//
most olvassa...
Cotroceni, Kormányzás, Parlament, Pártok, Politika

Kormányra fel! – maszol.ro

Sportnyelven kényszercserének nevezik, ha a tréner a gólerős játékost sérülés, vagy idejekorán begyűjtött sárga lap miatt lehívja a pályáról és a kispadról hirtelenjében előrángatott pótlékkal helyettesíti. Valami hasonlóhoz folyamodott Liviu Dragnea a napokban (a kényszerek-indítékok csokrétáját már agyoncikkezték, ezért most érjük be a konklúzióval: többrendbeli oka volt rá).

(maszol.ro/depositphotos.com)

A váltásra az első félidőben került sor, és érthetően megzavarta az edző eredeti egész meccses taktikai terveit. Merthogy: 1. Időbe telik, amíg az új csatár bemelegítés nélkül felméri, hogy mi a szerepe. 2. Bár jórészt mezőnyfölényben játszott, és volt pár éles helyzete, a csapatnak még nem sikerült a tabellán is érzékeltetnie a lendületes játék eredményét. 3. Jó lenne már a (nyári) szünet előtt dűlőre vinni a találkozót, hogy az öltözőben kifundálhassák a második repríz forgatókönyvét; tartani a lasztit meg az eredményt. 4. A bíróban nem lehet reménykedni, eddig minden beintett leshelyzetet szankcionált. 5. A közönség enyhén türelmetlen: azért váltott jegyet a mérkőzésre, hogy látványos játékot lásson és persze gólokat, minél többet.

Nos, az edző kartárs egyelőre ott feszeng a padon, a másodtréner és a gyúró, meg az orvos közé préselve, vizslatja a gyepet, de gondolatai máshol trappolnak: 1. Vajon tényleg bizonyítani fog az új ember, eddig nem sok tétmeccsen jutott szóhoz és bár elég régóta van a klubnál, de ifiként az ellenfélnél játszott. A fiúk a háta mögött ötletes, de kissé önző támadónak tartják. Meg a kitartása, a fizikai sem épp csúcsra járatott… hmmm. 2. Itt volt ugye ez a kapufa a 21. percben: bődületes mázlija van a másikoknak (de mintha az átlagosnál vastagabb lenne a felső léc, érdemes lesz ennek utána nézni). 3. Jön a második félidő és a pályacsere: a kapus szemébe süt majd a nap és a szelet is szemből kapják, a gyepszőnyeg pedig, mintha félig felszántották volna, olyan: kicsit túlzásba is vitték a becsúszó szereléseket. 4. Hogy juthatna be a bírók öltözőjébe feltűnés nélkül, s vonhatná félre a játékvezető sporttársat szintúgy diszkréten, két szóra bár? Sejti, sőt egyre inkább tudja, hogy nem olyan… de ha mégis lehetne… egy szemernyi jóindulat, az mégsem részrehajlás ugye, azért még belefér a          fair    playbe, na jó, alulról súrolja, de hát… 5.Muszáj gólt kicsikarni, mert a lelátón már a kemény magnak is fogytán a szotyola- és sörkészlete. Meg a türelme.

A szaklapok azt írják (mintha összebeszéltek volna, pedig csak lusták ezek az újságírók és egymás véleményét szajkózzák; nincs már a sajtóban szakmai morál, meg tartás – főleg az egyik felében aztán végképp) hogy nem hatékony ez az agresszív játékfelfogás: kettészakadt a csapat, a csatársor állandóan ott fenn bóklászik a tizenhatos körül, a védelem ugyan végzi a dolgát, de bátrabban kéne feljönni főleg a széleken (a jobbon meg pláne), a középpálya viszont totálisan szétesett és nem ad hasznos labdákat. És, hogy ő, a tréner túlontúl vaskezű, nem hagy teret a fantáziának, az improvizációnak, az egyéni kezdeményezésnek. Pedig a foci (akár a politika – suttogja-terjeszti a sajtó, de most már nem csak az egyik fele) felelős rizikóvállalások fűzére. Mint a felelős kormány. Aki felel a programért, a párt előtt, a szavazóknak is (meg)felel és – ha még marad rá ereje meg türelme – a törvényességnek, de persze fel(es)el az ellenzék kérdéseire-zaklatásaira. Idegtépő, hálátlan meló ez – ne csodálkozzunk, hogy a kormányok némelykor szolidárisak a hajdani mosónőkkel (korán kelnek és halnak, miközben a félig mosott szennyest sebtiben kiteregetik, hadd szikkadjon a júniusi verőfényben).

Mert kormányozni, azt kell: ha mindössze három kabinettag ődöng a palotában, vagy huszonhét fős garnitúra teljes államtitkári fegyverzetben. Jégverésben, lejzuhanásban, járványban, aszályban és (lelkiismereti) válságban, de sikerekkel kikövezett dübörgő gazdaságú fellendülésben is. Szélcsendben. Mágnessel megbuherált iránytűvel. Kilencven percen át, szakadatlanul. Plussz-mínusz hosszabbítás – de ez már a bírótól (is) függ. Ez a mostani, úgy hírlik, precíz fickó, amolyan németesen tüchtig.

Forrás: Rostás-Péter István: Kormányra fel!

Ha nem akar lemaradni friss bejegyzéseinkről, csatlakozzon Facebook-közösségünkhöz.

Ha szeretne hozzájárulni szolgáltatásunk fenntartásához, keresse fel tájékoztató oldalunkat.

Szerkesztési elveinkről bővebben itt talál tájékoztatást.

Reklámok

Interakció

Hozzászólás jelenleg nem lehetséges.

Főtámogatók

KEDVENCEINK

%d blogger ezt kedveli: