//
most olvassa...
Élő múlt/Securitate, EU, Felvidék/Szlovákia, Kárpát-medence, Kárpát-medencei körkép, Közösségi/kisebbségi jogok, Külpolitika, Kormányzás, Magyar-magyar, Magyarokról, Politika, Történelem, XX. század

Koszorúzás, emlékünnepség és monodráma – Felvidék.ma

A felvidéki mártír sorsú politikus utolsó pesti lakása színhelyén, a Szép utcában 1991 óta tart megemlékezést a Rákóczi Szövetség és az Esterházy János Emlékbizottság. A bronz emléktáblánál (Nagy János felvidéki szobrászművész alkotása) a Himnusz közös eléneklésével kezdődött a koszorúzási ünnepség, amelynek szónoka Szász Jenő, a Nemzetstratégiai Kutatóintézet elnöke volt.

A mártír megkoszorúzott emléktáblája (felvidek.ma – Cservenka Judit)

Beszédében több alkalommal is kiemelte az azonosságokat Esterházy János és Erdély sok megpróbáltatást kiálló püspöke, Márton Áron között. Mindketten a szülőföldön maradást, a szenvedést választották, szökés helyett. A felvidéki politikust sem a magyarság szolgálatától, sem hitétől és keresztény értékrendjétől nem tudták megfosztani.

Menyhárt József, a Magyar Közösség Pártjának elnöke, aki szintén emlékbeszédet mondott volna, megbetegedése miatt nem tudott eljönni az ünnepségre. Viszont eljött a Felvidék szinte minden magyar intézményének, több településének képviselője, hogy elhelyezze koszorúját az anyaországi megemlékezőkkel együtt az emléktábla alatt.

A cseh és a szlovák rehabilitáció még várat magára

A koszorúzást záró Szózat után az emlékező tömeg a Városház utcába ment át, ahol a Pesti Megyeháza dísztermében folytatódott a megemlékezés annak az ünnepségnek a keretében, amelyen – hagyományok szerint – átadják az Esterházy Emlékplakettet és elismerő oklevelet. Mégpedig egy-egy olyan személynek, illetve közösségnek, aki és amely a felvidéki magyarság szolgálatában kiemelkedő tevékenységet fejtett ki, illetve gróf Esterházy János mártír sorsú politikus szellemi örökségének megőrzéséért és megismertetéséért kiemelkedő munkát végzett.

Az ünneplő tömeg (felvidek.ma – Cservenka Judit)

Itt Pánczél Károly, az Országgyűlés Nemzeti Összetartozás Bizottságának elnöke mondott beszédet, felidézve a történelemben a magyarságra mért ezer esztendős nehéz örökséget, benne a legsúlyosabbat, a 20. századét, abban pedig Esterházy János életútját: neveltetését, küzdelmeit, helytállását és mártíromságát. Pánczél Károly köszönetet mondott Karel Schwarzenberg volt cseh külügyminiszternek, aki felkutattatta a mártír politikus hamvait,  és megköszönte a Cseh Köztársaságnak az ott létrehozott emlékművet, amin rajta van Esterházy János neve is, de beszéde végén az adósságra is utalt:

„1993-ban ezt a tiszteletreméltó embert az Orosz Legfelső Bíróság rehabilitálta, semmisnek mondta ki Esterházy János ítéletét. Sajnos ma még a cseh és a szlovák rehabilitáció várat magára. 2011-ben boldoggá avatását kezdeményezte a pozsonyi Magyar Nagykövetség, az Esterházy János Polgári Társulás és a magyar kulturális vezetés. Én hiszek abban, hogy Esterházy János vértanú elnyerte a boldogságot a Mennyben. Legyen úgy a Földön is!”

Mélyről jövő szolgálat és teljes azonosulás a magyar nemzeti léttel

Az ünnepi beszéd után Martényi Árpád, az Esterházy János Emlékbizottság elnöke kihirdette az idei kitüntetettek nevét: Boráros Imre, Kossuth-díjas színművészét és az Élő Zoboralja Polgári Társulásét.

Csáky Pál európai parlamenti képviselő méltatta a pozsonyi születésű, pályája jelentős részében a komáromi társulathoz kötődő, de már néhány éve önálló színházat alapító Boráros Imre munkásságát.

Csáky Pál Boráros Imrét méltatta (felvidek.ma – Cservenka Judit)

„Minket az is összeköt határokon innen és túl, hogy van egy elkötelezettség bennünk, amely mindent átír és mindent meghatároz: ez a nemzet. Ez jelenti a mi elkötelezettségünket.” Csáky felidézte hogyan játszotta, élte Dózsa Györgyöt és a magyar történelem számos nagy alakját Boráros, aki „a nemzet iránti elkötelezettségét a legmélyebb átéléssel és átadással tudta az egyszemélyes színház, a kamaraszínház eszközeivel is tolmácsolni.”

A politikus természetesen beszélt arról az élményről, amit számára jelentett, amikor az ő „Hit és hűség” című, a felvidéki magyarság huszadik századi történetét feldolgozó könyvéből írt drámát mutatta be Boráros Imre, mert közelről tapasztalhatta, hogy a művész számára hivatása nagyon mélyről jövő szolgálat és teljes azonosulás a magyar nemzeti léttel.

Harsány jelszavak helyett tettek

A másik kitüntetés átadása előtt Török Máté, a Misztrál együttes zenésze Dsida Jenő: Psalmus Hungaricusának első fejezetét és Puszta Sándor: Cinkenyom című versét adta elő.

A másik kitüntetett, az Élő Zoboralja Polgári Társulás munkásságát Kiss Gy. Csaba művelődéstörténész méltatta. Bár Zobor hegye jelkép mind a magyar, mind a szlovák történelemben és a vidék két népdala a Gerencséri utca és a Csitári hegyek alatt szinte mindenki által ismert Magyarországon, mégis kevesen tudnák megmondani, hogy hol is fekszik Zobor-vidék, ez a magyar nyelvi sziget.

Esterházy nemcsak emléktáblát, de rehabilitációt is érdemel (felvidek.ma – Cservenka Judit)

„A nemzetiségi statisztikák egy nagy felkiáltójelet üzennek nekünk, magyaroknak. Erre a felkiáltójelre kíván válaszolni az a polgári társaság, amely Élő Zoboraljának nevezte el magát, 2010-ben kezdve működését. Akkor alapította Polyák Imre, és amelyet három település alkot: Kolon, Zsére és Gímes. Mai motorja dr. Zilizi Zoltán, korábban a gímesi alapiskola tanára.”

Ő szerkesztette az „Iskoláink – jövőnk a Zoboralján” című kiadványt, mely címével is jelzi, hogy mit tart a közösség legfontosabb feladatának. De ők kezdeményezték három éve a nyitrai Konstantin Egyetemen tartott konferenciát Esterházy Jánosról, amelyen a visegrádi országok történészei vettek részt.

„Különösen nagyra tartom, hogy annak az aprómunkának a gondolatát folytatja az Élő Zoboralja Polgári Társulás, amely kapcsolatok építésével, találkozók szervezésével sokkal fontosabb a magyarság számára, mint harsány jelszavak hangoztatása”– hangzott el a méltatásban.

A kitüntetést dr. Zilizi Zoltán vette át.

Az Esterházy Jánosnak emléket állító monodráma egy pillanata (felvidek.ma – Cservenka Judit)

A díjátadások után Siposhegyi Péter: Hantjával sem takar – János passio című Boráros Imre számára írt, Esterházy Jánosnak emléket állító monodrámáját láthattuk, hallhattuk. A művész megrendítő előadását hosszan tartó vastapssal, felállva köszönte meg a közönség.

Forrás: Koszorúzás, emlékünnepség és monodráma | Felvidék.ma

Ha nem akar lemaradni friss bejegyzéseinkről, csatlakozzon Facebook-közösségünkhöz.

Ha szeretne hozzájárulni szolgáltatásunk fenntartásához, keresse fel tájékoztató oldalunkat.

Szerkesztési elveinkről bővebben itt talál tájékoztatást.

Reklámok

Interakció

Hozzászólás jelenleg nem lehetséges.

Főtámogatók

KEDVENCEINK

%d blogger ezt kedveli: