//
most olvassa...
Élő múlt/Securitate, Bérek/munkaügy, egyházak, Emberi jogok, Erdélyi Magyar Néppárt - EMNP, EU, Európai Parlament, Gazdaság, Igazságügy, Kárpát-medencei körkép, Közösségi/kisebbségi jogok, Közoktatás, Kormányzás, Korrupció/gyanús ügyek, Magyar szervezetek, Magyar-magyar, Magyar-román, Magyarokról, Nemzeti ünnepek, Oktatás és tudomány, Parlament, Pártok, Pénzügyek, Politika, Régiók/autonómia, Romániai Magyar Demokrata Szövetség - RMDSZ, Történelem, Visszaszolgáltatások, XX. század

Johannisszal, Grindeanuval és Orbánnal is tárgyalt már Kelemen a katolikus líceumról – Transindex

A politika belülről friss kiadásában a román-magyar kapcsolatokról, az anyanyelvhasználatról, az Erdély-zászlóról és Horváth Annáról beszélgettünk az RMDSZ elnökével.

(transindex.ro)

A marosvásárhelyi római katolikus iskola ügyének nemzetközi közvélemény elé terjesztése volt az Orbán Viktorral folytatott találkozó fő témája – tudtuk meg Kelemen Hunortól, az RMDSZ elnökétől, akivel Balázsi-Pál Előd, a Transindex felelős szerkesztője beszélgetett A politika belülről legfrissebb kiadásában. A műsor vasárnap volt látható az Erdély TV-n, kedden ismétlik. Átirata alább olvasható.

Csütörtökön találkozott Budapesten Orbán Viktorral. Miről beszéltek?

– Az elmúlt években rendszeresen találkozunk, hogy egyeztessünk a közös dolgainkról, ez is ebbe a találkozósorozatba illeszthető be. Beszéltünk egyrészt arról, ami a romániai magyar kisebbséget foglalkoztatja, a kihívásokról, amelyekkel szembesülünk. Természetesen a legfontosabbról, a marosvásárhelyi római katolikus iskola ügyéről is. Annak a lehetőségét kerestük, hogy hogyan tudjuk a kérdést a nemzetközi közvélemény elé terjeszteni, úgy, hogy abból az áldatlan állapotból, amelyben most vagyunk, kizökkenjünk. Hogy legyen megfelelő figyelmeztetés Románia irányába, hogy az, ami történik, most már túlnőtt minden elviselhető határt. Ugyanis ez már nem politika, ez sokkal több: egy olyan közösségi ügy, amelyre megoldást a román államnak kell adnia.

Én egyébként a román államfővel, két miniszterelnökkel, két tanügyminiszterrel beszéltem az elmúlt hónapokban, már nem is tudom, kihez kell fordulni ebben az országban, hogy egy ügyész által okozott problémából tudjunk kimászni. Ez a kérdés, ugyanis nincsen azzal semmi baj, hogy egy ügyész eljárást indít, ezt önmagában nem tudjuk politikailag megkérdőjelezni. De elfogadhatatlan, hogy egy ügyészi eljárás során egy iskolának a létét a megszűnés határáig eltolják azzal, hogy megfélemlítik a közösséget, megfélemlítik az önkormányzati vezetőket, megfélemlítik a tanfelügyelőség vezetőjét, és senki semmit nem mer aláírni, és – ami a legsúlyosabb – megelőlegeznek egy bírósági döntést, és azt a látszatot keltik, hogy törvénytelenül működik egy iskola, hogy korrupció történt – holott semmiféle korrupció nem történt.

Négyszáz gyereknek a sorsa még mindig bizonytalan, kérdéses, hogy hol kezdik a következő tanévet, kérdéses, hogy a cikluskezdő osztályokba be lehet-e iratkozni. Már kipróbáltuk az összes lehetséges változatot, és a következő időszakban is kipróbáljuk, ami az adminisztrációban kipróbálható. A pápai nuncius (a bukaresti vatikáni nagykövet) is találkozott már a román külügyminiszterrel, és hasonló találkozókra még bizonyára sor fog kerülni a következő időszakban, mert ez, amit tesznek, amit okoztak, elfogadhatatlan.

Orbán Viktorral beszéltünk egyéb kérdésekről is, a romániai politikai helyzetről, a román-magyar államközi kapcsolatokról, és természetesen az előttünk álló kongresszusról, az Európai Néppárt jövő heti máltai kongresszusáról, hisz mind a Fidesz, mind az RMDSZ a Néppárt tagja.

Azokról a programokról is beszéltünk, amelyeket a magyar kormány támogat Erdélyben, és amelyeket el fog indítani 2017-ben és 2018-ban, beleértve azt a gazdaságélénkítő programot is, amelyet már a Vajdaságban és Kárpátalján kipróbáltak és kiválóan működik. Erdélyben is be fog indulni 2017 folyamán, előbb egy kisebb területen, aztán 2018-tól Székelyföldtől a Partiumig.

Említette, hogy a román államfővel, illetve a miniszterelnökkel is beszélt a római katolikus iskola ügyéről. Mi az ő álláspontjuk, és mire lehet következtetni abból, ahogy viszonyulnak a kérdéshez?

– Különböző árnyalatok lelhetőek fel az álláspontokban. Egyrészt mindenki szeretne megoldást találni, másrészt mindenki ódzkodik, hogy egy ügyészségi eljárásban valamilyen módon véleményt nyilvánítson, mondván azt, hogy ez egy adminisztratív kérdés – ez az államelnök álláspontja. Én ezt teljes egészében el tudom fogadni, de akkor egy adminisztratív megoldást kell erre találni. És valóban, ha volt valahol egy adminisztratív hiba, akkor azt ki kell igazítani, és a dolgok mehetnek tovább, abból nem kell bűnügyet csinálni, és különösen nem kell korrupciós ügyet csinálni.

Kelemen Hunor (transindex.ro)

A miniszterelnök és a tanügyminiszter megpróbáltak a tőlük telhető minden egyes lépésben segítséget nyújtani, el egészen odáig, hogy azt a szöveget is egyeztettük a tanügyminisztériummal, ami az önkormányzat elé került, és amely az iskolahálózatot szabályozná, amelyben benne lenne a római katolikus iskola is, mert én azt mondom, hogy amíg nincs egy bírósági döntés – és ez nem az én véleményem, ez egy jogelv – addig a jog szerinti mostani állapotot fent kell tartani. Tehát ha egy bíró kimondja, hogy az iskolát be kell zárni, akkor nincs mit tennünk, az iskolát be kell zárni és újra kell alapítani. De addig, amíg nincs egy végleges bírósági ítélet, addig az ügyész vizsgálatától függetlenül az az intézmény jogilag létezik, működik, és helye van az iskolahálózatban.

Ezt az intézkedést próbáltuk végigvinni a közigazgatáson, beleértve a prefektúrát, az önkormányzatot, a tanfelügyelőséget, de azt ma már senki nem titkolja, hogy minden egyes hivatalnok fél. A jóhiszemű, jóindulatú emberek is félnek. Ha ennyiért, ami ott történt, elvihették az iskolaigazgatót, a volt tanfelügyelőt, főtanfelügyelőt, és vád alá helyezhettek több embert, kihallgatták tanúként a szülőket… Hát mi köze a szülőnek az iskola alapításához? Ő az iskola alapítása után került kapcsolatba az intézménnyel, nem közben. Ezek után mindenki azt mondja: döntést hozok, aláírok, holnap jön a DNA, és elvisz. Egy iskoláról beszélek, könyörgöm.

A román-magyar kapcsolatok is szóba kerültek az Orbán Viktorral folytatott megbeszélésen. Milyen jelenleg ez a viszony?

– 2012-től kezdődően ez rohamosan a mélypont fele haladt. A Melescanu idei budapesti látogatása után, bár radikális változás nem állt be, de mégiscsak kimozdultak a holtpontról a román-magyar kapcsolatok. A jövőt illetően úgy látom, ebből a mostani helyzetből csak úgy lehet előrelépni, ha először azokon a területeken, ahol nincs vita a két fél között, megpróbálnak együttműködni, és ez a gazdaság, energetika, mezőgazdaság, kereskedelem, beruházások.

A romániai magyar közösség kérdéseit illetően pedig minden egyes kérdésről őszintén, és, ha szükséges, a vegyes bizottságban, ahol ott vannak a romániai magyarok képviselői és a magyarországi románok képviselői is, őszintén beszélünk, és semmit nem seprünk be a szőnyeg alá. És akkor előbb-utóbb előre lehet lépni.

A kormány- és államközi kapcsolatokat erősíteni kell, ez elsősorban a mi érdekünk, az erdélyi magyarok érdeke, de nem lesz ez könnyű, nem szabad azt gondolni, hogy egyik napról a másikra fog menni. Ami minket, a Szövetség politikusait meg engem személyesen illet, mi azon leszünk, hogy a tudásunkhoz, tapasztalatunkhoz és a lehetőségeinkhez mérten próbáljuk ezt a kapcsolatot segíteni, normalizálni.

De ma úgy érzem, hogy a román fél területén van a labda. Magyarország ebben a kérdésben nyitott, rendezni akarja ezeket a viszonyokat, nemhiába hívták meg Melescanu külügyminisztert Budapestre, nemhiába volt ez a külügyminisztériumi látogatás magas szintre helyezve, hisz a magyar külképviselet előtt még soha nem beszélt román külügyminiszter, és a tavaszi külképviseleti értekezlet előtt előadást tartott Melescanu. Minden bizonnyal ősszel Szijjártó Péter hasonló módon Bukarestben fog előadást tartani, de erről majd nyilván az illetékesek időben tájékoztatják a közvéleményt. A holtpontról kimozdultunk, de hosszú menetelés lesz.

Mi a helyzet a román-magyar viszonnyal a romániai politikában? Mennyire működik jól például az RMDSZ és a kormány viszonya?

– Még mindig azt tudom mondani, hogy a puding próbája az evés, és eddig azt tapasztaltuk, hogy volt nyitottság, bár a heti egyeztetések során kibuknak a kényes kérdések – és nemcsak az etnikai értelemben vett kényes kérdések. Nem minden egyes ügyben értünk egyet.

A 215-ös, a helyi közigazgatásról szóló törvénynél, amely szabályozza a közigazgatásban a nyelvhasználatot, egy nagyon konzisztens törvénymódosító javaslatot készítettünk el, ezt az utolsó egyeztetésen a jövő héten a kollégákkal még végigbeszéljük, és utána következne az egyeztetés a kormánykoalícióval. Ez lesz a kulcskérdés, és ez lesz a próba, hogy ebben tudunk-e olyan megoldást találni, amely számunkra elfogadható, és a románok is el tudják fogadni. Mi figyelembe vettük azt, hogy milyen ajánlások voltak különböző európai intézmények részéről, beleértve a nyelvhasználati küszöb csökkentését 20 százalékról, és figyelembe vettük azt, hogy milyen bírósági döntések születtek az anyanyelvhasználat korlátozását illetően az elmúlt esztendőkben. Ezeket a tapasztalatokat is beépítettük a törvénytervezetbe, mert ez a 215-ös törvény 2001-ben született, és a kormányhatározat is, amely részletezi a törvény alkalmazását, és azóta eltelt 15-16 év. Ez azért elég sok, és sok gyötrelmes tapasztalatunk van erről a törvényről, és ezt próbáljuk kiigazítani.

Az ellenzékkel való viszonyunk – mert amikor a román politikáról beszélünk, soha nem szabad leragadni a kormánypártoknál – ebben a pillanatban gyakorlatilag megfoghatatlan. Nem azért, mint hogyha nem lenne részünkről szándék, vagy esetleg az ő részükről. De a liberális párt éppen kongresszus előtt áll, és a belső problémáival, a belső harcaival van elfoglalva, de nagyon. Egyszerűen nem tudod, hogy kivel tárgyalj a liberálisoktól. Az USR-ben nagyon nyitott emberek is vannak, és egyébként ez egy-egy szavazásnál egészen nyilvánvalóan érezhető, de vannak olyanok is, akikkel azért nem indulnék el a sötét erdőben úgy, hogy ne biztosítsák valakik a kollégák közül a hátamat. Basescu pártja pedig olyan, mint Basescu, egyik nap ilyen, másik nap olyan. Gyakorlatilag ma nincsen egy olyan ellenzék, nincsenek olyan ellenzéki vezetők, akikkel meg lehetne rövid távon valamiben állapodni.

Az anyanyelvhasználat kapcsán két fontos dolog van: az egyik a törvényi keret, a másik az alkalmazás, az, hogy mennyire léptetik életbe ezeket a jogokat abban az esetben, ha ezek adottak. Nagyon gyakran hallani azt, hogy problémás az alkalmazás is, és ennek sokszor pénzügyi okai is szoktak lenni, például egy kisebb önkormányzat nehezen tudja azt megoldani, hogy fordítóberendezést szerezzen be, és megfizessen egy fordítót a tanácsülésekre. Létezik erre megoldás, van terve az RMDSZ-nek ennek a problémának a kezelésére?

– Ezt a különböző intézményeknél az állami költségvetésből kell biztosítani. Nyilván egy olyan önkormányzat, mint a kolozsvári, megengedheti, hogy egy fordítóberendezést vegyen, és egy alkalmazottat, egy fordítót megfizessen, míg egy kisebb település, ahol kisebbek a bevételek, nem engedheti ezt meg. Ezért mi azt gondoljuk, hogy az alapeszközöket és az alapszemélyzeti ellátást az állami költségvetésből kell az önkormányzatok számára megteremteni, ez egyszerű, és nem olyan nagy költség, ami megterhelné az állami költségvetést, ne vicceljünk. Az igazságszolgáltatásnál hasonlóképpen.

Az igazságszolgáltatásnál van még egy dolog, ami nagyon fontos: úgy, ahogy a bíróságokon vannak olyan szakértők, akik ingatlanszakértők egy-egy perben, vagy a földperekben megmondják, hogy mi a valós helyzet, vannak bűnügyi szakértők, akik különböző szakvéleményeket tesznek az ügyész vagy a bíró asztalára, azt gondoljuk, hogy meg kell teremteni a lehetőséget, hogy a bíróságok olyan szakértőkhöz fordulhassanak nyelvi ügyekben, akik meg tudják mondani például, hogy a városháza vagy a községháza és a polgármesteri hivatal szinonima-e, vagy nem. Mert nagyon sokszor azzal utasította el a bíróság a feliratokat, illetve kötelezte az önkormányzatokat, hogy levegyék, hogy a román fordításnak nem felel meg. Ők tükörfordítást keresnek, ami hülyeség. Ha felütik a közigazgatási szótárt – már azt is mutattunk be, régieket és újakat is – ott egyértelmű, hogy ezek szinonimák, ott nincsen semmi probléma, és nem szabad ahhoz ragaszkodni, hogy tükörfordítással használjunk egy-egy intézménymegnevezést, mert abból aztán hatalmas butaságok, vicces helyzetek alakulhatnak ki. Kötelezni kell a bíróságokat, hogy nyelvi, fordítói szakértőket is vegyenek igénybe egy-egy ilyen perben, amikor egy agyament ember bepereli sorban az összes önkormányzatot, hogy milyen feliratot használ az épületeken.

Ilyen jellegű megoldásokra gondoltunk, illetve ehhez költségvetési keretet az állami költségvetésből kell biztosítani, mert az állam az, aki garanciát vállal a nemzeti kisebbségeknek nyelvi joga érvényesülésére, illetve az identitásuk megőrzéséhez szükséges feltételek kereteinek megteremtésére.

Ha már pénzügyi háttér: a kormány döntése és egy alkotmánybírósági döntés nehéz helyzetbe hozta az önkormányzatokat, mind a megyeieket, mind a helyieket. A béremelésről, illetve arról a döntésről van szó, hogy azonos munkáért azonos bérezés jár. Megnőttek a kiadások, viszont a béralap nem nőtt, így Hargita és Kovászna megyében elbocsátások történnek, de más megyékben, és helyi önkormányzatoknál is gondok vannak. Mi erre az RMDSZ megoldási javaslata?

Balázsi-Pál Előd (transindex)

– Kétféle megoldás lehetséges, az egyik az, hogy az állami költségvetésből, a visszaosztásból kell a hiányt megoldani, mert vannak önkormányzatok, nagyobb megyék, nagyobb települések, ahol meg tudják ezt oldani, máshol a teljes költségvetés rámenne ezeknek az alkotmánybírósági döntéseknek az életbe léptetésére, és én azt gondolom, hogy ez nem a jó megoldás. Ha az alkotmánybíróság döntéseit kötelezőnek vesszük, és kötelezőnek kell vennünk, akkor ismét csak a költségvetés az, ahol a forrásokat keresni kell. Nem az önkormányzatok rontották el a problémát a kezdet kezdetétől, hanem az volt a gond, hogy nem volt egy egységes bérezési rács. És ez a kormánynak, parlamentnek, a központi kormányzatnak a problémája elsősorban, nem az önkormányzatoké. Ilyen szempontból Románia már számtalanszor bebizonyította, hogy nem képes egy-egy területet úgy leszabályozni, hogy méltányos legyen, de egységes is legyen ugyanakkor, hogy a bérezésben például a teljesítményt is lehessen külön honorálni, és ne úgy tűnjön, hogy egy-egy közalkalmazott ösztöndíjasa az államnak, és a nyugdíjig mindegy, hogy dolgozik vagy sem, a munkahelye biztosan garantálva van.

Rengeteg olyan kérdés van, amit tisztázni kell, tisztázni lehet. Az egységes bérezési rács lenne az egyik megoldás, de ugyanakkor az önkormányzatoknál mi azt javasoltuk, régebben és most is, hogy a polgármester, az önkormányzat dönthesse el, hogy a fizetési kereten belül hogyan mozog. Legyen egy alsó és egy felső határ, azért, hogy annak, aki jobban dolgozik, aki teljesít, a teljesítményét tudják megfizetni. Ne legyen beszorítva egy nagyon fix, nagyon merev rendszerbe. Ez a minisztériumokban is jó lenne.

Egyébként ez nem csak az önkormányzatoknak a problémája, hiszen ugyanazt a munkakört ellátó hivatalnok, aki a kulturális vagy az oktatási minisztériumban sokkal kevesebbet kap, ha nem tévedek, akkor szinte 50%-kal kevesebbet, mint egy olyan alkalmazott, aki az igazságügyi minisztériumban, a belügyminisztériumban vagy a pénzügyminisztériumban dolgozik. Én nem mondom, hogy nem kellene egy kis különbségnek lennie, a pénzügyminisztériumban még inkább elfogadható, hiszen náluk összpontosul minden, viszont az igazságügynél és a belügynél egyáltalán nem tartom indokoltnak. Elfogadhatatlan, hogy ekkora különbség legyen.

Az egységes bérrács hiánya az az egész rendszert feszíti tulajdonképpen, és akkor még van egy olyan probléma, hogy a polgármesterek bérezése nagyon alacsony. Elmaradt rettenetesen, mert ebben az országban soha nem lehetett úgy bért emelni, hogy az méltányosan, a felelősségnek, a munkának megfelelően történjen. Mert a polgármestereknek nincsen szakszervezetük, nem tudnak nyomást gyakorolni a kormányra, míg a közhivatalnokoknak van szakszervezetük. A polgármester nem engedheti meg magának azt, hogy ne menjen be dolgozni, és sztrájkot hirdessen, mert akkor rögtön beperelik, hogy visszaél a hatalmával, és nem végzi a feladatát, és rögtön jön a DNA, és elviszi.

És akkor abban a helyzetben vagyunk, hogy vannak olyan köztisztviselők, akik kétszer annyit keresnek, mint egy polgármester, és közben a felelősségük szinte semennyi, mert a polgármester ír alá, és ha baj van, a felelősséget a polgármesterre vetítik vissza. Tehát ilyen értelemben ezt az egész rendszert újra kellene gondolni az alkotmánybíróság döntésén innen vagy túl, és egy olyan bérezési rendszert kellene kitalálni, ahol a méltányosság a teljesítményorientáltsággal találkozik, és van benne egy annyi rugalmasság, amennyit egy vezető a magánszférában is saját magának megteremt, hogy azt, aki többet dolgozik, jobban teljesít, tudja megfelelőképpen megfizetni.

Miután Horváth Annát már 5 hónapja felfüggesztették az alpolgármesteri tisztségből, hivatalosan is bejelentette a lemondását, és ezzel párhuzamosan az RMDSZ bejelentette, hogy az önkormányzatokért felelős ügyvezető alelnöke lesz a szervezetnek. Mit vár az RMDSZ Horváth Annától ebben a pozícióban?

– Egyrészt az önkormányzati munkát jól ismeri, és tekintélye van az önkormányzati világban. Ő volt még egyébként önkormányzatokért felelős alelnök, mielőtt alpolgármester lett volna Kolozsváron, sok évvel ezelőtt, amikor én voltam az ügyvezető elnök. Úgy gondoljuk, hogy ezt a területet ő a legjobban el fogja tudni látni, össze fogja tudni hangolni azokat a kezdeményezéseket, azt a munkát, amelyet ezen a területen végzünk. Sok olyan törvénynek a módosítására sor kerül, amely az önkormányzati szférát érinti, és itt neki kell a konzultációkat lefolytatnia, koordinálnia kell ezt a munkát a mi önkormányzatainkkal. Meg kell jelenítenie az önkormányzatok érdekeit a mi belső politikai döntéseinkben. És Horváth Anna erre kiválóan alkalmas.

Nyilván én azt mondom, hogy jobb lett volna, ha alpolgármester marad, de mi nagyon sokat beszélgettünk, mielőtt ezt a döntését meghozta. Minden oldalról végiggondoltuk, elemeztük. Még a polgármesterrel is leültünk, és vele is beszéltünk erről az év elején. Végül is Horváth Annának az a döntése, hogy ilyen körülmények között nem kell neki ehhez a székhez ragaszkodnia, ha nem engedik dolgozni, azt gondolom, hogy egy elfogadható döntés, egy jó döntés. Persze az egy másik kérdés, hogy itt megint egy ügyészi túlkapással állunk szemben. Miért nem engedik Horváth Annát dolgozni? Itt olyan károkozásról nem beszélünk, maga az ügyész sem beszél, ami az alpolgármesteri munkáját meg kellene, hogy akadályozza, vagy lehetetlenné tenné.

Hadd ne mondjak olyan példákat, ahol a polgármestereknek több millió eurós vagy több százmillió lejes károkozás van a dossziéjában, és eljárás van ellenük, de köszönik szépen, végzik a munkájukat, szintén nagyvárosokban. Ez megint egy aránytalan és egy teljesen elfogadhatatlan eljárás az ügyész részéről. Arról nem is beszélve, hogy ennek a bűnügyi dossziénak a hátterében az a fajta nemzetbiztonsági mandátum alatt szerzett információ van, amire nem lehetne ma bűnügyi dossziét építeni az alkotmánybíróság múlt évi döntését követően. Tehát itt van egy alkotmányossági probléma is, de ezt az ügyvédnek kell majd a bíróságon fenntartania. Egyértelmű, hogy arra hajtottak rá valakik, valahonnan, és innen Kolozsvárról, gondolom, hogy Horváth Annát az önkormányzattól eltávolítsák.

Látszott, ahogy az ANI-kivizsgálás során eljártak. Amikor ő januárban beszélt az összeférhetetlenségi ügynökség inspektorával, aki az ő ügyét vizsgálta, és mondta, hogy elküldte a papírokat, és, hogy nincsen összeférhetetlenség, hiszen ő jóval azelőtt közjegyzőnél regisztráltan lemondott a Claudiopolis Egyesület elnöki tisztségéről, akkor pökhendien, arrogánsan azt mondta a nő, hogy ez a maga problémája, ezt majd a bíróságon kell bebizonyítania, mi oda fogjuk küldeni a dossziét. Tehát teljesen mindegy, hogy te milyen tényállást mutatsz be nekik, ők eleve eldöntötték, valahol, valakik, valamiért, hogy majd a bíróságon az igazadat bebizonyíthatod. És ezzel azt a látszatot keltik, ebben az esetben is, de sok más esetet is fel tudnék sorolni, hogy az illető személy hibát követett el, bűnt követett el, törvényt sértett.

Horváth Anna helyére nem jelölt más személyt egyelőre az RMDSZ-frakció a helyi tanácsban. Tud ön arról, hogy miért nem született még döntés arról, hogy ki lesz Horváth Anna utódja alpolgármesterként?

– Ez a városi szervezetnek a problémája, én velük nem egyeztettem erről, ők sem velem. Nem is létezik ilyen jellegű kötelezettség. Mondhatnám azt is, hogy helyi ügy. Nyilván, ez azért több, mint egy helyi ügy. Nem azért, mert az alpolgármestert országos szinten kellene kijelölni, hanem azért, mert a Horváth Annával szembeni eljárás nem egy helyi, hanem egy ennél sokkal komplexebb ügy. És az ő helyére kell alpolgármestert jelölni. Azt gondolom, hogy amit elmondtak a kollégák, az teljesen észszerű volt, meg akarják várni Emil Bocnak a döntését a kétnyelvű feliratok ügyében, és azt követően döntenek arról, hogy jelölnek, vagy nem jelölnek, illetve, hogy kit jelölnek. De ez a kérdés, gondolom, hogy néhány napon, egy-két héten belül megoldódik.

Elképzelhető az is akár, hogy nem jelöl senkit az RMDSZ?

– Voltak olyan vélemények is a szervezeten belül, hogy amennyiben Emil Boc megtámadja a bírósági végzést, akkor a rosszhiszeműségét bizonyítja a kétnyelvű feliratokkal kapcsolatban. Már megjelent a bírósági indoklás is, ismeri mindenki, és lehet lépni, hogyha szükséges.

Mi azt mondtuk Emil Bocnak, hogy ne támadja meg, mert politikailag a történet tiszta sínen van: kiált a kétnyelvű feliratok mellett a bírósági döntést követően Kolozsváron elsőként a PSD, és utána az USR. Tehát Emil Bocot politikailag ezért nem fogják támadni. Ha ő politikusként attól félne, hogy gesztust tesz a magyaroknak, és akkor majd az ő ellenzéke támadni fogja, nem. Hiszen mind a PSD, mind az USR kiálltak a kétnyelvű feliratok mellett azonnal, ahogy a bírósági döntés nyilvánosságra került.

(transindex.ro)

Másrészt nem egy patrimoniális kérdésről van szó. A patrimoniális kérdések, a vagyoni kérdések esetében a polgármesterek és a miniszterek, az intézményvezetők a bíróságon a fellebbezési lehetőségeket mindig kihasználják, hogy később se a Számvevőszék, se a DNA ne tudja őket azzal vádolni, hogy nem védték a közvagyont. Itt nincsen szó vagyoni kérdésről, tehát ilyen problémája sincs Emil Bocnak, és ezt elmondtuk neki.

Tulajdonképpen kizárólag az ő személyes opciója, hogy megtámadja, vagy nem támadja meg ezt a bírósági ítéletet. Az én véleményem szerint nem kellene megtámadnia, hanem nagyon gyorsan ki kellene tennie a kétnyelvű helységnévtáblákat, úgy, ahogy azt egyébként kértük és kérjük évek óta.

Kolozsváron egy másik húzós ügy a március 15-ei incidens, a csendőrség részéről az Erdély-zászló kapcsán történt egy közbelépés. És azóta is tart ez a huzavona, hogy ki volt a hibás, miért történt ez az egész. Ön szerint mi van a háttérben, miért zavar valakit az, ha Erdély-zászlókkal vonulnak Kolozsváron?

– Ezt a csendőrségnek kellene megmondania, mert bennünket nem zavar. Sőt, mi a regionális indentitások megerősítésének vagyunk az elkötelezett hívei évek óta. Én többször elmondtam, nem csak Erdéllyel, hanem az egész országgal kapcsolatban, hogy ez az ország különböző régiók identitásaira kellene, hogy épüljön, és akkor lenne versenyképes. Mert olyan régiókból állt össze 100 évvel ezelőtt, amelyeknek erős identitása volt. És ezt nem eltörölni kellene, hanem megerősíteni. Nekünk, erdélyieknek az Erdély-zászló, az erdélyi identitás és szimbólumok, mind hozzátartoznak a történelmünkhöz, jelenünkhöz és jövőnkhöz, az identitásunkhoz. Bennünket ez nem zavar. Azt hiszem, hogy az erdélyi román embereket sem zavarja, hiszen ők is használják nagyon sokan.

Hogy a csendőröket ez miért zavarja, nem tudom. Mi következetesen azt mondjuk, hogy a helyi, regionális identitásokat erősíteni kell. Mindegy, hogy az egy kisebb régióé, vagy, ahogy ebben az esetben, egy erdélyi identitás. Elfogadhatatlan az, amit a rendőrök tesznek, tavaly is, idén is. És azt is egyértelműen látni kell, hogy megpróbálják a magyar közösséget összeugrasztani. Az RMDSZ-ben nem volt és nincs olyan politikai vezető, aki ezt a kérdést másképpen közelítené meg, és azt mondaná, amit a csendőrök állítanak. Ilyet nem fogadunk el, nem fogadnék el én magam sem. Tehát a diverziónak, az egymásnak ugrasztás ideájának azért ott van a csírája, onnan kell keresni, és vehemensen vissza kell utasítani. Ezt a kollégák meg is tették, itt helyben közös nyilatkozatot is adtak ki az RMDSZ helyi vezetői a Néppárt helyi vezetőivel.

A parlamentben létrejött egy olyan albizottság, ami kifejezetten a magyarság ügyeivel is foglalkozik. Várható az, hogy ez az albizottság valamilyen szinten befolyásolni tudja a parlamentet abban, hogy kicsit másként viszonyuljon a politikai elit a jelképek használatához?

– A kisebbségjogi és vallásügyi bizottságban jött létre egy ilyen albizottság, és azt gondolom, hogy hosszú távon befolyásolni tudja. Vitákat kell kezdeményezni, érveket kell felhozni, észszerűen kell tudni viszonyulni ezekhez a kérdésekhez, és a higgadtságunkat megőrizve kell érvelni.

Azt láttam, hogy például most az egészségügyi és szociális intézményekben a nyelvhasználati kérdésnél (ugyan nem jutottunk még a történet végére a szakbizottságban sem), hogyha külön leülsz mindenkivel, és elmagyarázod, hogy miért van szükség arra, hogy egy öregotthonban legyen, aki magyarul tud, miért van szükség arra, hogy egy kórházban legyen olyan orvos, olyan ápoló, aki tud magyarul, és a beteggel szóba tud állni az anyanyelvén, akkor mindenki megérti ezt. Amikor nagyobb tömegben vagyunk, és főleg ha a román média is figyelemmel követi, akkor rögtön érezhető, ahogy a román politikusok jelentős része elkezd másképp viselkedni, igazodni a vélt elvárásokhoz. Nem biztos, hogy ezek az elvárások a társadalom részéről valós elvárások, de ők úgy gondolják, hogy létezik ez, és akkor rögtön másképpen viselkednek. De amikor külön-külön beszélgetünk velük, akkor mindenki megérti: ha egy idős ember bekerül egy öregotthonba, szociális gondozásban részesül, és mondjuk nem tud románul, mert nem tud, akkor mégis valakinek szóba kell állnia vele, és a problémáira válaszolni egy intézményben, és ez az egészségügyben is hasonló módon kell történjen.

Azt hiszem, nem marad más hátra, mint érvelni, meggyőzni azokat a román politikusokat, azokat a kollégákat, akik szavaznak, akik döntést hoznak, hogy ez nem az ördögtől való, ebben nincs semmi rossz, nem akarsz elvenni senkitől semmit, nem fosztod meg a románokat semmitől azáltal, hogy a nyelvi kompetenciákat kiterjeszted egy-egy olyan intézményre, ahol magyarok is vannak, és mások is odakerülhetnek.

Forrás: http://www.transindex.ro

Ha nem akar lemaradni friss bejegyzéseinkről, csatlakozzon Facebook-közösségünkhöz.

Ha szeretne hozzájárulni szolgáltatásunk fenntartásához, keresse fel tájékoztató oldalunkat.

Szerkesztési elveinkről bővebben itt talál tájékoztatást.

Reklámok

Interakció

Hozzászólás jelenleg nem lehetséges.

Főtámogatók

KEDVENCEINK

%d blogger ezt kedveli: