//
most olvassa...
Élő múlt/Securitate, Kárpát-medencei körkép, Külpolitika, Magyar-román, Magyarokról, Moldova Köztársaság, NATO/fegyveres ügyek, Politika, Régiók/autonómia, Történelem, XX. század

Erdély a háború utáni szovjet tervekben – Historia

Erdély kérdése fontos helyet foglalt el a Romániával kapcsolatos szovjet politika kidolgozásában. A Moszkva által a román–magyar területi vitának tulajdonított jelentőséget az magyarázza, hogy a szovjet vezetőség nemcsak a szovjet–román és a szovjet–magyar viszonyok szemszögéből vette figyelembe, hanem a délkelet-európai szovjet befolyás megszilárdításának egyik eszközeként is.

(historia.ro)

Nem térve ki az Erdéllyel kapcsolatos szovjet hozzáállás alakulásának minden részletére, meg kell említeni, hogy a Molotov és Magyarország moszkvai minisztere, Kristóffy közötti 1941. június 23-i megbeszélésen a szovjet diplomácia vezetője kijelentette, „a Szovjetuniónak nincsenek semmiféle vitás ügyei Magyarországgal és nincsen semmiféle követelése sem Magyarországgal szemben. A Szovjetuniónak nincs ellenvetése Magyarország területének Románia rovására történő növelésével szemben”.

Ezt a hozzáállást az magyarázza, hogy a Szovjetunió akkor arra akarta rávenni a magyar kormányt, hogy ne csatlakozzon a Szovjetunió elleni német támadáshoz. De rögtön azután, hogy Magyarország ugyanazon a napon, június 23-án megszakította a diplomáciai kapcsolatokat a Szovjetunióval, 1941. június 27-én pedig hadat üzent a Szovjetuniónak, radikálisan megváltozott Moszkva jóindulatú viszonyulása Magyarországhoz és a román–magyar területi vitához.

„Magyarországot meg kell büntetni” (Stalin dixit)

A Sztálin és Eden közötti 1941. december 16-i megbeszélés során, amikor az előbbi kihangsúlyozta Románia területének Magyarország rovására történő megnövelésének szükségességét (akkor nyilvánvalóan a bécsi döntőbíráskodás semmissé nyilvánításáról volt szó), a szovjet diktátor többször is kifejtette, hogy Magyarországot meg kell „büntetni” a háború alatti viselkedése miatt, vagyis azért, mert annak ellenére belépett Németország oldalán a háborúba, hogy nem volt semmilyen vitás ügye a Szovjetunióval.

A Litvinov-bizottság által 1944. június 5-én készített Erdélyről című feljegyzésben rámutatnak arra, hogy „úgy Magyarország, mint ahogy Románia is meggyőző módon képes alátámasztani az Erdélyre vonatkozó követelését. Magyarország jogosan mutat rá arra, hogy Erdély hosszú, több évszázados időszakig különböző fokú szoros kapcsolatban állt vele úgy politikai, mint ahogy szellemi szempontból is. Románia is felhoz történelmi érveket a követelései mellett, arra utalva, hogy a jelenlegi Erdély Dácia római tartomány örököse, ahol a románok ősidők óta léteztek és ahova a magyarok és a székelyek csak utólag érkeztek vagy hódítóként, vagy telepesekként…”.

A feljegyzés rámutat arra, hogy etnikai szempontból csak Románia képes alátámasztani az Erdélyre vonatkozó követelését, mert a románok adják a lakosság többségét. De a román és a magyar lakosság keveredése miatt lehetetlen etnikai elvek szerinti elhatárolást végrehajtani. A szovjet szöveg – kiemelve, hogy a trianoni szerződés érvényét veszítette – rámutat arra, hogy „politikai szempontból nem lehet hatályban tartani” a bécsi döntéshozók határozatát.

Erdélyt nem lehet Magyarországnak adni, mert „Magyarország csatlakozott először az Antikomintern Paktumhoz. A legkisebb hajlandóságot sem mutatta arra, hogy közeledjen a Szovjetunióhoz, ellenkezőleg, részt vett Lengyelország összes szovjetellenes intrikájában. Magyarország Németország oldalán lépett be a Szovjetunió elleni háborúba rögtön ez utóbbi támadása nyomán, a legkisebb indok nélkül. Még azokkal a követelésekkel sem rendelkezett a Szovjetunióval szemben, melyekkel Finnország és Románia igyekszik magyarázni a háborús részvételét”.

Ami Romániát illeti, bár ellenséges állam, „mely büntetést érdemel és nem jutalmat”, mégis abban az esetben, ha megkapná Erdélyt, akkor a Szovjetunió garanciákat kérhetne „egy szoros és hosszas együttműködésre a Szovjetunióval és a Besszarábiával és Bukovinával szembeni követeléseinek teljes feladását”. A szovjet feljegyzés arra hívja fel a figyelmet, hogy Romániában az éppen zajló háború előtt is voltak olyan erők, melyek készek voltak együttműködni a Szovjetunióval és hogy „Erdély megszerzése esetén a PNŢ (Nemzeti Parasztpárt – E-RS) lehetne ennek az együttműködésnek a vezetője, Maniuval az élen. Ez az együttműködés lelkes híveket szerezhetne a magyar elnyomás rémálmától végre megszabadított erdélyi román lakosság soraiban is”.

Erdély, mint különálló állam

A bizottság viszont inkább egy független Erdély létrehozása felé hajlott, tekintettel arra, hogy „a hála gyorsan eltűnik, a terület elvesztése miatti keserűség viszont tartós”. Ilyen körülmények között továbbra is kérdésesek maradtak a Románia által nyújtott garanciák és egy bármilyen unióból, vagy föderációból kimaradó erdélyi állam sokkal jobban szolgálta volna a szovjet érdekeket: „a két szomszédos állam, Magyarország és Románia közötti viszály almájaként meghagyott Erdély nem létezhetne egy közelében lévő erős állam védelme nélkül és ez jelen esetben a Szovjetunió lenne, mellyel közös határa van. A kérdés ilyenfajta megoldása még jobban megfelelne a népek önrendelkezési elvének”.

Ez azért is előnyös lenne, mert nem kedvezne sem Magyarországnak, sem Romániának, a Szovjetunió erdélyi állam feletti ellenőrzése pedig lehetővé tenné számára, hogy egyaránt nyomást gyakoroljon Magyarországra és Romániára is, megakadályozva csatlakozásukat bármilyen szovjetellenes kezdeményezéshez, „egy ilyenfajta ellenőrzés pedig a balkáni államokra és különösen Jugoszláviára gyakorolt befolyásunkat is megerősítené”, mely állam szomszédos a Bánsággal.

De egy erdélyi állam létezését csak ideiglenes megoldásnak tekintették egy Romániával, vagy Magyarországgal kialakított biztos együttműködés létrehozásáig, ami aztán ebben a kérdésben eldöntené Moszkva álláspontját. Három nappal később, 1944. június 8-án került sor a Litvinov-bizottság ülésére, melynek napirendjén Erdély ügye szerepelt.

(historia.ro)

A vitaindító keretében Litvinov (fénykép) bemutatta az erdélyi kérdés négy lehetséges megoldási módját:

1) a jelenlegi helyzet fenntartása;

2) Erdély egyesülése Magyarországgal;

3) Erdély egyesülése Romániával;

4) független erdélyi állam létrehozása.

A bizottságon belüli nagyon heves viták rávilágítottak mindazokra az előnyökre és hátrányokra, melyekkel az említett változatok a szovjet érdekre nézve járnak. A vitán nem jelenlévő Jevgenyij V. Tarle szovjet történész, akadémikus a bizottság szakértőjeként megfogalmazta az erdélyi kérdéssel kapcsolatos álláspontját, egy független erdélyi állam mellett érvelve: „bármilyen más megoldás számunkra kedvezőtlen lenne”. „Ha két rossz közül kellene választani, akkor Erdély Romániának adása lenne a kisebbik rossz, különféle kompenzációkat kérve ezért tőle cserébe”.

Az 1944. augusztus 23-i lépés arra kényszerítette a szovjet vezetést, hogy állást foglaljon Erdély kérdésében. A szovjet kormány már a román kormánynak 1944. április 12-én elküldött fegyverszüneti egyezményben igazságtalannak nevezte az 1940. augusztus 30-i bécsi döntést és kifejezte készségét arra, hogy Romániával együtt részt vegyen erdélyi területet felszabadító műveletekben. Az 1944. szeptember 12-ről 13-ára virradóan aláírt fegyverszüneti megállapodás 19. cikkelye semmissé nyilvánította a bécsi döntőbíráskodást és rámutatott arra, hogy „Erdélyt (vannak annak legnagyobb részét” „vissza fogják szolgáltatni Romániának”.

A Romániának jutó erdélyi területre vonatkozóan megfogalmazott fenntartást az a szándék magyarázza, hogy ezzel Németországgal való szakításra serkentsék Magyarországot. Ha a magyarországi politikai erőkben fenntartják a reményt, hogy a román–magyar határ a trianoni szerződésben rögzítettől eltérő módon is alakulhat, akkor azok nyilvánvalóan késztetést érezhettek a fegyverek megfordítására annak érdekében, hogy a román–magyar vitában elnyerjék a három nagyhatalom jóindulatát. Ez a számítás helyesnek bizonyult, mert maga Horthy próbált meg 1944. október 15-én elszakadni a Reichtől, amit a németek gyorsan meghiúsítottak, a magyar hatóságok pedig az 1945–1946-os időszakban megpróbálták a maguk előnyére felhasználni a román fegyverszüneti megállapodásban szereplő „Erdélyt (vagy annak legnagyobb részét)” megfogalmazást.

Sztálin a Litvinov-bizottság ajánlásainak ellenére folyamatosan kitartott azon álláspontja mellett, hogy Erdélynek Romániához kell tartoznia. Ez azonban nem jelenti azt, hogy nem használta fel Erdélyt nyomásgyakorlási eszközként Romániával és Magyarországgal szemben, ahogy azt Hitler is tette az 1940–1944-es időszakban. Jelenleg nem rendelkezünk olyan dokumentumokkal, melyek alapján teljes mértékben biztos magyarázatot kaphatnánk azokról az okokról, melyek alapján úgy döntött, hogy kiutasítja az Észak-Erdélyben frissen hivatalba lépett román hatóságokat és szovjet közigazgatást vezet be 1944. november 14-étől.

Amikor a román kormány a Szövetséges Ellenőrző Bizottsághoz fordult, hogy magyarázatot kérjen a fegyverszüneti megállapodás rendelkezéseit szerinte megsértő döntésről, Malinovszkij marsall a következőt válaszolta: „a fegyverszüneti megállapodás szerint, Erdély ügyét a békeszerződés fogja eldönteni, amikor arról fognak határozni, hogy Erdély legnagyobb része, vagy egésze válik a román állam részévé. Következésképpen a békeszerződés aláírásáig Erdélyben nem lehetséges a román közigazgatás visszaállítása”.

Úgy tűnik, hogy a szovjet marsall kijelentését maga Sztálin cáfolta. Számára nem a békeszerződés aláírása, hanem egy kommunisták által vezetett kormány felállítása jelentette a román közigazgatás visszatérését Észak-Erdélyben, ahogy az 1945 márciusában meg is történt, néhány nappal azután, hogy A. J. Visinszkij Bukaresten kikényszerítette Petru Groza kormányának beiktatását.

(Az anyag először angol nyelven jelent meg a Historia folyóirat oldalán 2014. április 19-én. – E-RS)

Alin Nitu

historia.ro

Transilvania în planurile sovietice postbelice

Ha nem akar lemaradni friss bejegyzéseinkről, csatlakozzon Facebook-közösségünkhöz.

Ha szeretne hozzájárulni szolgáltatásunk fenntartásához, keresse fel tájékoztató oldalunkat.

Szerkesztési elveinkről bővebben itt talál tájékoztatást.

Reklámok

Interakció

Hozzászólás jelenleg nem lehetséges.

Főtámogatók

KEDVENCEINK

%d blogger ezt kedveli: