//
most olvassa...
Kormányzás, Média, Pártok, Politika

A valóságon innen és túl – maszol.ro

Olvasom, hogy a romániai sajtó nem tölti be alapvető szerepét, gyakran válik kereskedelmi és politikai érdekek szócsövévé, áthágja a pontos, kiegyensúlyozott és teljes körű tájékoztatás. Mielőtt bárki is követ ragadna, amelyet az újságírók irányába röpítene, hadd tegyük hozzá, hogy a tanulmánynak van egy másik – az újságírók és olvasók közös felelősségét alátámasztó – megállapítása is: egy olyan országban, ahol az emberek nem szeretnek olvasni (az nem szokásuk), és nincs beléjük ívódva a meggyőződés, hogy a sajtó függetlenségét ők biztosíthatják azzal, hogy fizetnek a nem reklűmjellegű hírekért, nehéz helyzetbe kerülnek még a hagyománnyal rendelkező kiadványok is.

(maszol.ro/newsfirst.lk)

Nem segít ebben a helyzetben, sőt, ront azon a posztigazság korszakának a beköszönte, amikor a politikai kommunikáció alapelve is az – Lovász Attila pozsonyi újságíró szavaival élve –, hogy jó cégérhez nem kell bor.

Az oxford-szótár szerint a tavalyi évet legtalálóbban leíró kifejezés a post-truth, azaz a posztigazság lett. A szótárkészítők szerint a posztigazság olyan helyzetet leíró jelző, mikor a tárgyilagos tények kevésbé hatnak a közvéleményre, mint az érzelmeken, személyes hiten alapuló érvek.

Példa: Hiába tény, hogy az Alkotmány tiltja a közkegyelem gyakorlását érintő népszavazás kiírását, a törvényesség nevében támogatom Klaus Iohannis elnököt, hogy írassa ki.

Más példa: Noha nincsenek bizonyítékok Markó Attila vagy Horváth Anna bűnösségét illetően, azért minden RMDSZ-es kötélre való gazember, akit le kellene csukni.

Újabb példa: A veronai, 16 halálos áldozatot követelő balesetet Orbán Viktor okozta, mert néhány évvel ezelőtt a FIDESZ kitüntette a szállítócéget, amelyhez így bizalommal fordultak az iskolák is.

Noha néhány éve túl vagyunk már minden igazságon, a tények sokunkat a legkevésbé érdekelnek, az igazságról is csak azt vagyunk hajlandóak elfogadni, hogy ezerarcú, s hogy mindig és minden esetben csak nekünk lehet igazunk, mert az személyes meggyőződésen alapul, a nyelvészek – akiknek hozzáértését a posztigazság szellemében azért szintén kétségbe kell vonnunk – csak tavaly figyeltek fel a jelenségre. Arra, hogy már a csapból is populizmus folyik, a Brexit és Trump megválasztása után mindenki arról beszél, hogy a szakértőiségnek befellegzett, a Facebook pedig kénytelen volt elismerni, hogy álhírek tömkelegét zúdította a nyakunkba, s ezzel elvezetett túl a valóságon.

A posztigazság veszélyes mocsár, amelyből sokan Münchausen báró módjára remélik magukat saját hajuktól fogva kirántva kimenteni. A posztigazság állandó gyanakváshoz, ellenségeskedéshez, gyűlölethez, bizalmatlansághoz, az emberi kapcsolatok felszakadásához vezet. Akár családon belül is. A posztigazsághoz tartozik ugyanis, hogy a családi erőszakért a család intézménye a felelős.

A posztigazsághoz tartozik, hogy minden újság hazudik. Ráadásul rafináltan. Állításainak ellenkezője is hazugság.

Tehát posztigazság sincs, ha egyszer a sajtó azt írja, hogy van.

Nos, ilyen világban élünk, de az is lehet, hogy csak egy számítógépes szimuláció részei vagyunk. Lehet, hogy ez nem is világ. Lehet, nem is élünk. Ez posztigazság…

Kedves Olvasó, mielőtt azt gondolnád, hogy becsavarodtam, ha még hiszel nekem, fogadd meg a tanácsomat. Ne higgyél nekem! Másoknak sem. Magadnak sem, ha érzelmeid, személyes hited vezérel. Gondolkodj! Vizsgáld meg a tényeket azok minden oldaláról, fogadd el, ha nem is illenek bele világnézetedbe. Ne fogadd el, hogy a világban a veled azonos módon gondolkodó szuperhősök és a tőled némiképpen másként gondolkozó gonoszok élnek.

Noha soha nem írtam jegyzeteim mottójaként oda, mindig úgy gondoltam: nincs igazam, csak véleményem van. S ha elmondom, ha feltárjuk a tényeket talán közelebb kerülünk, nem is az igazsághoz, hanem a valósághoz, mely a posztigazságon innen van.

Hogy az oxford-szótárban az archaizmusok közé kerülhessen ez a förtelmes jelző, s amit takar, az értékvesztett világ és társadalom leépüljön, Kedves Olvasó, gondolkodj!

A világnak soha nem volt akkora szüksége a gondolkodó emberekre, mint ma. Olyanokra, aki nem tud mindent (is), de sok mindent ismer.

Forrás: Ambrus Attila: A valóságon innen és túl

Ha nem akar lemaradni friss bejegyzéseinkről, csatlakozzon Facebook-közösségünkhöz.

Ha szeretne hozzájárulni szolgáltatásunk fenntartásához, keresse fel tájékoztató oldalunkat.

Szerkesztési elveinkről bővebben itt talál tájékoztatást.

Reklámok

Interakció

Hozzászólás jelenleg nem lehetséges.

Főtámogatók

KEDVENCEINK

%d blogger ezt kedveli: