//
most olvassa...
Befektetések, Energia, Gazdaság, Külpolitika, Kormányzás, Politika

„Románia energetikai függősége” és a Tartúsz–Tbiliszi–Vászló tengely – Voxpublica

voxpublicaAnnak alapján, ahogy a dolgok elkezdődtek, a palagázról szóló vita szintén az utcán fog eldőlni.

vox-faceEnergetikai függőség, vagy szennyezés – állítólag ez lenne a Chevronnal kötött szerződésben rejlő dilemma. A szennyezésről már beszéltem –, a kitermelési jogot meg lehet venni a helyiektől, piaci áron, amit esetleg biztosítékkal egészítenének ki és népszavazással szentesítenének. Az energetikai függőség egy teljesen másik kérdés.

Románia, szigorúan a számok alapján, energetikai szempontból a legkevésbé függő országok egyike Európában. A gáznak csak 30-40 százalékát importálja. A dolgok, valójában, még jobban állnak. Mert a kérdéses deficit nem egyenértékű automatikusan egy „függőséggel”. Íme, miért:

A fő szolgáltatók a Romgaz és a Petrom, egyenként 5-6 milliárd köbméterre. A Gazpromtól érkező import évről évre ingadozik, 0 és 5 milliárd köbméter között. Következésképpen importból csak a nehéz teleket, vagy más olyan helyzeteket fedezik, amikor a fogyasztás meghaladja a normális értéket.

Négy nagy fogyasztói kategória van, melyek eléggé kiegyensúlyozottan osztoznak a piacon:

A háztartásiak, melyek a gázt elsősorban fűtésre használják. Elméletileg ezt a kategóriát függőnek lehet tekinteni, de egy támogatás nélküli gázár esetében a fogyasztás, valószínűleg, a felére csökkenne.

A műtrágyaipar gázfogyasztása évente elérheti a 3 milliárd köbmétert, a kombinátok pedig a fő munkaadók azokban a városokban, ahol működnek. A valóságban a műtrágyaipar nagyon érzékeny a nyersanyag árára (gyakorlatilag a műtrágyát az energia egyfajta becsomagolási módjának lehet tekinteni) és eddig a jóval a piaci alatti ártól függött. Ennek ellenére ez nem akadályozott meg egy volt szekust abban, hogy a leggazdagabb románná váljon. E cégek számára a hosszú távra szóló megoldás az lehetne, ha stratégiai, a nyereséget megosztó partnerségekre lépnének a – hazai, vagy külföldi – szolgáltatókkal.

Az áramot és/vagy hőt termelő hőerőművek. Az így termelt áram elég drága, de az az előnye, hogy sürgős esetekben előállítható, a fogyasztási csúcsok fedezésére és nagyon alacsony az egy beépített MW-ra eső tőkeköltség. A szakaszosan termelő szélerőművek miatt Romániának szüksége lesz gázzal működő hőerőművekre, hogy kitölthesse a lyukakat. De a Petrom is csak egyet épített, mert inkább elégeti a gázt, „folyamatosan” termelve (vagyis a magas MWh-ár előnye nélkül), semmint, hogy a hazai piacon adja azt el. Ez „függőséget” mutat? Valószínűleg nem.

Más ipari fogyasztók, mint például az acél-, vagy az üvegipar, amelyek esetében valóban nem nagyon van alternatíva. Végül is összességében az energetikai függőséget az effektív fogyasztás nagyjából felére lehet becsülni. Tehát a termelés szintje alatti mértékűre.

És akkor miért kell a palagáz?

Még ha Romániának nincs is szüksége gázra, Európának van. Amit az AEÁ megpróbál megoldani, ha másért nem, akkor azért, hogy ne Oroszország oldja meg. Románia pedig itt két tűz közé kerül.

Oroszország Putyin vezetésével az olajból és gázból szerzett pénzzel akarja visszakövetelni magának a nagyhatalmi státuszt. Irónikus, de a növekedés annak a laza monetáris politikának volt köszönhető, amit Alan Greenspan és Ben Bernake alkalmazott a Fed-nél. Ahhoz, hogy újra romba döntse Oroszországot, az AEÁ-nak vissza kellene nyesnie az árakat vagy/és a felvevőpiacokat.

Az olajjal egyszerű a helyzet: elég abbahagyni a pénznyomtatást és újra megnövelni a Fed-kamatot, a többet a petrodollár elvégzi: zuhan a hordó. A gázzal sokkal bonyolultabb, mert nincs piac. Így hát az AEÁ azért nyüzsög, hogy minél több piacot hozzon létre: a „Nabucco”, aztán a „TAP”, az „AGRI” és más, többé-kevésbé megvalósítható betűszavak. Háború Szíriában, hogy Szaúd-Arábia és Katar építhessen arrafelé vezetéket, nem Irán. És, persze, hidraulikus repesztés Lengyelországban, Romániában és ahol még hagyják magukat meggyőzni.

Rendben, Romániának vannak szövetségesei és kötelezettségei – amelyeknek néha gazdasági áruk is van. De az a játék, amibe hagyja magát belerángatni, kezd őrületnek hangzani.

Kommentárok a riscograma.ro-n.

Lucian Davidescu

voxpublica.realitatea.net, 2013. november 3., 16:20

“Dependenţa energetică a României” şi axa Tartus-Tbilisi-Vaslui

Ha nem akar lemaradni friss bejegyzéseinkről, csatlakozzon Facebook-közösségünkhöz.

Ha szeretne hozzájárulni szolgáltatásunk fenntartásához, keresse fel tájékoztató oldalunkat.

Advertisements

Interakció

Hozzászólások letiltva.

%d blogger ezt kedveli: