Brüsszel, az átkozott Brüsszel. Amelyik állandóan belepofázik az életünkbe, akinek soha semmi nem tetszik, és olyan ötletekkel jön, amelyek nekünk, közép-európaiaknak soha nem tetszenek. Az ilyen szövegek már nemcsak kocsmai közegben dívnak, hanem a közösségi portálok gondolati vezérfonalává is váltak. A populisták legnagyobb örömére.
Hogyan lett Brüsszel a legnagyobb ellenség, a gyűlölt bürokraták fészke, az okostojások keltetője? Éppen a populisták és a döntéseikért felelősséget nem vállaló állami vezetők miatt. Egy politikusnak sokszor olyan döntéseket is meg kell hoznia, amelyek nem feltétlenül népszerűek a választók körében.
A közép-európai vezető elmegy Brüsszelbe, 27 kollégájával együtt megszavaz egy javaslatot, megvárja, míg az az egész uniós rendszeren keresztülmegy, konkrét intézkedéssé válik, aztán elkezd mutogatni a brüsszeli bürokratákra, diktátumot emleget, és szépen lassan elhinti a választók agyában, hogy mindenért az unió és Brüsszel a hibás. Az emberek meg imádják megtalálni az ellenséget, akiről általában keveset tudnak, és minél távolabb van, annál hálásabb célpont.
Azokat a tévhiteket, amelyek a brüsszeli bürokratákról plántálódtak be a fejekbe az uborkagörbületről, a gyorsforralókról, a porszívókról és a többi ilyen kaliberű dologról, politikusaink kényelmesen meglovagolják. Sőt, tovább éltetik, olykor a közbeszéd központi elemévé teszik. A harc Brüsszel ellen politikájuk alapjává válik.
És üzennek Brüsszelnek. Népszavazást rendeznek. Őrültnek nevezik az uniót, miközben jómaguk esztelenül szórják a brüsszeli forrásokat.
Persze, senki sem tévedhetetlen, Brüsszel sem. De nagy általánosságban soha nem akar tőlünk olyan dolgokat, amelyek nem a javunkat szolgálják. Az intézkedések nagy részét korábban végigkonzultálják az összes tagországgal, a döntések többségiek. (…)
Forrás: Brüsszelről | ujszo.com
Beszélgetés
Hozzászólás jelenleg nem lehetséges.