//
most olvassa...
Befektetések, Cotroceni, EU, Európai Bizottság, Gazdaság, Igazságügy, Külpolitika, Kormányzás, Korrupció/gyanús ügyek, Parlament, Pártok, Pénzügyek, Politika

Juncker alkuja Bukaresttel – Revista 22

Jean-Claude Juncker a nyilvános diskurzusokon túlmenően mindenekelőtt a háttérmegállapodások, a „sötét és titkos szobákban” folytatott tárgyalások embere, ahogy azt ő maga vallotta be annak idején, amikor az Eurogroupot vezette.

Ha Bukarestre jött Európa-napot ünnepelni, akkor joggal feltételezhetjük, hogy nemcsak azért tette, mert Corina Creţu szépen megkérte erre, aki ezzel a látogatással akarta tisztára mosni az Európa-ellenes PSD–ALDE (Szociáldemokrata Párt – Liberálisok és Demokraták Szövetsége – E-RS) kormányzatról a kontinensen kialakult képet, és azért sem, hogy Tăriceanu és Năstase jelenlétében mondjon beszédet a Parlamentben, de a cotroceni-i fogadás kedvéért sem. Akinek valaha dolga volt vele tudja, hogy Juncker az utolsó, aki ceremóniákra vesztegetné az idejét, ha nincs valamilyen saját érdeke. Tehát, miért is jött valójában Bukarestre Juncker, mit akar Romániától és mit ajánlott cserébe?

Magán Junckeren kívül van egy ember, aki válaszolni tudna mindezekre a kérdésekre. Martin Selmayrnak hívják, német ügyvéd, aki Juncker kabinetfőnöke és a legnagyobb hatalmú brüsszeli bürokratának tartják, ezért a brit újságok fáradhatatlanul mindig felhozzák, hogy Raszputyinnak, Darth Vadernek, vagy Szörnyetegnek szokták csúfolni. A londoni sajtó Selmayrrel szembeni ellenségességének oka az, hogy a Juncker árnyékában tartózkodó ember szivárogtatta ki a német sajtónak a Theresa May brit kormányfő és Juncker közötti „kudarcba fulladt”, „katasztrofális” vacsorára vonatkozó információkat. Az az általános vélekedés, hogy léteznek emberek, akik a Juncker által a munkája során előszeretettel használt árnyék árnyékából tevékenykednek és ha ezek az emberek nem akarják – ahogy az a naiv May-jel történt – sohasem fogjuk megtudni, hogy pontosan miről is tárgyaltak Bukaresten.

Ám Brüsszel és Bukarest politikai igényei alapján megfogalmazhatunk egy eléggé elképzelhető hipotézist. Juncker két dolgot akar Bukaresttől. Az első egy határozott kiállást a Bizottság mellett a Brexitről szóló tárgyalásokon. Röviden, Junckernek megvan a maga háborúja Nagy-Britanniával és a mandátuma végéig addig nem tágít, míg nem látja megbüntetve és vérben úszva Nagy-Britanniát. Ehhez a maximális célhoz már bírja az Európai Parlament és egyes nyugat-európai államok támogatását, de ahhoz, hogy a győzelem totális, Nagy-Britannia veresége pedig megalázó legyen, néhány jelentős keleti ország támogatására is szüksége van, melyek eddig nem igazán mutatkoztak vérszomjasnak. Természetesen Lengyelország lett volna az ideális opció, de mivel a jelenlegi varsói kormány kiszámíthatatlan, csökönyös és gyanakvó, nehéz rávenni, hogy beálljon a sorba. Így Románia a második legjobb lehetőség. Ezen kívül Lengyelországgal ellentétben, a Bizottságnak Romániával szemben van egy bevethető eszköze: az Együttműködési és Ellenőrzési Mechanizmus.

Juncker másik fő célkitűzése az, hogy „eladja” a tagállamoknak a „kétsebességű Európát”, az EU jövőjére vonatkozó, szívének kedves elképzelést. Az úgynevezett „kemény maghoz” tartozó államok esetleges egyoldalú döntése a kétsebességű Európa hivatalossá tételéről, a többi tag ellenállása dacára semmiképpen sem lenne az „Európán belüli együttműködés”, vagy belső demokrácia bizonyítéka. De teljesen más lenne a helyzet, ha ezt az elképzelést olyan országok is támogatnák, melyek nem tartoznak a „kemény maghoz”, de szeretnék, ha egy ködös és bizonytalan jövőben bekerülhetnének. Ezen a téren Románia szintén ígéretes, meggyőzhető jelöltnek tűnik, főleg úgy, hogy precedensként szolgálhat Románia önkéntes csatlakozása az Adóügyi Paktumhoz annak ellenére, hogy mivel nem tartozik az euróövezethez, nem kellett volna ezt megtennie. Ha sikerül rávennie Bukarestet, hogy támogassa a kétsebességes Európa létrehozását, Juncker rést üthetne az ellenzők táborán és jelentős sikert könyvelhetne el.

Mit kész ezért adni cserébe? Az Agerpres nemzeti hírügynökség, útmutatásra, vagy sem, a Juncker parlamenti beszédének szentelt hír címében idézte azokat a kijelentéseit, melyek szerint ő és az Európai Bizottság támogatják Románia csatlakozását a Schengen-övezethez, amit meg is érdemel, tekintettel arra, hogy Románia már régóta teljesítette a csatlakozás technikai feltételeit. Juncker akár százszor, ezerszer is elismételheti, hogy támogatja Románia Schengen-csatlakozását, mert nem kerül neki semmibe. Románia esetleges csatlakozásáról a szabad mozgást biztosító térséghez az állam- és kormányfők döntenek az Európai Tanácsban, a Bizottság pedig semmilyen módon nem tudja ezt az – elsősorban politikai – döntést befolyásolni. Más szavakkal, Juncker nem ígérhet olyasmit, amit nem biztosíthat, de szerezhet néhány jó pontot az imázs terén.

Amit ezzel szemben a Bizottság vezetője megtehet, az az igazságszolgáltatással és a korrupció visszaszorításával kapcsolatos Egyetértési és Ellenőrzési Mechanizmus megszüntetése, amit a mandátuma végére meg is ígért. Juncker ezt az ígéretét már kétszer megerősítette Bukaresten, egy másikkal együtt, mely szerint nem egészítik ki újabb kritériumokkal és feltételekkel a jelenlegi mechanizmust (például az egyik menetközben hozzáadott feltétel, amivel szemben a PSD – Szociáldemokrata Párt – képviselői annak idején tiltakoztak, az a közbeszerzési eljárások átláthatóságára vonatkozott).

Ami az igazságszolgáltatás elleni és a korrupcióellenes harc semlegesítésére irányuló lépéseket illeti, a mostani a legveszélyesebb kormány azóta, hogy Románia 2007-ben csatlakozott az EU-hoz, mely kormány azon van, hogy megsemmisítse az utóbbi tíz év összes eredményét. E korrupt klientúrán alapuló rezsim restaurálására irányuló erőfeszítés ellen vonultak ki múlt télen több százezren az utcákra, néhány ezren pedig éppen néhány napja tüntettek a korruptak közkegyelemben részesítésének tervezetével szemben. Következésképpen biztosan nem most kell megszüntetni az EEM-et, ellenkezőleg, tovább kell erősíteni, hogy ellenőrzés alatt lehessen tartani a bukaresti kormány antidemokratikus kisiklásait. Összefoglalva, Juncker jót – Schengen – nem tehet, mert nem tőle függ, de nagyon sok rosszat igen azzal, hogy az EEM 2018-ig történő megszüntetésének ígéretével a korrupcióellenes intézmények szétverésének folytatására bátorítja a kormányt.

Az elmúlt napokban látható volt, milyen nagyon meg akarják szüntetni a kormányon lévők az EEM-et, amikor a PSD lemondott a korrupciós tettek közkegyelemben részesítésére vonatkozó módosító javaslatokról, Dragnea pedig még az egész közkegyelemről szóló törvény feladását is meglebegtette. Még egy Juncker féle alaktól is groteszk lenne az EEM megszüntetését ígérni egy több tízezer korrupcióellenes tüntető által körbevett Parlamentben. De ahogy megköttetik az alku, a DNA és a korrupcióellenesség elleni háború még nagyobb dühvel kezdődik újra.

A gond az, hogy ezek közül egyik sem szolgálja Románia érdekeit. Sem egy Brexittel szembeni kemény álláspont, tekintettel arra, hogy Romániának egyaránt meg kell védenie a Nagy-Britanniában dolgozó állampolgárait, mint ahogy a Nagy-Britanniával meglévő stratégiai partnerséget is, tekintettel a regionális stratégiai törékenységre. A kétsebességes Európa sem szolgálja Románia érdekeit, ha nem kap garanciákat és pontos határidőket a kemény maghoz csatlakozást illetően, amit Juncker nem kínálhat fel és senki más sem szeretné ezt megtenni. Végül az EEM megszüntetése nem Romániának, hanem csak a pártoligarchák érdekeinek felel meg, akik örökre ki akarják vonni magukat a törvények hatálya alól, hogy büntetlenül lophassanak.

Cinizmusnak lehetne nevezni ezt a fajta hozzáállást, mellyel az Európai Bizottság korrupciót kínál a politikai támogatásért cserébe. Nos, Jean-Claude Juncker cinikus politikus. De nem annyira cinikus, hogy ne kínáljon néhány édes „répát” is a jelenlegi kormányzatnak. Ezek egyike az óriási költségvetési hiány, melyet a jelenlegi kormány politikái fognak okozni. A Bizottság megteheti, hogy engedékenyen viszonyul ehhez és megelégszik egy kiigazítási ígérettel. A másikat a strukturális alapok jelentik, melyeket a Bizottság kisebb szigorúsággal és nagyobb nagylelkűséggel szabadíthat fel, az európai pénzre szomjas kiskirályok örömére. Csak így lehet értelmezni Juncker Corina Creţunak szóló ígéreteit, miközben ezt a biztost nem kívánta magának és akit nem is tart sokra, mint ahogy nem igazán tartja sokra Kelet-Európát sem. Ezért akarja annyira kikényszeríteni a kétsebességes Európát és a nemzeti érdekek elárulása lenne, ha éppen Románia kormánya segítené álma megvalósításában.

Cristian Câmpeanu

revista22online.ro, 2017. május 11.

Trocul lui Juncker cu Bucurestiul

Ha nem akar lemaradni friss bejegyzéseinkről, csatlakozzon Facebook-közösségünkhöz.

Ha szeretne hozzájárulni szolgáltatásunk fenntartásához, keresse fel tájékoztató oldalunkat.

Szerkesztési elveinkről bővebben itt talál tájékoztatást.

Reklámok

Interakció

Hozzászólás jelenleg nem lehetséges.

Főtámogatók

KEDVENCEINK

%d blogger ezt kedveli: