//
most olvassa...
Befektetések, Energia, Gazdaság, Környezetvédelem, Külpolitika, Kormányzás, Parlament, Pártok, Politika

Románia „energetikai függetlenségé”-nek mítosza és a politikusok–olajosok szövetségének célja a lakosság ellen – Adevărul

adevarulEgy gazdasági oldal sarkában április végén megjelent kicsi-kicsi hír arról értesített minket, hogy az Exxon és a Petrom annak lehetőségét vizsgálja, hogy ne hozzák ki a román tengerpartra a Fekete-tenger kontinentális talapzatán koncesszióba vett területeken a jövőben kitermelt szénhidrogéneket. Ezáltal, az olajtörvény értelmében, a román államnak csak a bányajáradék (ami a 3,5–13 százalékos sávban mozoghat) és a termelési adók maradnak.

(adevarul.ro)

Ebből a nyomtatott hasáb egyik sarkába eldugott 3-4 sorba begyömöszölt információból (amit teljes mértékben elhallgattak a tévék és a politikusok) kell kiindulnia annak a vitának, hogy milyen haszna van Romániának az ország természeti forrásainak kiaknázásából.

Egy mániákusan ismételgetett állítás

A román politikusok és az olajcégek befolyásolási ügynökei azért tesznek erőfeszítéseket, hogy meggyőzzék a közvéleményt, ha megkezdődik a palagáz kitermelése, az ország energetikailag függetlenné válik. Jelen esetben azok, akik ezt állítják abban bíznak, hogy a közvélemény természetes módon hajlamos a felületességre, ezért aztán leszállítják neki a következtetést anélkül, hogy legalább vázlatosan, az érvelést is csatolnák hozzá. Azt a mondatot, hogy „Románia elérné az energetikai függetlenségét” nem követik, egyetlen esetben sem, a magyarázatok. Egy állítás és ennyi.

Valójában:

a) A palagáz kitermelése NEM hozná el hazánk energetikai függetlenségét, abból az egyszerű okból, hogy a forrásokat nem hazai cégek fogják kitermelni. Konkrétan: Románia többé nem orosz gázt fog vásárolni, hanem az azt a hazai altalajból kitermelő külföldi cégek tulajdonában lévőt. A Chevron, az Exxon, a Petrom-OMV, a LukOil, a Gazprom és más, területeket koncesszióba vevő és a romániai gáz és olaj kitermelésére készülő cégek – a törvény szerint – a saját belátásuk szerint fognak dönteni a kitermelt mennyiségekről. A Romgaz az egyetlen állami cég, amely részt vesz ebben a műveletben.

Az olajtörvény 47. cikkelye szerint, a koncessziós szerződés birtokosának „joga van rendelkezni a neki járó olajmennyiségekről, az olajmegállapodás záradékoknak megfelelően, azok exportját is beleértve”. Megemlítendő, hogy – a törvény szempontjából – a földgázok az „olaj” fogalmába tartoznak és ugyanazok a rendelkezések vonatkoznak rájuk. Tehát az „energetikai függetlenség” abban áll majd, hogy az eddig Oroszországnak fizetett pénzt más külföldi cégeknek fogják átutalni. Vagy másképp mondva, Románia a saját természeti forrásait fogja megvásárolni az amerikaiaktól, az oroszoktól, az osztrákoktól és másoktól.

Ebben az „energetikai függetlenség”-ben pedig nincs semmilyen törvényes eszköz, amivel kiváltságos tarifát lehetne elérni. Senki és semmi sem kényszerítheti Rockefeller birodalmának örököseit (az Exxon és a Chevron Rockefeller Standard Oil nevű trösztjének feldarabolásából keletkezett cégek, amit az AEÁ Legfelsőbb Bíróságának egy 1911-es döntése nyomán hajtottak végre, mely szerint a kérdéses tröszt az amerikai nép érdekei elleni összeesküvést hajtott végre) arra, hogy jobb áron adják a gázt a románoknak. Egy Gazprommal létrehozott kartell pedig (amivel az OMV-t meg is vádolták) abba a szélsőséges helyzetbe vezetne, hogy Románia a világpiacinál magasabb árakon vásárolja meg a saját gázát.

Persze, hogy gazdasági szempontból a román gázt kitermelő cégek számára kedvezőbb lesz idehaza, vagy a közelben eladni a gázt (a gáz nagy távolságra történő elszállítása a vezetékeken keresztül növelné a gáz árát). De az államnak – törvényi szempontból – nincs semmilyen lehetősége meggátolni a román gázt kitermelő cégeket abban, hogy annak teljes mennyiségét – mondjuk – Magyarországra, Ukrajnába, Bulgáriába, vagy Szerbiába exportálják.

b) Romániának mostantól számított hosszú, évtizedekben mérhető időszakra nézve nincs lehetősége elfogyasztani a palagázt is (melynek kitermelésének kezdetét 2018-ra tervezik).

Az Országos Energiaszabályozási Hatóság (ANRE) szerint, Románia tavalyi hazai gáztermelése az ország fogyasztásának 75,68 százalékát biztosította, a 24,32 százalékos különbözetet pedig az Oroszországból érkező import fedezte. A Petrom áprilisban bejelentette, hogy a Fekete-tenger román területnek számító kontinentális talapzatának Neptun lelőhelyén, az Exxonnal együtt évente kb. 6,5 milliárd köbméter gázt tudna kitermelni, ami Románia éves fogyasztásának 50 százalékát jelenti. A tervek szerint a termelés 2017-ben kezdődne.

Ahogy az a fentebbi számokból könnyen megfigyelhető (és melyeket maguk a hatóságok és az érintett cégek szolgáltatják hivatalosan), Románia gázszükséglete 2017-től a konvencionális kitermelésből biztosítva lesz, méghozzá többlettel. Ha az Exxon–Petrom korábban említett szándékai nem valósulnak meg, a Neptun lelőhelytől kiinduló gázvezetéket mégis a román part felé irányítják (és nem, mondjuk, a török felé), akkor a konvencionális kitermelésekből több gáz érkezik majd Románia területére, mint amennyit most fogyasztunk.

Mivel Románia kormánya nem készített, nem készít és nem látszik képesnek arra, hogy egy akármilyen időtávlatban elkészítsen egy életképes és koherens gazdaságfejlesztési tervet, ez a gázfogyasztás nem „robbanhat” egyik napról a másikra. A legvalószínűbb módon, (optimistán) feltételezve, hogy a román cégek képesek lesznek a saját szakállukra túljutni a világválságon, a szénhidrogének fogyasztása szintén lassan fog nőni a következő évtizedekben, az ország „természetes” fejlődésével egyszerre.

Az igazság

Itt lepleződik le a Traian Băsescu, Victor Ponta és velük együtt kórusban a politikusok és a civil társadalomba beszivárgó és az érdekelt cégek által fizetett befolyásolási ügynökök által módszeresen ismételgetett „energetikai függetlenség” kifejezés hamissága. Romániának már 2018 előtt és a palagáz kitermelésének szükségessége nélkül is lettek volna alternatívái az orosz gázra. A hivatalos adatok szerint, a hazai piac képtelen lesz lekötni azt a nyersanyagtöbbletet, ami a hidraulikus repesztéses módszert használó kitermelésektől fog érkezni – mely módszer vitatott és amelyet Franciaország éppen a múlt hónapban tiltott be törvénnyel.

Ilyen körülmények között nyilvánvalóvá válik, hogy annak valódi oka, amiért az ország elnöke, a kormányfő és az egész politikai osztály eltökéltnek tűnik a törvények megsértésére és akár erőszakkal is letörje a lakosság ellenállást, az nem az „energetikai függetlenség” elérése. […]

Matei Udrea

adevarul.ro, 2013. október 31., 14:19

Mitul „independenţei energetice“ a României şi scopul alianţei politicieni-petrolişti împotriva populaţiei

Ha nem akar lemaradni friss bejegyzéseinkről, csatlakozzon Facebook-közösségünkhöz.

Ha szeretne hozzájárulni szolgáltatásunk fenntartásához, keresse fel tájékoztató oldalunkat.

Advertisements

Interakció

Hozzászólás jelenleg nem lehetséges.

%d blogger ezt kedveli: