//
most olvassa...
Befektetések, Cotroceni, Gazdaság, Környezetvédelem, Kormányzás, Korrupció/gyanús ügyek, Parlament, Politika, Verespatak/cián

Verespatak – egy előre bejelentett árulás krónikája – Adevărul

adevarulA román nemzetet nagyjából hat évtizede hozzászoktatták, hogy megaláztatásokat és árulásokat viseljen el. A mindenféle árulások – elcsalt európai pénzek, kirabolt nemzeti költségvetés, nemzeti érdek elleni privatizációk, az egészségügyi rendszer csődbe vitele, a román iskolarendszer szétverése stb. – mocsarában a Verespatak-botrány csak egy újabb mocsok, amit nemzetünk arcába öntenek.

Miközben a nemzet- és hazaárulás a román politikusok második természetévé vált és már nem nagyon tudunk mit hozzáfűzni, érdekes a tudatok verespataki arany általi módosításának látványa, éppen azért, mert minden nyilvánvaló tény ellenére és a nemzeti érdek impertinens semmibe vételével történik. A Verespatakot védelmező román sajtó és nem kormányzati szervezetek számos részleteket tettek közzé arról, minként árulták el ebben az ügyletben a nemzeti érdeket. Most, amikor közel van e nagy nemzetárulás végkifejlete, nem marad más hátra, mint arra emlékeztetnünk, hogy két politikus felelős teljes mértékben a Verespatakon bekövetkező katasztrófáért, nevezetesen Traian Băsescu, az RMGC nagy „lobbistája” és Victor Ponta, akinek keze aláírja a nemzeti forrásokat elidegenítő és a verespataki természeti, kulturális és történelmi örökséget végleg és helyrehozhatatlanul megsemmisítő ítéletet.

Ebben a botrányban Traian Băsescu volt az első politikus, aki nyíltan az RMGC érdekeit képviselte, nagyjából mindent megsértve, amit a köztársaság elnöki tisztsége számára az alkotmány által előírt függetlenségből meg lehetett sérteni. Traian Băsescu már az első köztársaság elnöki mandátumától kezdve a nyugati, zömmel amerikai érdekek térségbeli nyílt támogatójának bizonyult, még akkor is, amikor ezek az érdekek nyilvánvalóan szemben álltak és ellentétesek voltak a nemzeti érdekkel. Traian Băsescuról nem mondhatjuk, hogy Júdás aranya nemrég térítette volna meg, hiszen ő mindig is olyan politikus volt, aki nem a román nemzetet szolgálta, hanem bizonyos külső és a nemzeti létünktől idegen politikai és pénzügyi erőket.

Már közismertek Traian Băsescu kiállásai a verespataki aranyérc RMGC általi, cianidok felhasználásával történő kiaknázása, valamint a palagáz egy környezetre nézve rendkívül káros másik technológiával történő kitermelése mellett. Ami őt illeti, az a halvány reményünk maradt, hogy ez a politikus hamarosan szembesülni fog az igazságszolgáltatással és – a törvénynek megfelelően – felelni fog az elkövetett árulásokért. Valószínűleg ki fogják menteni az igazságszolgáltatás kezei közül, ahogy azt már korábban is megtették azok, akiket a nemzeti érdekek elárulásával hűségesen kiszolgált.

De Victor Ponta a Verespatak tartományt elidegenítő és megsemmisítő iratot aláíró politikus. Az ugyanabban „úrhatnám polgári” mentalitásban felnőtt és nevelt Victor Ponta megfeledkezett az RMGC-sek tervével szemben korábban tett kijelentéseiről.

Victor Ponta 2011 augusztusában, az RMGC érdekeinek szolgálatában egyfajta társává és szövetségesévé vált politikai riválisát, Traian Băsescut támadva a következőket mondta a Verespatak-botrányról: „Traian Băsescu, akárcsak 2004-ben, Románia érdekei ellenében védelmezi kampányszponzorait. Azt hiszem, először is a Gold Corporation által a politikusok és a média támogatására felhasznált pénzek átláthatóságáról kell beszélni. A Gold Corporation-nak nyilvánosságra kellene hoznia mindazon politikusok nevét, akár a PSD-től, a PNL-től vagy a PDL-től vannak, akiket szponzorizált, mert Băsescunál biztosan volt, valószínűleg Roberta Anastasenál is. Különben azt kockáztatjuk, hogy Romániában a legsúlyosabb politikai lobbizási és korrupciós üggyel szembesülünk. Traian Băsescu, mint mindig, csak a saját zsebére gondol és sohasem Románia érdekeire”. Akkor arra a kérdésre, hogy támogatja-e, vagy sem a verespataki kitermelést, Ponta azt válaszolta: „Azután alkothatok véleményt, hogy megtudtam, hány politikust és hány újságot fizet a Gold Corporation”.

Victor Pontatól nagyjából egy év és három hónappal ezelőtt, egy tévéműsorban azt kérdezték, hogy bizonyos érdekeltségekkel gyanúsítja-e Traian Băsescu elnököt a Verespatak-ügyben. Ponta igenlően válaszolt:Nem csak gyanúsítom, hanem azzal vádolom, hogy amikor az ország első, vagy második embere vagy, vagy egy ennyire fontos pozícióban vagy, akkor nem lobbizhatsz egy magáncég mellett úgy, hogy ne tekintsenek érdekeltnek, nem tudom, talán politikailag, ennél nem akarok többet mondani”.

Victor Ponta ugyanabban a tévéműsorban azt mondta, az általa vezetett kormány sohasem fog egyetérteni a verespataki tervvel, ha nem oldódik meg három kérdés, idézzük: „Először is, a környezet. Amíg nem kapjuk meg az összes legjobb garanciát, mert van egy szomorú tapasztalatunk Nagybányán és azt nagyon jól ismerik. A cég ott környezeti katasztrófát okozott, elment és mi maradtunk a bajjal. Tehát, amíg nincs meg minden környezeti garanciám, nem megyünk tovább és nem adjuk ki az engedélyt. Kettő: amíg nem tárgyaljuk újra a román állam részesedését, nem megyünk tovább és három, amíg nem rögzítjük, hogy egy ilyenfajta tervet nem egy elnökért, vagy egy miniszterelnökért, vagy egy politikusért valósítanak meg, hanem Románia érdekében”.

Gyanítjuk, hogy a gazdáitól érkező parancsok rohama alatt Victor Ponta egyfajta, legalábbis aggasztó, ha nem éppenséggel patológiás tudathasadásba került, nagyjából két hónnap ezelőtt kijelentve, hogy: „Őszinte leszek és megmondom, hogy én, képviselőként, ellene fogok szavazni (a verespataki aranykitermeléssel kapcsolatos törvénytervezetről – a szerz.), de másrészről miniszterelnökként nincs jogom… (…) most sokkal jobban tudom, mi a teendőm: (…) először is az, hogy hozzak létre egy nem korrupt és hatékonyabb közigazgatást és másodsorban nyissam meg Romániát mindaz előtt, ami az egész világból érkező befektetéseket jelent, még ha az energiáról beszélünk is”.

A nemzetárulás nyomorult műsorát nézve eszünkbe jutnak a Prédikátor könyve bölcs szavai: Hogy a bolondság nagy méltóságra helyeztetett, a gazdagok pedig alacsony sorsban ülnek.” (Prédikátor könyve 10,6) (így! helyesen: Prédikátor könyve 10, 3. A fordítás forrása: http://biblia.biblia.hu/read.php?t=1&b=21&c=10&v=6 – E-RS)

Vae victis!

***

 

Utóirat:

Tanulmányozásra ajánlok egy nagyon pontos és részletes elemzést a Roşia Montana Gold Corporation magánérdekeinek kedvező és a nemzeti érdekekkel ellentétes záradékokról, ahogy azok a Victor Ponta kormánya által Románia Parlamentje elé terjesztett törvénytervezetben szerepelnek, mely elemzést az ActiveWatch blogja közölte (a teljes anyagot a következő címen lehet olvasni: http://blog.activewatch.ro/rubrica-cetateanului-necenzurat/romania-in-genunchi-acum-ori-niciodata/)

„1. Az RMGC Verespatak bányaövezeten zajló bányakitermeléshez szükséges bármely ingatlan tulajdonosa, vagy koncesszióba vevője lehet, melyek a román állam és/vagy a közigazgatási-területi egységek köz-, vagy magántulajdonában vannak – mégpedig a formális kérés benyújtásától számított 45 napon belül, bármiféle helyi vita, vagy döntés nélkül és bármiféle nyilvános licitálás nélkül.

2. Amennyiben egy tervvel kapcsolatos iratot, vagy engedélyezési eljárást (bíróságon) megsemmisítette, a hatóságoknak kötelességük, hogy 30 napon belül a megsemmisítettet felváltó új iratot, vagy engedélyt adjanak ki az RMGC-nek.

3. Az RMGC által a végleges engedélyek megszerzéséhez megtett előzetes lépéseknek (eljárások, engedélyek stb.) nincs érvényességi idejük. Hatásaikat ad infinitum et ultra fejtik ki, bármikor felhasználhatók a végleges engedély legitimálására.

4. Bár a bányatörvény 22. cikkelye szerint, bármely bányacég esetében a licenszben szereplő bányatevékenység engedélyezése a dokumentáció benyújtásától számított 180 napos határidővel történik és csak a környezeti helyreállítás teljes pénzügyi garanciájának letétbe helyezése után, az RMGC ezt az engedélyt legfeljebb 30 napon belül és a teljes kitermelési időből kizárólag egy évnyi időszakra vonatkozó pénzügyi garancia benyújtása után megkapja.

5. Az RMGC licenszének nincsenek rögzített határai. Az Ásványi Források Országos Ügynökségének (ANRM) kötelessége azt bármikor módosítania az RMGC kérésére, bármilyen szabályozási eljárás nélkül.

6. Az RMGC lesz a román állam kijelölt képviselője a bányakitermeléshez szükséges földterületek kisajátítási eljárásában. Más szavakkal: Verespatak minden olyan lakosát, aki megtagadja majd tulajdona eladását, el fogják kergetni a saját földjéről, ami – egy szó szerint a Cég kénye-kedvétől függő kompenzáció után – egy másik magánentitás, a Gold Corporation kitermelési koncessziójába kerül; a helybélieknek a „volt” portáikról történő erőszakos eltávolítását, nagyon valószínű módon, magán biztonsági (értsd: félkatonai) egységek fogják végezni, melyek mégis az állam által biztosított joghatósággal fognak fellépni. Ezáltal elkerülik majd azt a kellemetlen helyzetet, amikor román rendőrök, csendőrök, vagy katonák használnak erőszakot egyes polgárok ellen, az egészet egy magánszereplők közötti konfliktus formájába bújtatva, amiben azért az RMGC biztonsági dolgozói a törvény támogatását fogják élvezni.

7. Az RMGC közvetlenül a Gazdasági Minisztériumtól fogja megkapni a bányakitermelés területén kisajátított ingatlanok feletti koncessziós jogot, 49 éves időtartamra és anélkül, hogy azt átvezetnék a telekkönyvekbe.

8. Az RMGC-nek joga van használni és megváltoztatni a bányaterületen kisajátított bármely ingatlan használati célját, beleértve a „különleges célúakét” is (értsd: egyházi ingatlanok, műemlékek, történelmi épületegyüttesek és lelőhelyek, temetők, más rendkívüli nemzeti értékű létesítmények, illetve egész városok, vagy falvak), azzal a feltétellel, hogy máshol „másolatokat” készít róluk.

9. Míg a 85/2003-as bányatörvényben szereplő feltételek szerint, a kitermelési licenszet legfeljebb 20 évre lehet kiadni, 5-5 éves meghosszabbítási lehetőségekkel, az RMGC licenszét 20 évig terjedő időszakokra lehet meghosszabbítani, a végtelenségig.

10. Míg a tervek és programok környezetvédelmi értékeléséről szóló 1076/2004-es kormányhatározatban szereplő feltételek szerint, még a legkevésbé bonyolult értékelési folyamat is 8 és 12 hónap közötti időszakot igényel, az RMGC esetében a településrendezési tervek (melyek normális esetben a potenciálisan érintett szomszédos államok megkérdezését is feltételezné) környezetvédelmi értékelési eljárását 3 hónapon belül be kell fejezni.

11. Miközben a 1076/2004-es kormányhatározat, a 350/2001-es törvény és a környezetvédelmi miniszter 2006. február 2-i 117. sz. utasítása szerint, az építési engedély környezetvédelmi engedélyét csak ahhoz kapcsolódó településfejlesztési terv környezetvédelmi engedélyének megszerzése után lehet kiadni, az RMGC egyidejűleg is megszerezheti azt, sőt még a településfejlesztési terv környezetvédelmi engedélye előtt is.

12. Miközben bármilyen építési tervnek (az 50/1991-es törvény 7. cikkelyének 5. pontja szerint) a kibocsátás pillanatától számított legfeljebb 12 hónapos érvényességi ideje van, mely idő alatt annak birtokosa köteles elkezdeni a munkálatokat, az RMGC az építési engedély kiadásától számított 36 hónapon belül kell megkezdje a munkát, az engedély pedig határozatlan ideig érvényes.

13. Az RMGC egyetlen kéréssel egyszerre megkaphatja a bontási és építési engedélyeket, ha erre a tervvel kapcsolatos építési munkálatokhoz bizonyos meglévő építmények, vagy létesítmények megszüntetése is szükséges.

14. Az RMGC belterületté nyilváníthatja a bányaterv területén lévő legelő használatú telkeket és az ezzel kapcsolatos kérés benyújtástól számított 30 napon belül kivonhatja azokat a mezőgazdasági művelés alól. A központi, vagy helyi hatóságnak kötelessége ugyanilyen határidővel biztosítani számára egy megfelelő nagyságú, az állam köz-, vagy magántulajdonában lévő területet, az érintett legelőterület „helyreállítása” céljából.

15. Az RMGC áthelyezheti a bányaterv területén lévő természeti műemlékeket.

16. Az RMGC a település belterületévé nyilváníthatja a bányaterületen lévő erdős területeket és tulajdonjogot szerezhet a bányaterületen lévő egyes telkek felett, figyelmen kívül hagyva az állam azon erdőkre vonatkozó elővásárlási jogát, melyek enklávék az állam köztulajdonában lévő erdőségekben, vagy határosak azokkal, egyenlő áron és feltételekkel.

17. Az RMGC bányatevékenységeket folytathat azokon a területeken, ahol a bányatörvény 11. cikkelye szigorúan tilt bármilyen ilyenfajta tevékenységet – történelmi, kulturális, vallási műemlékek helyszíne, rendkívüli fontosságú régészeti lelőhelyek, természetvédelmi rezervátumok, egészségügyi védelmi övezetek és vízforrások hidrogeológiai védelmi övezetei.

18. Míg a 43/2000-es sürgősségi kormányrendelet 5. cikkely, 16. bekezdése szerint, a véletlenül feltárt régészeti lelőhelyek övezetében, a régészeti mentesítésig, felfüggesztik az építési engedélyeket, az RMGC esetében ezek hatályban maradnak, a cégnek pedig nem érinti azon jogát, hogy bányamunkálatokat végezzen az építési engedély tárgyát képező terület többi részén.

19. Az RMGC-nek nem kötelesség régészeti mentesítési igazolásokat szerezni a feltárt régészeti lelőhelyekkel rendelkező övezetekre – melyek törvény által kijelölt területek, ahol régészeti kutatásokat fognak végezni azon információk, vagy tudományos tanulmányok alapján, melyek olyan földalatti, vagy vízalatti leletek meglétét tanúsítják, melyek a nemzeti kulturális örökséghez tartozhatnak.

20. Az RMGC területén lévő bármely telken a régészeti kutatás időtartama nem haladhatja meg a megkezdésétől számított 3 hónapot.”

***

Egy utolsó gondolat: TISZTA MOCSOK, ELVTÁRSAK!

Marcel Radu Seliste

adevarul.ro, 2013. augusztus 29., 17:48

Roşia Montana – cronica unei trădări anunţate

Beszélgetés

Hozzászólás jelenleg nem lehetséges.

Főtámogatók

KEDVENCEINK

%d blogger ezt szereti: