//
most olvassa...
Erdélyi Magyar Néppárt - EMNP, EU, Európai Bizottság, Kárpát-medencei körkép, Közösségi/kisebbségi jogok, Közoktatás, Külpolitika, Kormányzás, Magyar szervezetek, Magyar-magyar, Magyar-román, Magyarokról, Oktatás és tudomány, Parlament, Pártok, Politika, Régiók/autonómia, Romániai Magyar Demokrata Szövetség - RMDSZ, Visszaszolgáltatások

Kelemen Hunor a női kvótáról: Elfogadható megoldás. Később tovább kell menni – Transindex

A szektásodás veszélyéről, az RMDSZ-kongresszus szlogenjéről és a FUEN kongresszusáról is beszélgettünk a szövetségi elnökkel A politika belülről friss kiadásában.

(transindex.ro)

Hogyan viszonyul az RMDSZ elnöke a női kvótához, miért kölcsönöztek egy Wesselényi-idézetet, és mi fog történni, amikor az európai őshonos kisebbségek Kolozsvárra jönnek – többek között ezekről a témákról beszélgettünk Kelemen Hunorral, az RMDSZ elnökével A politika belülről legfrissebb kiadásában. A műsort, amelynek Balázsi-Pál Előd, a Transindex felelős szerkesztője a moderátora, kedden ismétli az Erdélyi Magyar Televízió, és az Erdély FM-en is meghallgatható. A beszélgetés második része alább olvasható. Kelemen Hunorral az egészségügyi törvénymódosítás menetéről, az ellenzéki pálfordulásról, a kormánypártok hozzáállásáról és a civilek által megfogalmazott kritikáról is beszélgettünk a műsor első részében, amelynek kivonata ide kattintva érhető el.

A legfontosabb dolog, amiről szólni fog ez a kongresszus, legalábbis kívülről szemlélve, az a női kvóta bevezetése. Hogyan viszonyul ön ehhez a kérdéshez?

– Én javasoltam a Nőszervezet létrehozását négy évvel ezelőtt a csíkszeredai kongresszuson, és folyamatosan azon a véleményen voltam, hogy az lenne a helyes, hogy fele-fele arányban legyenek nők és férfiak a közéletben, politikában, mindenhol. Ez minden egyes szintre érvényes, mert az életben is nagyjából így működik ez – persze vannak nőiesebb és férfiasabb szakmák.

Ahol olyan hölgyek kapcsolódtak be a közéleti munkába – és van rengeteg példánk: polgármesterek, alpolgármesterek, megyei elnökasszonyunk volt Maros megyében, parlamenti képviselők – akik be tudják hozni azt a pluszt a mi munkánkba, a közösségépítésben, a közszolgálatban, ami a nőkre inkább jellemző, mint mondjuk a férfiakra, ott mindig sikeresebbek voltunk. Talán a nagyobb empátia, a jobb odafigyelés ezek a tulajdonságok. Úgyhogy én ezt támogatom.

Nyilván megvannak ennek a veszélyei, és ezeket a veszélyeket kell elkerülni. Hogy ne legyen kontraproduktív, ne legyen kontraszelekció, ne legyen az, hogy mindegy, csak nő legyen, egyrészt. Másrészt, hogy ne „szektásodjon” a szervezet, de ez az ifjúsági szervezetre, a platformokra is ugyanúgy érvényes.

Nyilván, ez a kvóta a választható tisztségekre érvényes a szervezeten belül, mert ami korporatív, ott nem tudod érvényesíteni, ott nem tudsz kvótát bevezetni, mert nem tudod megmondani például a KAT esetében, amely korporatív alapon áll össze, hogy akkor a civil szervezetek, akik a mi társult szervezeteink, azoknak egyharmada kötelezően válasszon nő elnököt, vagy nő vezetőségi tagságot delegáljon a KAT-ba. Ez nem lehetséges, mert azok önálló jogi személyiséggel rendelkező szervezetek. Ezeket az árnyalatokat is látni kell, de azt gondolom, hogy jelentős előrelépés lesz, mert az alapszervezetektől indulunk, a helyi szervezetektől, és onnantól kezdve írjuk elő a női kvótát. Illetve azt gondolom, hogy akkor, amikor a társadalomban valami magától nem megy olyan ütemben, ahogy mi szeretnénk, ott lehet a szabályokkal kicsit segíteni, és lehet a mentalitásváltást is segíteni.

Én örülök, hogy egy olyan megoldásra jutottunk, amelyet a területi szervezeteink támogatnak – mert nem mondom, hogy nem volt ellenállás –, és amely a nőszervezet számára is elfogadható megoldás ma. Később tovább kell menni.

Azt mondta, hogy volt ellenállás. Mivel érvelnek azok, akiknek nem tetszik a kvóta bevezetése?

– Nem azt mondom, hogy nem tetszik, hanem azt nézték, hogy miként lehet gyakorlatba ültetni, és mi az, ami a szervezet működése szempontjából nem okoz egy olyanfajta belső konfliktust, törést, amit aztán nem lehet feloldani. Ilyenek voltak inkább ezek az érvek, amelyeket megfogalmaztak, de találtunk jó megoldásokat, és ez a lényeg. Az a lényeg, hogy amit célul kitűztünk, hogy növeljük a közéletben, a politikában a női jelenlétet, azt az alapszabályzaton keresztül már biztosítani tudjuk.

Ha jól tudom, az eredeti elképzelés az lett volna, hogy minden szinten 30%-os legyen a nők aránya a szervezeten belül. Ez módosult, és van, ahol 30, van, ahol 15 százalék lesz.

– Igen, van, ahol egyharmad, és van, ahol 15%. Ott, ahol korporatív, ott 15%, mint ahogy az ifjúságnak is 15%-a van. Ez nem jelenti azt, hogy ezen felül nem lehetnek és nem lesznek nők. Mert a fiataloknál is az van, hogy 15% kötelező ott, ahol egy-egy testület összetételét korporatív módon rakjuk össze, de ez nem jelenti azt, hogy máshol nincsenek vagy nem lehetnek fiatalok. Ez így volt eddig is, és a Nőszervezet esetében is így lesz.

Vannak olyan hölgyek az RMDSZ-ben, akik azt mondták, hogy ők nem akarnak a nőszervezetbe betagolódni, mert nem akarnak attól semmiféle „előnyt” szerezni, kapni, mert ők nők. Ezek a hölgyek más módon, más megmértettetési formákban, belső választásokon, nem ebben a kvótarendszerben próbálnak és tudnak érvényesülni. Ezeket a nüanszokat mindenféleképpen figyelembe kellett vennünk, és azt hiszem, ez így egy jó megoldás.

Az előbb elhangzott egy szó, amire felkaptam a fejem, a „szektásodás”. Kifejtené, mit ért ez alatt?

– Az egyik kolléga fogalmazta ezt így meg, és nem a Nőszervezetre vonatkozott. De ez nagyon sokszor előáll, és most ennek kapcsán merült föl, hogy akkor, amikor egy nagy szervezeten belül megjelennek különböző platformok, különböző ilyen-olyan értékek mentén szerveződő kisebb csoportok – és fontos, hogy legyenek ilyenek, és a Szövetségben különösen fontos, ideológiailag is, területileg is , és ebben az esetben a nemi képviselet szempontjából is –, megtörténhet, és sokszor meg is történik, hogy elkezdődik egyfajta zárás, elszigetelődés, egyfajta olyan logika mentén való működés, ami egyébként nem jellemző a szervezetre.

Ilyennel az elmúlt 27 évben egyszer vagy kétszer találkozott a szervezet, és itt is arra a veszélyre hívták fel a kollégák a figyelmünket, hogy megtörténhet, hogy nem országos szinten, hanem egy-egy területi szervezeten belül éppen azáltal, hogy megerősítjük a női képviseletet, zárt társaság alakul ki, amely már nem kommunikál a szervezet egészével. Túl azon, hogy kiegyensúlyozott képviselet legyen a nemeket illetően is, és minél több nőt győzzünk meg, hogy a szervezetben szerepet vállaljon, itt az a cél, és azt kell figyelembe venni, hogy a szervezet jól működjön, hogy az erdélyi magyar közösséget képviselje és hatékonyan képviselje. Cél az, hogy ne belső ügyeinkkel foglalkozzunk nap mint nap; hogy ne forduljon elő, hogy ha egy-egy megyei, területi szervezeten belül valami elromlik, akkor azt hónapokig próbáljuk megjavítani, és nem figyelünk a közösség ügyeire. Cél az, hogy ne kössük le ilyesmikkel a szervezet energiáit, hogy gördülékeny legyen a döntéshozatal, a döntéselőkészítésben artikuláltan menjenek a dolgok, és ütőképes, hatékony legyen a szervezet. Most ez a feladat, ez a cél, nem az, hogy a belső konfliktusokat aztán hónapokon keresztül próbáljuk kezelni.

Ilyen tekintetben az RMDSZ kongresszusa mennyire számít belső ügynek, szervezeten belüli ügynek, vagy mennyire lehet fontos az erdélyi magyarság számára?

– Is-is. Azt gondolom, hogy a kongresszus mindenféleképpen közösségi ügy, közügy, nem az RMDSZ belső ügye, mert az RMDSZ nem saját magát képviseli sem az önkormányzatokban, sem a parlamentben, sem az Európai Parlamentben, hanem az erdélyi magyar közösséget. De készséggel elismerem, hogy a polgárok jelentős részét nem érdekli, hogy egy politikai szervezet, egy politikai párt hogyan oldja meg a belső problémáit, hogyan építi fel, hogyan működteti a szervezetet, amennyiben jó döntéseket hoz, amennyiben hatékony, amennyiben a közjót, a közügyet képviseli. Hát látta valaki azt, hogy valahol tépnék szét a papírokat és karmolnák le az internetet azért, mert az EMNP zárt ülésen választ magának elnököt? Nem érdekli különösebben az embereket. Lehet, hogy az EMNP sem érdekli őket, ezért nem érdekli az sem, hogy ők zárt ülésen választanak nem tudom, hányadik kongresszusukon elnököt. Ha mi ilyent tennénk, nem élnénk túl.

Fontos az, hogy milyen stratégiai dokumentumokat fogadunk el, talán fontosabb, mint az Alapszabályzat, fontos az, hogy milyen programunk van, mert ezek sokkal inkább látványosan meghatározzák a következő évek döntéseit. Mi az a pászma, amin elindulunk, hol vannak a határok jobbra-balra, amelyek behatárolják a mi cselekvésünket, döntéseinket, ez fontos. És mi az az irány, amin haladni akarunk. Ezért a stratégiai dokumentumok és a programmódosítás legalább ennyire fontos.

A stratégiai dokumentumoknál minden területen lesz legalább egy-egy olyan dokumentumunk, amely a következő évekre, a következő kongresszusig mindenképpen, de hosszabb távon is meghatározzák azt, hogy a szövetség hogyan dönt, milyen irányba megy. Az ifjúsági kérdésektől az agrárpolitikán keresztül a nők elleni erőszakon keresztül egészen a nemzetpolitikáig, oktatás, kultúra, regionális politika – minden egyes területre ki fognak terjedni ezek a dokumentumok, mert ez így korrekt, így helyes, és így kell egy szervezetnek működnie: irányt kell szabni, és azon a közösen meghatározott úton kell haladni.

Az RMDSZ egy új szlogennel is készül a kongresszusra, ez az lesz, hogy Nem hátrálunk meg! Számomra ez sokkal harciasabb, mint az eddig szlogenek, például az Újratervezés, ami kongresszusi szlogen volt, vagy a Minden magyar számít. Miért esett a választás erre a szlogenre?

– Ennek két oka van. Az egyik, hogy ebben az időszakban rengeteg olyan ütés ért bennünket, ami az egyszerű embert sokszor meghátrálásra kényszerítené. Hogy egy iskolát szét akarnak barmolni teljesen mondvacsinált okokkal – a korrupciónak semmi köze nincs ahhoz, amit állítanak a római katolikus iskola esetében. Vagy ahogy az anyanyelvhasználatot próbálják folyamatosan, különböző eszközökkel gátolni Székelyföldön, és nem csak. És sorolhatnám tovább. Ilyenkor az ember azt mondja, hogy mi a teendő? Megállok és visszább lépek? Ha egyszer megálltam és visszább léptem, a tapasztalatunk az, hogy utána következik egy újabb támadás, és visszaszorítanak. Vagy azt mondom, hogy nem: megpróbálok talpon maradni, megpróbálok előre menni. És azt gondolom, hogy ebben az időszakban ez a kihívás ért bennünket, és erre a kihívásra kell választ adni, hogy előre megyünk, építkezünk, párbeszédet folytatunk, partnereket keresünk. Ez nem olyan értelemben harcias üzenet, hogy akkor most kihúzzuk a szablyánkat, és vágunk jobbra-balra, oszt lesz, ami lesz, mert ez sem megoldás.

Másrészt meg Wesselényi: a kongresszus Zilahon lesz, Wesselényi Miklós városában. Róla sok mindent el lehet mondani, de nyilván a kor történelmi kontextusába helyezve ő egy modern gondolkodó volt, és természetesen a többség-kisebbség kérdésében is egy előretekintő, modern politikusnak, közéleti embernek számított. És mivel Zilahon vagyunk, és a Wesselényi-kultuszt, azt gondolom, ápolni kellene, a Wesselényi történelmi példáját is kell tudnunk használni, kell ismernünk, mert hozzátartozik a transzilvanizmusunkhoz. Így egyértelmű volt, hogy ezt a Wesselényi-mondást választjuk. Így összeértek a dolgok, és azt hiszem, ez jókor és jó helyen történik.

Az RMDSZ kongresszusa után lesz egy másik kongresszus is Erdélyben, amely fontos lesz az RMDSZ számára: a FUEN kongresszusa, amely Kolozsváron fof zajlani május 17-21. között. Mi várható ezen?

– Két fontos kérdés kerül megvitatásra ezen a kongresszuson. Mi házigazdái vagyunk ennek a kongresszusnak, amely nem egy tisztújító kongresszus. Már rég nem volt Erdélyben FUEN-kongresszus, és örvendünk, hogy Kolozsvárra esett a választás, és hogy ide jönnek Európából mindenhonnan az őshonos kisebbségek. Ide jönnek állami vezetők, Németországból a német szövetségi kormány kisebbségekért felelős államtitkára lesz itt, itt lesz az európai oktatási és kulturális biztos, Navracsics Tibor, itt lesz sok olyan ember, akik partnereink, akikre számítunk, és akikre az őshonos kisebbségek számíthatnak a következő években.

És ott van az a kérdés, ami jókor jutott dűlőre: a Minority Safepackkel kapcsolatos luxemburgi bírósági döntést követően az Európai Bizottsággal kötött kompromisszumunk. A kezdeményezőket meghívták egy tárgyalásra, és egy kompromisszumot javasoltak, amiről én azt gondolom, hogy egy jó kompromisszumot kötöttünk.

Április 3-án regisztrálta az EB a mi kezdeményezésünket, a 11 pontból 9-et, és itt, Erdélyben meg fog történni a szimbolikus aláírás a Minority Safepack csomagra. Azért mondom, hogy szimbolikus, mert az igazi, nagy aláírásgyűjtést szeptember elejére tervezzük, mert meg kell szervezni. Minimum hét európai tagállamban kell összesen egymillió aláírást összegyűjteni.

Mi készen állnánk akár júniustól is gyűjteni az aláírásokat, de össze akarjuk hangolni az Európai Unió tagállamaiban zajló aláírásgyűjtéssel. Tehát innen indítjuk szimbolikusan az aláírást, mint ahogy Brixenből, a főtérről indítottuk ezelőtt négy évvel a Minority SafePack kezdeményezést, amely ma eljutott odáig, hogy aláírásokat lehet gyűjteni.

Másrészt elő akarjuk készíteni tisztességesen a kampányt, mert nem az a célunk, hogy összegyűjtsünk csak egymillió aláírást, és azzal letudtuk a dolgunk, elküldjük a Bizottsághoz, és majd meglátjuk, hogy mi lesz. Meg akarunk nyerni magunknak kormányokat, meg akarunk nyerni magunknak olyan európai személyiségeket, akiknek a hangjára, a véleményére odafigyelnek, és meg akarunk nyerni olyan nemkormányzati intézményeket, amelyek később tudnak nekünk segíteni abban, hogy az egymillió aláírás után a Bizottság és a Parlament szintjén legyen törvényalkotás, legyen ebből egy direktíva. Ez egy nagyobb előkészítést igényel, és egy olyan diplomáciai munkát, amely szeptembertől indulhat, és amely elég nagy összehangolást és erőfeszítést igényel mindannyiunktól. Ezért indítjuk szeptembertől, és úgy tervezzük, hogy 2018. február végére, márciusra összegyűl az egymillió aláírás a minimum hét tagállamban, és mi legkésőbb március végéig le tudjuk tenni az aláírásokat a Bizottság asztalára.

Ezért fontos ez a kongresszus szimbolikus értelemben is, mert tőlünk, az RMDSZ-től indult ez a kezdeményezés évekkel ezelőtt a FUEN-en belül, és íme, a szimbolikus aláírás is innen indul, tőlünk.

Forrás: http://www.transindex.ro

Advertisements

Interakció

Hozzászólás jelenleg nem lehetséges.

%d blogger ezt kedveli: