//
most olvassa...
Bérek/munkaügy, Gazdaság, Kormányzás, Pártok, Pénzügyek, Politika

Mit hoz nekünk a kormány? Óriási stresszt az adófizetőnek, forráskivonást, fojtogató bürokráciát – Ziare.com

A háztartásonkénti adó csak az első lépés a bizonyos szint feletti jövedelműek masszív megadóztatása felé, még több forrást von el majd tőlünk, olyan állam újabb bürokratikus rétegeit rakva le, mely állam máris a bürokráciától fulladozik. Az állam óriási pénzeket költ el majd arra, hogy szinte semmit se hajtson be, állítja Cristian Păun, az ASE (Közgazdaságtudományi Akadémia – E-RS) közgazdaságtani professzora.

(ziare.com)

A lépés mögött nincs semmilyen gazdasági logika és nem jelent egyebet, csak óriási stresszt az adófizetőnek és nagy erőfeszítést az államnak, mely logisztikai szempontból jelenleg nincs felkészülve erre a javaslatban szereplő rendszerre, figyelmeztet a Ziare.com-nak adott interjújában prof. univ. dr. Păun.

Ezen kívül a lépésnek lesznek rejtett költségei is lesznek, többek között az, hogy az állam akár több mint egy évig is felhasználhat olyan pénzeket, melyek jogilag minket illetnek meg. Óriási költségekkel jár majd azoknak a jövedelmeknek a bevallása, melyek többsége kizárólag bérből származik és melyeket a munkaadók könyvelői már bevallottak, állítja prof. Cristian Păun.

Mit jelent, valójában, ez a háztartásonkénti adó, amin a Pénzügyminisztérium dolgozik?

Ez egy progresszív adó, még akkor is, ha a miniszter az ellenkezőjéről akar bennünket meggyőzni. Miért? Mert – egyelőre – két jövedelmi kategóriára osztja az adófizetőket: alacsony (2.000 lej alatti) jövedelműekre és normális (2.000 lej feletti) jövedelműekre.

Az egyik esetében 0 százalékos jövedelemadót alkalmaz (a többi adó/járulék érvényben marad), a másikra pedig egy nagyobb, 10 százalékos progresszív adót vet ki. Innen már csak egy kis lépés további jövedelemkategóriákra osztani a „normális” jövedelműeket.

Ştefan miniszter azt állítja, hogy állítólag csökken az adómérték, hiszen a teljes jövedelmekre kivetett adókulcs 10 százalékos lesz, amit egy csomó jóváírás kísér.

Azért van adócsökkentés, mert különben nem szüntethették volna meg az egységes kulcsot és nem tehették volna elfogadhatóvá a nagyon egyszerű adózásról való lemondással járó stresszt.

Még ha az állampolgárnak lesz egy 6 százalékos adócsökkentése, vagy az alacsony jövedelműek esetében akár teljesen el is tűnik az adó, a jövedelmek bevallásának költsége óriási lesz, miközben a zömük csak bérből származik, amit a munkaadók könyvelői már bevallottak.

Legalább egyszer el kell mennünk a hozzánk rendelt adótanácsadóhoz, ki kell töltenünk egy bevallást, mely a többségünk számára felesleges, mert a béren kívül nincs más jövedelmünk és aztán szépen sorba kell állnunk, hogy benyújtsuk az iratokat annál az ANAF-irodánál (adóhatóság – E-RS), amelyikhez tartozunk. Csak az nem tudja, mennyire kevéssé megreformált intézmény az ANAF és milyen nehezen zajlik vele bármilyen ügylet, aki eddig még sohasem nyújtott be bevallást.

Ezen kívül még semmit sem mondtak a „különlegesebb” jövedelmekről: a banki kamatokról, az osztalékokról, a bérleti díjakról, ahol máris vannak bizonyos olyan jóváírások, melyek e jövedelmek természetéhez kötődnek és így tovább. Amúgy a kérdéses jóváírások szintén nem lehetnek nagyobbak a jövedelem 10 százalékánál. Az állam maximum ezt az összeget térítheti vissza az adófizetőnek.

De attól a pillanattól, amikor a bér felvételekor megfizetjük a jövedelemadót és addig a pillanatig, amikor az államtól a kért jóváírások alapján visszakapjuk az adót csaknem egy év fog eltelni, ha nem több. Ez egy láthatatlan költség, ami azzal kapcsolatos, hogy az állam olyan összegeket használ fel, melyek jogilag minket illetnek.

Romániának, az alacsony jövedelmek hazájának, melyek zömmel bérből származnak, nincs szüksége a jövedelmek globalizálására. A legtöbbet már a forrás amúgy is bevallotta és a máshonnan is jövedelemhez jutók pedig már most is globalizálják azokat különféle kiegészítő bevallásokon, melyeket az ANAF-nak be kell nyújtaniuk (bérleti díjak, szerzői jogok és így tovább).

Ezek a jóváírások valódi adócsalás elleni lépések, ahogy azt Vasilescu asszony mondta, mert mindenről nyugtát fogunk kérni?

Nyilvánvalóan nem. A csalások közül a be nem vallott jövedelmekkel kapcsolatos csalás a legkisebb mértékű. A nagy csalásokat nem természetes személyek követik el, hanem az áfá-t visszaigénylő nagy cégek.

Most, az egységes kulcs mellett is bátoríthatjuk a nyugtakérést kötelező pénztárgéppel, kártyás fizetéssel, nyugtalottóval, vagy akár – ha úgy akarjuk – év végi adócsökkentéssel a kifizetett 16 százalékos egységes adómértékből, ha benyújtunk bizonyos számú nyugtát az adóhatóságnak. A jóváírások az egységes kulcsos rendszerben is ugyanolyan jól működhetnek.

Ezen kívül nagyon sok olyan terület van, ahol nem adnak nyugtát, például, ha őstermelőktől veszek zöldséget a piacon. A kormányon lévőknek meg kell érteniük, hogy képtelenség megadóztatni a gazdaság minden kis sarkát és hogy a kis adócsalás természetes és az adópolitika tökéletlenségével kapcsolatos. Ahogy a piac is tökéletlen, ugyanúgy a közpolitikáknak is megvannak a maguk hibái és korlátai.

Nem a kis adócsalás jelenti Románia gondját. Az adózási jogkövető magatartás az adók mértékétől és számától, bevallásuk és kifizetésük nehézségétől függ és nem utolsó sorban attól, hogy mi történik aztán a pénzünkkel.

Romániának jelenleg inkább az adók bevallásának és befizetésének nehézségével vannak nehézségei, de azzal is, hogy nem nagyon látjuk, mi történik utólag a pénzünkkel, amikor az a politikusok kezére jut, akiknek újra kellene osztaniuk.

Ráadásul nincs szükségünk túl sok nyugtára: legfeljebb jövedelmünk 10 százalékát kell lefedniük és legtöbbünk esetében ez a jövedelem nagyon alacsony. Áltatjuk magunkat, ha azt hisszük, hogy ez a nyugtagyűjtés majd megoldja a kis adócsalást.

Ellenkezőleg, az államnak a nagy adócsalásra kell összpontosítania. Az adófelügyelők ujjai között átcsúszó adók ott sokkal jelentősebbek és sokkal kisebb erőfeszítéssel és költségekkel hajthatók be.

El tudja viselni a költségvetés a 10 százalékra csökkentett adómértéket és mindezeket a jóváírásokat, plusz a kormányprogramban megígért többi lazítást?

Ez ennek a lépésnek a másik kényes pontja. Ez többségünk számára 0 százalékát megközelítő jövedelemadó-csökkenést fog jelenteni. Mindnyájan találunk majd számlákat/nyugtákat, melyek lefedik majd a jövedelmünk 10 százalékát: magániskoláktól, magán egészségbiztosítótól stb. Az állam nagyon keveset fog beszedni ebből a jövedelemből.

Sőt, óriási összeget kell majd befektetnie a bevallási részbe (jövedelembevallások, adótanácsadók, online űrlapkitöltési portálok stb.), az adatfeldolgozási részbe, majd a nyugták bemutatásával kért jóváírások nyomán az adófizetőknek a pénzt visszautaló rendszerbe.

Az államnak óriási költsége lesz, amiért nem túl sokat hajt be és az adócsalás terén sem old majd meg túl sok mindent, ugyanis a kis adócsalásról van szó. Tehát a lépés mögött nincs semmilyen gazdasági logika és nem jelent egyebet csak óriási stresszt az adófizetőnek és nagy erőfeszítést az államnak, mely logisztikailag jelenleg nincs felkészülve a javasolt rendszerre. Elég, ha csak az egészségbiztosítási kártyára gondolunk.

Úgy tudom, hogy a dolgok rendkívül bonyolulttá válnak az adófizető számára – számolgatások, papírok, kiadások.

Óriási mértékben. A nyugták elég gyorsan tönkremennek, a rajtuk lévő tinta néhány hét alatt eltűnik. Ahelyett, hogy más dolgokra fordítanánk időt és erőfeszítést és békén hagynánk egy jól működő és a gazdaságra egyértelműen jótékonyan ható egyszerűsített rendszert, most újra a szocialistáknak az a mániája érvényesül, hogy progresszív módon, jövedelemosztályokként adóztassák meg a jövedelmeket.

Az pedig még nagyobb gond, hogy közpénzből fognak alkalmazni több ezer adótanácsadót.

Mennyire lesz bonyolult az ANAF számára áttérni az egységes kulcsról a globális adózásra?

Nagyon bonyolult. Gondolja végig, hogy ha jelenleg be akarja fizetni az adót egy bérleti díj után, például, akkor 3 ANAF-iroda között kell sétafikálni.

Az ANAF dugig van behajtási döntéssel és ezekhez most több millió felesleges bevallás társul majd, melyek kizárólag bérjövedelmekre vonatkoznak. Mi értelme ennek a bürokráciának? Minek kell újra megnövelni az ANAF-alkalmazottak, a működésükhöz szükséges irodák számát?

Csak azért, hogy olyan bevallásokat gyűjtsünk össze, melyek azonosak a munkaadók fizetési listájával. Csak azért, hogy feleslegesen megkétszerezzük e jövedelmek bevallását. Ez észbontó és értelmetlen. A romániai kormányzók teljesen elszakadtak a körülöttük lévő valóságtól és teljesen híján vannak a legelemibb gyakorlatias érzéknek.

Mik lesznek ezek az adótanácsadók, egyfajta könyvelők? És honnan lesz ennyi, a miniszter szerint 35 ezer kell egész Románia lefedésére?

A magáncégeket kiszolgáló adótanácsadók elve szerint fognak működni. Olyan adóügyi szakértőkről van szó, akik segítenek majd kitölteni és az adóhatóságnak benyújtani a bevallásokat. Egy teljesen felesleges láncszemet jelentenek majd, melyre nem lenne szükség, ha a bevallási rendszer online működne és nagyon egyszerű és mindenki számára könnyen érthető lenne.

Ezek az adóinkból fizetett köztisztviselőknek ahhoz a kategóriájához tartoznak, akik ahelyett, hogy a román gazdaság számára szükséges valós javakat hoznának létre, teljesen felesleges szolgáltatásokat fognak nyújtani: segítenek majd bevallanunk a fizetésünket, amit már egyszer bevallott és a forrásnak leadózott a munkaadónk. Ahelyett, hogy iskolákra és kórházakra költené a pénzt, az állam egy nagy többségünk számára felesleges tevékenységre fordítja.

A befizetés nem kerül majd többe az államnak, mint az az adócsalás, amit ez a lépés elméletileg visszaszorít?

Jelenleg így tűnik: többségünk maximálisan lecsökkentjük majd a jövedelemadónkat, tehát még ha globalizálják is a jövedelmeket, az állam minimális bevételt fog behajtani ebből az adónemből; ezen kívül az áram óriási összeget költ majd az ANAF kapacitásának bővítésére és az adótanácsadók kifizetésére.

Végül a lépés óriási lyukat ütnek az állami költségvetésen, miközben semmilyen módon nem serkenti majd a gazdaságot. Ellenkezőleg, még több forrástól foszt majd meg minket, új bürokratikus rétegeket rakva egy bürokrácia miatt amúgy is fuldokló államra.

E mutató globális rangsoraiban olyan országok mellett szerepelünk, mint Jamaica, Kolumbia, Uruguay, vagy Kazahsztán és nagyon nagy esélyünk van arra, hogy e minden szempontból teljesen illogikus társadalmi kísérletek miatt még mélyebbre zuhannunk ezekben a rangsorokban.

Ioana Ene Dogioiu

ziare.com, 2017. április 14., 15:30

Ce ne pregateste Guvernul? Stres enorm pentru contribuabil, secatuire de resurse, birocratie sufocanta Interviu

Ha nem akar lemaradni friss bejegyzéseinkről, csatlakozzon Facebook-közösségünkhöz.

Ha szeretne hozzájárulni szolgáltatásunk fenntartásához, keresse fel tájékoztató oldalunkat.

Szerkesztési elveinkről bővebben itt talál tájékoztatást.

Advertisements

Interakció

Hozzászólások letiltva.

%d blogger ezt kedveli: