//
most olvassa...
Élő múlt/Securitate, Emberi jogok, Kárpát-medencei körkép, Közösségi/kisebbségi jogok, Közoktatás, Kormányzás, Magyar szervezetek, Magyar-román, Magyarokról, Média, Oktatás és tudomány, Parlament, Pártok, Politika, Romániai Magyar Demokrata Szövetség - RMDSZ, Történelem, XX. század

Az RMDSZ öt visszatérő hibája a román néppel folytatott kommunikációjában – Adevărul blog

Az, ami hétfő este az RMDSZ nagy győzelmének tűnt, egyik napról a másikra nagy kudarccá változott (többek között a szerző „segítségével” is! – E-RS). Az RMDSZ kihasználta Liviu Dragnea válságát és átlépte a vörös vonalat, a románok és magyarok közötti érzékeny választóvonalat. Az RMDSZ politikai stratégiája visszatérő hibáknak bizonyulnak, melyeket vagy nem látnak, vagy nem akarják őket látni. Kinek érdekes újra és újra elkövetni azokat?

(adevarul.ro)

  1. Az RMDSZ hozzászokott ahhoz, hogy a román politika kocsisorán várakozzon (magyarán: kurválkodjon – E-RS) és kihasználjon bármilyen politikai válságot céljai eléréséhez. Igaz, hogy bármelyik politikai párt tárgyal és kihasználja a politikai partnerei válságát. De nem tépi szét őket (?! – E-RS). Az RMDSZ hétfőn szét akarta tépni a PSD-t (Szociáldemokrata Párt – E-RS). A párt vezérlőpultjának elvesztésétől rettegő Liviu Dragnea mindenben engedett az RMDSZ-nek. De az RMDSZ-es tárgyalók is mohók voltak, azt gondolva, hogy itt az alkalom és akkor rátettek egy lapáttal. Mindent akartak! De vesztettek. Azért vesztettek, mert kényszerhelyzetbe hozták a PSD-t. A PSD több Dragneánál. A Dragnea és RMDSZ közötti alku által provokált közvélemény az összes lehetséges médiacsatornán keresztül reagált és arra kényszerítette az erdélyi PSD-s parlamenti képviselőket, hogy elhatárolódjanak ezektől a tárgyalásoktól. Ha tényleg nagy románok lennének, már hétfő este beavatkoztak volna ezekbe a tárgyalásokba. Az RMDSZ-nek hozzá kell szoknia a közvélemény technológia által elősegített gyors reagálási képességéhez. Míg az 1990-es években még működtek a kulisszák mögötti tárgyalások, mert mire ezek megjelentek a sajtóban és a közvélemény felfogta őket, már túl voltak mindenen, az internet és a közösségi hálózatok ma ad-hoc reakciókat és elég határozott mozgósítást tesznek lehetővé ahhoz, hogy ne működjenek a kulisszák mögötti ügyletek és különösen ne a politikai zsarolás. Az RMDSZ-es politika ifjú farkasainak új tárgyalási taktikákat kellene megtanulniuk, mert már bealkonyodott a politikai zsarolásnak.
  2. Egyetlen Parlament sem fog elfogadni olyan törvényt, melyben március 15-ét törvényes ünnepnappá nyilvánítják Romániában. Nem a magyar negyvennyolcasok téziseinek Erdély és Magyarország egyesülésére vonatkozó 12. pontja miatt. Vajon hány román tudja még, hogy mi volt 1848-ban? Ponta és Băsescu egyik napról a másikra nagy szakértői lettek a történelemnek, de ha megkérdezed tőlük, hogy miről döntöttek a románok Balázsfalván, akkor a Wikipédián kell utánanézniük. Az igazi gond az, hogy miután te, a magyar, megsértetted a románokat december 1-én, fekete karszalagot viseltél a gyász jeleként és kinevetted a románok nemzeti ünnepét azt hiszed, hogy a románok elfogadják majd a romániai magyarok nemzeti ünnepének törvénybe foglalását? Ha te, a magyar, minden alkalommal, amikor március 15-én meneteléseket és más nyilvános megmozdulásokat szerveztél, területi autonómiát követeltél és románellenes jelképeket (?! – E-RS) vonultattál fel, még elvárod, hogy én, a román, tiszteletben tartsam a nemzeti ünnepedet? Ezt illetően az RMDSZ-nek a saját választóit kell megnevelnie. Ha azt akarják, hogy a románok tiszteljék őket, akkor meg kell tanulniuk tisztelni a románokat (a szélsőséges románok már a rendszerváltás utáni első március 15-ét is megzavarták több településén, amikor december 1-e még nem volt román nemzeti ünnep! – E-RS). Lehet, hogy ha a magyarok március 15-én ezek után néhány évig – a neki kijáró tisztelettel – Románia zászlójával is felvonulnak majd (a szerző itt is nyilvánvaló módon manipulál, mert a március 15-i felvonulásokon a román zászló is jelen van – E-RS), nemcsak Magyarország zászlójával, kimutatva ezáltal a román állam iránti lojalitásukat, melynek állampolgárai, ha ezek után néhány évig március 15-én már nem lehet majd autonomista diskurzust hallani, ha majd a románokat is meghívják, hogy a román nép sértegetése nélkül együtt ünnepeljék március 15-ét, az RMDSZ majd csak akkor számíthatna arra, hogy Románia Parlamentjében elfogadjanak olyan törvényt, mely törvényes ünnepé nyilvánítaná március 15-ét.
  3. Az RMDSZ-nek száműznie kell a politikai szótárból az „autonómia” szót. Akár kulturális autonómiáról, akár területi autonómiáról beszélnek, ez a szó akkora dühöt vált ki a románokból, hogy sohasem fognak támogatni olyan törvényt, melynek szövegében megtalálható lesz az autonómia szó. Nem hiszem, hogy ők nem tudják ezt, sokkal inkább arról van szó, hogy időnként bevetik a közbeszédbe ezt a szót – az „autonómiát” –, hogy ezzel a nacionalista diskurzust táplálják mindkét oldalon, úgy a románoknál, mint ahogy a magyaroknál is. Miközben az autonomista diskurzus biztosítja az RMDSZ számára a Parlamentbe jutáshoz szükséges szavazatszámot, ugyanakkor lehetetlenné tesz bármilyen magyaroknak kedvező politikai projektet. Mindaddig, amíg az RMDSZ használja az „autonómia” szót a politikai diskurzusban, bármilyen magyaroknak kedvező törvénykezdeményezés pusztulásra van ítélve.

Ezekben a napokban a „kulturális autonómia” kifejezést hangoztatták, amit egy több mint 10 éves, vitatott kisebbségi törvénnyel értek volna el. Ez egy felesleges tervezet. A magyar lakosságú megyékben a magyar tanfelügyelőknek meghatározó arányuk van a megyei tanácsosok számán belül (?! – E-RS), mert megyei szinten mindig létezett egy megállapodás az RMDSZ és a megyei tanácsokba bekerült pártok között. A megyei tanfelügyelőségek és a művelődési intézmények (múzeumok, könyvtárak, színházak stb.) decentralizáltak, vagyis a megyei tanácsok alá tartoznak. Tehát a RMDSZ-nek vannak – alkalmasságuktól, vagy alkalmatlanságuktól függetlenül – politikailag kinevezett tanfelügyelői, múzeum-, színházigazgatói és más tisztviselői. Még a Nemzeti Oktatási Minisztériumban is állandóan jelen vannak magas rangú magyar tisztviselők, akik a magyar nyelvű oktatást koordinálják. Ezek a minisztériumi igazgatók még akkor is ott maradnak, ha lecserélődnek az oktatási miniszterek. A Művelődési Minisztériumból sem hiányoznak a magyar tisztviselők. Főleg úgy, hogy a román kultúrát sok évig magyar miniszterek irányították, akik tudták, hogy miként hozzák előnyös helyzetbe a magyar kulturális intézményeket. Így hát mindaz, amit az RMDSZ „kulturális autonómiával” kér, már létezik a gyakorlatban.

  1. Az RMDSZ politikai diskurzusában és törvényjavaslataiban más olyan kifejezéseket és szavakat is erőltetnek, melyekkel a románokat provokálják. Meg kell érteniük, hogy nekünk, románoknak is vannak bizonyos érzékenységeink Erdéllyel kapcsolatosan. A helyi hagyományra, vagy történelemre történő állandó hivatkozás minket azonnal arra emlékeztet, ami 1918 előtt volt (így! – E-RS). Senki sem ellenzi a helyi hagyományok népszerűsítését, de amikor a helyi hagyomány és a helyi történelem egy törvény révén kiváltságos helyzetbe kerül, akkor az már érzékeny területet érint (?! – E-RS). Ti, magyarok, azt hangoztatjátok, hogy mi, a románok, a történelem folyamán csak jobbágyok voltunk, figyelmen kívül hagyva a román nemesség hozzájárulását az erdélyi és magyarországi politikai élethez. Hunyadi Jánosról, például, azt állítjátok, hogy magyar volt, Mátyás király esetében pedig elhallgatjátok a román származását. De a történelemkönyveitekben azt hangsúlyozzátok, kimondottan pejoratív módon, hogy a románok jobbágyok voltak (a szerző saját előítéleteinek és frusztrációinak a foglya – E-RS). Ilyen körülmények között hogy ne lennénk mi, románok érzékenyek arra, ha ti a történelemre és hagyományra hivatkoztok?
  2. A székely zászló és a székelyföld (így! – E-RS) örök vitaokok a magyarok és románok között. Most a 215-ös törvény módosítási tervezetével akarták egy kiskapun becsempészni a zászlót. Korábban különféle egyéb kísérletek voltak, nem fogva fel, hogy semmi esélyük sincs. Mindaddig, amíg a székely zászlót a székelyföld (így! – E-RS) autonómiájának szimbolisztikájával társítják kétlem, hogy Románia Parlamentje bármikor is elfogad majd olyan törvényt, mellyel hivatalossá teszik ezt a zászlót. El kell választaniuk a zászlót az autonomista diskurzustól, ha azt akarják, hogy megengedjék nekik a hivatalos használatát (hogyan, ki állapítja meg, hogy már eléggé el van „választva”?! – E-RS). De túlságosan csökönyösen ragaszkodnak a székelyföldnek (így! – E-RS) ehhez az autonómiájához. Mindig megfeledkeznek arról, hogy nem Románia kormánya, hanem a budapesti kormány semmisítette meg 1867 után a székely autonómiának az utolsó maradványait.

*

Ebből az egész csúnya történetből, melynek során az RMDSZ az utóbbi napokban bebizonyította, hogy nem hajlandó elhagyni a román politika kocsisorát, az egyszerű polgárok, a magyarok kerültek ki vesztesen. Mert a magyar politikusok továbbra is osztoznak a koncon a román politikusokkal. Ahhoz pedig, hogy hozzáférhessenek a konchoz, autonomista és románellenes (?! – E-RS) diskurzust kell hangoztatniuk. Felmerül a kérdés, hogy mennyire képviseli még az RMDSZ a romániai magyarok érdekeit? Sokkal inkább úgy tűnik, hogy egy olyan csoport érdekeit képviseli, mely a saját céljaira nyúlta le az RMDSZ-t.

Ezt bizonyítja többek között az, ahogy a magyar közösség valódi gondjait kezelik az oktatás terén. Vajon miért most, a PSD válságának közepette kértek differenciált érettségit a magyar diákok számára (a szerző itt is nyilvánvalóan manipulál, mert a magyar közösség csaknem 30 éve ezt kéri – E-RS)? Az RMDSZ-nek van 30 törvénykezdeményezési joggal rendelkező képviselője, emberei ott ülnek az Oktatási Minisztériumban, mégsem voltak képesek elmagyarázni, miért van szükség differenciált érettségire a magyar középiskolákban tanuló diákok részére és miért nem nyújtottak be erre vonatkozóan törvényjavaslatot.

Sajnálom a magyar középiskolásokat, akik az RMDSZ-es politikusok alkalmatlansága miatt nem rendelkeznek román nyelvből differenciált érettségivel. Mert nem várhatod el egy magyar középiskolában végző diáktól, aki számára a román nyelv idegen nyelv, bármennyire is igyekezne azt megtanulni, hogy ugyanúgy ismerje azt, mint az a román diák, akinek ez az anyanyelve. Ahhoz képest, hogy 2011 óta hány százszor pocsékolták meg az oktatási törvényt, az RMDSZ segítségével is, már rég be lehetett volna vezetni egy módosítást, melynek értelmében a magyar tannyelvű iskolákban tanuló diákok román nyelvi tanmenetét és tankönyveit hozzáigazították volna a szintjükhöz, I. osztálytól bevezetett kötelező idegen nyelvként, egyértelmű értékelési követelményekkel, az érettségit is beleértve. Mindenesetre észbontó dolog elvárni a magyar középiskolában végzőktől, akiknek a magyar az anyanyelvük, hogy ugyanolyan szinten érettségizzenek román nyelvből, mint a román diákok. Ez az észbontó dolog az RMDSZ által az Oktatási Minisztériumba politikailag kinevezett magyar tisztviselők egyetértésével zajlik, de főleg azoknak az RMDSZ-es politikusoknak az egyetértésével, aki csak feszültségkeltésre használják fel ezt a kérdést (a szerző nyilvánvalóan újra manipulál, hiszen az alternatív tankönyvek és románnyelv-oktatás kérése már csaknem 30 éve napirenden van, de kizárólag a román politikusok akadékoskodása miatt még csak az ötödik-hatodik osztálynál tartanak! – E-RS).

Marius Diaconescu

adevarul.ro, 2017. június 22., 08:03

5 greşeli cu repetiţie ale UDMR în comunicarea cu poporul român

Ha nem akar lemaradni friss bejegyzéseinkről, csatlakozzon Facebook-közösségünkhöz.

Ha szeretne hozzájárulni szolgáltatásunk fenntartásához, keresse fel tájékoztató oldalunkat.

Szerkesztési elveinkről bővebben itt talál tájékoztatást.

Reklámok

Interakció

Hozzászólás jelenleg nem lehetséges.

Főtámogatók

KEDVENCEINK

%d blogger ezt kedveli: