//
most olvassa...
EU, Külpolitika, Kormányzás, NATO/fegyveres ügyek, Politika

Szirénák és menetelő történelem – Deutsche Welle

Romániában riadópróba zajlik az április 18–21. időszakban, melynek – a hatóságok szerint – csak a régi berendezések tesztelése a célja.

(dw.com)

A Rendkívüli Helyzetek Főosztályának (DSU) vezetője, Raed Arafat furcsa, nagyon régóta feledésbe merült és a légvédelmi riadóztató rendszer beindításából álló gyakorlatot dolgozott ki. Szerda reggel, kevéssel 10 óra után Bukaresten megszólaltak a szirénák, melyek – egyes tanúvallomások szerint – pontosan úgy hangzottak, mint az előző évszázad 40-es éveiben, amikor az angolszász bombázásokra hívták fel a figyelmet. A szirénák azóta többször is megszólaltak, különösen a kommunista rezsim alatt, amikor rendszeresen működésbe hozták azokat, de már nem bombázás, hanem egyszerű gyakorlatok miatt.

Miért gyakorlatoztak? A Kelet országai a kommunista rezsim bukása előtt viszonylag biztonságos, de a háborút nem kizáró légkörben éltek. A románok, például, szovjet inváziótól féltek, amilyenre 1956-ban Magyarországon, vagy 1968-ban Csehszlovákiában került sor, annak ellenére, hogy a kommunista kormány politikája még egy betűnyit sem tért el az általános dogmától és semmilyen polgári ellenállási mozgalom sem volt képes létrejönni. Paul Gomát kevesen követték, sőt, inkább magára hagyták a felebarátai. De a félelem a pártvezetőség szintjén is működött. Ennek voltak bizonyítékai a félkatonai gárdák és a jellegzetes kék egyenruhába öltöztetett középiskolások rendszeres polgári védelmi gyakorlatai. Ezek Ceauşescu Hitlerjugend-változata volt. Az ország látszólag háborúra készült, holott senki sem tudta volna pontosabban megmondani, honnan várható támadás.

Ezután a kommunizmus bukása utáni ellentmondásos évek következtek, melyeket – az erőteljes társadalmi megrázkódtatások ellenére – az a mélyreható érzés jellemezte, hogy véglegessé vált a béke. Annak ellenére, hogy az évezred vége felé még mindig hulltak a bombák Belgrádra, vagyis Romániától két lépésnyire, az ország zavartalanul a liberális demokrácia és a „véget ért történelem” győzedelmeskedésének érzésében élt. Teljesen felhagytak a próbariadókkal, melyeknek – bár senki sem mondta ki egyértelműen – az a feladatuk, hogy arra figyelmeztessék a városok lakóit, hogy ellenséges repülőgépek hatoltak be a nemzeti légtérbe és bombázásra készülnek. Évtizedeken keresztül senkinek sem jutott eszébe beindítani a magas épületek tetejére telepített szirénákat. És ez érthető is volt, hiszen olyan lett volna, mintha egy „lövészárokban felejtett” retardált igyekezne színre vinni egy valószínűtlen háborúval kapcsolatos groteszk félelmeit.

Szerdán szokatlan dolog történt. És nem maga a riadó, hanem az, hogy senkinek sem tűnt természetellenesnek, vagy akár helytelen sértőnek, ahogy az 15-20 évvel ezelőtt történt volna. Ha Raed Arafatnak eszébe jutott kezdeményezni ezt a gyakorlatot és ha az egész adminisztráció fegyelmezetten követte az utasításait, akkor ez azt jelenti, hogy titokban – számunkra észrevétlenül – haloványabbá vált a végleges béke érzése és újra helyet teremtett egy éberségi állapotnak. Bár azt is lehetne mondani, hogy a régi és régóta nem használt berendezéseknek – mint ahogy az újabbaknak is – tesztelésre van szükségük, ha nem másért, akkor csak azért is, mert léteznek, nem tagadható, hogy régóta nem tesztelték őket és akár még jó néhány év is eltelhetett volna működésbe hozásuk nélkül. Raed Arafat (implicit magyarázatként) arra hivatkozott, hogy Németországban is sor került hasonló gyakorlatra, ami csak azt jelzi, hogy a szóban forgó változás sokkal szélesebb területen történik. Úgy tűnik, hogy egy mélyreható pszichológiai változásnak, annak a derűs érzésnek az eltűnésének vagyunk a tanúi, hogy végleg eljutottunk a poszt-történelembe és hogy Kant békéje már jelen van.

A romániai városok hangképéből végleg eltűntnek tűnt légi riadó szerdán egy rutingyakorlat látszólagos ártatlanságával jelent meg újra szerdán. „Ezzel a gyakorlattal a szirénákat teszteljük, hozzászoktatjuk a lakosságot”, mondta Raed Arafat. Mihez? Természetesen nem várunk választ, hiszen senki sem tud válaszolni. Senki sem tud pontos veszélyt megnevezni, de egyértelmű, hogy a katonai fenyegetés gondolata egy ideje már nem tűnik annyira abszurdnak. A szerda reggeli szirénák azt a – felkavaró – érzést adták át nekünk, hogy a történelem újra menetelni kezdett.

Horaţiu Pepine

dw.com, 2017. április 19.

Sirenele și istoria în marș

Ha nem akar lemaradni friss bejegyzéseinkről, csatlakozzon Facebook-közösségünkhöz.

Ha szeretne hozzájárulni szolgáltatásunk fenntartásához, keresse fel tájékoztató oldalunkat.

Szerkesztési elveinkről bővebben itt talál tájékoztatást.

Reklámok

Interakció

Hozzászólás jelenleg nem lehetséges.

Főtámogatók

KEDVENCEINK

%d blogger ezt kedveli: