//
most olvassa...
Bérek/munkaügy, Gazdaság, Kormányzás, Parlament, Pártok, Pénzügyek, Politika, Szociálpolitika - Egészségügy

Csak egy szabadnap? – Háromszék

Azért az mégiscsak összehasonlíthatatlanul jobb, hogy ma már legtöbben egyszerűen csak egy kirándulásra, hosszú hétvégi kikapcsolódásra, baráti összejövetelekre alkalmas szabadnapként tekintünk május elsejére. Nem is olyan régen még felvonulásokról, a kommunista diktatúra vezetőinek éltetéséről, a szocializmus harsonákkal hirdetett győzelméről szólt ez a nap – és nemcsak remélnünk kell, de tennünk is azért, hogy azok az idők soha vissza ne térjenek.

A kommunista rendszer, persze, a május 1. jelentését is meghamisította, érthető hát, hogy az 1989-es rendszerváltozás után a romániai társadalomban zsigeri ellenállást váltott ki a munka ünnepe – abban a formában legalábbis, amely kicsit is emlékeztet a múltra. S ha Európa és a világ más államaiban ma is különféle tömegrendezvényekkel – felvonulásokkal vagy éppen tüntetésekkel – hívják fel a figyelmet a munkavállalók jogaira, országunkban már sem a magukat a baloldalinak nevező pártok, sem a vezetőik korrupciós botrányai miatt alaposan meggyengült szakszervezetek nem rukkolnak elő nagyszabású rendezvényekkel. Így aztán, mint megannyi egyéb fontos kérdésről, Romániában nem folyik értelmes vita a munkavállalók jogairól, a tisztességesen dolgozók megélhetéséről, méltányos bérezéséről, a munkaerőpiac átalakulásáról.

Pedig kevés égetőbb társadalmi gond van, mint a munka világában jelentkező kihívások. Míg pár évvel korábban, a gazdasági válság idején a növekvő munkanélküliség okozott súlyos, családok százezreinek életét megkeserítő problémákat, ma már akut munkaerőhiányról beszélnek Romániában – főként az aktív lakosság elvándorlása, illetve a bérek alacsony szintje miatt. Mindeközben semmiféle előrelépést nem látunk a társadalom perifériájára szorultak, a cigányok, a mélyszegénységben élők felzárkóztatásában, mintha az állam tökéletesen elégedett lenne azzal az állapottal, hogy ők örökre kirekesztettek maradnak, tessék-lássék ellátásukról majd csak gondoskodik az amúgy egyre kevesebb aktív, adófizető polgár. A bérezési méltánytalanságok kiküszöbölésével próbálkozik ugyan a szociáldemokrata kormány, az állami szférában legalábbis jelentősnek nevezhető fizetésemelésekről döntöttek, de a minimálbért is kimozdították megalázóan alacsony szintjéről, félő viszont, hogy minderre nincs meg a teljes fedezet, az amúgy fölötte szükséges intézkedéseknek pedig nagyobb lesz a böjtje, mint a haszna.

Mindeközben Romániában senki sem foglalkozik azokkal a világ fejlettebb részein immár egyre égetőbb kihívásokkal, amelyek a robbanásszerű technológiai átalakulások velejárói: milyen képzésekre lesz szükség a jövőben, mely mesterségek élik túl a digitális fejlődést, milyen szakmák szűnnek meg teljesen ennek nyomán, hány munkahely válik feleslegessé, mi lesz az őrült tempó miatt egyre kiszolgáltatottabb helyzetbe sodródó munkavállalókkal…

Forrás: Csak egy szabadnap? – 2017. május 2., kedd – Háromszék, független napilap Sepsiszentgyörgy

Ha nem akar lemaradni friss bejegyzéseinkről, csatlakozzon Facebook-közösségünkhöz.

Ha szeretne hozzájárulni szolgáltatásunk fenntartásához, keresse fel tájékoztató oldalunkat.

Szerkesztési elveinkről bővebben itt talál tájékoztatást.

Advertisements

Interakció

Hozzászólások letiltva.

%d blogger ezt kedveli: