//
most olvassa...
egyházak, EU, Európai Bizottság, Gazdaság, Külpolitika, NATO/fegyveres ügyek, Politika, Szociálpolitika - Egészségügy

Amikor a menekülésből invázió lesz – Evenimentul zilei

evzAz Európát lassan-lassan elözönlő muzulmán menekültek tömegeit nézem. Látom a bürokratáink szürke szemeiben is a rémületet. Látom Európa politikai vezetőinek kábultságát is. Ebben az egész műsorban csak a román fejetlenség lehetne szimpatikus. Újra nem értünk semmit abból, ami történik.

(evz.ro)

Ezen kívül úgy hozta a sors, hogy az egyetlen román politikus, aki képes lenne józanul kezelni a helyzetet (amennyire Románia képes még egyedül kezelni a helyzeteit, persze), az már csak jelentéktelen tévék gyenge nézettségű műsorainak adhat interjúkat. Tehát felfogom, hogy a folyamat elkerülhetetlen. Ránk ront a történelem.

Az Európát lassan-lassan elözönlő muzulmán menekültek tömegeit nézem. Nem tudom, mit gondoljak róluk. A tévé mélyéről két változatot hallok: egyesek számára ezek a menekültek humanitárius kérdést jelentenek, mások számára Európára leselkedő biztonsági kihívást. Valójában mindkettő egyszerre. De e bonyolult kettősségnél is jobban, ők – bár úgy gondolom, nem tudnak róla – az a faltörő kos, mellyel az iszlám Európa kapuit ostromolja. És olyan növekvő erővel teszi, hogy már-már szinte kiugranak a helyükből.

Neagu Djuvara a maga 99 éves tapasztalatával azt mondja, hogy egy barbár inváziót élünk át. Emlékezzünk vissza az eddigi legnagyobbra. Az európai térségen a IV. századtól nagyjából 900-ig máshonnan érkező népességek haladtak át és telepedtek le. Letelepedésük, természetesen, rendezetlen volt, haladási útvonalaikban pedig van valami közös a vándormadarak útvonalával – valamennyire felfogod, de azt nem állíthatod, hogy teljes mértékben meg is érted őket. A vándorló hajlam elmúlt és a törzsek letelepedtek, vagy máig talányos okokból beleolvadtak más népességekbe.

Hasonlóan talányosak azok az okok is, melyek ezeket az óriási népességmozgásokat generálták. Persze, a történészek megpróbálnak magyarázatokat találni. Az általános iskolában tanult táplálékforrással kapcsolatos gondoktól a legújabb „öko” típusúakig, melyek szerint a klímaváltozások voltak az okok. De mégis van valami improvizatív hangulatuk ezeknek a magyarázatoknak, mert nem adnak magyarázatot arra, hogy egy bizonyos kritikus helyzettel (például egy mindent feldúló háborúval, vagy egy ragállyal) szembesülő nép miért indul meg és költözik el, míg egy másik meg sem mozdul? Úgy vélik, hogy a túlélési ösztön?

Nos, a történelem tele van ellentmondásos példákkal – néha egy vándorló nép a költözéssel elpusztul, míg egy másikkal helyben maradva történik ugyanez. A fordítottja is igaz: egy szerencsétlen helyzetben lévő nép néha helyben maradva menekül meg, ahogy arra is volt példa, hogy távozva maradt fenn. Nincs szabály. A történelemben nincsenek receptek és determinációk. Itt nem működnek a gépies magyarázatok.

Megjegyezve, hogy „Európát” akkoriban a Római Birodalom területe és bizonyos további területek jelentették északon, idézzük fel ezt-azt az ókort maga alá temető és a középkort létrehozó migrációk történetéből. Nagyon leegyszerűsítve és sematikusan mondva ezeknek a migrációknak három szakaszuk volt. Először a kontinens északi részén élő germán törzsek vonultak dél felé (és egy kisebb csoportjuk aztán nyugatra).

A második szakaszban a ma Ukrajnát, Lengyelország keleti részét, a balti medence keleti részét és a nyugat-uráli Oroszország jelentős területét magába foglaló térségből a szláv törzsek elindultak Európa középső és déli része felé. A harmadik szakaszban türk-mongol törzsek Ázsia középső részéből nyugat felé indultak, masszívan behatolva abba, amit ma Európaként ismerünk. Sok vérontás történt és sok friss vér érkezett. Bármennyire is szeretnénk azt hinni, hogy közvetlenül az ókori emberekből származunk, minden európai vérében jelentős adagnyi germán, szláv, vagy türk-mongol vér is van.

Minden európai magába fojt egy osztrogót, vizigót, vandál, hun, frank, viking, szász, kun, besenyő és más hasonló kiáltást. De a görög-római hagyományba oltott keresztény kultúra erősebbnek bizonyult az európai lét belső szerkezete szempontjából, mint ez a vad gén. Mégpedig azért, mert a beözönlők pontos, jól artikulált hitek nélkül érkeztek. Ezúttal más a helyzet. A mi (nemcsak vallásos!) hiteink ütközni fognak az övéikkel. A mi hiteink pedig „rugalmasabbak”, hogy az együttélés nevében engedni lehessen. Az övéik, már amennyire a származási országaik alapján láthatjuk, nem.

Nézem az Európát lassan-lassan elárasztó muzulmán menekülti tömegeket. Felmerül bennem a kérdés, vajon ez a masszív menekülés nem válik-e invázióvá. Miért? Mert kétségbeesésük irányított. Ezeket az embermilliókat nemcsak arra kényszerítik, hogy meneküljenek a háború elől, hanem arra is, hogy Európa felé tegyék ezt. Valójában miért akarnak ezek az emberek Németországba, Franciaországba, Hollandiába jutni és nem az Egyesült Emirátusokba, Szaúd-Arábiába, Kuvaitba, vagy Katarba? Ez utóbbi országok, az Amnesty International egyik jelentése szerint, a befogadni kívánt szír menekültek számával kapcsolatosan felkavaró értéket jelentettek be: 0! Egy üldözött muzulmán miért egy keresztény országban szeretne menedéket találni és nem egy muzulmánban?

Vajon ez egy új invázió kezdete? Elnézve őket, ahogy jönnek, kétségbeeséssel a szemükben és háború által szétzúzott lélekkel, nem tudok megfeledkezni arról, hogy – természetesen akaratukon kívül – bizonyos intoleráns kultúrák produktumai. Állandóan az euro-amerikai keresztények ellen irányul az össztűz: hogy nem toleránsak, hogy felsőbbrendűnek hiszik magukat, hogy diszkriminálnak. Ritkán lehet olyan jelentésről hallani, mely az iszlám országokban tapasztalható intoleranciáról szól. És mégis, az iszlám térségben az intolerancia frenetikus, hisztérikus, masszív. Miért nincs bátorságunk kimondani ezt, még az élőben közvetített lefejezések után sem? Nehogy megsértsünk valakit, persze. De most, amikor Hannibál megérkezett a kapukhoz, legalább aggódhatunk amiatt, hogy a felénk érkező több millió ember ennek az intoleranciának a kulturális produktumai?

Sever Voinescu

evz.ro, 2015. szeptember 11.

Cînd refugiul devine invazie

Ha nem akar lemaradni friss bejegyzéseinkről, csatlakozzon Facebook-közösségünkhöz.

Ha szeretne hozzájárulni szolgáltatásunk fenntartásához, keresse fel tájékoztató oldalunkat.

Advertisements

Interakció

Hozzászólások letiltva.

%d blogger ezt kedveli: