//
most olvassa...
Élő múlt/Securitate, Cotroceni, Emberi jogok, Kormányzás, Korrupció/gyanús ügyek, Pártok, Politika, Történelem, XX. század

Június 13–15., a bestialitás inváziója – Revista 22

Van még értelme felidézni 1990. június 13–15-ét? Igen, mert a történelmünk része. És igen, mert 2017 telén, egy időn átnyúló csodálatos válaszban a Győzelem (Victoriei) téri óriási tüntetés, de sok más is országszerte, megakadályozta egy olyan kormány aljasságait, mely „éjszaka, mint a tolvajok”, az igazságszolgáltatás megfojtását tervezte.

Huszonhét évvel ezelőtt ezekben a napokban, a június 13–15. időszakban, Bukarest az április 22-én elkezdődött Egyetem (Universităţii) téri tüntetés vad eltiprásának volt a színtere. Egy maratoni tüntetés, egy jelenség, az akkori idők valóságos agorája volt. A forradalom után létrejött hatalom, a FSN (Nemzeti Megmentési Front – E-RS) nem demokratikus megnyilvánulásai miatt csalódott és felháborodott emberek (különösen a fiatalok) estérő estére az Egyetem téren gyűltek össze, ahol Ceauşescu emberei 1989. december 21-én megölték az első SZABADSÁG!-ot kiáltó embereket. Az akkori hatalmat Ion Iliescu (akinek – nyilvánosan kifejtett – nézőpontja szerint, „akár egy totalitárius rezsimben is lehet demokrácia, ha a despota bölcs”) és a FSN (egyszerre párt és állam), a mai PSD (Szociáldemokrata Párt – E-RS) őse testesítette meg. De sokan azt akarták, hogy Románia megszabaduljon a kommunista kísérlet valamennyi „jótéteményétől” és gyorsan haladjon a civilizáció, a demokrácia, Európa felé. Ez volt az Egyetem téri tüntetés lényege és ezt dühítette fel Ion Iliescut, aki „csavargóknak” nevezte a tüntetőket, mert álma, ideálja és országprojektje csak annyiból állt, hogy saját magának szerezze meg Ceauşescu székét.

A történelemben „bányászjárásként” fennmaradt elfojtást egy jelentős átverés előzte meg, hiszen maga a tüntetés már véget ért és már csak mintegy 250 személy maradt a téren, köztük a Nemzeti Színház előtti területen sátrakban lakó éhségsztrájkolók. Június 13-a estéjén 1000 sisakos, pajzsos és gumibotos rendőr özönli el a teret és gázolja le a sátrakat, gumibottal és bakanccsal ütve az embereket, letartóztatva és furgonba tuszkolva mindenkit, aki él és mozog. A túloldalon civilruhás személyek által vezetett rendőrök hatolnak be az Építészeti Kar épületébe és verik, gyalázzák és letartóztatják a diplomamunkáikon dolgozó hallgatókat. A teret rendőrségi buszok, ponyvás teherautók és járművek kerítik be. A lakosság hangulata robbanáspontig feszül. Egyeseket a rendőrség atrocitásai háborítanak fel, mások, Iliescu és a FSN hűséges követői boldogok. Akárcsak egy bolsevik praktikákról szóló élő tankönyvben, a polgárháború elő volt készítve. Ezt buszok felgyújtása, a Belügyminisztérium és – végül – a Televízió megtámadása követte, mely felfüggesztette adását, amire még a forradalom alatt sem került sor… Ezek a Răzvan Theodorescu, a TVR igazgatója által „legionárius államcsínynek” nevezett megszervezett dolog előzte meg/indokolta a mintegy 10.000 bányász érkezését, akik azért jöttek, hogy „megvédjék a demokráciát és helyreállítsák a rendet”.

Június 14-e hajnalán Ion Iliescu a Győzelem (Victoria) palota erkélyéről üdvözli a Miron Cozma által vezetett bányászokat és küldi őket az Egyetem térre „elfoglalni és virágokat ültetni”… A vasrudakkal, fejszékkel, csavaranya-végű kábelekkel felszerelt bányászok pedig ültettek is, alaposan és szorgalmasan. Több száz, ezer véletlenszerűen, esetleg szemüveg-, vagy farmerviselés alapján kiválasztott embereket bántalmaztak véresen és tapostak meg. Az Egyetem kapuit csákánnyal törték be. A bányászok ősemberek módjára vertek szét embereket, műszereket, bútorzatot. Könyveket tépnek szét és hugyoznak, vagy szarnak le. A rendőrök, vagy polgári személyek által vezetett bányászok igazoltatnak, letartóztatásokat hajtanak végre. Felhevült háziasszonyok üdvözlik őket, akik virággal és süteménnyel kínálják őket. Végül szétzúzzák az ellenzéki pártok, a PNŢ-CD (Kereszténydemokrata Nemzeti Parasztpárt – E-RS) és a PNL (Nemzeti Liberális Párt – E-RS), a December 21. Egyesület székházát, a România liberă szerkesztőségét, a Volt Politikai Foglyok Egyesületének székházát. Ion Iliescu június 15-én összegyűjti a vájárokat és kifejezi nekik „a főváros lakosságának teljes háláját a hasznos és hatékony jelenlétükért”.

Ezt Románia törlése követte a civilizált világ térképéről. Az elszigetelés évei. A gyanakvás. A PDSR-vé (Romániai Szociális Demokrácia Pártja – E- RS) vált FSN a stagnálás mocsarába vezetett minket. A beavatottak az állam kirablásával meggazdagodtak. Az emberek nagy hulláma hagyta el az országot, más tájakon építve sorsát. De az Egyetem tér továbbra is Bukarest forró pontja maradt, melyet az emberek el szoktak foglalni akkor is, amikor elégedetlenek, akkor is, ha boldogok.

Van még értelme felidézni 1990. június 13–15-ét? Igen, mert a történelmünk része. Ráadásul egy jogi vizsgálat már évek óta húzódik. És igen, mert 2017 telén, egy időn átnyúló csodálatos válaszban a Győzelem téri óriási tüntetés, de sok más is országszerte, megakadályozta egy olyan kormány aljasságait, mely „éjszaka, mint a tolvajok”, az igazságszolgáltatás megfojtását tervezte. És még egyszer igen, emlékeznünk kell, hogy éberek maradjunk a PSD-s hatalommal szemben, mert e párt genetikai állományában jelen van az „azért-kell-a-hatalom-hogy-azt-csináljak-amit-csak-akarok” veszélyes mutáció.

Rodica Palade

revista22.ro, 2017. június 13.

13- 15 iunie, invazia bestialității

Ha nem akar lemaradni friss bejegyzéseinkről, csatlakozzon Facebook-közösségünkhöz.

Ha szeretne hozzájárulni szolgáltatásunk fenntartásához, keresse fel tájékoztató oldalunkat.

Szerkesztési elveinkről bővebben itt talál tájékoztatást.

Reklámok

Interakció

Hozzászólás jelenleg nem lehetséges.

Főtámogatók

KEDVENCEINK

%d blogger ezt kedveli: