//
most olvassa...
Irodalom, Kárpát-medencei körkép, Magyarokról, Művelődés

A mi kis Oscarunk – Maszol

ujmagyarszoMegvan tehát az idei Aegon-díjas (Kun Árpád, ha még valaki nem tudná), és volt az idén csinnadratta is, felhívták a színpadra az összes jelöltet (tíz író), vagyis megadták a módját rendesen. Érthető, hiszen hivatalos nevén az Aegon Művészeti Díj most a magyar irodalom kis Oscarja, elvileg erre kellene vágynia minden kortárs írónak. Ettől (is) függ, hogy a nagy csapatban focizik, vagy csak a kispadon ül.

Az elismerés jelentőségét egyfelől tényleg nem lehet eléggé túlbecsülni. Már azért sem, mert a Rotary klub díjalapító szándéka csődöt mondott (háromszor adták át mindössze), ami, ha mást nem, de azt fényesen bizonyította: nagyon nehéz egy efféle súlyú elismerést fönn tartani, megalapozni, működtetni a kezdeti fölbuzdulás után. Évek óta különféle hírek keringenek arról, hogy újraélesztik valamilyen formában a híres Baumgarten-díjat, ám ennek egyre kisebb az esélye. Miközben a szerzői jogokat védő iroda, az Artisjus elismerései is lassan szimbolikussá váltak, hiszen a kormány egy tollvonással kiszívta a díj mögül a nem kevés pénzt, és átcsatornázta a saját felügyelete alá. Így annak adhatja majd, aki neki tetszik.

Vagyis az Aegon maradt egyedül talpon, amellyel nem csupán presztízs (tán az utolsó nagy jelentőségű civil és szakmai elismerés), de jelentős összeg is jár. Feltehetően ezt mérték fel az alapítók is, amikor két éve változtattak egy kicsit a szokásokon: megpróbálják a közvélemény figyelmét jobban a díjra irányítani. Megszüntették a kevesebb hírverést kapó társdíjat, és jobban koncentrálnak az eredetire. Más szóval: igyekeznek nagyobb marketingerővel felruházni. Ez önmagában nem baj, hiszen a világon minden nagyobb elismerésnek megvan a maga táncrendje, szertartása, rongyrázása. Pozitív fejlemény, hogy a jelöltekre is több fény hull, és nem csupán a töltelék vagy az untermann hálátlan szerepét viszik. Ez már azért is fontos, mert ha csak a regényeket vesszük, a tavalyi termésből legalább három mű emelkedett ki a mezőnyből (Borbély Szilárd, Tompa Andrea és Kun Árpád munkái), s bármelyik megérdemelte volna az elismerést. És akkor még nem is vettük a kissé mostohán kezelt verseket. Most már a jelölt könyvek borítóira is felkerül az ezt jelző matrica. Vagyis egyre inkább próbálják tudatosítani a vásárlókban, olvasókban, hogy ezek voltak az elmúlt év kiemelkedő alkotásai.

folytatás Maszol – Papp Sándor Zsigmond: A mi kis Oscarunk.

Ha nem akar lemaradni friss bejegyzéseinkről, csatlakozzon Facebook-közösségünkhöz.

Ha szeretne hozzájárulni szolgáltatásunk fenntartásához, keresse fel tájékoztató oldalunkat.

Advertisements

Interakció

Hozzászólások letiltva.

%d blogger ezt kedveli: