//
most olvassa...
Emberi jogok, EU, Európai Bizottság, Kárpát-medencei körkép, Külpolitika, Magyarokról, Politika

Agymosás – maszol.ro

Manapság a szemben álló felek kölcsönösen azzal vádolják egymást, hogy agymosás áldozatai. Orbán hívei agymosottak, mert pusztán az M1-et és az Echo-tévét hallgatják és a 888-at meg a Magyar Időket olvassák. Az ellentábor azért agymosott, mert ők pusztán az ATV-t, a Hír Tévét nézik, és a 444-et meg a HVG-t olvassák.

Persze mindkét tábor azok ellen érez igazán szent felháborodást, akik mindkettejük „érveit” meghallgatják, hogy aztán a saját fejükkel gondolkodhassanak. Az agymosás vádjának legbenső lényege ugyanis az, hogy a másik nem hajlandó az én fejemmel gondolkodni, az én érveimet kritikátlanul elfogadni. Erre a malőrre pedig egyetlen racionális magyarázat kínálkozik: kimosták az agyát. És viszont.

Egyik kedves ismerősöm arra figyelmeztetett minap, hogy ha az Echo Tévét meg az M1-et is nézem, elkerülhetetlenül a populista demagógia hatása alá kerülök. Egy nem kevésbé kedves jobboldali ismerősöm meg azzal riogat, hogy ha a HVG-t vagy a 444-et olvasom, elkerülhetetlenül a píszí-manipulációk áldozatává válok. Ők efféléket nem tesznek. Agymosatlanságukat úgy őrzik meg, hogy az eltérő véleményekről tudomást sem vesznek, vagy ha mégis valamiféle vitára kényszerülnek, mert elvétve ugyan, de még ez az ásatag elfoglaltság is lehetséges, szenvedélyesen elbeszélnek egymás mellett, azaz gondolkodás helyett mosatlan agyuk cáfolhatatlan érvkészletével öntik nyakon egymást.

Érthető tehát, hogy mindkét tábor számára azok a szó hagyományos értelmében vett „vitapartnerek” a legveszedelmesebb agymosottak, akik azzal csalják lépre-, azaz szeretnék őket valamiféle gondolkodásra kényszeríteni, hogy az ő érvrendszerük többé-kevésbé alapos ismeretében „érveiket” nem kívülállóként, hanem mintegy belülről, az érvrendszer belső logikáját működtetve vizsgálják felül, implicite próbálják velük is felülvizsgáltatni. Azaz: azokat a megkérdőjelezhetetlennek tekintett premisszákat kérdőjelezik, implicite szeretnék ellenfeleikkel (akiket nem ellenségeknek, hanem ellenfeleknek tekintenek) megkérdőjeleztetni, melyekre érveiket építik.

Az egyik ilyen vitában, melybe magam is belecsöppentem, valaki azzal érvelt, hogy Angela Merkel nem csak abban bűnös, hogy az emberi jogokra hivatkozva megsértette az Európai Unió határok védelmére vonatkozó jogi normáit, hanem főként abban, hogy a Willkommenskultur (azaz egyfajta az „Isten hozott” üdvözlő formulájáról elkeresztelt kulturális attitűd) jegyében arra sarkallta emberi lények millióit, hogy életüket kockáztassák a Földközi-tengeren való átkelésben, hogy a legnyomorúságosabb balkáni államokon átgyalogolva vergődjenek el az őket meghatott szeretettel fogadó emberbaráti német államba, ahol majd a hatóságok kiválogatják közülük azokat, akiket valóban menekülteknek tekinthetnek, illetve akik a gazdaság szempontjából használhatóknak minősülhetnek. A kevésbé használhatókat szétosztják Európában, a többit pedig visszaküldik azokba az államokba, melyekből útnak eredtek. Teszik mindezt azt követően, hogy a szerencsétlenek (nem csupán az üldözöttek azok) odahaza áruba bocsátották mindenüket, gyakran még a húgaikat vagy feleségeiket is, hogy az úthoz szükséges pénzt előteremtsék. S az embercsempészek még ezektől – a szó legszorosabb értelmében vett – utolsó vasaiktól is megfosztották őket. Arról nem is beszélve, hogy Görögországtól Finnországig végiggyalogoltak egy teljes kontinensen.

A német államnak van pénzre arra, hogy a visszaúton repülőgépre ültesse őket. Arra nem volt, hogy – ahogyan az angolok ajánlották – a törökországi menekülttáborokban döntsék el, kit akarnak megmenteni, illetve – a manapság egyeduralkodó haszonelv (a filozófiai zsargonban az utilitarizmus) jegyében kire van szükségük és kire nincs, s akiket kiválasztottak, repülőgépen vagy hajón, legálisan szállítsák át új hazájukba.

Ki lett volna az, aki ilyen körülmények között kemény pénzekért és életét kockáztatva (mellesleg nagyságrendekkel több migráns fúlt bele a Földközi-tengerbe, mint ahány áldozata a terrorizmusnak volt) gumicsónakon vág neki a tengereknek, hogy aztán gyalogosan vergődjön el Észak-Európáig, ahonnan talán ki is fogják utasítani?

Efféle kérdéseket nyilván csak agymosottak tesznek fel. Az egyik tábor szerint azért, mert „vitapartnerük” az emberiesség alapvető követelményét utasítja el, másik szerint azért, mert a migránsok a keresztény Európát szeretnék lerombolni.

A mosatlan agyú – a nyakába zúdított érvek súlya alatt – végül kénytelen volt elhallgatni. Szemmel láthatóan az viselte meg leginkább, hogy migránsellenességgel vádolják, pedig ő éppen a migránsok védelmében vonta kétségbe Angela Merkel politikájának helyességét.

Próbáltam védelmembe venni, de a harsogó ellenkórus rövid úton letorkolt. Fő ellenérvük az volt, hogy a migránsokat, ha egyszer elindulnak, az emberi jogok megsértése nélkül semmi módon nem lehet megállítani. Mert hogyan lehetne? Visszafordítanánk őket? Hová?

Arra a kérdésre azonban, hogy miért kell egyáltalán illegális utakra indulniuk, ha az arra jogosultakat legálisan is beengedhetjük Európába, nekem sem volt hajlandó senki válaszolni. Az egyik kérdésről a másikra ugrálva végül csak akadt egy részletkérdés, melyben az (az alkoholtól sem teljesen mentes) improvizáció hevében én is pontatlanul fogalmaztam. Ez elegendő volt ahhoz, hogy többé legyintésre se méltassanak…

A vitát részemről Martin Schulz zárta le. Németországban folyik a választási kampány, Angela Merkel kihívója az a Martin Schulz, aki – még az Európai Parlament elnökeként – azok közé tartozott, akik a leghevesebben támogatták a Willkommenskulturt és támadták azokat az országokat (sorry mindenekelőtt Magyarországot), melyek az illegális bevándorlást elutasították.

Ma ugyanez az emberbarát Martin Schulz azzal vádolja a nem kevésbé emberbarát Angela Merkelt, hogy ő a felelős a válságért, hogy ő szabadította rá Európára a „menekülteket”. Szó szerint: „Jó szándékkal, de sajnos az európai partnerekkel való egyeztetés nélkül nyitotta meg a határokat a menekültek előtt.” (Annak a ténynek, hogy még a kezdet kezdetén – ezt persze közismert agymosottságom mondathatja velem – Orbán Viktor is  hasonló érvekkel hozakodott elő, a mosatlan agyakban nyilván nincs helye.) Rá kellett jönnöm, hogy ha csak Schulz agyát (ezúttal a szó szoros értelmében) nem az M1 vagy az Echo Tévé mosta ki – ez utóbbi, ugyebár, szerfelett valószínűtlen –, nincs is miről beszélni. Mindenki azt fújja, amit pillanatnyi érdekei éppen diktálnak.

Talán mégiscsak jobb, ha az ember megmarad a mosdatlan agyánál. Azzal talán még lehet gondolkodni. Ha érdemes egyáltalán…

Forrás: Bíró Béla: Agymosás

Ha nem akar lemaradni friss bejegyzéseinkről, csatlakozzon Facebook-közösségünkhöz.

Ha szeretne hozzájárulni szolgáltatásunk fenntartásához, keresse fel tájékoztató oldalunkat.

Szerkesztési elveinkről bővebben itt talál tájékoztatást.

Reklámok

Interakció

Hozzászólás jelenleg nem lehetséges.

Főtámogatók

KEDVENCEINK

%d blogger ezt kedveli: