Az Orosz Föderáció nagykövetsége 100 eurót adományozott Constantin Brâncuşi Föld bölcsessége című szobrára, amihez egy klipet is csatolt, mely szerint, a két világháborúban az orosz és a román hadsereg együtt harcolt Románia, de Európa függetlenségéért is.
Ioan Aurel Pop (adevarul.ro/magánarchívum)
Idehaza nagyon kevesen foglaltak állást az Orosz Föderáció nagykövetségének üzenetéről. Csak a Külügyminisztérium (MAE) képviselői tettek közzé honlapjukon egy közleményt, melyben rögzítik, hogy az üzenet „sajátos elképzelést hirdet a kétoldalú kapcsolatok történelmének egyes fejezeteiről”. „Annál is inkább, hogy olyan területről van szó, melyről annak a román–orosz történészi közös bizottságnak kellene véleményt mondania, melynek éppen a történelemmel kapcsolatos aspektusok megvitatása a feladata, a kölcsönös bizalom megszilárdítása érdekében”, állapítja meg a MAE.
Csakhogy ez a bizottság már legalább öt éve nem ülésezett, ahogy azt Ioan-Aurel Pop, a kolozsvári Babeş–Bolyai Tudományegyetem (BBTE) rektora, e bizottság elnöke elismeri. A történész számára nem jelent meglepetést az oroszok álláspontja, tekintettel arra, hogy a román és az orosz történészek találkozóin ez utóbbiak védelmükbe vették a szovjet örökséget és folyamatosan az európai szovjet expanziót mentegették. „Az a véleményem, hogy a tisztességes kort, 70-80 évet megért orosz történészeknek az volt a meggyőződésük, hogy az oroszok «hozták a fényt» az összes általuk megszállt országba, melyek később hálátlanoknak bizonyultak. Mi, románok a leghálátlanabbak közzé tartoztunk”, mondja Ioan-Aurel Pop rektor.
Románia és Oroszország képviselői évente egyszer, vagy kétszer találkoztak, hol Moszkvában, hol különböző romániai városokban, például Konstancán (Constanţa), Ploieşti-en, Királyin (Craiova), vagy Bukaresten. „Ez a bizottság már öt éve nem ült össze, mert az oroszoknak nem tetszettek bizonyos akadémiai szintű átszervezések”, mondja Pop.
A Román Akadémia égisze alatt működő történészi bizottság rögtön azután alakult meg, hogy az orosz csapatok kivonultak Romániából. „A kommunista rezsim alatt nem beszélhettünk Románia történelméről, csak a Szovjetunióéról (?! – E-RS), de később némileg normalizálódott a helyzet és visszaszerezhettük történelmünket”, teszi hozzá a bizottság elnöke. Ennek ellenére a történész Ioan-Aurel Pop úgy véli, a párbeszéd szükséges volt, még akkor is, ha néha csak monológ volt.
Szigorúan a videoklipben megjelenő orosz üzenettel kapcsolatosan a történész úgy véli, reagálni kell. „Nem lehet így hagyni a dolgokat. Még ha diplomáciai szinten nem is ajánlott bírálni az üzenetet, a civil társadalomnak kötelessége megszólalni. Felemelt fejjel kell járnunk és ki kell mondanunk, mi történt akkor. Találkozni fogok az akadémikus kollégáimmal és továbbra is kérni fogjuk annak hirdetését, ahogy a történelem történt”, mondja végül Ioan-Aurel Pop.
Mit jelentett a szovjet megszállás
Costin Scurtu, a konstancai I. Ferdinánd Király Nemzeti Katonai Múzeum igazgatója az Adevărul egyik korábbi cikkében elmondta, mit jelentett a romániai szovjet megszállás. Ennek megfelelően ez a Románia és a szövetséges hatalmak között 1944. szeptember 12-én, Moszkvában aláírt tűzszüneti megállapodással kezdődött. A Vörös Hadsereg azonnal megkezdte a német csapatok és szövetségeseik elleni katonai offenzívát. Az egész országban megkezdődött a román katonák tömeges letartóztatása, akik hadifogságba estek. Az oroszok minden stratégiai létesítményt átvettek: a kikötőket, az ipari vállalatokat, a kőolajipari létesítményeket, az olajtartályokat, a hidakat, a szállítóeszközöket, a kommunikációs rendszereket. Másrészről a lakosságot azzal is terrorizálták, hogy megfosztották a túlélési lehetőségeitől: az állatállománytól a fűtőanyagokig, de a magántulajdonban lévő szállítóeszközöktől is.
A szakértő szerint, az oroszok az egész polgári lakossággal szemben agresszívan viselkedtek. Az emberek lopásokra, de nemi erőszakokra is panaszkodtak. A románoknak az 1946-os nagy éhínséget az oroszok miatt is kellett elszenvedniük. Két évnyi aszály volt, amit mégis betakarítottak, azt az oroszok lopták el a front támogatásának ürügyén.
„Sohasem mentek el üres kézzel”
Octav Bjoza, a Romániai Volt Politikai Foglyok Egyesületének (AFDPR) vezetője „gúnyolódásnak” tartja Oroszország gesztusát. „Ezzel egy egész nemzetnek koppintanak az orrára. Persze, a teljes 4 millió eurós összeg (így! A Brâncuşi-szoborért 11 millió eurót kell fizetni – E-RS) nagy kiadás a lakosságnak, míg a népet szegénységbe döntő tolvajoknak ez csak borravaló. Minden alkalommal, amikor kimentek, az oroszok mindig vittek valamint magukkal, az ország testének egy-egy darabkáját: hol Besszarábiát, hol a Duna torkolatát, hol a Magyarországba vezető folyosót (?! – E-RS). Elég, ha 100-200 évente lerohannak minket, hogy aztán ne távozzanak üres kézzel és Szibéria mélyébe vigyék az őshonos lakosságot. Hányan tértek onnan vissza?”, háborog Bjoza.
Az AFDPR vezetője felidézi azt az üldözést, aminek mindazok ki voltak téve, akik szembeszálltak a sztálinista rezsim romániai bevezetésével. „Olyan háborúkról beszélnek, melyekben együtt harcoltunk? A román hadsereg húsz tábornoka veszett oda mellettem a börtönben, mint annyian mások, mert a keleti nagytestvér ellen harcoltak. Anyám nagybátyja, Nicolae Ciupercă tábornok, a Besszarábiát 1941-ben felszabadító 4. Hadsereg parancsnoka a jilavai 13. erődben halt meg láncra verve”, mondja Octav Bjoza.
Beszámol egyik rabtársa, a ploieşti-i Teodor Onea esetéről. Az 1936-ban 20 évesen besorozott katona továbbszolgálatra kényszerült, amikor a németek 1939-ben megszállták Lengyelországot. 1941 júniusában, Antonescu híres parancsára átkelt a Pruton és a Don-kanyarnál esett fogságba. 8 évvel később engedték szabadon, hazafelé pedig, az ungheni-i határnál a Securitate megszállta a túlélőket szállító szerelvényt. Ahelyett, hogy megcsókolhatták volna a haza földjét, a foglyokat földre fektették, tarkóra tett kézzel, majd katonai bíróság elé állították őket, ahol 12 év börtönt kaptak, mert az oroszok ellen harcoltak. Teodor Onea 27 év után láthatta újra viszont a családját, mert az volt a bűne, hogy elment harcolni az országért.
Mariana Iancu, Sînziana Ionescu
adevarul.ro, 2016. szeptember 28., 16:27
EuroCom - Romániai Sajtófigyelő 
Beszélgetés
Hozzászólás jelenleg nem lehetséges.