//
most olvassa...
EU, Európai Bizottság, Külpolitika, Kormányzás, Politika

Teherautó alatt Egyesült Európa – Adevărul blog

Még ma is hálával tartozunk azoknak a lázadóknak, akik 1620-ban Amerika felé indulva hagyták el Angliát. A Mayflower, a tengereken túlra induló vitorlás nyugat felé hajózott el és nem a rövidebb és kényelmesebb keleti irányt választotta. A szabadságot keresők tudták, hogy Európában nincs mit találni.

(adevarul.ro)

Profetikus becslésük 400 évvel később méginkább igaznak bizonyul. Az önelégült Európa elvesztette a bürokratikus fulladással, a központosítással és a kollektív glédába rakás megannyi formájával folytatott harcot.

A Stockholmban, Londonban és Berlinben teherautókerékkel írt híreket figyelemmel kísérve adná magát a gondolat, hogy Európa vége olyan incidensekből körvonalazódik, melyek egyre inkább hetente apróbetűs hírré változtatják a tragédiát: megint nem bírnak magukkal a harmadikon lakó arabok! Nem kapták meg időben a szociális segélyt és tettek egy kört a városban a teherautóval. Egy járdán eltaposott 11 éves lány Stockholmban – forgalmi ügy. Az egyik londoni kórházban 16 napig tartó agónia után elhunyt Andreea Cristea – a globalizáció kockázatai. Mindketten könnyedén beleférnek abba az egy percnyi megemlékezésbe, melyet ezen a héten az EU mindegyik intézményében előadnak. És marad még hely.

Az az igazság pedig, melyen ezek a tragédiák alapulnak, nagyon mélyre temetve hever és 60 évnyi EU után mutatja Európa mérlegét. Végső soron mit is ünnepelt az Európai Unió a 60. évfordulón, ha félretesszük az öttel és tízzel osztható számokat?

60 egyre arrogánsabb és illúzióval telített év után a mérleg azt mutatja, hogy az EU éppen azon van, hogy elpuskázza a célját. Az EU célja ugyanis az volt, hogy Európával, az európai civilizációval és bizonytalan jövőjével foglalkozzon, nem pedig Németországgal és a felfuvalkodott jelenével. A római csúcstalálkozón megünnepelt 60. évforduló alkalmából az EU – egy Titanic fedélzetén álló Marie Antoinette józanságával – azt jelentheti, hogy egy megosztott Európát vett át és sikerült azt újra megosztania. Másképpen. Kifinomultabban. A függönyt lepel váltotta fel, a vasat pedig pecsétek.

Előbb Nagy-Britannia távozott és vele együtt az EU elveszítette a világ legrégebbi és legtiszteletre méltóbb demokráciáját. Aztán a Keletet tájékoztatták arról, hogy nem tartja a lépést, ezért az roncs-euróra alkalmas és a szakasz végén a helye. Az EU feladta a nyugati és a keleti szárnyakat, melyek alkalmatlannak bizonyultak a központ fejlett idealizmusára. Ezzel szemben az EU-nak sikerült egyesülnie a Magrebbel, valamint Afrika és Ázsia obskúrus vidékeivel. A Brüsszel által elfogadott civil szervezetek és más demográfiai jótevők fogtak össze líbiai embercsempészekkel, szedik össze a partra kitett migránsokat és hozzák őket vízum nélkül Európába. Ha hiányzik még valami az Európába érkezéskor, akkor a gyalogos övezetek megtisztítására rendelkezésre áll a teherautó-lerakat. Időközben szigorítják a belépést a Schengen-övezetbe. A kelet-európaiakat meg kell szűrni.

Az EU által irányított Európa 60 után migráns-inhalálással társított stratégiai botrány. Az EU keleten egyetlen méternyi határt sem képes garantálni és egyetlen napnyi túlélést sem azoknak a megfontolatlan alakoknak, akik nem értenek a teherautók közötti szlalomozáshoz, Nyugaton. Európa egyesítése sok mindent jelent, de Európa megvédését nem. Már tudjuk, hogy az EU fő sikerei a biztonság nélküli föderalizálás és a végtelen migráció. Mindkettő pontosan kielégíti az elitek szuverenitásellenes és arabpárti agendáját. De egyiknek sincs köze a közvélemény egyetértési jogához és a demokrácia más elavult részletkérdéseihez.

Ebben az európai folyamatossági modellként megünnepelt kakofóniában a Kelet van a legnyomorúságos helyzetben. Éppen azért, mert az okos, virágzó és nagylelkű francia–németeknek semmi gondot sem okoz egy állandó és vesztésre ítélt tűzszünet Oroszországgal, a Keletet zálogba adták a nagy szomszéd jóindulatáért cserébe. Nem, nem adtak el bennünket, de a polcon ki van jelölve a helyünk és a homlokunkon ott a címke. Így jár az, aki nem akar migránskvótákat kóstolni, akinek nemzeti emlékei vannak és korrupt – persze ez az EEM-től (Egyetértési és Ellenőrzési Mechanizmus – E-RS) és a brüsszeli képmutatás szintjétől függően tekinthető tűrhetetlennek, vagy éppenséggel elfogadhatónak.

Végső soron, ha tényleg Európáról van szó, az EU-nak mindent meg kellett volna tennie azért, hogy szorosan a mellkasához húzva tartsa Nagy-Britanniát és a Keletet, mint a kártyákat, amikor adu van a kezedben. De nem tette.

Hogyan jutottunk ide? Egyszerűen azok számára, akik úgy hiszik, hogy Európa történelme nem egy elhibázott regény, bonyolultan és megmagyarázhatatlanul azok számára, akik leragadtak az euro-progresszista szlogeneknél. Röviden és elviselhetetlen módon, az EU Európának az a szerveződési formája, mely nem vett részt a saját megszületésén.

Európa a második próbálkozásra és világháború nyomán 1945-ben vetett véget az életének. A győztes hatalmak, az Egyesült Államok, Nagy-Britannia és a Szovjetunió – kivétel nélkül – kontinensen kívüliek voltak. Az atlanti fél, az Egyesült Államok és Nagy-Britannia Nyugaton megpróbálkoztak a talpra állítással. A szovjet fél Keleten gyarmatosításba kezdett. Ennek, az Európai Unió és egy olyan Európa reménye volt az eredménye, mely nem fogja újra eltéveszteni az utat és – valamikor – képes lesz újra egyesülni. Most már tudjuk, hogy ez lehetetlen.

A doktrínai szempontból a felvilágosult centralizmus számtalan formájába rejtett szocializmus újra megnyerte a mérkőzést. Az alapító liberalizmust gondosan egy beteges eszmévé torzították, mely most a progresszió nevében uralkodik mindenfelé Nyugaton. E szemszögből nézve jobban érthető, hogy Nagy-Britannia távozása nem egy válóper következménye, ahogy azt frivol módon nevezik, hanem egy törésvonal megtestesítése. Egy olyan törésé, mely egy időre háttérbe szorult és melyet a bürokratikus, közvetlen demokráciára allergiás Egységes Állam létrehozására a kontinensen tett lázas kísérlet mélyített újra el. Az egyéni liberalizmus és a parlamenti szuverenitás brit hagyománya nem maradhatott a kontinens tervezett kollektivizmusába beszorítva.

De a legfontosabb lecke, ami egy ennyire meggyengült Európa árán az EU hátrahagy, sokkal komolyabb dologra világít rá: ha nem belső földindulásból születik meg, a demokrácia törékeny és múlékony állapot. Ahol képes megragadni és elutasítja a bizonytalan mímelésekkel kötött szövetséget, a demokrácia polgárháborúkból és forradalmakból született meg, vagyis belülről érkezett és sohasem kívülről. Ez arra is rámutat, hogy 1945 után Európa volt a demokráciaimport első jelentős és kontinentális méretű esete. Az Európai Unió pedig kompromittálta az implantátumot. Éppen azért, mert nem volt képes tiszteletben tartani a szabadság történelmi alapjait és olyan építkezésbe vetette magát, mely a tervezett progresszióról szóló régi európai utópiákat melegíti fel újra.

A tanulság az, hogy az Európai Unió nem fog eltűnni, de megszűnt Európa jövője lenni. Legalábbis azok számára, akik nem akarnak egy teherautó alatt Egyesült Európát.

Traian Ungureanu

adevarul.ro, 2017. április 10., 10:23

Europa Unită sub camion

Ha nem akar lemaradni friss bejegyzéseinkről, csatlakozzon Facebook-közösségünkhöz.

Ha szeretne hozzájárulni szolgáltatásunk fenntartásához, keresse fel tájékoztató oldalunkat.

Szerkesztési elveinkről bővebben itt talál tájékoztatást.

Advertisements

Interakció

Hozzászólás jelenleg nem lehetséges.

Főtámogatók

KEDVENCEINK

%d blogger ezt kedveli: