//
most olvassa...
egyházak, EU, Európai Bizottság, Gazdaság, Kormányzás, Korrupció/gyanús ügyek, Parlament, Pártok, Politika, Szociálpolitika - Egészségügy

Román rekordok és a mindennapos depresszió – Deutsche Welle

Mit mondana egymásnak Isten és a nép, ha közvetítők nélkül beszélgetnének? Nem tudom, nem vagyok próféta. De el tudom képzelni, hogy kölcsönösen ugyanazt a hiányosságot vetnék egymás szemére: mely egyre több válságot és depressziót generál. Van ezekre gyógyír?

(dw.com)

„Meddig fogsz még kínozni minket, hiányozva a szeretetünkből”, mondhatná végső soron mindkét fél a másiknak.

De mi van, ha a nép hívőnek bizonyul? Akkor felmerül benne a kérdés, hogy miért nem jutalmat a hitéért. Miért nem él jól.

De mennyire tudja jól, hogy nem megy neki jól? Nem bújik, vajon, az ujja mögé? Persze, a nép tudja, hogy meglopják és anélkül engedik szabadon a kirablóit, hogy behajtanák rajtuk egy számottevő részt az okozott kárból. De amúgy a kifogásoknak van nagy piacuk.

Nem igazán viseljük el a kozmetikátlan valóságot. Attól félünk, hogy a depresszióinkat szaporítaná és a gyógyíthatatlan melankóliánkat mélyítené el, melyet az újra a ceauşiszták kénye-kedvének kitett Románia helyzete vált ki. Márpedig tudjuk, milyen országot hagytak maguk után a ceauşiszták. Dan Alexe Bostan szekus őrnagyot idézte fel, aki 1989 előtt valamikor házkutatást tartott nála és elkobozta a Bolile Viermilor Intestinali (Zsigeri Férgek Kórjai – E-RS) című versét. Közben meg atyaian leszidta: „Nos, rendben, te… nem fogod fel, hogy mekkora rosszat tennél, ha közzétennéd? Az ember fáradtan hazajön a munkából, kinyitja a hűtőszekrényt: semmi! Megveri a feleségét: semmi! Fellapozza az újságot és azt látja: Zsigeri Férgek Kórjai!”

Ma nemcsak a kórok okoznak pusztítást. De nem nagyon akarjuk megerőltetni magunkat a felelősök azonosításával és legalább részben helyrehozni a katasztrófa által okozott károkat. Egyszerűbb az EU-t gyalázni. Sorost, vagy a sorosistákat, mint ahogy Erdoğan teszik Gülennel és a gülenistákkal.

Eközben Andrei Crăciun a Recorderben nemrég közölt egy megdöbbentő listát a román társadalmat pusztító dolgokról. Csak a polgárháború által feldúlt Szíriának van több elmenekült polgára, mint Romániának. Több millió román vette a nyakába a világot az otthoni távlatok és a kormányon lévők iránti bizalom hiánya miatt.

Nem véletlen, hogy a plagizálók, büntetőügyesek és bűnözők által vezetett ország egyben rémisztően szegény is. Még kínzóbb nincstelenség veri szét a falvakat és teszi tönkre az elment, vagy itthon maradt, de legtöbbször alkoholista, bántalmazó, analfabéta, mosdatlan, vagy felelőtlen szülők által ebek harmincadjára hagyott gyermekek jövőjét. Csodálkozzunk még azon, hogy szinte semmi sem működik kielégítő módon egy olyan országban, mely sereghajtó Európában a szappanfogyasztás és az orvosok száma terén, gúny tárgya a családon belüli erőszak és alkoholizmus tekintetében, a lista végén kullog az autópályák, az elolvasott könyvek számát és az iskolaelhagyás mértékét nézzük?

Csodálkozzunk azon, hogy nem működnek sem az iskolák, sem az oktatás, hogy a kórházakban néha még a legelemibb higiénia is hiánycikk? Ennek a román sötétséget ábrázoló képnek a fekete foltjait a rendelkezésre álló statisztikák és az azokat a haragot kockáztatva publikálni merészelő újságírók egészítik ki. A korrupcióval, a fiatalkori abortusszal, gyermekhalálozással és halálos közúti betegségekkel, végül a külföldön elítélt bűnözőkkel kapcsolatos román rekordokról, például. Hiszen „az EU-n belül Románia áll az első helyen a más államok börtöneibe bezárt állampolgárok tekintetében”, ahogy azt Andrei Crăciun helyesen megállapítja.

De mi a helyzet, ilyen körülmények között, a románok mentális egészségével? Nos, e téren jól állunk. Egy három évvel ezelőtti statisztika szerint, Románia a harmadik helyen volt az európai országok között a pszichikai betegek számát illetően. Az Egészségügyi Világszervezet szerint, minden tizedik román depressziós. De vajon a hazai katasztrofális helyzeteké az oroszlánrész e depressziók kialakulásában? Figyelem. A szakértők szerint, ezek egy része endogén. Belső, genetikai tényezők, nem pedig a mostoha körülmények miatt alakulnak ki.

Ugyanakkor Wolfgang Schmidtbauer német pszichoanalista azt állítja, hogy ellenkezőleg, a depressziók nem alakulnak ki véletlenül. Azt, hogy „a társadalom túlterhelésének” következményei. Mely a folyamatos növekedés és az állandó teljesítmény dogmájának alávetve az őt alkotó egyének egyre gyakoribb pszichikai összeomlásával válaszol a stresszre és a meditatív szünet hiányára.

Különben nehezen lehetne megmagyarázni, hogy egy évtized alatt megháromszorozódott az antidepresszánsok fogyasztása, miközben a jelenséget nem sikerült korlátok közzé szorítani. A vallási értékek megkopása vajon mennyivel járul hozzá a lelki szenvedések felerősödéséhez?

A román társadalom, egyes nyugati társadalmakkal ellentétben, még mindig mélyen templomba járó maradt. Úgy tűnik azonban, hogy a templomba járás nem hatott pozitívan a depressziók számára. Ion Vianu író és pszichiáter szerint, „a románok 95 százaléka hisz Istenben – ami európai rekord… A protestáns vallás a polgárok nevelésére van programozva. Az embereket évtizedeken keresztül arra kényszerítették, hogy minden vasárnap templomba menjenek és ott számukra érthető misét tartottak nekik. Az ortodox egyház misztikus, merengő, nagyon szép, csodálatos módon gondozza a szépséget, de nem volt és most sem nevelő jellegű”.

Következésképpen a nemzet megváltása várat magára, az iskola pedig nem volt képes helyettesíteni. Ellenkezőleg, az oktatás terén tapasztalható alkalmatlanság az általános nyomorúságot tartja fenn, az antimeritokráciát és a romániai intézményi vérszegénység következményét erősítve fel. Mely egyenesen arányos vezetői hagyományos önkényes hatalmával. Ami növeli az emberek bizalmatlanságát és még erősebben készteti őket emigrálásra. Így aztán az ország modernizálódása és annak talpra állítása utópisztikusabbnak tűnik, mint valaha.

Egyelőre semmilyen végső ítélet sem tűnik lehetségesnek. Ennyi. Gyerünk, neveljük a gyermekeinket és vágjunk vissza a politikai osztályunknak, ahogy megérdemli. Gyerünk, ne tűrjük tovább el olyan politikusok magas tisztségekbe emelését, akik miközben majd belerokkannak a lopásba, szemet hunynak a kozmetikázatlan és kegyetlen román valóság felett. Mert azt képzelik, hogy őket ez nem érinti közvetlenül.

Meglehet, hogy ez az egyszerű parádé sokkal hatékonyabban megvéd majd minket és a gyermekeinket a jövőbeni depresszióktól, mint amennyire hajlamosak vagyunk azt elhinni. Ebben az esetben pedig végre megszüntethetnénk a hiányzásunkat is a Teremtőnk által irántunk érzett szeretetből.

Petre M. Iancu

dw.com, 2017. július 19.

Recorduri româneşti şi depresia cea de toate zilele

Ha nem akar lemaradni friss bejegyzéseinkről, csatlakozzon Facebook-közösségünkhöz.

Ha szeretne hozzájárulni szolgáltatásunk fenntartásához, keresse fel tájékoztató oldalunkat.

Szerkesztési elveinkről bővebben itt talál tájékoztatást.

Advertisements

Interakció

Hozzászólás jelenleg nem lehetséges.

Főtámogatók

KEDVENCEINK

%d blogger ezt kedveli: