikai érv sem támasztja alá. Traian Băsescu ellentámadása, amivel a parlament és az elnök egyidejű lemondását javasolta, lehetővé tette számára az újrapozícionálódást. Traian Băsescut nem nagyon érdekli, legalábbis a diskurzus szintjén, hogy az előrehozott parlamenti választás csak felerősíti a politikai instabilitási állapotot és további másfél évvel meghosszabbítja a politikai válság akut szakaszát, amin úgy látszott, hogy a december 9-i választás után sikerült túljutni. Ezt a helyzetet semmi sem indokolná egy határozott parlamenti megléte mellett, de az elnök nem habozik visszatérni a populista diskurzushoz, hogy az USL-t nevetséges helyzetbe hozza. Hiszen az előrehozott parlamenti és elnökválasztások témájának támogatása azután, hogy alig ért véget az 1990 utáni leginstabilabb politikai év (négy hónap alatt három kormány, az elnök felfüggesztése, a parlamenti választás és a miniszterelnök kijelölésének izgalma) és fejeződött be a leggyengébb forradalom utáni parlamenti ciklus (két sikeres bizalmatlansági indítvány, alig egy év alatti áttérés a „nagy koalícióról” az elnökellenes többségre, aztán egy gyülevész elnöki többség összehozása, hogy végül egy elnökellenes kormányig jussanak el), több lenne, mint hiba: katasztrófa lenne. Ahelyett, hogy a politikai közösséget a demokráciával összhangban építenék fel (újra), tágra nyitnák a kapukat a populizmus előtt.

Cristian Pîrvulescu

cotidianul.ro, 2013. január 26.

Reforma: o idee riscantă

Reklámok

Interakció

Hozzászólás jelenleg nem lehetséges.

Főtámogatók

KEDVENCEINK

Reklámok
%d blogger ezt kedveli: