//
most olvassa...
Befektetések, Elnökválasztás, Energia, EU, Gazdaság, Külpolitika, NATO/fegyveres ügyek, Pártok, Pénzügyek, Politika, Választások

A NATO teszi a dolgát. Románia mikor fogja? – România liberă

romanialiberaA történelem – brutálisan, de őszintén – újra tükröt állít elénk. Mit látunk benne? Ugyanazt a kínos paradoxont, mely 25 éve üldöz minket.

(romanialibera.ro)

Egyrészt a határainknál, vagy távolabb zajló nemzetközi események, bár bonyolultak és aggasztóak voltak, inkább nekünk kedveztek. Még akkor is, amikor féltenünk kellett nemzetünk jövőjét, a következmények végül kedvezőek voltak. Másrészről nem vagyunk képesek maximálisan kihasználni a dolgok szerencsés alakulását. Miért? Mert miközben a történelem, vagy a barátok teljesítik a küldetés rájuk eső részét, mi nem hajtjuk végre azt, ami az erőfeszítésből ránk hárul, hogy kihasználhassuk a kedvező változásokat és azokat a minden polgár jobb életére és a demokrácia megerősítésére váltsuk át.

Így történt 2001. szeptember 11-e után és így történhet most is, amikor Oroszország ambíciói Európában és akár globális szinten is átalakítják az erőegyensúlyt.

Románia, katonai szempontból, most minden biztonsági garanciát megkap a NATO-tól, amire valaha is vágyott. Az észak-atlanti szövetséghez tartozó országok vezetőinek múlt heti, newporti találkozója megerősítette, hogy még mindig az Amerikai Egyesült Államok álláspontja élvez elsőbbséget és ennek következtében komolyan vették Oroszország agresszióját.

Az elfogadott dokumentumok közvetlen csapást mértek egyes európai vezetők képmutatására és kettős beszédére és egyértelműen jelzik egy jelentős válság kialakulását és egy fordulópont megjelenését az euro-atlanti biztonságban, melynek Oroszország neoimperialista ambíciói a forrásai.

Sőt, Lengyelország, Románia és a balti országok elegendő szövetséges csapatok megjelenésére számíthatnak a területükön ahhoz, hogy ne legyen semmilyen kiskapu, mellyel egy lehetséges támadást Oroszország részéről ne értelmezzék a NATO elleni támadásként és ne kötelezzen az 5. cikkely azonnali alkalmazására.

De gazdasági, társadalmi és politikai szempontból kizárólag tőlünk függ, hogy kihasználjuk-e a NATO-val, de különösen az AEÁ-val meglévő katonai és biztonsági kapcsolatok megerősítését, melyre a régi közös ellenség újraktiválódása teremt alkalmat. E lépés sikere nem opcionális, hanem kötelező. Mert az ukrajnai orosz invázió által kialakult új kontextus nemcsak lehetőségeket, hanem fenyegetéseket is generál.

Jelentős a veszélye annak, hogy ha elszalasztjuk egy előrelépés esélyét, akkor nem nullára jövünk ki ebből, hanem mínuszban. Ha a belpolitikai lépéseink nem tudnak felemelkedni a külpolitikai események szintjére, akkor rövid időn belül jelentős veszteségeket kell majd elkönyvelnünk. A legnagyobb veszély pedig az Európai Unión belüli viszonylagos elszigeteltségünkből fakad.

A Románia által Newportban elért sikerek elsősorban és mindenekelőtt az amerikai támogatás miatt voltak lehetségesek, de azért is, mert Németország és más európai országok egyetértettek abban, hogy az oroszok számára meg kell húzni egy minél láthatóbb vörös vonalat. A gazdasági szankciók és az Ukrajnának nyújtott katonai támogatás ügyében sok európai nyilatkozataiban és tetteiben tapasztalható kétértelműség nem terjedt át a NATO határainak határozott kijelölésére is. Miért?

A nagy európai országok gazdaságilag már eddig is megszenvedték Putyin Ukrajna lerohanására vonatkozó döntését, de százszor többet fognak veszíteni, ha az ellenőrizhetetlenné vált cár egy EU-, vagy NATO-tag országot fog destabilizálni, vagy megtámadni. A mostani képmutató játékuk, hogy elutasítják az invázió szó használatát és inkább az „intervenció” szó mögé bújnak már nem lesz lehetséges, ha a következő célpont olyan ország lesz, melynek vállalták a megvédését agresszió esetén és melyhez az EU-n belüli szoros kapcsolatok kötik őket.

Stratégiai érdekük a lehető legkomolyabb módon figyelmeztetni Oroszországot, hogy ne kalandozzon el az EU és a NATO határain túlra, hogy ezzel jelentős gazdasági vesztességeket, vagy akár annak a két struktúrának a kompromittálását is megelőzzék, melyekbe óriási összegeket és energiákat fektettek be. Még Németország Oroszországnak a vasfüggöny leomlása után, az újraegyesítési megállapodásért cserében tett és bennünket ma annyira nyomasztó ígéretek is elhalványulnak egy ilyen veszéllyel szemben.

De ugyanakkor, ha Oroszország megelégszik Ukrajna keleti és talán déli részének de facto megszerzésével – ahogy az valószínűleg történni fog, miután a szövetség megtagadta, hogy jelentős katonai támogatást nyújtson a kijevi adminisztrációnak – és tiszteletben fogja tartani a NATO és az EU határait, arra lehet számítani, hogy Németország és más európai országok folytatni fogják előnyös ügyleteiket Putyin rezsimjével és nem próbálják majd megakadályozni a jó néhány éve elindított, Kelet-Európa gazdasági meghódítására irányuló hadjáratát.

Amikor Oroszország gazdasági expanziójáról van szó, Németország, Olaszország és más európai hatalmak véleménye jelentősen eltér az Egyesült Államok szemléletétől. Konkrétan: az európai vezetők többsége sorsszerűségként fogadta el sok volt kommunista ország függését az orosz gáztól és egyre inkább ugyanez történik a Kreml által a Putyin támogatásáért cserébe irányított stratégiai befektetésektől való függéssel is.

Nincs értelme itt felsorolnunk a budapesti, prágai, pozsonyi, szófiai elnökök, vagy kormányfők által nyújtott számtalan bizonyítékot, melyek megerősítik a Nagy Keleti Testvérrel szembeni újra felfedezett szerelmet. Elég csak azt felidéznünk, hogyan múlt ki a Nabucco, hogy helyet teremtsen a Déli Áramlatnak, miként ellenzik az Oroszországgal szemben szükséges szankciókat mindazok a vezetők, akik attól félnek, hogy nem lesz gázuk télen, vagy pénzük ahhoz, hogy újra növekedési pályára állítsák a gazdaságukat és miként válnak az Európai Parlament alelnökeivé, vagy akár biztosakká is azok, akik az FSB játékát űzik.

Tény, hogy amikor majd elhallgatnak az ágyúk és fagyos csend telepszik majd az Ukrajna és Oroszország határánál lévő új autonóm régiókra, ez nem vonatkozik majd arra a pókhálókkal szőtt háborúra is, melyekkel Putyin a korrupt rezsimjéhez köti Európát. Még ördögiebben fel fog gyorsulni. Sok keleti és nyugati fog sorba állni az ajtója előtt, hogy emlékeztessék, miként támogatták, amikor a szégyenpadon ült.

Mint teszik azt, például, Szerbia vezetői, akik az orosz oligarchák rendelkezésére bocsátották az országot, hogy annak területéről irányítva az ügyleteiket elkerüljék a nyugati gazdasági szankciókat.

Románia ma nem táncol ebben az erkölcstelen hórában. Bár csaknem három éve szocialista kormányunk van, a sarkok mögött suttogott 2014 utáni ígéreteken és esti nagykövetségi látogatásokon kívül Moszkva semmit sem kapott abból, amit itt szeretne elérni. Ez a meggyőződésekkel rendelkező emberektől származó és kötelező feladatokat végrehajtó politikusok által alkalmazott dicséretes ellenállás, sajnos, elszigetelt helyzetbe hoz minket. Oroszország barátainak napja napról napra nő és egyre agresszívebbé válik, ahogy egyre több vezető érez rá az Oroszországból érkező könnyű pénz ízére és ahogy Putyin egyre jobban növeli a tétet.

Egyetlen mód van kibírni ezt az elszigeteltséget és folytatnunk az utunkat a Putyin által ellenünk uszítottak ellenségessége ellenére. Meg kell szabadulnunk attól a két sebezhetőségtől, melyek eddig megakadályoztak minket abban, hogy teljes mértékben kihasználjuk a NATO- és az EU-tagságunkat és az AEÁ-val meglévő stratégiai partnerséget: a korrupció, szakszerűtlenség által uralt és felelőtlen politikai osztálytól és a nem elég vonzó befektetői környezettől.

Az előbbi megakadályozta a strukturális reformokat, fenntartott egy merev és pazarló államot és támogatott egy korrupt igazságszolgáltatást, mely kockázatos kalanddá változtatta a védett üzletemberekkel szembeni versengést. Az utóbbi megakadályozta, hogy a természeti, emberi források és az alacsony költségek ellenállhatatlan vonzerőkké váljanak a nagy nyugati cégek számára. Ezért vánszorgunk, ezért nem tudjuk megtenni azt az ugrást, mely Lengyelországot a kontinens nagy játékosainak klubjába juttatta, ezért vagyunk továbbra is egy félig kudarcba fulladt terv.

Ha Putyin piszkos pénze nélkül is boldogulni akarunk és attól függetlenül növekedni, hogy ki igyekszik bennünket ebben megakadályozni, akkor nem elég a NATO által kínált biztonsági garanciák mögé lapulnunk. Mi is teljesítenünk kell a felelősség ránk eső részét: csak egy megreformált politikai osztállyal válhatunk kiszámítható országgá, valódi és nem egy segélyre szoruló partnerré és csak egy klienscégektől megtisztított és vonzó üzleti környezettel leszünk képesek egészséges befektetéseket idecsábítani, melyek vállalható alternatívái a magas szintű alkuknak.

Az elnökválasztásra eddig bejelentkezett összes jelölt azt állítja, hogy nyugatbarát – még Tăriceanu is, aki egyik napról a másikra, a szövetséges országokat nem értesítve rendelte el a román csapatok kivonását Irakból. Valójában csak egy részük kész a politikai tőkéjét azon lépések támogatása kedvéért feláldozni, melyek célja tartalommal megtölteni a stratégiai partnerséget és a valódi függetlenség óhaját, miközben a többiek képmutató módon megjátsszák magukat.

Létfontosságú, hogy a küszöbön álló választási kampányban a viták ezekre a témákra összpontosítsanak, melyektől az ország jövője függ: a korrupció elleni harcra, a politikai osztály megtisztítására, az állam korszerűsítésére, a strukturális reformokra, a befektetési légkör javítására, az adómértékre, az oktatási, egészségügyi programokra, az energiára, a közlekedésügyre és a védelemre. Bár a közigazgatási eszközök a kormány kezében vannak, óriási súllyal nyom majd a latba az elnöknek az elsődleges fejlesztési irányokról kialakított elképzelése. Ő lehetne az utolsó bástya annak érdekében, hogy ezeket összhangba hozzák a nemzeti érdekkel.

Az elnökválasztási kampány lehetne az utolsó esély, hogy megtudjuk, kiben van meg valójában az akarat és a képesség arra, hogy megvédje az ország függetlenségét, mielőtt még túl késő lenne. Mert hiába leszünk védve egy katonai invázióval szemben, ha a köztünk lévő árulók, „a puskás zöld emberkék megjelenése előtti zöld emberkék” segítségével fognak politikailag és gazdaságilag meghódítani bennünket.

Dan Cristian Turturică

romanialibera.ro, 2014. szeptember 8.

NATO își face treaba. România, când?

Ha nem akar lemaradni friss bejegyzéseinkről, csatlakozzon Facebook-közösségünkhöz.

Ha szeretne hozzájárulni szolgáltatásunk fenntartásához, keresse fel tájékoztató oldalunkat.

Hírdetés

Beszélgetés

Hozzászólás jelenleg nem lehetséges.

Főtámogatók

KEDVENCEINK

%d blogger ezt szereti: