//
most olvassa...
Befektetések, Gazdaság, Kormányzás, Korrupció/gyanús ügyek, NATO/fegyveres ügyek, Pénzügyek, Politika

Miközben tankokra lenne szükségünk, mi „think-tank”-okat vásárolunk – Ziare.com

Ha a NATO a PSD-t (Szociáldemokrata Párt – E-RS) másolva alkalmazna egy Darius Vâlcovot, hogy felmérje Románia transzatlantizmus iránti elkötelezettségét, akkor nagy meglepetéssel tapasztalhatná meg, milyen is valójában a sokat dicsért politikánk.

Az kétségtelen, hogy a románok lenyűgöző módon odaadóak az atlanti értékek iránt, beleértve az 1949-es washingtoni szerződés fő szövetségeseit; ennek az odaadó viselkedésnek a hasznában (egy természetes transzferfolyamat révén) a románoknak csak egy kis része, nevezetesen a mindenféle „elitek” részesültek.

Nos, ez a transzfer egy bizonyos pontig normális, amennyiben a kérdéses „elitek” egy erényes körben olyan közpolitikák létrehozásával adják ezt tovább, melyek képesek tényleges biztonságot generálni, olyan biztonságot, mely képes szó szerint megvédeni minket és nagyobb bizalmat kelteni a szövetséges nemzetekben Románia iránt.

A kérdéses „elitek” azonban az elmúlt években megelégedtek azzal, hogy egy leegyszerűsítő, szalon-oroszellenességbe menekültek és figyelmen kívül hagyták a biztonság megerősítését szolgáló tényleges cselekedeteket és elsősorban a hadsereg olyan katonai rendszerekkel felszerelését, melyek képesek hozzájárulni a védelmünkhöz.

Elpuskázott, kétséges végeredményű ügyletek hosszú sora vázol szürke képet egy kockázatos földrajz nyomása alatt álló hadsereg fegyverkezési erőfeszítéseinek komolyságáról.

A korvettek ügylete. A Cioloş-kormány 2016 novemberében elfogadott egy kormányhatározatot, melynek értelmében elindítják 4 multifunkciós korvett beszerzési eljárását, összesen 1,6 milliárd euró értékben. Sőt, még arról is döntöttek, hogy kiktől vásárolják meg ezeket: a holland Damen-csoporttól, mely arra is ígéretet tesz, hogy egy részüket a Galacon (Galaţi) lévő hajógyárában építi meg.

De (úgy tűnik, hogy a „de” a román kormányzati nyelvezet egyik meghatározó szava) ugyanez a Cioloş-kormány – megdöbbentő döntéshozatali erővel – kifarol és mégsem írja alá a szerződést a sokat dicsért hollandokkal.

Néhány hónappal később a Grindeanu-kormány – jogosan – ennek az eljárásnak a lefújásáról dönt, mert a korábbi kormány nem rendelkezett a parlament – törvény által előírt – felhatalmazásával arra, hogy a 100 millió eurós küszöböt jóval meghaladó összeget költhessen el.

A fregattok ügylete. A Cioloş-kormány 2016 nyarán nagy csinnadrattával kiírja a 13 évvel korábban (a brit BAE Systems által végrehajtott drága „modernizálás” után) megvásárolt két fregatt (Ferdinánd király és Mária királyné) korszerűsítésére vonatkozó pályázatot.

Miután két éven keresztül tesztelték a piacot és több mint 230 millió eurós ajánlatokra számítottak, a bukaresti hozzáértő beszerzők – perverz módon – alig 190 millió euróban határozzák meg a beszerzés értékét.

Nos, ahogy arra mindenki számított, ebbe az összegbe csak holmi törökök fértek be (akik párhuzamos kompenzáció formájában Erdoğan vezírjeitől kapták meg a különbözetet). Az isztambuli „szerájpuccstól” megijedt vitéz kormányzók úgy döntöttek, hogy addig húzzák az időt a válasszal, amíg a törökök teljesen bele nem unnak (akik valószínűleg a Mircea Lucescura jellemző kivárós játékon edződtek).

A törökök nem untak bele, de egy kevésbé technokrata kormány mégis lefújta a pályázatot, arra hivatkozva, hogy az amerikai fegyverszállítók nem akarták a törökök kezére adni ezeket a veszélyes játékokat (annak ellenére, hogy azokat a kifinomult fegyvereket, melyekkel a törökök már amúgy is évek óta rendelkeznek, éppenséggel Konstancán szerelték volna fel a fregattokra!).

A drónok ügylete. Szintén a tavalyi túlfűtött nyáron hozta meg a felszereletlen hadseregünk, hogy kiír egy újabb pályázatot, ezúttal hat drón (UAV – pilóta nélküli repülőgép) megvásárlására. A pályázatnak van győztese, de – meglepetés! – a győztes nem rendelkezik a kérdéses áruval, hanem csak tervezi a gyártását.

A romtechnikás irodákban ücsörgő tábornokok „beletörődve” a pályázat visszavonását várják, nem a következő legjobb ajánlattevő megkeresését, mely már rég rendelkezett a termékkel (sőt, már harci körülmények között is kipróbálta). És így aztán a beszerző tábornokok és a fogtechnikusok serege közötti gyanús cinkosságok valós drónoktól fosztja meg a hadsereget.

A 8×8-as páncélozott szállítójárművek ügylete. Szintén tavaly, a Dacian Cioloş minisztereit fojtogató kánikula kellős közepén Románia úgy dönt, hogy vásárol kb. 800 kétéltű páncélozott szállítójárművet is; de, hogy a nép is örüljön megígéri, hogy ezt egy gigászi projekt keretében teszi majd, mellyel feltámasztják a fegyveriparunkat, nevezetesen a moreni-i alvó (valójában fizetésképtelen) óriást.

Ennek értelmében döntés születik egy vegyesvállalat létrehozásáról a Rheinmetall és az Automecanica Moreni részvételével, mely egyszer majd legyártják ezeket a szállítójárműveket, miután az első néhány (nem lehet tudni hány) százat közvetlenül a bölcs Merkel asszony országából hoznák be.

Ezt egy újabb és bátor csaknem egy éves halasztás követi, amíg Liviu Dragnea úgy nem dönt, hogy engedélyezi a vegyesvállalat létrehozásáról szóló okirat effektív aláírását. Most, hogy éppen csak létrejött a cégecske, melynek azoknak a szállítójárműveknek az importálása a feladata, melyek még csak nem is léteznek (a Rheinmetall nem rendelkezik 8×8-as kétéltű termékkel), meglátjuk, hogy elsinkófálják az egész pályázatot, vagy valóban lesz egy „tuti” pályázat, melyen olyan cég nyer majd, mely tényleg gyárt szállítójárműveket (mondjuk az amerikai General Dynamics, vagy a finn Patria)…

A többfeladatú repülőgépek ügylete. A Románia által vásárolt, 12 darabból álló F-16-os flotilla nem nagyon helyettesítheti a repülő koporsóknak számító MiG 21-Lancerekből álló flottát, vagyis kellene vennünk még kb. 20 F-16-ost (jelentik be győzedelmesen az egymást gyors ütemben váltogató védelmi miniszterek).

De újra sikerül átvernünk a mérgezett nyelvünkkel az ellenséget: biztosak lévén abban, hogy az ellenség összehúzta magát a bukaresti váll-lapos vásárlók bejelentésére, a kormány nem nagyon akar lépni (és vásárolni). Vagy legalábbis egyelőre nem.

A tankelhárító rakétarendszerekhez szükséges páncélozott járművek ügylete. Miután (példátlanul férfias gesztussal és közpénzből) sikerült kétszeres áron és egymást követő két évben nagyjából december 20-a tájékán (az egybeeséseket észre nem vevő ügyészek „hazafiasságára” is támaszkodva) venni néhány német Eurospike-os (ennek a cégnek meglepetésre a Honvédelmi Minisztérium folyosóin túlságosan is gyakran megforduló Rheinmetall az egyik tulajdonosa) dobozba csomagolt izraeli Rafael rakétát, a győzedelmes beszerzőknek eszükbe jutott, hogy a kérdéses rakétákat valamiféle páncélozott járművekre kellene szerelni, hogy használhatók legyenek.

Így aztán már kb. kilenc hónapja kínlódnak a 2016 szeptemberében elindított pályázat lezárásával…

Ezekhez a „sikeres” ügyletekhez hozzá lehetne még számítani azt is, hogy kudarcot vallottak a tengeralattjáró-ellenes torpedók beszerzésével, de még néhány gumicsónakot sem sikerült beszerezni (ezeket fellengzősen RHIB gyors vízi járműveknek nevezik).

Nemrég pedig egy újabb észbontó kezdeményezés jelent meg a beszerzési politikák radarján: Patriot rakéták vásárlását jelentették be (méghozzá pontos, év végi határidővel)! Vajon ez is csak annak a taktikának a része, melynek keretében mindenféle átpolitizált bejelentésekkel kábítjuk az ellenséget, hogy az már ne tudja, milyen fegyverzetünk is van pontosan?

Nos, mindezekhez a győzelmekhez hozzátesszük a Honvédelmi Minisztérium politikai vezetőségének némiképp furcsa szemléletét: a jelenlegi miniszternek (államtitkárként) a volt főnöke a beosztottja (amikor a mostani miniszter még csak államtitkár volt). Tényleg senki sem gondolta végig, hogy a minisztérium nem működhet ilyen módon?

Legalább az értékelés végére említsünk meg egy ragyogó eredményt is, ami a GDP 2 százalékának elköltését illeti: Bukaresten létrejött és virágzóan működik egy hivatalos „think tank”, mely szimpóziumokra gyűjti össze az összes szakembert (a mindenféle tiszttől a volt tisztekig és politikusokig) a Tisztiklub befogadó kupolája alá, hogy dicsőséges csatározásokat folytassanak a francia salátával, vagy gőzölgő sültekkel rogyásig megrakott asztalokon.

Igaz, ami igaz, az – alig felszerelkezett Romániához képest meglehetősen bőséges – bulikon elhangzó atlantistapárti üzenetek áthatoltak a szövetséges kancelláriák ajtóin, de még az ellenséges kémek irodáiba is: mindenki azt hiszi, hogy a román hadsereg modern és hatékony katonai rendszerekkel szereli fel javában magát.

E győzedelmes értékelés egyfajta tanulságaként én is felteszek egy kérdést: nem lenne jobb, ha ahelyett, hogy a hivatalosságok konferenciáinak „szponzorálására” kényszerítenék az állami és magáncégeket, az emberek inkább munkához látnának és tényleg beszereznének ezt-azt abból, amire szükségünk van? Ahelyett, hogy egy F-16-nyi összeget költünk töltött káposztára és színes mappákra, nem lenne jobb inkább azt az F-16-ost megvenni, vagy amire még szükség van?

Petrişor Peiu

ziare.com, 2017. június 17., 09:49

Desi avem nevoie de tancuri, noi ne cumparam “think-tank”-uri

Ha nem akar lemaradni friss bejegyzéseinkről, csatlakozzon Facebook-közösségünkhöz.

Ha szeretne hozzájárulni szolgáltatásunk fenntartásához, keresse fel tájékoztató oldalunkat.

Szerkesztési elveinkről bővebben itt talál tájékoztatást.

Advertisements

Interakció

Hozzászólás jelenleg nem lehetséges.

Főtámogatók

KEDVENCEINK

%d blogger ezt kedveli: