//
most olvassa...
Cotroceni, Elnökválasztás, Kormányzás, Parlament, Pártok, Politika, Választások

Miért jutottunk ide? – Deutsche Welle

A címben szereplő kérdésre nincs átfogó válaszunk, csak néhány – egyelőre nem időszerű – hipotézisünk, de az egyértelmű, hogy a politikai rendszer az okok egyike.

(dw.com)

Ki bírálta Mihai Tudose kijelölését? Klaus Iohannis tisztségük miatt hallgatásra kényszerült tanácsadóin kívül mindenki. Még a PSD (Szociáldemokrata Párt – E-RS) egyes militánsai is. A volt gazdasági miniszter kijelölése kudarcnak tűnik, de nemcsak a PSD-é, hanem az egész országé. Figyelemre méltó a PSD választását és Iohannis elnök döntését követő egyhangú elutasítás, amiben van valami jó is, hiszen mostantól csak kellemes meglepetések következhetnek. Mostantól kezdve, bármi is történne, csak jobb lehet. Most, bár meglehet, hogy csak egy illúzió, melyet majd mindnyájan meg fogunk bánni, valamennyien egyetértünk abban, hogy az egyik amerikai történész híres mondása szerint, „a rakás aljára értünk”. Persze, ő konkrétan valami másra utalt, de ez elég jól leírja azt a helyzetet, ahonnan már csak felfele vezet az út.

Egyik illusztris politikai kommentátorunk melankóliával állapította meg az 1989 decembere utáni első és a mostani kormányok miniszterei közötti óriási különbséget. Bár a (bányászjárásokkal, etnikumok közötti konfliktusokkal, a televízió cenzúrájával és más hasonlókkal szoros kapcsolatban álló) Ion Iliescu által levezényelt „glasznosztyról” beszélünk, nem tagadhatjuk, hogy nagy a különbség és hogy legalábbis ami a különféle tisztségekbe juttatott embereket illeti, a román demokrácia visszafejlődött.

Miért jutottunk ide? Erre nincs átfogó válaszunk, csak néhány – egyelőre nem időszerű – hipotézisünk, de az egyértelmű, hogy az a politikai rendszer az okok egyike, mely az elnök megválasztására helyezi a hangsúlyt és egyáltalán nem foglalkozik azzal, ki veszi át a kormányfői tisztséget. Ha a törvényhozási választások idején a románoknak – implicit módon – kormányfőről is voksolniuk kellene, mint például Németországban, vagy Nagy-Britanniában, akkor az a személy lenne valamely párt miniszterelnökjelöltje, aki a kampányát vezeti. Ennek az lenne a következménye, hogy egyetlen kormányzási ambíciókat tápláló párt sem indulna kormányfőjelölt nélkül, ami elkerülhetetlenül változásokhoz vezetne a pártok belső életében. Adrian Năstase helyzete válna szabállyá, aki egyszerre volt a PSD vezetője és a legjobb miniszterelnökjelöltje. Később is voltak hasonló helyzetek, de a pártok a félig elnöki rendszer miatt nem érezték elengedhetetlenül fontosnak, hogy a kormányzásra felkészülve szervezzék meg magukat. Mert ha egy pártnak ez lenne a célkitűzése, akkor sohasem választana meg olyan személyt az élére, aki valamilyen okból nem lehetne miniszterelnök. Felesleges elmondanunk, hogy lehetetlenné válna a Sorin Grindeanu körül kirobbanthoz hasonló válság is.

Csaknem 20 évvel ezelőtt merült fel egy nagy alkotmányreform kérdése és azóta egyáltalán semmi sem történt. Azt mondták, hogy a parlamenti rendszert ellenző közszellem a vétkes ezért a mozdulatlanságért. Vagyis a románok feltétlenül közvetlen szavazással akarják megválasztani az elnöküket. Egyáltalán nem vagyunk biztosak abban, hogy ez a helyzet, hiszen az erre vonatkozó közvélemény-kutatások helytelenek voltak. A választóktól azt kérdezték, hogy közvetlenül akarnak elnököt választani, vagy inkább a parlament döntsön róla. De ez a kérdés átverés, hiszen nem magyarázza el az elnök közvetett megválasztásának következményeit és főleg arra nem mutat rá, hogy valójában olyan jellegű hatalomtranszferre kerül sor az elnöktől a miniszterelnöknek, melynek nyomán ez utóbbit ténylegesen elnöknek lehet tekinteni. (Az alkotmányos monarchiás rendszerekben a kormányfőt gyakran „a miniszterek tanácsa elnökének”, vagy a „kormány elnökének” nevezik).

Márpedig e tisztázások hiányában a felmérésben válaszolók azt képzelik, hogy valaki meg akarná fosztani Iohannist a mostani hatalmától és átadná azt a PSD-nek. Vagy a megkérdezettek korábban azt képzelhették, hogy az alkotmánymódosítás egy Băsescu-ellenes összeesküvés akar lenni, nem véve észre, hogy ezzel Băsescu valójában a miniszterelnökjelöltjükké válhatott volna. A románok azért nem akarnak ebben a kérdésben engedni, mert azt képzelik, hogy ezzel elrabolnák tőlük a hatalom utolsó maradványát is, a többi fiktívvé válva. Egy alkotmányreform valójában a mostaninál nagyobb hatalmat adna nekik, hiszen közvetlenebbül és hatékonyabban dönthetnének a kormányzás természetéről. Következőképpen megtévesztő felmérések készültek, melyekre aztán hivatkozni lehetett a reform lefújásakor.

Már nem egyszer elmondtuk: a romániai politikai rendszer nem megfelelő és egyáltalán nem járul hozzá a nehézségek leküzdéséhez. Az elnöktől, például, mindig többet várnak el, mint amit megtehet, a miniszterelnöktől pedig kevesebbet, mint amennyit meg kellene tennie. Az emberek tévesen az elnökbe fektetik minden reményüket és nagyszámban mennek el szavazni, ezzel szemben meglepő közömbösséget tanúsítanak a jövendőbeli miniszterelnök neve iránt, akit néha teljesen véletlenszerűen, vagy olyan kritériumok szerint választanak ki, melyeknek semmi közük sincs szerepe természetéhez, hacsak nem olyan megfontolásokból, melyek rejtve maradnak a közvélemény előtt.

Horaţiu Pepine

dw.com, 2017. június 27.

De ce am ajuns unde am ajuns?

Ha nem akar lemaradni friss bejegyzéseinkről, csatlakozzon Facebook-közösségünkhöz.

Ha szeretne hozzájárulni szolgáltatásunk fenntartásához, keresse fel tájékoztató oldalunkat.

Szerkesztési elveinkről bővebben itt talál tájékoztatást.

Reklámok

Interakció

Hozzászólás jelenleg nem lehetséges.

Főtámogatók

KEDVENCEINK

%d blogger ezt kedveli: