//
most olvassa...
Élő múlt/Securitate, Történelem, XX. század

24 éve végezték ki a Ceauşescu házaspárt. 1989. december 25-e talányai – Adevărul

adevarulA Rendkívüli Katonai Törvényszék ítéletét december 25-én, 14 óra 50 perckor, a tergovistyei (Târgovişte) laktanyában hajtották végre. Ahogy azt Stănculescu tábornok már a tergovistyei laktanyába érkezésekor eltervezte, a kivégzőosztag ejtőernyősei az őrszoba falánál agyonlőtték a diktátorokat.

A Ceausescu házaspár újrajátszott kivégzése (adevarul.ro/Mediafax)

Ceauşescuék kivégzőosztagát Victor Atanasie Stănculescu már a tergovistyei per előtt összeállította. A tábornok hármat választott ki a Boteniből érkezett nyolc ejtőernyős közül. Ionel Boeru századosról, Dorin Cârlan őrmesterről és Octavian Gheorghiu szakaszvezetőről van szó.

A kivégzés kapkodva történt. Ennek oka az akkori feszültség volt, de az is, hogy (a két napja honvédelmi miniszter) Nicolae Militaru folyamatosan telefonon zaklatta, Bukarestről, a per alatt, az UM 1417 Tergovistye parancsnokát, Andrei Kemenici ezredest.

A Boeru százados által vezetett ejtőernyősök röviden, még egy „Tűz!” típusú parancsot sem várva meg végezték ki Ceauşescuékat.

„Ördögödre leltél, Leana!”

A kivégzőfalig vezető út szörnyű volt azok számára, akiknek Ceauşescuék kivégzése volt a feladatuk. Az ejtőernyősök mindenféle dolgokért aggódtak.

Ionel Boeru százados: „Túljutottam az épület sarkán. A szemben lévő falra néztem, amely bár csak 20 méterre volt, nagyon messzinek tűnt. Maximálisan izgatott állapotban voltam, a kimerülésig feszült. Rémület, düh, türelmetlenség, a hibázástól való félelem, a fal felé haladás kínja. Mintha akasztásra mentem volna. Mintha én magam lettem volna az elítélt. Arra számítottam, hogy rám szakad az ég, hogy meghasad a föld, hogy elnyel. Csak a falat láttam, a fal mintha ingadozott volna, mintha távolodna, mintha leomlana. Ölnöm kellett, ez a gondolat pedig megbénított és attól féltem, nehogy ne bírjam idegekkel, nehogy szétrobbanjon a szívem, nehogy megőrüljek”.

A kivégzőosztag másik tagja, Dorin Cârlan őrmester attól félt, nehogy ők, az ejtőernyősök legyenek a célpontok: „Ahogy kiléptünk a kaszárnya udvarára, arra ébredtünk, hogy több száz fegyver irányul ránk. Több ezer lövedék indulhatott a két parancsnok, vagy a kísérőik irányába. De nem visszakozhattunk. Az egyik katona, aki mellett elhaladtak, ellenségesen odaszólt Elenanak: «Ördögödre lelték, Leana!»”. Egy másik szemtanú, Iulian Stoica főhadnagy a választ is hallotta: „Vigye el anyádat az ördög!”. A katonának „Maşinuţă” („Kiskocsi” – E-RS) volt a laktanyában a beceneve.

A halál fala

A Rendkívüli Katonai Törvényszék ítéletét végrehajtó ejtőernyősök most is meglepetten beszélnek arról, ahogy azokban a pillanatokban cselekedtek. Ionel Boeru százados a következőket mesélte Viorel Domeniconak, az „A kivégzés után havazott” című könyvében:

„Amikor a falhoz közeledtem, meglepetten rezzentem meg. Bár utánam indult, bár nem láttam elmenni mellettem, Teodor Gheorghe szakaszvezető már ott várt Elenaval. Átadtam neki Nicolaet is, visszaléptem néhányat, oldalvást és jeleztem neki, hogy ő is húzódjon félre. Már nem volt hangom. Aztán tüzet nyitottam”.

Szintén Boeru idézi fel azt is, hogy a kivégzés után a tárjában már csak egyetlen lövedék maradt. „Azt mondtam a társaimnak: «Állítsátok sorozatlövésre és a parancsomra csípőből tüzeljetek!». Amikor azt mondtam, hogy «Tűz!», már meg is húztam a ravaszt. Mind közül én voltam a legstresszesebb. Én három sorozatot lőttem ki. A 30 lövedékből 29-et lőttem ki, három sorozatban. Az első sorozatot lábra, ez térdre kényszerítette őt (Nicolae Ceauşescut – E-RS). A második a mellén érte és ettől a hátára esett. A következő sorozat a másik (Elena Ceauşescu – E-RS) felé irányult. Ő valahova oldalra, a jobboldalára zuhant”.

Abban a pillanatban a másik két ejtőernyős is lőni kezdett. Octavian Gheorghiu egyetlen sorozatot lőtt ki, míg Dorin Cârlan egyetlen lövedéket. Izgalmában, amikor csőre töltötte a fegyvert, a géppisztolyt „egyes lövés”-re állította, holott „sorozatlövés” beállításra kapott parancsot. Dorin Cârlan így emlékszik vissza: „Amikor két-három lépésre értünk a faltól, Ionel határozott hangon azt mondta nekünk: «Engedjétek el őket, lépjetek vissza!». Az első sorozatot (Nicolae Ceauşescuba – E-RS) lőttem, nagyon közelről, alulról felfele, a mellén átlósan. Láttam, ahogy Nicolae Ceauşescu, ahelyett, hogy egyből elzuhant volna, úgy egy félméternyit felemelkedett, aztán lezuhant, mint egy zsák krumpli, a lábaival maga alatt. Ionel átirányította a lövéseit Elenara. Az első lövedékre még ki tudott mondani egy hosszú «Áááá…»-t, majd az egyik oldalára zuhant, előre”.

Csaknem 15.00 óra volt; a szemtanúk szerint – 14.50. Ceauşescuék örökre földre zuhantak.

Elena agyát menetközben elvesztették

Az ejtőernyősök lövései után az egyik katona is ki akarta tölteni a dühét, eleresztve néhány sortüzet. „Maşinuţă”, aki éppen ráripakodott Elena Ceauşescura, szintén beleürítette a tárát. Ion Mateescu százados az emeletről, egyik, éppen a per helyszínéül szolgáló helyiség feletti szobából nézte a kivégzést. Mateescu felidéz egy sokkoló jelenetet: „Az egyik katona annak a szobának az ajtajában állt, ahol én voltam. Maşinuţă volt. Amikor az elítéltek már a földre zuhantak és halottak voltak, Maşinuţă megkérdezte Stănculescutól: «Én is lőhetek?». Az azt mondja: «Lőjél, hékás!», vagyis élje ki magát. Nagyon sok vitát váltottak ki ezek a lövések, melyekre már azután került sor, hogy a földre zuhantak. Maşinuţă lövése kiszakított egy darabot (Elena Ceauşescu – E-RS) agyából. Fejen találta.

Aztán amikor a sátorlapba tekert holttesteket a helikopter felé vitték, kiesett az agya. És a kutyánk – egy öreg kutya, Rex, időközben megdöglött – odament, megszagolta, de nem ette meg. Egy nagy, fekete, szép, rövid szőrű kutya volt. Akkor az egység orvosa összeszedett egy üres fém lőszeres dobozt, egy lécdarabbal összegyűjtött mindent, ami elhullott, agydarabokat és feltette a helikopterre. Nálunk semmi sem maradt”.

Egy megcsonkított filmezés titka

1989. december 25-e egyik legnagyobb talánya a per és a kivégzés filmezése volt. Ezen események filmjéből jelentős részek hiányoznak. Az eredeti kazettáról hiányzik a kivégzés kezdete, Ceauşescuékat a kamera már csak akkor mutatja, amikor a földre zuhantak. Az operatőr, a Stănculescu által külön e célból odavitt Ion Baiu ezredes azzal indokolta ezt, hogy a felvevőnek lemerült az akkumulátora és lemaradt, hogy kicserélje.

Baiu feladata egyes katonai felszerelések, vagy lőtéri hadgyakorlatok filmezése volt. Baiut december 25-én Stănculescu kooptálta a tergovistyei kommandóba. Baiu ezredes azt mondta, kezdetben nem tudta, mit fog filmezni. Ebből fakadtak, mondta ő a szenátusi „1989 decembere” bizottság előtt, a későbbi gondok is.

„A film folyamatosan készült, néhány szünettel, mert attól féltem, nehogy beteljen a kazetta. Nem tudtam, meddig fog tartani. Egyetlen kazetta volt nálam. A per szünetében is készítettem felvételeket, hogy pontosan azt emeljem mi, ki ment be oda és ki nem. Ha tudtam volna, hogy mit fogok filmezni, magammal vittem volna egy műszakist, egy fénytechnikust is. De nem készültem különösebben. A pert a hálózati áramra kapcsolódva vettem fel. Aztán következett a kezek hátrakötése. Az ottani izgatottság. Miután megkötözték őket, én áttértem a hálózati áramról egy másik forrásra. Nem volt akkumulátorom. Én a dolgomat tettem. Ott bent vettem fel a dolgokat. Csak azután mentem, hogy befejeztem a benti dolgomat. Amikor kijutottam, Ceauşescuékat már lekaszálták. Tehát, mi történt ott? Az ejtőernyősök kivitték kettőjüket a falhoz, két lépést hátráltak és lőttek. Különben ez magyarázza azt is, hogy én már Ceauşescut térdelve találtam”.

Az egység udvarán tartózkodó Ion Boboc százados szintén látta ezt az epizódot: „Az ejtőernyősök kivezették Ceauşescuékat. Engem egy civil hívott magához, aki néhány kábelt és néhány reflektort szedett össze, hogy segítsem kicipelni azokat. Sietett, bele-beleakadt a kábelekbe, adott egy dobozt, hogy vigyem ki az udvarra, amikor pedig kijutottam, sortüzeket hallottam. A civil kétségbe volt esve. Az ajtóban állva a szeméhez emelte a felvevőt és filmezni kezdett. De már a földön voltak, holtan. Az utolsó sorozatot azért elkapta”.

Egy másik történet a per és a kivégzés TVR-ben történt bemutatásával kapcsolatos. Annak érdekében, hogy ne lehessen felismerni a kivégzőosztag tagjait, Sergiu Nicolaescu rendező megvágta a filmet, a per részvevőit mutató képeket a két Ceauşescut a per folyamán mutató képekkel takarva ki. Az eredeti filmet egy francia televízió mutatta be, mely még mindig gyanús körülmények között szerezte meg a kazettát.

Kemenici: „Iszonyatos rettegés fogott el”

Miután kivégezték őket, Ceauşescuékat katonai pokrócokba és sátorlapokba tekerték. „Csomagokat” csináltak belőlük, hogy helikopterrel Bukarestbe szállítsák őket. Az UM 01417 akkori parancsnoka, Andrei Kemenici ezredes felidézi a kivégzés utáni pillanatokat: „Ez a «felszabadulási» öröm talán csak öt percig tartott, aztán kegyetlen, iszonyatos rettegés fogott el. Mert a kivégzés után újra minden felgyorsult. Vették a holttesteket, felrakták azokat a helikopterre és elmentek. Az egységbe érkezett küldöttségből senki sem fogott kezet velem, hogy elmondja, jól, vagy rosszul csináltuk. Mindegyikük semmibe vett. Mintha nem is léteztem volna. Felültek a helikopterre és eliszkoltak. Csak 15.00 óra után, vagyis a kommandó távozás után kezdtem megtudni különféle dolgokat, melyek az egységben történtek: konspirációk, elégedetlenségek, vádak. Így hát fokozódott a rémület. És nyomasztott az a gondolat, hogy Iliescu nem tudott arról, mit tett Tergovistyén Stănculescu. Arra gondoltam, hogy engem is meggyilkolnak majd. Talán Iliescu emberei… Talán Ceauşescu emberei…”

Az IML volt igazgatója: „Úgy írtam alá a Ceauşescu házaspár halotti bizonyítványait, hogy nem láttam a holttesteket”

A Törvényszéki Orvosi Intézet (IML) volt igazgatója, Vladimir Beliş kijelentette, hogy a Ceauşescu házaspár halotti bizonyítványait Victor Atanasie Stănculescu tábornok kérésére, a kivégzés után öt nappal, 1989. december 30-án írta alá úgy, hogy nem látta a holttesteket.

„Victor Atanasie Stănculescu tábornok magához hivatott és azt mondja, írjam alá Nicolae és Elena Ceauşescu halotti bizonyítványát. Én nem láttam őket. Az akkori törvény szerint, minden kivégzésnél jelen kellett lennie egy törvényszéki orvosszakértőnek. Engem nem hívtak oda”, mondta Vladimir Beliş professzor.

„A két jegyzőkönyvet, amelyekben megállapították a Ceauşescu házaspár halálát, két katonai orvos írta alá. Ezeket a dokumentumokat írtam alá én is, a halál oka pedig lövés következtében beállt halál, belső és külső vérzés volt”, jegyezte meg az IML volt igazgatója.

„Ha Ceauşescu velünk maradt volna, talán nem ölik meg”

Ceauşescu volt testőre, Florin Marinescu jelen volt a diktátor 1989. decemberi szökésének egyik momentumánál. Florin Marinescu (50) a Ceauşescu házaspár testőre volt, de János Pál pápa, vagy Michael Jackson kíséretében is részt vett.

1989. december 22-e Snagovon érte Florin Marinescut. Azt mondja, úgy érezte, Ceauşescu habozik, amikor felszállt a helikopterre. „Feltette a lábát a létrára, nagyjából egy fél percre megállt, ránk nézve. Azt hiszem, azon gondolkodott, hogy velünk marad, és ha ezt tette volna, talán nem lövik agyon”, mondta a volt altiszt.

A Ceauşescu házaspár elmenekülését követő 1989. decemberi napokban Florin Marinescu folytatta a snagovi palota őrzését. Ott volt a diktátor két kedvenc kutyája, Sharona és Corbu is. „Csak Nicolae kezéből ettek. Nem sikerült rávennünk őket, hogy egyenek. Éhen döglöttek”, emlékszik vissza a volt altiszt Florin Marinescu.

A december 25-i talányok

1989. december 25-ével kapcsolatosan sok kérdőjel van. Ezen a napon ítélték el és végezték ki azonnal Elena és Nicolae Ceauşescut. Victor Atanasie Stănculescu 8.00 órától kezdve összegyűjt egy bírói testületet, ügyvédeket talál, létrehoz egy „kommandót” és Tergovistyére megy, az UM 01417-be, ahol a Ceauşescu házaspárt őrizték. Íme, az események menete:

 

13.00 óra: A bírói testületet és a „kommandót” szállító két helikopter leszáll a tergovistyei kaszárnya udvarán. Stănculescu rögtön azután, hogy kiszállt a helikopterből, még a per előtt, kijelölte a kivégzés helyszínét.

13.10 óra: Nicolaen, majd Elena Ceauşescun végrehajtják az orvosi vizsgálatot. Kettejük egészségi állapotát két katonai orvos vizsgálja meg, a Stănculescu által Bukarestről odahozott Liviu Verdeş százados és a tergovistyei egység orvosa, Florin Olteanu.

13.20 óra: Megkezdődik a per.

14.30 óra: Véget ér a per és elkezdődik az ítélethozatal. Az ítélet felolvasása előtt Nicolae Ceauşescu elmondja egyik híres mondatát: „E bohózat nélkül is agyonlőhettek volna”.

14.40 óra: Felolvassák az ítéletet. A büntetés: halál.

14.48 óra: Az ejtőernyősök a falhoz viszik Ceauşescuékat.

14.50 óra: Megtörténik a kivégzés. Verdeş és Olteanu orvosok megállapítják a két diktátor halálát.

15.00 óra: A sátorlapokba csomagolt Nicolae és Elena Ceauşescut helikopterekre rakják és Bukarestre szállítják. Megállnak Boteninél, ahol az ejtőernyősök közül négyen kiszállnak.

16.30 óra: A Ceauşescuék holttesteit szállító helikopter leszáll a Steaua-stadion egyik gyakorlópályájára.

Grigore Cartianu

adevarul.ro, 2013. december 25., 09:23

24 de ani de la execuţia soţilor Ceauşescu. Misterele zilei de 25 decembrie 1989

Ha nem akar lemaradni friss bejegyzéseinkről, csatlakozzon Facebook-közösségünkhöz.

Ha szeretne hozzájárulni szolgáltatásunk fenntartásához, keresse fel tájékoztató oldalunkat.

Advertisements

Interakció

Hozzászólások letiltva.

%d blogger ezt kedveli: