//
most olvassa...
EU, Kárpát-medence, Kárpátalja/Ukrajna, Külpolitika, Moldova Köztársaság, NATO/fegyveres ügyek, Politika

Ion Leahu: „Oroszország többé nem lehet a béke szavatolója, miután elismerte a tiraszpoli rezsim fegyveres erőit” – Szabad Európa

europaliberaA Dnyeszter folyó partján, Tiraszpol közelében véget értek az Orosz Csapatok Operatív Csoportja egységei és az önhatalmúlag kikiáltott dnyeszteri moldovai köztársaság erőszakszervei közös hadgyakorlatai. A terroristaellenes gyakorlatok, ahogy azokat nevezték, két hétig tartottak és augusztus 3-án értek véget, amikor több páncélozott egység, a légierő támogatásával, áttört a Dnyeszter bal partjáról a jobb partra. A hadgyakorlatokon részt vettek a szeparatista közigazgatás képviselői, többek között Pavel Prokudin kormányfő is, aki azt sugallta, hogy a transzdnyeszteri régiót Moldova és Ukrajna katonailag fenyegeti. Az ilyenfajta közös gyakorlatok fontosságára az orosz csapatok vezetője, Dmitrij Zelenkov ezredes is rámutatott. A Szabad Európa Moldova Egyesített Ellenőrzési Bizottságon (EEB) belüli volt képviselőjét, Ion Leahut kérdezte.

(europalibera.org)

Ion Leahu: Néhány évvel ezelőtt még alig-alig léteztek, voltak olyan idők, amikor a transzdnyeszteri békefenntartó csapatoknak még arra sem volt üzemanyaguk, hogy ennivalót vigyenek a fix őrhelyeikhez. Ma gyakorlatilag hetente végeznek különféle gyakorlatokat, különféle táborozásokat, melyekhez elég jelentős forrásokra van szükség, az üzemanyagoktól kezdve, az elhasználódó technikáig, nem beszélve a lőszerekről, a berendezésekről és így tovább. Ez azt jelenti, hogy jelentős változások történtek abban, ahogy az oroszok ehhez a régióhoz viszonyulnak.

Szabad Európa: Mi ezeknek a hadgyakorlatoknak, táborozásoknak, a technika ezen felvonultatásának a célja?

Valószínűleg két aspektus. Az egyik az, amikről Transzdnyeszter úgynevezett miniszterelnöke, Pavel Prokudin beszélt a legutóbbi hadgyakorlatokon. Azt mondta: „A helyzet bonyolult, olyan szomszédaink vannak, akik a fegyvereiket csörgetik.

Kik ezek a szomszédok? Moldova Köztársaság és Ukrajna.

(europalibera.org)

Igen. Azt jelenti, hogy mi csörgetjük a fegyvereinket, nekik pedig, állítólag, fel kell készülniük, hogy bármikor válaszolhassanak.

De miért gondolják a transzdnyeszteriek, hogy a szomszédaik katonailag fenyegetik őket?

Így felel meg nekik. Mert különben semmilyen magyarázatot adhatnának arra, hogy mélységes válság közepette, amikor kénytelenek csökkenteni a fizetéseket és a nyugdíjakat, kénytelenek megtakarítani abból a kevésből, amit a szerencsétlen embereknek ki kell fizetniük, ugyanakkor nyakló nélkül öntik az anyagi, pénzügyi stb. forrásokat ebbe a hadseregbe. Ez más célt jelez.

Mi ez a másik cél?

Az, hogy legyen itt egy erő, amelyre szükség esetén számíthatnak. Különböző irányok lehetnek – Kisjenő (Chişinău), Románia a NATO-bázisokkal és Ukrajna, elsősorban, én inkább Ukrajnára hajlanék. Moszkva nem zárta le a Novorosszija tervet. És ha ez az ügy keleti irányból nem halad előre, ahol az ukrán hadsereg elég jelentős ellenállást fejt ki, akkor nem tartom kizártnak, hogy megtalálják a módját a nyugati irányból, vagyis Transzdnyeszter területéről történő beavatkozásnak.

De azért ezek a hadgyakorlatok semmibe veszik Moldova Köztársaság törvényeit. Ez nagy kérdés, amikor Moszkva és Kisjenő közötti jó együttműködésről kellene szó legyen.

Maga az a tény, hogy tönk szélére vittük a köztársaságot bizonyítja, hogy önmagunkat sem tiszteljük. És nyilvánvaló, hogy ilyen helyzetben mások miért tisztelnének? Igen, a törvények és a békefenntartási műveletet vezérlő jogszabályok szerint, elfogadhatatlan lépés egy ilyenfajta szövetség az egyik szavatoló állam, az ezt a békefenntartási műveletet végrehajtó egyik tényező részéről. Az Orosz Föderáció többé nem láthatja el a szavatolói, a békefenntartási műveletben résztvevő félre háruló feladatát, tekintettel arra, hogy egyszerűen elismerte a rezsimet, elismerte a fegyveres erőit, elismerte a biztonsági struktúráit, különleges kapcsolatba lépett velük, számít rájuk, közösen készülnek arra, hogy megvédjék a régiót Ukrajnától, a békefenntartási művelet másik résztvevőjétől és Moldovától, mely szintén résztvevője ennek a műveletnek.

Moszkva folyamatosan az állam semlegességének garanciáját sürgeti Moldova Köztársaságtól. Valójában a semlegességet Moldova Köztársaság alkotmánya rögzíti. Másrészről éppen az ellenkezőjét bizonyítod, hogy nem tartod tiszteletben ezt az államot. Hogyan lehet ilyen körülmények között folytatni a moldovai-orosz együttműködést, ha még a törvényeket is semmibe veszed?

(europalibera.org)

Nem valódi semlegességet kérnek tőlünk, amelyet egy ENSZ-határozat szentesítene, amilyen – például – Svájc semlegessége. Tőlünk Nyugattal szembeni semlegességet követelnek, mondjuk ki nyíltan, írjuk bele az alkotmányba. Nem, jó emberek. Azt, hogy alávetjük magunkat az oroszoknak, de semmi közünk Európához, a NATO-hoz és nem is lesz – ezt a semlegességet várják el tőlünk az oroszok. Semmi mást nem akarnak. Másrészről, hogyan várhatnánk el tőlük tiszteletet, az ígéretek valamiféle betartását, amikor megszokták: Moldovával bármit megtehetsz, amit akarsz, mert Moldova akkor is a tenyeredből fog enni. Ezért nem tekintenek ők minket szuverén államnak, olyan büszke államnak, mellyel ilyenfajta kapcsolatot lehet fenntartani. Például augusztus 3-án voltak azok a hadgyakorlatok, melyekről most beszélünk.

És ezeket a hadgyakorlatokat nem koordinálták sem a békefenntartó erőkkel, sem az Egyesített Ellenőrzési Bizottsággal.

Normális helyzetben szó sem lehetett volna ilyenfajta hadgyakorlatokról az Orosz Föderáció képviselőinek részvételével. Ezek a biztonsági övezetben zajlottak, ahol az Egyesített Ellenőrzési Bizottság jogszabályai szerint, a békefenntartó erőkön, a milícián és a rendőrségen kívül senki sem tartózkodhat, nemhogy hadgyakorlatokat tartsanak. Páncélozott járművek kétszer is átkeltek a Dnyeszteren, ejtőernyősöket dobtak le repülőkből. Ez nem semmibevétele a békefenntartó műveletnek, hanem egyenesen egy pofon. De más itt a gond, augusztus 3-a óta már eltelt két nap.

Volt egy reakció. Şalaru úr, a védelmi miniszter berendelte az Orosz Föderáció katonai attaséját, hogy adjon magyarázatot az esetre. A moszkvai diplomata azonban nem ment el, arra hivatkozva, hogy túl zsúfolt a napirendje, vagy más dolga van.

Először is ez a semmibevétel. Másrészről, minden tiszteletem Şalaru úré, de jelen esetben nem ő képviseli az illetékes struktúrát. Az a Külügyminisztérium, melynek jegyzéket kellett volna küldenie az orosz kollégáknak és tisztáznia kellett volna a történteket. Nem arról van szó, hogy katonai struktúrák tevékenykedtek, hanem egy szeparatista rezsim katonai struktúráinak cselekedeteiről és arról, hogy akciójuk közvetlenül Moldova Köztársaság ellen irányul. A szeparatisták az oroszokkal közösen cselekedtek Moldova Köztársaság ellen.

Már évek óta beszélnek a transzdnyeszteri régió demilitarizálásáról. Ez gyakorlatilag nehezen hihető, ha Moszkva és Tiraszpol kéz a kézben járnak és – többek között ezekkel a hadgyakorlatokkal is – azt bizonyítják, hogy összehangolják erőfeszítéseiket. Mi történik ezek után?

Semmi sem történik. Ahogy az 25 éve történik…

Miként oldódik meg a transzdnyeszteri konfliktus?

(europalibera.org)

Az Orosz Föderáció Védelmi Minisztériumának szintjén vesznek részt híradós hadgyakorlatokon, a ma létező legfejlettebb eszközöket használva. Vajon honnan bukkantak ezek ott fel, amikor két évvel ezelőtt még a világháborúból hátramaradt berendezéseket használtak? Ma a legfejlettebb eszközökkel vannak felszerelve. És határozott meggyőződésem, hogy nemcsak a híradósokról és más ágazatokról van szó, hanem minden fegyvernemről is, a felszerelésükhöz tartozó fegyverek is korszerűek.

Egyoldalú lépésekről beszélünk, mert csak így lehet minősíteni ezeket az eseményeket. Ilyen körülmények között mennyire lehetnének hatékonyak az 5+2 formátumban zajló tárgyalások?

Idén július 26-án, amikor elkezdődött az említett hadgyakorlatok első fele, Tiraszpolba látogatott Frank-Walter Steinmeier, az EBESZ hivatalban lévő elnöke, a német külügyminiszter. Kérdéseket vet fel, hogy neki legalábbis érdeklődnie kellett volna ezekről a hadgyakorlatokról, melyekben…

Annál is inkább, hogy ezekre tavaly is sor került, úgy tűnik, hogy Cocieri falu közelében.

Ilyen felállásban nem: orosz katonák, transzdnyeszteri katonák, a transzdnyeszteri különleges erők képviselői. Ilyen felállásban nem volt. És biztos vagyok abban, hogy tájékoztatták a történtekről. Egy szót sem szólt. Ezzel szemben fontosnak tartotta kijelenteni a transzdnyeszteri hírügynökségnek, hogy szem előtt tartja a vasúttal kapcsolatos gond megoldását, melyet a transzdnyeszteriek vetettek fel.

Hogyan kell értelmeznünk ezt az üzenetet?

Hogy Traszdnyeszter-Moszkva érdekei az elsődlegesek, az EBESZ ezek mellett száll síkra, mint ahogy más tisztségviselők is, ami pedig Moldova Köztársaság érdekeit illeti, azzal majd törődjön saját maga.

És Moldovát magára hagyják ezek megoldásában?

Nagyjából ez a helyzet. Legalábbis a fentiekből, az adott helyzetből nagyjából ez szűrhető le. És ez teljesen nyilvánvaló és teljesen világos volt Berlinben, június 2–3-án, amikor „lenyomták a torkunkon” a kérdéses megállapodást.

Mi következik?

Dolgoznunk kell, meg kell próbálnunk megváltoztatni a helyzetet.

Hogyan? Mit kellene Kisjenőnek javasolnia?

Ehhez elsősorban az kell, hogy a kisjenői vezető politikai osztálynak, sok más gond mellett, helyesen, konkrétan, lépésről lépésre meg kell határoznia, hogy mit akar. És ezt a menetrendet be kell mutatnia a partnereknek. És nem egyszerűen bemutatnia, de koordinálnia kell azt, bizonyítania kell, hogy ez az egyetlen megoldás a gondra.

Ion Leahutól, az Egyesített Ellenőrzési Bizottság volt tagjától kérdezem, hogy mi lenne az első számú elsődlegesség: egy státusztervezet kidolgozása a transzdnyeszteri régió számára, vagy a Dnyeszter két partja közötti bizalom erősítését célzó kis lépések folytatása?

Minden tiszteletem ellenére, amit e kis lépések elméletének kitalálói iránt érzek, most nem mondok neveket, ez ostobaság. Azt a célunkat, hogy a transzdnyeszteri kérdést úgy oldjuk meg, hogy Moldova Köztársaság jogrendjét kiterjesztjük az egész területre, bevonva ezt a területet Moldova Köztársaság politikájába, gazdaságába, pénzügyeibe, nem oldhatjuk meg egy ilyenfajta taktikával, mely elvi szinten teljesen elszakadt a céltól. Megtehetünk egy csomó kis lépést, melyek egyáltalán nem visznek majd közelebb a konfliktus megoldásához. Sőt, még jobban elválasztanak majd minket. Minden ilyen természetű lépé Transzdnyeszter szuverenitását és függetlenségét erősíti meg, a propagandájukat erősíti, mellyel azt állítják, hogy ezáltal Transzdnyeszter szuverén állam és nem Moldova Köztársaság egy részének gondjait oldják meg.

De miféle politikai rendezésről lehet szó, ha folytatják ezeket a hadgyakorlatokat, melyek – mint mondtuk – semmibe veszik a jóérzést?

Valószínűleg egy Orosz Föderáció által kitervelt forgatókönyv szerinti rendezés lesz. Beszéltünk Rogozin memorandumáról. Nem tudom, hogy elfogadják-e, vagy sem ezt a memorandumot.

Arról a menetrendről van szó, melyet Rogozin úr a moldovai–orosz kapcsolat javításával kapcsolatosan bemutatott a kisjenői hatóságoknak?

Igen, pontosan.

Úgy gondolja, hogy azzal kapcsolatosan is rejtegetnek valamit a világ szeme elől?

Nem kell titkolni. Minden aspektus, mint ahogy a végrehajtásuk is annyira semmibe vesz minket. Hova akar az vezetni, amikor azt mondják, hogy mondjunk le az Európai Unióba vezető pályáról és vállaljunk masszívabb, aktívabb, felelősebb szerepet a FÁK tevékenységében? Ez azt jelenti, hogy egy teljesen másfajta politikát, teljesen más megközelítést „nyomnak le a torkunkon”. Igen, ez egy módja annak, hogy teljesen bevonjanak a FÁK és az Orosz Föderáció hálójába és akkor majd ők diktálják a feltételeket. De úgy gondolom, hogy van nekik egy sokkal közelebbi tervük is. Az elnökválasztásról van szó. Azt remélik, hogy mégiscsak sikerül elérniük, hogy oroszbarát elnök legyen és ebből kiindulva fordíthatják át az irányt nyugatról kelet felé.

De az egyszerű emberek között is sokan vannak, akik szerint normalizálni kell a Moldova Köztársaság és Orosz Föderáció közötti kapcsolatot.

Igen. Ezek az emberek beleestek az orosz propaganda csapdájába. Ha az információs piacról holnap távoznának az orosz adók, a moldovai nézők nagy része információforrás nélkül maradna. Minden tiszteletem ellenére, de a hazai tájékoztatási források még nem érték el azt az arányt, amivel az oroszok rendelkeznek és nyilvánvaló, hogy átmossák az agyukat. És nyilvánvaló, hogy mondhat Filip miniszterelnök bármit, szavait semmiképpen sem fogadják el annyira, mint a moszkvaiak nyilatkozatait. És az a fő, hogy a moldovai hatóságok még nem tettek szert akkora tekintélyre, hogy nyilatkozataik vitathatatlanok legyenek, hogy azokat tekintsék elsődleges igazságnak.

És, hogy pontosítsuk: Moszkva azt állította, hogy jelentősen csökkentette a katonai kontingenst, az ott raktározott lőszer és fegyverzet már nem akkora mennyiségű, mint korábban. Katonai szempontból az ott maradt mennyiség mekkora veszélyt jelent?

Katonai szempontból a veszély nagyon nagy. És az ukránok nem hiába fejtettek ki és fejtenek ki erőfeszítést, hogy megvédjék magukat ettől a területtől. A számok nem jelentenek mindent, de Transzdnyeszter lakóinak nagy része már régóta rendelkezik az Orosz Föderáció állampolgárságával, jelöltként indulnak a választásokon, sőt, az orosz hadseregbe is besorozzák őket, vagyis nekik nem okoz gondot a kontingens feltöltése. Ami a fegyvereket illet, a fegyvereket, a lőszereket, a szállítójárműveket, ezek a legmagasabb szintűek. Janukovics idejében az Orosz Föderáció 100 százalékosan kedvező elbánásban részesült és behoztak mindent, amire szükségük volt. Azt hiszem, ma nagyon könnyű feltölteni, felszerelni és harcra kiképezni egy öt-hétezer fős hadsereget. És az Orosz Csapatok Operatív Csoportján belül nem hiába tartanak hetente, kéthetente gyakorlatokat. Ezeken a gyakorlatokon egyre gyakrabban részt vesz, vagy a békefenntartó erők kontingense, hol a transzdnyeszteri csapatok. Tehát a szám összességében a hétezer főt is meghaladhatja és itt egy kiképzett, állandóan riadókészültségben lévő stb. kontingensről van szó. Nincs szüksége semmi továbbira. Ma parancsot kapott, felkapta a hátizsákját és már megy is.

Tiraszpol időközben megszigorította a transzdnyeszteri régió úgynevezett törvényeit, melynek alapján szigorúan megbüntetik azt, aki rosszat mond az orosz hadseregről. Ez szintén üzenet valakinek.

Igen, nyilvánvalóan. Annyi ilyen üzenetet találhatsz, amennyit csak akarsz. Általában véve az egész transzdnyeszteri propaganda az orosz propagandán alapul. De ezen kívül maguktól is kitalálnak ezt-azt, hogy bizonyítsák a Moszkva iránti lojalitást. Másodsorban nekik valóban szükségük van arra, hogy némileg feledtessék a negatív dolgokat. Legyünk őszinték, mióta ígérgeti Rogozin, hogy a transzdnyeszteri ipart bevonják az oroszországi katonai komplexum tevékenységébe, hogy megrendeléseket fog kapni és ezeknek a szerződéseknek az alapján korszerűsítik a berendezéseket, felújítják az esztergagépeket stb. és növelik a mostani technológiák színvonalát? Nem történt meg. Más ígéretek is voltak. Ugyanúgy nem teljesültek. Tehát ezeket a dolgokat semlegesíteni kell. És ezeket ilyen propagandaakciókkal lehet semlegesíteni.

Ilyen körülmények között, még mindig elsődlegesség a transzdnyeszteri rendezés?

Kinek?

Az 5+2 formátumot alkotó hét szereplő számára?

Számukra csak a tárgyalóasztalnál elsődleges. Ezen kívül, őszintén mondom, az EBESZ elnökök közül az első, aki tényleg megpróbált tenni valamit, igaz sután kezdte, de mégiscsak megpróbált valamit mozdítani az ügyön, a Németország képviselője volt. Elődjei, akár Szlovéniáról, akár Szerbiáról, akár Ukrajnáról beszélünk, csak beszélni próbáltak erről anélkül, hogy bármi konkrétat tettek volna. Az amerikaiakról nem is beszélve, akik általában elég távolságtartók és nem beszélve az Orosz Föderációról, melynek megvannak a maga érdekei és tökéletesen meg is valósítja azokat.

De a vasúti szállítással kapcsolatos mostani rendezéssel mit akarnak elérni?

Nagyon sok mindennel próbálkoznak. Először is Transzdnyeszter nem akarja, hogy Moldova Köztársaság vámszervei, illetve az állam részletesen tudja, mit is szállítanak. Minden áron el akarják kerülni ezt az ellenőrzést. A második ügy a vámdíjak kifizetésének elkerülése. Amennyiben Moldova Köztársaság területén szállítanak, kénytelenek Moldova Köztársaságban megfizetni a vámdíjat, a jövedéki termékekre kivetett adókat stb. Harmadsorban, és talán ez a legfontosabb, azt remélik, hogy végül sikerül megállapodniuk az ukránokkal. Talán nem minden téren, talán csak egy-egy kérdésben, de sikerül megállapodniuk. Moldovával nem tudnak megállapodni. És akkor ez számukra kihívás marad: miután sikerült létrehozniuk a saját vasútjukat, most újra engedjék át Moldovának? Amennyiben minden árú áthalad Moldova Köztársaságon és moldovai mozdonyok kísérik majd azokat, a transzdnyeszteri vasút léte értelmetlenné válik.

Nagy csata lesz ezért?

Igen, ezért nagy csata lesz. És arra gondolok, hogy a dolgok nem korlátozódnak majd csak arra, amiről Pavel Prokudin, az úgynevezett transzdnyeszteri miniszterelnök beszélt. Azt ígérte, hogy növelni fogja a díjakat, az adókat, szigorítja majd a mozdonyok műszaki állapotára vonatkozó ellenőrzéseket és ezzel majd – állítólag – képes lesz hatni ránk. De mást is mondott, hogy a civil társadalomhoz fordulnak. És nem tartom kizártnak, hogy újra a sínekre küldik majd a nőket. De már tudjuk, hogy mi lett ennek a vége.

Mi lesz a második próbálkozásnak a vége?

Nem hiszem, hogy eljutunk odáig, ami 1992-ben volt.

Amikor Galina Andreeva útjába állt a közlekedésnek.

Igen. De akkor az teljesen más helyzet volt. Először is, számbelileg nagyobb volt a lakosság. Másodsorban, más volt a légkör. Harmadsorban, és ez a legfontosabb, az emberek még nem tudták, miféle vezetők jöttek ott létre, mennyire mohók. És nem tudom, akad-e ma valaki, aki újra veszélyeztetné az egészségét, a sínekre telepedve a Sheriff, vagy más cég, más struktúrák érdekében. Majd meglátjuk.

Tiraszpollal kapcsolatosan Kisjenő elérhetné a gazdák saját földjeikhez való hozzáférésére vonatkozó ügy végleges megoldását?

Nem. Ezeket a földeket, kevés kivételtől eltekintve, mára már nem a moldovai gazdák kezelik. Egy része egyszerűen elgazosodott, más részét erőszakkal elvették, harmadik rését pedig, még ha meg is művelik, eleve tudható, hogy a termés egy része ott marad. A kisjenői kormány fizet nekik egyfajta juttatást, nem túl nagyot, de fizet nekik, a gazdák ebből élnek. A szeparatisták azt mondják: „Igen, tárgyalni fogunk erről, de még nem érett meg rá a helyzet”. Ugyanakkor nekik is megvan a maguk része. Ezért a kérdés már nem annyira akut, mint 2004-ben, vagy később volt.

A Dnyeszter bal partján lévő latin betűs írást használó iskolákat békén fogják hagyni a következő évben?

Igen. De nagyon jól tudják, hogy ez már nem tart sokáig.

Miért?

Csökken a diákok száma. Egyre kevesebb szülő íratja be a gyermekeit ilyenfajta iskolákba. Még egy-két, legfeljebb három év. Először is, eleve kevesebb ott a gyermek. Idén 11 osztályban összes 800 diák végzett a transzdnyeszteri moldovai iskolákban (ezek Kisjenő által fenntartott, román nyelvű iskolák – E-RS). Másodsorban a szülők egy, két nemzedékig folyamatosan vártak, reméltek valamit. Ki tudja honnan a fenéből Doroţcaiába vinni állandóan a gyermeket, éhen, az utak rosszak, minden alkalommal megállítják és átkutatják, megalázzák őket, otthon nincs lehetőségük normálisan felkészülni. Ezeket a gyermekeket nagyon sok dologtól megfosztják és a szülők, végül, másképp döntenek. Mit is tehetnének? Én is feltenném a kezeimet. Hogyan engedhetném meg, hogy a gyermekem is, például, Podoimából, vagy Podomiţából nyolc-kilenc kilométert tegyen meg naponta, egy irányba Sănătăucáig?

Vannak iskolabuszok.

Azok nem nagyon mennek. Nem nagyon. Hol van, hol nincs. A statisztika, sajnos, negatív.

Továbbra is ellenséges marad a Kisjenő és Tiraszpol közötti kapcsolat?

Igen. Nem lehet másmilyen.

Nagy a távolság az ellenségességtől a barátságig?

Sohasem volt barátságos, a kapcsolatok mindig bizonyos érdekektől függtek. Például a Lucinschi–Szmirnov, a Filat–Sevcsuk időszakokban, még akkor is, ha korábban voltak mindenféle parlamentek közötti, kormányközi bizottságok, melyek – állítólag – megtehettek volna ezt-azt. Nem így történt. Nem volt egyetlen közös parlamenti döntés, egyetlen közös kormánydöntés, mely a kérdés megoldását szolgálta volna. Sőt, 2009-ben, amikor Sevcsuk volt az úgynevezett legfőbb szovjet elnöke, megsemmisítette alkotmányuk 57. cikkelyét és a parlament, a transzdnyeszteri legfőbb szovjet két határozatát, melyek lehetővé tették, hogy megfelelő pillanatban a transzdnyeszteri moldovai köztársaság állam hatásköreinek egy részét át lehet engedni egy nemzetközi szervezetnek, vagy egy másik államnak. Ez volt az az alap, amire támaszkodva tárgyalhattunk volna, tehettünk volna valamit. Ezeket megsemmisítették. Ez azt jelenti, már ez a rozoga alap sem létezik.

De továbbra is lehetséges Tiraszpolnak az az elképzelése, hogy valaki elismerhetné az úgynevezett Transzdnyeszter függetlenségét? Meg meri majd ezt tenni valaki?

Azt hiszem, hogy igen.

Úgy tűnik, Oroszország nem érdekelt a tiraszpoli rezsim elismerésében.

Oroszország ma nem érdekelt ebben. Több dologról is szó van. Először is Oroszországnak szüksége van az egész Moldova Köztársaságra, ebben reménykedik és nagyon jól tudja, hogy amint elismeri Transzdnyesztert, elveszíti a Moldova feletti ellenőrzés megszerzésének a lehetőségét. Másodsorban ott van a földgázzal kapcsolatos csaknem 6 milliárd dolláros adósság. Amennyiben Oroszország elismeri Transzdnyesztert, egyértelművé válik a gázkérdés. Ma nem világos és Oroszország bármikor kész azt a nyakunkba varrni. Vannak más ügyek is. Valószínűleg ott van a pénzügyi kérdés. Amennyiben elismerné Transzdnyesztert, Oroszországnak valószínűleg tényleg teljesítenie kellene a gazdaság talpra állításával, az oklevelek elismerésével kapcsolatos ígéreteit. Például, ezeket az okleveleket most egyetlen oroszországi felsőfokú intézmény sem ismeri el és amennyiben mégis elismerik, akkor az nem azért van, mert transzdnyeszteri, hanem mert az, aki elmegy, annak elég komoly ismeretei vannak. De még ez sem történik meg. Amennyiben elismerné, Oroszországnak mindezeket meg kellene tennie.

Legalábbis az, hogy nincs közös határa a transzdnyeszteri régiónak és Oroszországnak még arra enged következtetni, hogy Moszkva nem kockáztatja meg az ottani rezsim elismerését.

Igen. Moszkva számára nem elsődleges Transzdnyeszter elismerése. Amikor majd több megfontolásból elsődlegessé válik…

… többek között geopolitikai szempontból.

Igen, többek között geopolitikai szempontból. Emlékezzen vissza, hogy az Orosz Föderáció Állami Dumája hányszor szólította fel a kormányt, hogy ismerje el, tegyen valamit az ottani lakosság megvédéséért, melyet – állítólag – elnyomnak és a többi. Éppen 2006-ban, amikor Kijev és Kisjenő között aláírták a gazdasági helyzetről szóló megállapodást, szintén volt egy döntés, egy határozat stb. Az orosz kormány hallgatott, tudja, hogy még nem jött el ennek az ideje.

És az ottani lakosság belenyugszik mindezekbe?

Pontosan úgy nyugszik bele, mint a Dnyeszter jobb partján élők: akik megtehetik, azok elmennek, akik megtehetik, helyezkednek és „megfejik” a helyzetet, mondjuk ki nyíltan, akik pedig ezeket nem tehetik meg, azok túlélik a még hátralévő napokat.

Valentina Ursu

europalibera.org, 2016. augusztus 4.

Ion Leahu: „Rusia nu mai poate fi garantul păcii, după ce a recunoscut forțele armate ale regimului de la Tiraspol”

Ha nem akar lemaradni friss bejegyzéseinkről, csatlakozzon Facebook-közösségünkhöz.

Ha szeretne hozzájárulni szolgáltatásunk fenntartásához, keresse fel tájékoztató oldalunkat.

Szerkesztési elveinkről bővebben itt talál tájékoztatást.

Advertisements

Interakció

Hozzászólás jelenleg nem lehetséges.

%d blogger ezt kedveli: