//
most olvassa...
Élő múlt/Securitate, Cotroceni, Politika, Román-román, Történelem, XX. század

Egy király, egy elnök és két választás – Gândul

Miközben mindenki arra összpontosított, hogy mi történt 2009-ben, a „tábornokok éjszakáján”, azt latolgatva, hogy tényleg választási csalás volt-e, vagy sem és miként volt lehetséges ilyesmi, tegnap a háttérben megjelent egy cikk, mely szinte észrevétlenül maradt, de mely – ha érdekelné az illetékeseket – mindnyájunk számára kedvező lehetne.

(gandul.info)

„A Nemzeti Konvenció az Alkotmányos Monarchiáért (CNMC), egy Alkotmányos Monarchia visszaállítását támogató szervezet – nyílt levelet – intéz Margit hercegnőhöz, valamint a ’Mindent az Országért és Királyért’ hitvalláshoz hű valamennyi románhoz”.

A monarchista szervezetek bejelentik, hogy jogi eljárást indítanak a köztársasági kormányformát bevezető aktus teljes semmisségének kimondására és a modern román állam restaurálására.

Margit hercegnőtől azt kérik nyilvánosan, hogy adja vissza Miklós hercegnek a Románia Királyi Felsége és Fejedelme címet, visszahelyezve őt az utódlási láncba. Ugyanakkor Margit hercegnőt arra is felszólítják, hogy a nyilvánosság előtt válaszoljon azoknak, akik azt állítják, hogy a Koronaőr a monarchia fő ellenfele”.

Mivel ez az utolsó rész családi ügy, ez – most – kevésbé érdekel minket.

Ezzel szemben az első rész nagyon érdekes, az a „jogi eljárás a köztársasági kormányformát bevezető aktus teljes semmisségének kimondására és a modern román állam restaurálására”.

Ha a politikusok, a média és az ilyenfajta kérdések megoldására illetékes intézmények – kormány, parlament, igazságszolgáltatás – legalább negyedannyi érdeklődést mutatnának ezen ügy iránt, mint amennyit a 2009-es epizód megoldásával foglalkoznak, akkor – talán – ez mindnyájunk számára sokkal hasznosabb lenne, ha nem másért, akkor legalább az általános műveltségünk tekintetében.

Nyílt levelében a CNMC – többek között – a következőket mondja: „A Nemzeti Konvenció az Alkotmányos Monarchiáért egyaránt szól úgy az állam összes intézményeihez, mint ahogy az egész román társadalomhoz és az alapszabályában is szerepel a Monarchia visszaállításáért – a törvény keretein belül – folytatott küzdelem az 1947-ben erőszakkal eltörölt alkotmányos törvényesség visszaállításának egyetlen módjaként, amikor törvénysértő módon bevezették a Köztársaságot. Romániában a monarchiát semmiképpen sem a nép szabadon kifejezett akaratával ’törölték el’. Ezzel szemben az egyetlen alkalom, amikor az kifejezte ezzel kapcsolatos akaratát, az az 1989. decemberi antikommunista Forradalom volt és így a monarchia visszaállítása, mint a Román Forradalom hősi aktusának végső és legitim lépése az egyetlen mód elítélni és végleg eltörölni az 1945. március 6-án hatalomra került kommunizmus és a szovjet-kommunista megszálló rezsim által 1947. december 30-án erőszakkal ránk kényszerített köztársasági rezsim szörnyűségeit”.

Azok számára, akik nem tudják, akiket nem érdekel, vagy akik elől elrejtették Románia történelmének ezt a bizonyos azonnali, pusztító hatású következményeket generáló momentumát, röviden, néhány szóban összefoglalom az akkori történéseket, azzal az ígéretekkel, hogy később bővebben is írok erről.

Sakk-matt

A világháború utáni első választást 1946 novemberére írták ki. A király és az ellenzéki pártok arra kérték Londont és Washingtont, hogy küldjenek felügyelő bizottságot a választásra és ezt megelőzően határozott figyelmeztető jegyzékeket azzal a fenyegetéssel, hogy nem fognak elismerni egy választási csalással hatalomra került kormányt. Mindkét kérésre kedvezőtlen válasz érkezett, a nyugati sajtó pedig nem mutatott túl sok érdeklődést a romániai voksolás iránt.

A választást november 19-én tartották meg és az ellenzék nagy előnnyel megnyerte, a győzelemhez minden politikai osztály hozzájárulva, a tiszti testületet és a munkások és ezen belül a vasutasok nagy többségét is beleértve.

Ivor Porter a I. – Romániai – Mihály. A király és az ország című könyvében azt írja, hogy a bukaresti kommunisták összekötő embereiken – Bodnăraş, Pauker és Luca – keresztül Moszkva engedélyét kérték, hogy beavatkozhassanak a választásba, ami meg is történt. Kétnapnyi „szavazatszámlálás” után bejelentették a kormányon lévő (a Román Kommunista Pártból – PCR – és a szövetségeseiből álló Demokrata Pártok Tömbje nevű baloldali) szövetség „zengzetes győzelmét”.

A Groza-kormány miniszterei, bár támogatói voltak a megszálló hatalomnak, teljes mértékben kifejezték döbbenetüket a helyzet miatt. Nem így Groza, aki skrupulusok híján lévén lecserélte a kormányát, ő maga viszont megőrizve tisztségét.

London és Washington úgy döntöttek, hogy nem tiltakoznak. A Nyugat újra hallgatott.

Kommunista zsarolás

A Román Kommunista Párt Központi Bizottsága 1947. december 29-én véglegesítette a másnapra tervezett lemondatást. A királyt Sinaiára hívták, Groza arra hivatkozva, hogy „családi ügyeket” kíván vele megvitatni.

Azt feltételezve, hogy a közelgő házasságáról van szó, belement abba, hogy Bukarestre megy, így a király és az anyakirálynő 1947. december 30-án a palotában találkozott a PCR főtitkárával, Gheorghe Gheorghiu-Dej-zsel érkezett Petru Grozával.

A kormányfő azzal indította a beszélgetést, hogy: „Nos, felség, itt az ideje a barátságos válásról tárgyalni”. Hozzátette még, hogy a politikai helyzet nagyon súlyos, a nagyhatalmak pedig a monarchia eltűnését várják el, mert az lassítja Románia demokratizálási és modernizálási folyamatát.

Mircea Ciobanu a Beszélgetések I. – Romániai – Mihállyal című könyvében azt írja, hogy e beszélgetés során azt sugallta az uralkodónak, hogy bármennyire megértő is lenne a kormány, vagy a kommunista párt, Moszkvának nincs ideje várni. Ha pedig nem írja alá a kormány által a Kreml kérésére összeállított lemondási rendeletet, akkor „az ellenállás bármilyen formájának megakadályozása érdekében a kormány kénytelen lesz kivégezni ezret az utóbbi év során letartóztatott egyetemi hallgatók közül” (erre egyelőre nincsenek megdönthetetlen bizonyítékok, a lemondás körülményeiről és lehetséges okairól itt olvasható román nyelvű vélemény – E-RS).

A megzsarolt király aláírta a rendeletet, de előtte még azt mondta Grozának – ahogy arról Arthur Gould Lee ír a Crown against sickle – The story of King Michael of Rumania című könyvében: „Az az utolsó dolog, amit szeretnék az az, hogy az emberek miattam szenvedjenek. Már elég vérengzés volt ebben az országban. Nincs más megoldás, mint alávetni magam az erőszakkal való fenyegetőzésének”.

Ilyen körülmények között Gheorghiu-Dej azt tanácsolta neki, hogy ne vegye fel a kapcsolatot senkivel. „Sem a britekkel, sem az amerikaiakkal. (…) Különben sok bajt fog okozni”.

Marian Sultănoiu

gandul.info, 2017. április 21., 08:54

Un rege, un preşedinte şi două alegeri

Ha nem akar lemaradni friss bejegyzéseinkről, csatlakozzon Facebook-közösségünkhöz.

Ha szeretne hozzájárulni szolgáltatásunk fenntartásához, keresse fel tájékoztató oldalunkat.

Szerkesztési elveinkről bővebben itt talál tájékoztatást.

Advertisements

Interakció

Hozzászólás jelenleg nem lehetséges.

Főtámogatók

KEDVENCEINK

%d blogger ezt kedveli: