//
most olvassa...
Gazdaság, Magyar-román, Magyarokról, Mezőgazdaság, Politika, Történelem, Visszaszolgáltatások, XX. század

A horthysta grófok diktátuma Erdély erdői ellen – Cotidianul

cotidianulErdély erdőiből több tízezer hektárt követeltek vissza a horthysta grófok örökösei, vagyis azoké, akik együttműködtek a Magyarországot a második világháború idején vezető bűnös rezsimmel.

A vagyonuktól valójában a kommunista rezsim romániai hatalomra kerülése előtti háborús bűnökben való részvételük miatt megfosztott grófok utódai támogatást találtak a Maros megyei Szászrégeni Bíróság bíráinál, ahol az Ellenséges Javakat Kezelő és Felügyelő Pénztárról (CASBI) szóló 1945 februári törvényt figyelmen kívül hagyják, hogy kielégítsék Románia új grófjainak óhajait és hisztérikus mohóságát. Románia Számvevőszékének egyik gyújtóhatású jelentése, az „A romániai erdőállomány tulajdoni helyzete az 1990-2012-es időszakban” mutatja, milyen óriási katasztrófahelyzetbe kerültek az Ország (így! – E-RS) erdői Erdélyben.

A trianoni szerződés el nem ismerése

Erdély 1918-ban egyesül Románia Királyságával. A trianoni szerződés értelmében e területekre vonatkozóan a román állam válik a magyar állam utódává. A magyar nemesség egy része az Egyesülés (így! – E-RS) elhagyja Romániát, a magyar állampolgárságot választva. Az akkori kollektív emlékezetben ők optánsok néven maradtak meg.

1921. július 30-án elfogadják az erdélyi, bánsági, partiumi és máramarosi agrárreformról szóló törvényt. Ezzel a törvénnyel az itthon maradottaknál részleges, a távozottaknál (akiket a törvény „hiányzók”-nak nevez) teljes kisajátítások történtek.

Ami az erdőket illeti, a kisajátítás a községi erdők és legelők kialakítása érdekében történt. A kisajátítás kivétel nélkül kártérítéssel történt, a román állam óriási összegeket fizetve! A magyar nemesi családok elkeseredetten ellenezték a kisajátítást, Erdélyt nagy igazságtalanságnak és olyan történelmi balesetnek tartva, aminek kijavításában reménykedtek!

Egyes magyar nemesek kereskedelmi társaságokat hoztak létre, ezek tulajdonában helyezve át – törvényellenesen – az uradalmaikat, azt remélve, hogy ezzel a manőverrel megússzák a kisajátítást. Mások pereket indítottak, a kártérítés összegét vitatva – egyes perek még 25 évvel később is zajlottak! , vagy áthelyezték és megsemmisítették a kisajátítási bizottságok által levert karókat!

A Budapestre távozott grófokat óriási összegekkel kártérítették

Az optánsok, vagyis a magyar állampolgárságot és Románia elhagyását választó magyarok nyomást gyakoroltak és számos panaszt nyújtottak be a Nemzetek Szövetségének, az idehaza indított kártérítési perekkel párhuzamosan. A Nemzetek Szövetsége Tanácsának javaslatára (mely az 1920. június 4-i trianoni szerződést aláíró államokból állt) létrehozták Párizsban a Román–Magyar Döntőbíróságot. Az ezen bíróság által megállapított kártérítéseket az A Alapnak is nevezett, a svájci Bázelben a román állam által megnyitott Agráralapból fizették ki (az alapot az 1930. január 20-i hágai és 1930. április 21-i párizsi megállapodások alapján hozták létre, melyeket a Nicolae Titulescu román külügyminiszter és Apponyi (az eredetiben „Appony” – E-RS) Albert, Magyarország párizsi béketárgyalási küldöttségének vezetője közötti megbeszélések nyomán írtak alá).

A román állam ezen az A Alapot jelentős összegeket fizetett ki aranykoronában a magyar optánsoknak. A korabeli erdélyi levéltári dokumentumok szerint, 367 optánst sajátítottak ki.

A jogerős kisajátítási döntések a 20-as évekből valók, de a kataszteri munkálatok (telekkönyvi átvezetések) a 30-as évek végére fejeződtek be. Következésképpen hivatalos dokumentumok vannak a kisajátított területekről és az uradalmak és földtulajdonok kisajátítás utáni helyzetéről.

Rablógazdálkodás az erdőkben a horthysta megszállás alatt

A bécsi diktátum alapján a horthysta Magyarország 1940-ben megszállja Észak-Erdélyt, ami 1944 szeptemberéig, a román hadsereg általi felszabadításáig az uralma alatt marad.

Az 1940–1944-es időszak alkalmat adott Horthy Miklós bűnös kormányának arra, hogy megsemmisítse az agrárreform következményeit. Ebben az időszakban diszkriminatív bejegyzések történtek a telekkönyvekben, egy részük a Kolozsvári Honvédzászlóalj 1440/1941. számú utasítása alapján.

Az amúgy is rendkívül viszonylatos telekkönyvek (a kutatásokból kiderült, hogy ezek még az agrárreform végrehajtását sem tükrözték teljes mértékben) még kevésbé relevánsakká váltak. Különben az I. Mihály román király által 1945. április 4-én kihirdetett 260. törvény szerint, az összes 1940 és 1944 közötti „diszkriminatív” telekkönyvi bejegyzést semmissé nyilvánították, de nem minden törlést hajtottak végre.

Háborús bűnösöktől elkobozott erdők

Az 1944. augusztus 23-i aktus után és az 1944. szeptember 12-i tűzszüneti megállapodás 8. cikkelye alapján elkobozták a Magyarország és Németország tulajdonát képező javakat. Ezek kezelésére létrehozták az 1945. február 9-i 91. törvényt, mellyel az elkobozott vagyontárgyak a CASBI felügyelete alá kerülnek.

A megyei bizottságok és amennyiben ezek ellenszegültek, akkor a bíróságok egészen egyszerűen eltörölték a történelemnek ezt a 30 évét! Ennek megfelelően a megyei bizottságok és egyes esetekben a bíróságok a telekkönyvi helyzetet az 1918-as szintre hozták, mielőtt Erdély egyesült volt a Hazával, a tulajdonjog vitathatatlan bizonyítékaként fogadva el a „telekkönyveket”, holott ezeknek nincs valós jogviszonyt megállapító erejük, hanem csak nyilvántartás jellegűek, a valós tulajdonviszonyt a tulajdonlást bizonyító dokumentumokkal kell bizonyítani.

Retyezáti Nemzeti Park megsemmisítése

A Hunyad megyei főispán utasítása alapján kibocsátott három tulajdonpapír alapján két osztrák állampolgár (Kendeffy Mária és Pongrácz Erzsébet) 9.407 hektár erdő- és legelőterület tulajdonosává válik, amiből 6.304 hektár terület a Retyezáti Nemzeti Parkban, az UNESCO bioszféra-rezervátumában van.

A retyezáti birtok Kendeffy Lajos és Gábor tulajdona volt. Az előbbi elhagyta az országot és az optánsok perében – a párizsi Döntőbíróság határozata alapján – az A Alapból 856.211 aranykoronát kapott kárpótlásként és 14.844 aranykoronát kártérítésként a fatelep leromlásáért.

Az itthon maradt Kendeffy Gábor elutasította az osztatlan tulajdonból való távozásra tett ajánlatokat, hosszú jogi per indulva, ami 1949-ig nem ért véget. Ugyanígy járt el a történelmi műemlékekről szóló 213/1930. számú törvény alapján elindított kisajátítási lépések esetében, mely megtiltotta, hogy 10 hektárnál nagyobb védett területek magántulajdonban legyenek, de ez esetben az osztatlan terület saját részére vonatkozó kisajátítás esetében. Ez a „technika” tökéletesen működött és 1949-ig nem sikerült jogerős határozatot kimondani a kártérítés mértékéről.

A Kendeffy-birtok 1949-ben a Román Akadémia tulajdona lett, ez lévén Romániában a legnagyobb tudományos rezervátum. A visszaszolgáltatás törvénysértő, mert külföldi állampolgárok nem kérhetik a tulajdonjog helyreállítását és ráadásul a birtok feléért kártérítést kaptak!

Magyar trükkök a kisajátítások elkerülésére

Az erdőkre vonatkozó statisztika adatai szerint, amit a Mezőgazdasági és Uradalmi Minisztérium adott ki 1924-ben, a Maros felső szakaszán az erdőterület 1922-ben 91.391 hektáros volt, amiből 86.601 hektár volt erdő. E terület több mint 80 százaléka nagybirtokosok és két részvénytársaság tulajdonában volt (a Bánffy-család által 1918-ban, a kisajátítások elkerülésére létrehozott Gödemesterházi Erdőuradalmi Rt. és a szász többségi tulajdonú Ardeleana, mely a szászrégeni faipari kereskedelmi társaság jogutódja volt, ez utóbbi pedig a szászrégeni Tutajos Kereskedelmi Társaságé).

A retyezáti birtok többi 20 százaléka kis tulajdonosok, községek és közbirtokosságok tulajdona volt.

A dokumentumok szerint, 29.000 hektárt az agrárreformról szóló törvény alapján sajátítottak ki, 30.000 hektár a CASBI-törvény hatálya alá került, 7.500 hektárra pedig nem nyújtottak be igényt. Így összesen az öröklések megszakadásával, kisajátítással és a tűzszüneti törvények alkalmazásával 66.500 hektár került az állam tulajdonába.

A kataszteri mérések szerint, a teljes 71.500 hektáros területből csak kb. 4.800 hektárt lehet a kommunista rezsim által törvénytelenül elkobozottnak tekinteni. Ez nagyon közel áll a 83/1949-es rendelet alkalmazásáról szóló összesítő dokumentumokban rögzített adatokhoz, amiben az szerepel, hogy Kemény Jánostól 2.738 hektár, Urmanczy Gizellától 280 hektár erdőt koboztak el.

A Szászrégeni Bíróság magisztrátusai a horthysták utódainak szolgái

Rögtön a 247/2005-ös törvény megjelenése után, bizonyos ad-hoc bizottságok kezdeményezésére az 1/2000-es törvény 26. és ezt követő cikkelyei alapján (ezek a hagyományos tulajdontársulási formákra vonatkoznak: közbirtokosságok, vagyonközösségek stb.) azt kérték, hogy két tulajdontársulási formára kapjon jogi személyiséget és a Gödemesterházi Erdőuradalmi Rt. és az Ardeleana Erdészeti Rt. volt kereskedelmi társaságok jogait és kötelezettségeit ruházzák ezekre, hogy visszaszerezhetők legyenek a tulajdonukat képező erdőterületek.

A Szászrégeni Bíróság a peren kívüli eljárásban kimondott 290/2005.10.10. és 35/2005.11.17. határozatokkal rámutat arra, hogy a 26/2000-es sürgősségi rendelet alapján létrehozott két egyesület az eredeti formában, vagyis kereskedelmi társaságokként alakultak meg és ebből következően visszakérheti azok földterületeit. Más szavakkal a Szászrégeni Bíróság egyenlőségjelet tesz a közbirtokosság, vagyonközösségek stb. típusú, hagyományos tulajdontársulási formák és a kereskedelmi célú kereskedelmi társaságok között.

Ezen határozatok alapján az ad-hoc bizottságok tulajdon-visszaállítási kéréseket nyújtottak be a CASBI-törvény hatálya alá a tűzszüneti törvények értelmében tartozó két kereskedelmi társaság tulajdonában volt erdőterületekre. Ezen kívül a következő személyek tulajdonba való visszahelyezésére is nyújtottak be kérvényeket: Bánffy Dániel; Bánffy László (erdőt magántulajdonosként birtoklóként, holott 1940-ig hivatalos dokumentumok nem említenek ilyen minőségben birtokolt erdőtulajdonokat), az Éltető-testvérek, a Farkas-család, mindezek a CASBI-törvény hatálya alá tartozva.

A bírók semmibe veszik a CASBI-törvényt

A Maros Megyei Bizottság érvénytelenítette ezeket a kéréseket, de minden esetben bírósági panasz történt, a tulajdonjogokra telekkönyvi bejegyzések másolatait nyújtva be bizonyítékként. A panaszokat a bíróság elfogadta, de a Maros Megyei Bizottság és a Maros Megyei Erdészeti Igazgatóság fellebbezett, az akták különböző peres szakaszokban lévén.

A következő követelések állnak a bíróságok előtt, melyek minden esetben figyelmen kívül hagyják a CASBI-törvényt: a Gödemesterházi Erdőuralmi Rt. (Bánffy-család) esetében az azonos nevű egyesület, melyet a CASBI-törvény hatálya alá tartozó, megszüntetett kereskedelmi társaságnak tekintik, 24.115 hektár; az Ardeleana Erdészeti Rt. esetében, melyet a CASBI-törvény hatálya alá tartozó kereskedelmi társaságnak tekintik, 11.700 hektárt; Bánffy Dániel esetében, aki a CASBI-törvény hatálya alá tartozik, Bethlen Ana 9.324 hektárt kér; Bánffy László esetében, (a Bánffy János-ág), aki a CASBI-törvény hatálya alá tartozik, Bánffy Éva Mária Rozália 7.500 hektárt; a Farkas-család esetében különféle örökösök, ez is a CASBI-törvény hatálya alá tartozik, 2.800 hektárt kérnek; az Éltető-testvérek esetében, szintén a CASBI-törvény hatálya alá tartozik, különféle örökösök 11.400 hektárt; Kemény János esetében, ez nem tartozik a CASBI-törvény hatálya alá, különféle örökösök 3.600 hektárt; az 1/2000-es törvény szerinti tulajdon-visszaállítás alapján a fenti kérelmezők, a két egyesület kivételével, a CASBI-törvény hatálya alá tartozóan, 227 hektárt kérnek.

Az összes követelés 73.306 hektár!

A fentebbiekből az következik, hogy a visszakövetelt terület több mint 2.000 hektárral több, mint ami az 1939-es telekkönyvek szerint a Maros-völgy felső szakaszán lévő erdős területek nagytulajdonosainak birtokában volt az 1921-es erdélyi, bánsági, partiumi és máramarosi agrárreform végrehajtása előtt. A telekkönyvi bejegyzések alapján visszakövetelt 73.306 hektáron kívül további követelések is vannak a bíróságok előtt, melyekről azonban nincsenek biztos adatok.

A visszakövetelt területek tulajdonjogának bíróságok által visszaállítása az agrárreform és a tűzszüneti törvények hatásának megsemmisítését jelentené (a legnagyobb erdőterületeket Bánffy Dániel alapján követelik vissza, aki Észak-Erdély megszállása alatt a bűnös horthysta-kormány mezőgazdasági minisztere volt és akinek birtokai a CASBI-törvény hatálya alá tartoztak). Ezen kívül a visszakövetelt tulajdonjogának visszaállítása ezen kívül a román állam által a kisajátításra, illetve háborús jóvátételként fizetett óriási kárpótlások semmibevételét is jelentené.

Gabriel Mihai

cotidianul.ro, 2013. április 11.

Diktatul grofilor horthyşti asupra codrilor Ardealului

Advertisements

Interakció

Hozzászólás jelenleg nem lehetséges.

Főtámogatók

KEDVENCEINK

%d blogger ezt kedveli: