//
most olvassa...
egyházak, Közoktatás, Kormányzás, Oktatás és tudomány, Politika

Vita az iskolai vallásoktatásról. Gabriel Liiceanu arról, miként pingpongozott a művelődési miniszter vallása szerint a Pátriárkia és a kormány a felekezetekért felelős államtitkársággal – HotNews

hotnewsAmikor Kelemen Hunor lett a művelődési és felekezeti miniszter, „a Pátriárkia felhívta a miniszterelnököt és azt mondta: Nem működik, hogy a felekezetek egy római katolikus miniszter alá tartozzanak”, ezt Gabriel Liiceanu író mondta el a Társadalmi Párbeszédért Csoport (GDS) által szervezett egyik vitán. Elmesélte, hogy „a felekezeti rész azonnal levált és főosztállyá vált”, majd Hunor (így! – E-RS) távozása után visszakerült a minisztériumhoz, de aztán „Daniel Barbu lett a miniszter, aki, szerencsétlenségre, szintén római katolikus”. A Felekezetek Államtitkárságának vitán jelenlévő képviselői azt mondták: „Nem rendelkezünk ezzel az információval”, „a Felekezetek Államtitkárságának a minisztériumba történt ideiglenes visszaintegrálására akkor került sor, amikor megbukott az egyik kormány, egy másik vette át a helyét és nem volt világos a helyzet”.

A GDS csütörtökön, június 12-én tartotta meg a „Vallás a közéletben és a közoktatásban” című vitát, melynek Eugen Ciurtin volt a moderátora. A vitán részt vettek a civil társadalom, az Oktatási Minisztérium, a Pátriárkia és a Felekezetek Államtitkársága képviselői.

A főbb kijelentések:

Gabriel Ispas, a Nemzeti Oktatási Minisztérium államtitkár-helyettese:

Az Oktatási Minisztérium által a Román Pátriárkiával és a Felekezetek Államtitkárságával aláírt megállapodás sohasem volt titkos jellegű. A megállapodás aláírása 29-én, csütörtök délután, 18:00 órakor történt, hogy aztán péntek reggel (iktassák – E-RS), mert elképzelhetik, hogy egyetlen intézmény, egyetlen miniszter, vagy államtitkár sem vitte magával az iktatókönyvet, hogy a kérdéses megállapodás számot kaphasson. Miután megtörtént a megállapodás formális aláírása, ez minden intézménynél bejárta a természetes iktatási útvonalat. Különben az Oktatási Minisztérium, a közéletben kialakult minden vita előtt, május 30-án közzétett a honlapján egy közleményt, melyben egyrészt bejelentette ennek a megállapodásnak az aláírását, másrészről a fő elemeit.

Ha a megállapodásnak titkos jellege lett volna, határozottan lehetetlen lett volna, hogy a Minisztérium elárulja ennek a megállapodásnak a tartalmát.

Miért került sor ennek a megállapodásnak az aláírására? Mert természetes dolog és a román államban jelenleg érvényben lévő törvények betartásával kapcsolatos. A Román Ortodox Egyház és az Oktatási Minisztérium közti első megállapodást a forradalom után 1990-ben írták alá. A rendelkezései kvázi azonosak a mostaniakkal, a kérdés tartalmi részére gondolok. A megállapodás nem tartalmaz semmilyen olyan rendelkezést, mely sértené az alkotmányt, nyilvánvalóan a polgár jogait és szabadságait sem, az oktatási törvényt sem és még kevésbé a felekezetekről szóló törvényt. Az oktatási törvény a vallás iskolai oktatásáról beszépl, a felekezetekről szóló törvény arról is, hogy miként kell megvalósítani a felekezetek és a Nemzeti Oktatási Minisztérium (MEN) közötti együttműködést. Ezzel a megállapodással az Oktatási Minisztérium nem veszíti el a világi jellegét, a román oktatás ugyanolyan marad, mint eddig, az egyetlen különbség az, hogy megpróbáljuk megtalálni azokat a mechanizmusokat, melyek segítenek nekünk túllépni a gyakorlatban tapasztalható kevésbé kellemes elemeken.

Egy Hotnews.ro által szervezett vita keretében, talán 2-3 hónappal ezelőtt azt mondtam, hogy valóban sok dolgot kell rendezni, úgy az iskolai programokban, mint ahogy a tanrendben és abban, ahogy a vallástankönyv kinéz és hogy együtt kell erőfeszítéseket tennünk ezek kijavításáért. A mi szemszögünkből nézve, a MEN és a BOR közötti megállapodás aláírása csak egy olyan normalitás része, amit az állam intézményei és a vallási felekezetek között akarunk látni. A MEN nyilvánvalóan nemcsak a Román Ortodox Egyház felé nyitott. A Román Ortodox Egyház (BOR) a felekezet szempontjából, Románia területén, többségi, de a nyitottság a többi felekezet felé is teljes.

Oktatási Minisztériumként az a szándékunk, hogy minden felekezet felé nyitottak legyünk. És el akarom mondani, hogy a MEN évente több száz, ezer megállapodást ír alá a civil társadalommal, NKSZ-ekkel, sportszövetségekkel, hogy többletértéket adjon hozzá a román oktatáshoz. Úgy gondoljuk, hogy ezt a megállapodást is be lehet illeszteni ebbe a mintába.

Kérdés: A többi felekezettel is vannak hasonló megállapodások?

Gabriel Ispas: Nincsenek.

Gabriel Liiceanu: Jelenleg az ön által képviselt minisztériumnak Nemzeti Oktatási Minisztérium a neve. Külön létezik egy Felekezeti Főosztály. A Művelődési és Felekezeti Minisztérium mindig egy egységet alkotott, azt hiszem, egészen Kelemen Hunor úr bekerüléséig a kormányba, 3 évvel ezelőtt, azt hiszem, a Boc-kormányba. Abban a pillanatban, a Pátriárkia kérésére, nem tartották normálisnak, hogy egy római katolikus vallású személy vezessen egy Művelődési és Felekezeti Minisztériumot, ezért aztán a Felekezet rész kivált és a miniszterelnök vezetése alatt álló Főosztály lett.

Kelemen Hunor távozása után, mert megbukott a kormány, a Felekezetek rész visszatért a Művelődési Minisztériumba. Ott nagyon is jól elvolt egészen addig, amíg Daniel Barbu lett a miniszter, aki – szerencsétlenségre – szintén római katolikus. Az Ortodox Egyház újra kérte a felekezeti rész leválasztását a művelődésről. Újra repült onnan. Majd amikor Daniel Barbu távozott, visszatért. Most újra Kelemen Hunor jött, megint elkerült. Én ezzel az információval rendelkezem. Elismerem, nem volt nyilvános, véletlenül tudtam meg. Olyan értelmiségiként, aki – ahogy mondani szokták – a civil társadalomból származik, egy ilyen esetet, ha igaz, észbontónak tartok. Ez az első kérdés. Tehát a felekezetekkel kapcsolatos rész összekapcsolása a művelődéssel a miniszter felekezetétől függ?

A második kérdés. A hírt a HotNews.ro-n olvastam. A Gorj megyei vallási főtanfelügyelő, Ştefan Cristian Vătafu levelet, vagy körlevelet küldött a megyei vallástanároknak: Kérem, az oktatási intézményükkel kapcsolatosan tájékoztassanak a következőkről: a neoprotestáns felekezetek helyzete az iskolában, a heterodox családok száma a településükön és rendelkeznek-e imaházakkal. A minisztériumukhoz tartozó tanfelügyelő kérhet ilyenfajta adatokat? Pontosan milyen célból? A metropoliának miért kell rendelkeznie ezzel a kimutatással? 2 héttel ezelőtt Romániába érkezett egy híres francia értelmiségi, Jean Sevillia, aki a franciaországi vallásokról tartott előadást. És egy adott pillanatban a teremből valaki a következőt kérdezte tőle: hány muzulmán hívő van Franciaországban? És azt válaszolta: Franciaországban senki sem tudja ezt, mert senkitől sem lehet megkérdezni a vallási hovatartozását. Így aztán a kérdésem még hangsúlyosabb: Ştefan Cristian Vătafu tanfelügyelő milyen címen kérte ezt az információt, kinek a kérésére, milyen jogon és milyen alkotmányos alapon?

Iuliana Conovici – a Felekezetek Államtitkárságának tanácsadója:

Ami kimondottan az államtitkárság helyzetét illeti, az 1990-ben rövid ideig autonóm minisztériumként működött, majd államtitkárság volt, 2001-ig autonóm intézmény, majd 2010-ig integrálták a Művelődési és Felekezeti Minisztériumba. 2010-től, egy néhány hónapig tartó bizonytalankodás kivételével, autonóm intézmény maradt és nem azért, mert a művelődési miniszter felekezetétől függnénk, hanem mert a kormány és a felekezetek fontosnak tartották, hogy az állam és a felekezetek közötti kapcsolatok kezelésével foglalkozó intézmény, mely a legjobban ismeri és melynek kötelessége a legjobban ismerni a vallási életet az képviselve legyen Románia kormányában és közvetlenül szólhasson a miniszterelnökhöz.

Gabriel Liiceanu:

Az ön válasza jóhiszemű, vagy sem? Ha jóhiszeműségről beszélünk, akkor nem fogadom el a válaszát. Ha átverjük egymást, akkor mosolygok, diplomatikusak vagyunk, de nem ezért gyűltünk össze. Én egyértelműen megmondom, hogy erre azután került sor, hogy a Pátriárkia felhívta a miniszterelnököt és azt mondta: Nem működik, hogy a felekezetek egy római katolikus miniszter alá tartozzanak.

Andrei Oişteanu:

Így van. Ez akkor történt, amikor a Boc-kormány idején Kelemen Hunor lett a művelődési miniszter. Én is pontosan tudom ezt.

Iuliana Conovici – a Felekezetek Államtitkárságának tanácsadója:

Mi nem rendelkezünk ezzel az információval.

Gabriel Ispas, oktatási minisztériumi főtitkár-helyettes:

2010-től mostanáig autonóm módon működtek, vagy részlegesen, a miniszter vallási színezetétől függően?

Iuliana Conovici – a Felekezetek Államtitkárságának tanácsadója:

A Felekezetek Államtitkárságának a minisztériumba történt ideiglenes visszaintegrálására a váltáskor került sor, amikor megbukott az egyik kormány, jött egy másik és nem volt világos, mi…

Gabriel Ispas: Mikor történt ez?

Iuliana Conovici – a Felekezetek Államtitkárságának tanácsadója:

Egyszer 2010-ben és egyszer 2012-ben. Volt néhány hónap az Ungureanu-kormány bukása után, amikor nem értették pontosan, hogy miért vált ki az intézmény és így visszatért a Művelődési és Felekezeti Minisztériumhoz. Majd újra autonóm lett. A gond az volt, hogy teljesen megszüntették a felekezeti államtitkári tisztséget, egy főigazgató maradt. És úgy a felekezetek, mint ahogy a kormány is, amint megértették a helyzetet és a felekezetek fontosságát a társadalomban, egyetértettek abban, hogy fontos, ha az államtitkárságnak van egy államtitkára és az a kormány tagja kell legyen, részt kell vennie a kormányüléseken.

Cătălin Raiu, a felekezeti államtitkár kabinetjének tanácsadója:

A lényeg az, ahogy azt a többi felekezeti államtitkártól tudom, hogy akkor is viszonylag autonómok voltak, amikor a Művelődési Minisztérium keretében működtek. A kormány számára fontos, hogy legyen egy olyan embere, aki közvetlenül tárgyal a felekezetekkel és aki politikai álláspontokat fogalmazhat meg. A felekezeti államtitkár gyakorlatilag – és ez fellengzősen hangozhat – a romániai vallási életet kormányozza. Ezért nem látok én gondot abban, hogy az intézmény közvetlenül a miniszterelnöknek alárendelten működik.

Gabriel Liiceanu: Nem ez a kérdés. A következőt kérdeztem: közbelépett-e az Ortodox Egyház azért, hogy átkerüljön…

Cătălin Raiu: Én nem folytatok politikai rendőrségi tevékenységet.

Gabriel Liiceanu: Én sem folytatok politikai rendőrségi tevékenységet. Kérdeztem valamit és mást válaszolnak. Közbelépett-e az Ortodox Egyház annak érdekében, hogy módosítsák, hogy kivegyék a felekezeteket a Művelődési Minisztériumból?

Cătălin Raiu: Megkérdezhetjük az Ortodox Egyházat, mondja meg.

George Grigoriţă pátriárkiai tanácsadó:

Franciaországban nagyon erős figyelem kíséri a vallási jelenséget. A Belügyminisztérium pontosan tudja, kinek milyen vallási irányultsága van, különösen a szektás jelenséget tartják megfigyelés alatt és valószínűleg tudják, hogy Franciaországban be vannak tiltva bizonyos csoportosulások. Ami az ön kérdését illeti, azt hiszem, ennek nem itt és nem most van helye, azért gyűltünk össze, hogy a vallás közéleten belüli helyzetéről beszéljünk. Láttam, hogy a ma esti moderátor vallástörténeti szakértő és mi azt hittük, olyan valaki lesz, aki a pedagógia szakértője. Itt egy némiképp egyirányú elképzeléssel van dolgunk egy olyan személy részéről, aki a vallásra történelmi szempontból tekint és egy némiképp személyes elképzeléssel. És az a tendencia, hogy bennünket, a BOR-t különféle dolgokkal vádolnak és nekünk válaszolnunk kell. Nem kerüljük a választ. Az ön kérdésére válaszolva, nem hisszük, hogy a GDS egy névtelen forrásoktól kapott hírekre építő szervezetté változott. Nem tudjuk, mi történt X, vagy Y évben a politikai algoritmusban, nem is tudjuk, vagy nem is hívjuk meg ide mindazokat a személyeket, akik ilyenfajta döntésekben érintettek és akkor mindazok, amiket itt hallunk, egyszerű feltételezések, melyeket ön innen-onnan hallott, mi pedig nem tudjuk sem megerősíteni, sem megcáfolni. És akkor a beszélgetésünk sem nem tartalmas, sem nem konstruktív.

Azt hiszem, más stílusban kellene folytatnunk: azt kell megnéznünk, mit jelent pedagógiai szempontból a vallás, pontosan mi zavarja egyeseket önök közül és beszéljük meg ezeket, nézzük meg, miben tudunk konszenzusra jutni és miben nem.

Ionuţ Corduneanu, pátriárkiai közigazgatási paphelyettes:

2001-ben, amikor Răzvan Theodorescu minden áron be akarta olvasztani a felekezeteket a művelődésügybe, az a személyes kezdeményezése volt, mellyel kapcsolatosan nem konzultált senkivel a felekezetektől és kikényszerítette ezt az elképzelést. Az első adandó alkalommal, amikor kiválhatott, az államtitkárság megtette és a felekezetek továbbra is azt szeretnék, ha különálló jellegűk lenne. Ha nem olvasztanák be különböző minisztériumokba.

Gabriel Ispas:

A tanfelügyelőségeken is, akárcsak az egész oktatásban, mint minden tevékenységi területen, vannak több eszű, kevesebb eszű, vakbuzgóbb emberek és olyanok is, akiknek van elképzelésük a jövőről. Engedje meg, hogy egy ilyen lépést, nem protokolláris módon, maximálisan ostoba lépés-nek minősítsek.

Kérdés: Kirúgták?

Gabriel Ispas:

Megígérem, hogy holnapig válaszolok, mert én csak most találkoztam ezzel az üggyel. Nem tudhatok mindenről, ami a közéletben kering. Személyes véleményemként és őszintén beszéltem. Ember vagyok és én is lemaradok információkról. Ez az információ nem jutott el hozzám. De a szöveget hallva azt mondom, hogy kegyetlenül ostoba dologról van szó. Egy tanfelügyelőnek nem lehet ilyen viselkedése, mert először is az iskolai vallásos oktatás esetében nem térítésről beszélünk, elsősorban, és az iskolán keresztül nem készítünk leltárt a felekezetekről és a vallási irányzatokról. Nem természetes, ez túllép minden elfogadható határt.

Gabriel Liiceanu:

Ezt mi mondtuk önnek, nem ön mondja nekünk. Önnek a helyzetet kell rendeznie. Ha ön fel van háborodva, de az az ember továbbra is tanfelügyelőként tevékenykedik, akkor valami nincs rendben.

Cătălin Pâslaru, vallásügyi főtanfelügyelő a MEN-ben:

Először is, a Gorj megyei tanfelügyelő a Gorj Megyei Tanfelügyelőség alkalmazottja. Én a kérdéses intézménytől várok állásfoglalást, mert a megkeresések a médiából történtek. Válaszoltam néhány újságírónak, de eddig még nem kaptam meg az intézmény álláspontját. Természetesen én is úgy vélem, a felügyelő atya nagy hibát követett el. Nekem azzal indokolta, hogy valójában a megyén belüli helyzetet akarta jobban megismerni, mert ő a tanfelügyelő és ő képviseli a megyében az összes felekezetet. De az utolsó mondat, amiben az áll, hogy az adatokat a Metropoliának küldi el…

Gabriel Liiceanu:

Nem jó úton indultunk el. A kérdések nem álláspontok. Két kérdést tettem fel, melyekből semmilyen álláspont nem derült ki. Az álláspont most következik és arra kértem önöket, hogy engedjék meg, hogy fárasszam önöket, mert nem jól indítottunk. Görcsösen kezdtünk, mindenki megtámadva érzi magát. Úgy érezzük, mintha mi lennénk a támadók, a többieket, a felekezeteket és a kormányt úgy mutatják be, mintha nyomás alatt lennének. Nem ezért jött létre a találkozó. Nagyon rossz, ha a dolgok ezen az úton haladnak. És akkor szeretnék szelídséget és bájt belevinni a beszélgetésünkbe, mert valóban a társadalom javát akarjuk, melyet mindnyájan szeretünk. Az egyház és a minisztérium közötti kapcsolatra vonatkozó aggodalmaim bizonyos jól meghatározható pontokra vonatkoznak. Az aggodalom okai: nem vitatom a jól végzett vallásoktatás szükségességét. Azt mondta, hogy a vitát a pedagógiai tudományok egyik képviselőjének kellett volna vezetnie. Nagyon jó, ez részletkérdés. De mivel felhozta ezt, első aggodalmam abból az óriási súlyból, vagy azokból a kedvezőtlen hatásokból fakad, amilyenekkel a vallásoktatás járhat, ha nem megfelelően végzik. Ha egy matematika, vagy biológia, vagy fizika tanár rossz, a következmények nem hatnak ki az egész életre. Ha egy vallástanár nincs rendben, nem rendelkezik oktatói tehetséggel és nincsenek pedagógiai ismeretei és nem tudja, hogy kell pozitív módon oktatni a vallást, akkor ez egy életre megnyomoríthat.

És mondok példákat. Amikor egy vallástanár azt mondja az iskolában, hogy a Nap forog a Föld körül, akkor ez dráma; mert akkor ez megzavarja a gyermeket és konfliktus alakul ki az iskolán belül. Az Oktatási Minisztériumot meg kell rettentenie annak, hogy fizikaórán egy valamit tanítanak, vallásórán meg az ellenkezőjét. Az egyháznak figyelembe kell vennie a tudomány által megtett lépéseket és meg kell találnia a módját, hogy összhangba kerüljön a tudomány lépéseivel. Egy másik példa: amikor egy paptanár a következőképpen értelmezi a küldetését: gyermekek – nyolcévesekről van szó, ezt az esetet olyan barátoktól tudom, akiknek iskolás gyermekeik vannak –, ha nem tartjátok a kéthónapos böjtöt, akkor pokolra kerültök; a gyermek hazamegy, az orvos anya húst akar neki adni, a gyermek pedig azt mondja: a tanár atya azt mondta, hogy két hónap át nem ehetek. Ez barbárság, egy gyermeknek proteinre van szüksége, nyolcévesen nem kell neki böjtölnie.

Mondok egy másik példát, szintén olyan barátoktól hallottam, akiknek vallásórára jár a gyermekük: ha vasárnap filmet néztek, akkor pokolra kerültök. Gyermekek, vannak olyan családok, melyek nem mennek minden vasárnap templomba? Emelje fel a kezét az, aki vasárnap nem jár templomba. Mondjátok meg a gyermekeknek, hogy pokolra fogtok kerülni.

Mit akarok ezzel mondani: Nem ez az általános, de drámai lehet a hatása, ha a pedagógiai elvárások szintjén nem szűrik meg a vallástanárokat. Ez nem játék. Ez az egyik legkifinomultabb eszköz, amivel az emberi pszichére és elmére hatni lehet. Ezért óriási felelősséget vállalnak magukra, amikor igazolják egy vallástanár minőségét. És talán tisztáznunk kellene, hogy pontosan mi a céljuk: vallásoktatás a katekézis értelmében, vallási kultúra a keresztény mitológia megismertetése értelmében? Mert a Biblia, nevezetesen az Ótestamentum és az Új Testamentum nem ismerete egy európai esetében valójában iszonyatos műveletlenség. Mi a fontos: az a fontos, hogy a gyermek megtanulja a Hiszekegyet, de fontos ismernie a Bibliában szereplő legendákat, tudnia kell, mi történt Ábrahámmal, mi a helyzet Józseffel, Salamonnal és indoktrinálni kell, vagy meg kell tanítani, hogy a saját fejével gondolkodjon és sokkal inkább az etikai részét sajátítsa el ezeknek az emberi remekműveknek?

Az engem leginkább megijesztő dolog: az Ortodox Egyházhoz tartozom, szolgáltként jogom van véleményt mondani arról, miként szolgálnak. Ha az Egyház szolgálói felháborítanak és azt látom, hogy politikai játékokban vesznek részt, akkor határtalan a rémületem. Nálunk mit keres a politikában az egyház? Elolvastam egyes papok honlapjait és blogjait és kirázott a hideg. A keresztény vallásnak a könyörületesség, a szeretet, a türelem az értékei, nem a gyűlölet. Van egy alexandriai pap, akinek egy blogot vezet – attól, amit ott olvastam, három napig magamban beszéltem és a barátaimmal –, a Teologia pentru azi (Mának szóló teológia – E-RS) a címe a blognak, a… valódi posztmodern platformnak. Mi lehet annak a papnak a fejében, aki ilyen címet ad a blogjának? Ahol gyűlöletkeltés zajlik. Ezeket a dolgokat leszedte a blogról, mert a felháborodott olvasók felvették a kapcsolatot az alexandriai püspökkel, aki ezek szerint rendre utasította és így törölte azokat a hivatkozásokat, melyek az általam eddig olvasott legagresszívebb cikkekhez vezettek, ennél csak az durvább, amit egy bizonyos tévéadón lehet hallani.

Egy politikai csatározás volt, valakinek az értelmiségijeivel, Pleşuval. Pleşu az az értelmiségi, aki többet tett az Ortodox Egyházért és a valláskultúráért, mint a fél egyház. Olyan ember ő, akinek egy bizonyos Picioruş támadásainak célpontjává kell válnia? Ez egy pap dolga?

Mondok egy másik példát, van egy névtelenül vezetett honlap, ami egy egyházi ember részéről szégyen – hogyhogy nem adod a neved hozzá? A Război întru cuvânt (Háború a szóért – E-RS) a címe. Egy keresztény egyházon belül, melynek középpontjában a béke, a könyörületesség és a többi ilyesmi van, itt a Háború a vezérlőelv. Ez a legdurvább obskurantizmus védelme, ez háborúskodás az értelmiségiekkel, közvetlen beavatkozás társadalmunk politikai irányvonalaiba és a román társadalomban bekövetkezett katasztrofális megosztottságokba.

Nem élhetnek ilyenfajta szolgálókkal. Figyeljenek oda azokra, akik nem alkalmasak, mert el fogják rontani az önök pozitív munkáját, ott és amikor ezt teszik. Ezek miatt aggódik egy olyan értelmiségi, aki azt akarja, hogy őt és a gyermekeit a lehető legmegfelelőbb módon szolgálják ezzel a szuperkifinomult eszközzel, ami a vallási ideologizálás.

Sokkal inkább műveltségi ügyként kezelném és azt rendkívül felkészült emberekkel végezném. Ne küldjenek olyan papok százait és ezreit, akik nem tudnak bánni egy nyolcéves gyermekkel. Miért nem oldják meg a kérdést azzal, hogy egyszerűen a Bibliát tanítják meg nekik, hogy ne haljanak meg műveletlenül és ostobán? De ne fanatizálják őket, ezzel semmit sem nyernek. Ami pedig a többi felekezettel meglévő kapcsolatot illeti, számomra az botrányosnak tűnik. A vallások közötti párbeszédben hiszek, nem a többiek kizárásában. Az Athoszon tett látogatásom alkalmával megtudtam, hogy a protestánsok és a katolikusok az ördög. Összevesztem velük, majdnem kirúgtak. Mi ez a felekezetek közötti gyűlölet?

Ionuţ Corduneanu:

Ami a Gorj megyei helyzetet illeti, a megállapodás éppen ezt akarja megelőzni, tisztázni kívánja, hogy milyen szintű kapcsolat van az egyház és a vallásoktató között. Romániában a vallásóra felekezeti, tehát Romániában ez az alkotmányos helyzet. A megállapodásban együttműködésről van szó és arról, hogy a tapasztalatoktól kölcsönösen tájékoztatjuk egymást és nem mindig vannak meg az eszközök, hogy jelezzük ezeket a dolgokat. Ha a tanár hiányzik az órákról, akkor ez adminisztratív kérdés. Ha azonban az erkölcstől tér el, ezt az állam már nem tudja felmérni.

Sajnálatosnak tartjuk azt, amit az a tanfelügyelő tett, a Pátriárkia szintjén nem gyűjtünk ilyen adatokat. Nem kértük azokat és nem is látom be, hogy miért kellene, hiszen vannak papjaink, akik az adott településen tájékoztassanak bennünket, ha létezik egy törvényes, vagy törvénytelen térítés, akkor ezt egyházon belül oldjuk meg és úgy vélem, ez a megállapodás erre is vonatkozik.

Ezeken a honlapokon és blogokon az egyházat is támadják. De úgy vélem, ezek a mozgalmak marginálisak maradnak. Mi sem nagyon tudjuk, ki tartja fenn a Război întru cuvânt-ot. Az utóbbi 2 hétben, különböző ürügyekkel, hihetetlen egyházellenes uszításnak voltam a tanúja. A cikkekhez fűzött kommentárok mutatják, az aljasság milyen szintjét lehet elérni. A papok zabálják fel az ország forrásait. Ezt olyan stratégiának tartjuk, aminek több kérdést is fel kellene vetnie azokban, akik csatlakoznak hozzá. Ha gyűlöletre uszítasz, akkor egy adott pillanatban felelned is kell érte. Mindig léteznek szélsőségességek, de kétlem, hogy az utóbbi időben nálunk lennének szélsőségességek.

Eduard Kupferberg, a Romániai Zsidó Hitközségek Szövetségének Rabbinikus Kancelláriájának igazgatója:

Olyan felekezetet képviselek, melynek demográfiai okokból nincsenek tanárai a közoktatásban, így hát bár szeretnénk, mégis meg kell elégednünk a vallás zsinagógákban oktatásával, ahol van elég gyermek. És most felteszek egy költői kérdést: Egy matematika tanár elveszítheti hitét a matematikában? Mert ha felmerül a kérdés, hogy miben különbözik egy vallástanár a többiektől, akkor eljutnak ehhez a gondhoz. Ha lennének gyermekeink, akik iskolában vesznek részt vallásórákon, akkor azt szeretném, ha lenne bizonyos ellenőrzésünk az adott tanár felett, mert nem tudhatom, hogy nem tér-e át más vallásra és a világ egyetlen felekezete sem tekintené többé alkalmasnak arra, hogy felekezeti vallásoktatást tartson. Azt hiszem, e tekintetben a BOR-ral kötött megállapodás csak a kezdet volt és gyanítom, hogy hasonló megállapodásokat fognak kötni az összes többi felekezettel, vagy vallással, melyek részt vesznek iskolai oktatásban és szükség van az egyház beleegyezésére azzal kapcsolatosan, hogy egy bizonyos személy oktathat-e felekezeti szempontból egy adott vallást.

Személy szerint nem hiszem, hogy lehetne csak egy vallás kulturális részét oktatni, a felekezeti rész nélkül. A nagy gond nem az elképzelés, az elv szintjén van, hanem az alsó szinten, a megvalósításban és túlságosan sok botrányt láttam az oktatásban, melyeket aztán elmismásoltak és olyan emberként, aki tízéves oktatói tapasztalattal rendelkezem elmondhatom, hogy amikor gondom volt egy bizonyos vallástanárral, akkor az egyháznál sokkal nagyobb megértésre találtam. Egy adott felekezet reakciója arra, ha egy tanár túllépi a hatásköreit sokkal gyorsabb lesz, mint egy tanfelügyelőség részéről.

Két aspektus van: az ismeretek és a hit aspektusa. Az egyik nem működik a másik nélkül. Egy vallástanárnak kettős alárendeltsége kell legyen: nem elég, hogy pap legyen, nagyon komoly pedagógiai tanulmányokat kell elvégeznie, de alaposan ismernie kell azt a vallást, amelyiket oktatja és azt hiszem, sokkal inkább az egyház képes megakadályozni a szélsőséges hangsúlyokat, mint az oktatási minisztérium.

Andrei Cornea, a Bukaresti Tudományegyetem tanára:

A Bukaresti Tudományegyetem tanára vagyok és egy elég egyszerű, az egyetemes művészettörténetbe bevezető kurzust oktatok. Egy ilyenfajta kurzusnak vannak a keresztény vallással, az ikonográfiával kapcsolatos részei. Főleg az utóbbi években azt tapasztaltam, 25 éves hallgatókról beszélünk, akik ebben a társadalomban nőttek fel, akik vallásórán vettek részt az iskolában, óriási többségük ortodoxok, hogy fogalmuk sincs semmiről. Semmit sem tudnak. Ha Örömhírről beszélsz nekik, leblokkolnak, ha mondasz nekik valamit az Ótestamentumból, semmi. Semmit sem tudnak. Persze, vannak kivételek. De azt tapasztalom, hogy még a jobbacska hallgatók sem tudnak semmit. Nem érdekli őket, teljesen közömbösek, vagy nem érzik úgy, mintha a Biblia olvasása bármilyen szempontból is fontos lenne. A gond a következő: nem tudom, miként zajlik ez a felekezeti, vagy bárminek nevezett oktatás. Úgy zajlik, hogy ma még egy kicsit folytatják, akkor Románia lakosságának 80 százaléka valószínűleg ateistává válik. Vagy talán még rosszabb, formálisan hívő lesz. Formálisan betart majd bizonyos mítoszokat, de anélkül, hogy bármit is értene. A kérdésem a következő: tudatában vannak annak, hogy mi történik? Mit gondolnak, miként lehet ezen változtatni?

Remus Cernea:

Vitatható ennek a tantárgynak a státusza: a törzsanyag része, látszólag kötelezőnek tűnik, a szülők eldönthetik, hogy a gyermek 16 éves koráig melyik felekezethez járjon, tehát lehet választani a felekezetek közül, de arra is lehetőség van, hogy ne járjon, de ezt nagyon sok igazgató nem tudja. 8 évvel ezelőtt az igazgatók 60 százaléka úgy gondolta, hogy ez a tanóra kötelező. Diákoktól szoktam olyan jelzéseket kapni, hogy nem engedélyezték a kérésüket. Márpedig ez nem kérés, nincs szükség engedélyre. Javasolni fogom, hogy a vallásóra legyen fakultatív, a diákok kérésére lehessen tartani ilyet, de ne legyen a törzsanyag része. Egy olyan tanóra híve lennék, melyen bemutatnák a nagy vallásokat.

Wilhelm Danca, a Bukaresti Tudományegyetem római katolikus teológiai karának dékánja:

Jászvásárról (Iaşi) jövök és elmondhatom, hogy hihetőnek tartom az elmondottakat. Filozófiában habilitáltak, de a filozófia karon, ahova kérést nyújtottam be, nem néznek jó szemmel, mert pap vagyok és megrontom a kizárólag a ráció segítségével felfedezett igazság tisztaságát. Azt hiszem, ezt a felekezeti, vagy ideológiai egymásnak feszülést a román társadalom több területén is tapasztaljuk, az akadémiai világban is, vagyis a papok és a vallásoktatók képzésében is.

A teológiai karon meglepett, amikor az ARACIS egyik csapatának látogatásakor elmondták, hogy eddig sehol sem találkoztak ennyi női oktatóval egy teológiai karon. Ami a spanyolországi és olaszországi mintákat illeti, Olaszországban különbség van a katekézisóra és a vallásóra között. Az előbbit a templomban, az utóbbit az iskolában tartják.

Bukarestre érkezve megpróbáltam a karra meghívni az ortodox világból és más vallásoktól is embereket. Valaki megemlítette, hogy a Facebook-ra kitettük, hogy a felvételin semmilyen felekezeti diszkriminációt nem végzünk. Mikor történik majd meg, hogy egy ortodox karra meghívnak egy katolikus tanárt, hogy mutassa be a katolikus vallási részt?

Iuliana Conovici:

A megállapodás az államtitkárság részéről sem volt titkos. Amikor azt tapasztaltuk, hogy érdeklődés van iránta, közzétettük. A megállapodás nem újdonság, a megállapodások módszerének alkalmazása nem új, 1990 óta használják, nemcsak az oktatásban. A vallásoktatás BOR általi monopolizálásáról beszéltek, igaz, hogy nagy súlya van, de a megállapodás az ortodox vallásra vonatkozik. E megállapodások közötti különbség az, hogy közben új oktatási törvény lett és megszilárdultak bizonyos intézményi gyakorlatok, mint amilyen a kettős alárendeltség. Ez nem újdonság. Az az újdonság, hogy írásban rögzítenek bizonyos intézményi gyakorlatokat.

Ionuţ Corduneanu:

Minden új törvény új rendezéshez nyújt alkalmat. Most egyetlen megállapodásunk van, míg korábban több megállapodás volt. Ez a megállapodás egyesítette őket: a szemináriumit, az egyetemit és a közoktatásit. 3 megállapodást egyesítettek.

Gabriel Ispas:

2012 óta dolgoznak ezen a megállapodáson, tehát nem egyik napról a másikra született. Különböző kormányok alatt történtek előrelépések. Megbeszélések voltak az aláíró felek között. Nagyon sok elem kapcsolódik a pozícionálódáshoz. Az oktatási törvény elfogadása óta jelenleg ez az egyetlen általános szinten megkötött megállapodás. Az Oktatási Minisztérium nyitott, semmi sem akadály részünkről, nem hiszem, hogy bármelyik vallási felekezet azt mondhatná, hogy bármilyen ellenállásba ütközött volna a MEN részéről.

Romeo Mosoiu, az oktatási miniszter tanácsadója:

Annak a hibázó Gorj megyei tanfelügyelőnek meg kell fizetnie és távoznia kell. Igaz, ha a dolgok úgy állnak, ahogy azokat bemutatták…

Raluca Pantazzi

hotnews.ro, 2014. június 13., 13:26

Dezbatere despre religia in scoli. Gabriel Liiceanu despre cum au facut Patriarhia si Guvernul ping-pong cu Secretariatul pentru Culte in functie de religia ministrului Culturii

Ha nem akar lemaradni friss bejegyzéseinkről, csatlakozzon Facebook-közösségünkhöz.

Ha szeretne hozzájárulni szolgáltatásunk fenntartásához, keresse fel tájékoztató oldalunkat.

Advertisements

Interakció

Hozzászólások letiltva.

%d blogger ezt kedveli: