//
most olvassa...
Befektetések, Gazdaság, Infrastruktúra, Kormányzás, Parlament, Pártok, Politika

A vonatból látható az igazi Románia és katasztrofálisan néz ki – România liberă

Szombat este egy InterRegio szerelvény megállt a mező kellős közepén. Az utasok egy órán keresztül csodálhatták a Bukarestet övező kopár mezőket. Az ok: a tolvajok lecsaptak a CFR (állami vasúttársaság – E-RS) vezetékeire. A Királyiból (Craiova) érkező vonat teljes késése két óra volt, de szinte az összes Északi Pályaudvarra érkező szerelvény menetrendje felborult.

(romanialibera.ro)

Szombat este a CFR több utasa késve érkezett Bukarestre és lemaradt a hazavezető csatlakozásról.

Bár Románia fővárosáról beszélünk, közte és – mondjuk – Konstanca (Constanţa) között 21.00 óra után már sem vasúti, sem buszkapcsolat nincs.

Már csak a bukaresti éjszakázás, a taxi, vagy – esetleg – egy kisbusz (a reptértől) lehetősége maradt. Végül, mivel Bukaresten nem maradt elfogadható megoldás arra, hogy a családom eljusson Konstancára, nekem kellett érte mennem. A Nap-autópályának köszönhetően néhány óra alatt teljesíthető ez a feladat. Nem tudom, mi történt azzal a fiatal hölggyel, aki kétségbeesetten próbált hazajutni és aki már nem fért be a kocsimba.

A vonatból látható az igazi Románia és igazán katasztrofális. A Királyi és Konstanca közötti út normális esetben nyolc óra vonattal; a valóságban tíz. Ennyi idő alatt repülővel New York-ba is el lehet jutni. Közúton csak 460 kilométer; bármelyik tisztességes európai országban ezt a távot legfeljebb négy óra alatt meg lehet tenni. Nálunk, valószínűleg, kétszer több kellene. Azért mondom, hogy „valószínűleg”, mert Romániában sohasem tudod, hogy mikor jutsz el az úti célhoz, az utak kiszámíthatatlanok, olyanok, mint egy szeszélyes szerető, egy-kettő csúnyán megharagszanak rád és akkora dugót vágnak a képedbe, hogy néhány órán keresztül csak a bărăgani pusztaságot, vagy, ahogy szinte mindig történik, az úgynevezett bukaresti elkerülőút épületeit nézegetheted órákon keresztül, mely elkerülőút inkább valamiféle gépkocsivezetőknek szánt beavatási próbának tűnik: csak azok juthatnak ki a haza útjaira, akik képesek itt vérnyomás-emelkedés, káromkodás, gyűlölködés nélkül várakozni.

Az infrastruktúra nemcsak rövidebb utakat, vagy komfortot jelent, hanem – főleg – gazdasági növekedést is. Két olyan PSD-s (Szociáldemokrata Párt – E-RS) kiskirály vezetésével, akik egy öngyilkos lábára kötözött malomkövekként húzták vissza Konstancát, a megye – ennek ellenére – az országos átlagnál kétszer nagyobb gazdasági növekedést tudott felmutatni (29 helyett 56 százalék) (nem egyértelmű, hogy pontosan mit jelölnek ezek az arányok – E-RS). Ez a Bukaresttel összekötő autópálya érdeme, állítják a gazdasági újságok. A kikötőbe igyekvő, vagy onnan érkező szállítmányozók számára az autópálya időt és pénzt takarít meg. A két város most közúton és vasúton is két órára van egymástól. Azt szerettem volna mondani, hogy ez egészen jó idő, hiszen számunkra, akik katasztrofális infrastruktúrához szoktunk hozzá, jó dolognak számít bármilyen közeledés a normalitáshoz.

De eszembe jutnak a francia TGV-k, melyek, amikor nem akarnak 574 km/órával közlekedve sebességi rekordokat dönteni, 200 és 320 km/h közötti átlagos utazósebességgel haladnak.

Ez nagyjából 40 percet jelentene Bukarest és a Fekete-tenger között, vagyis, ha jól tudom, nagyjából annyi, amennyi idő alatt Piperából (Bukarest egyik külső lakótelepe – E-RS) gépkocsival be lehet jutni a Gabriela Firea által vezetett város központjába.

Ha felemeljük egy kicsit a tekintetünket és a Kárpátok felé nézünk, a helyzet még súlyosabb. Nem sikerült és a közeljövőben nem is fog sikerülni áttörni a hegyeket egy autópályával, holott voltak olyan miniszterek, akik azt ígérték, hogy kint fognak aludni az építkezéseken, a buldózert használva párnaként. Mi viszont, akiknek nincs hivatalos menetoszlopunk és villogónk sem a gépkocsinkon, ki vagyunk téve a sors kénye-kedvének.

Nincs párunk a világon. Mi vagyunk az egyetlen állam, melynek az egyik évben kevesebb autópályája lett, mint amennyi az előzőben volt. Bármenyire is európainak hinnénk magunkat, amikor az ország két fontos városa között 50 km/h az átlagsebesség, valójában a harmadik világban vagyunk.

Cristian Hagi

romanialibera.ro, 2017. március 28., 20:17

România adevărată se vede din tren și este un dezastru

Ha nem akar lemaradni friss bejegyzéseinkről, csatlakozzon Facebook-közösségünkhöz.

Ha szeretne hozzájárulni szolgáltatásunk fenntartásához, keresse fel tájékoztató oldalunkat.

Szerkesztési elveinkről bővebben itt talál tájékoztatást.

Reklámok

Interakció

Hozzászólás jelenleg nem lehetséges.

Főtámogatók

KEDVENCEINK

%d blogger ezt kedveli: