//
most olvassa...
Kárpát-medencei körkép, Külpolitika, Magyarokról, NATO/fegyveres ügyek, Politika, Titkosszolgálatok

Kis nemzetbiztonsági groteszk – ujszo.com

Mennyi orosz titkos ügynök lehet ma Magyarországon?

(ujszo.com)

Hosszú interjú jelent meg egy volt magyar titkosszolgával, aki négy éve elhagyta az országot, és most először beszélt több mint egy évtizedes tapasztalatairól, a magyarországi kémek életéről. Az Indexen közölt interjú összefoglalta az elmúlt évek ügyeit, és rámutatott, mennyire kockázatos, ha a kormányzati politika napi operatív döntéseket befolyásol bármely szakpolitikában, így a kémelhárításban is.

Ahogy az egykori ügynök beszámolt róla, a nyilvánosság számára ismert történetekből is levonhatóak tiszta következtetések. Hiszen ki ne emlékezne Kiss Szilárdra, aki kétszer megbukott a nemzetbiztonsági átvilágításon, de harmadszorra is kapott állami megbízást, majd a moszkvai magyar nagykövetség agrárattaséjaként dolgozott; a partnereként megismert hölgyről pedig az Országgyűlés nemzetbiztonsági bizottságában elhangzott, hogy az orosz elhárítással, az FSZB-vel áll kapcsolatban. Ja, és Kiss Szilárd barátnője vezette Szijjártóék moszkvai vízumközpontját, ahol több százezer okmány folyt át ellenőrizetlen emberekhez, prostituáltaktól kezdve a maffiózókig. Végezetül ezt a központot részben a Quaestorba belebukott Tarsoly Csaba közreműködésével hozták létre.

Azért aggasztó az a fotó, amelyen a magyar külügyminisztert egy FSZB-gyanús hölggyel és egy bukott, „különösen nagy értékre elkövetett csalás és sikkasztás” miatt vádolt úrral mutatkozik a moszkvai vízumközpont megnyitóján. Mindeközben nyakig benne vagyunk az orosz dezinformációs háborúban, és erről a vezető NATO-országok szolgálatai (sok évtizedes hagyományt megtörve) már nyíltan beszélnek. Amikor a NATO ezres nagyságrendben küldi katonáit a keleti végekre; amikor kiderül, hogy Bőny mellett az orosz katonai szolgálat, a GRU és a helyi szélsőjobboldali magyar szervezet együtt gyakorlatozik. És egy olyan közegben, amikor az oroszveszély miatt a leghalványabb gyanú is elég ahhoz, hogy a partnerországok szolgálatai visszafogják kommunikációjukat a magyar szervekkel. Vagyis azt kockáztatja Magyarország, hogy kimarad a titkosszolgálati információk nemzetközi keringéséből.

Ha a politikai nyomás akkora, hogy Kiss Szilárd és Kovács Béla – korábbi európai parlamenti jobbikos képviselő – átcsúszhat a magyar rostán, akkor azért van miért aggódni. Vajon ezek az emberek miért vannak a mai napig szabadlábon? A hivatalos eljárás ellenük nem éppen eredményre törően alig csordogál. Hogy egy magyar EP-képviselő a brüsszeli közös intézményben dolgozhatott az orosznak? Hogy az egyértelmű figyelmeztetések ellenére a legmagasabb kormányzati körök támogatásával egy két lábon járó nemzetbiztonsági kockázat megy ki követségi alkalmazottnak? Éppen Moszkvába? Hogy a magyar letelepedési kötvényprogramban az eleve aggasztó pénzügyi séma mellett 30 napja van a szolgálatoknak arra, hogy átvilágítsák a fél világ maffiózóit, akik boldogan adják be a letelepedési kérvényt, mert tudják, hogy ennyi idő alatt semmit sem lehet kideríteni róluk? Hogy a legkeresettebb nemzetközi pénzmosók egyike a magyar miniszterelnökkel szemben házat vásárol? Hosszan folytatható a sor.

Egy pillanatra dőljünk hátra és gondolkodjunk. A nemzetbiztonsági kockázattal az a baj, hogy a nemzet kockázata. Nem a politikai elit biztonságáé, hanem a nemzeté, mindenkié. Aggasztó lenne, ha nem ezt tekintenék prioritásnak. Még aggasztóbb, hogy a feltűnő esetek után sem kerülnek legalább néhányan a darálóba. Miért?

Forrás: Kis nemzetbiztonsági groteszk | ujszo.com

Ha nem akar lemaradni friss bejegyzéseinkről, csatlakozzon Facebook-közösségünkhöz.

Ha szeretne hozzájárulni szolgáltatásunk fenntartásához, keresse fel tájékoztató oldalunkat.

Szerkesztési elveinkről bővebben itt talál tájékoztatást.

Reklámok

Interakció

Hozzászólás jelenleg nem lehetséges.

Főtámogatók

KEDVENCEINK

%d blogger ezt kedveli: