//
most olvassa...
Közösségi/kisebbségi jogok, Kormányzás, Magyar szervezetek, Magyar-román, Magyarokról, Politika, Régiók/autonómia, Romániai Magyar Demokrata Szövetség - RMDSZ

Oláh Emese: a tisztség eszköz, ami a célt szolgálja – Krónika

A Kolozsváron élő magyar emberek problémái nem feltétlenül etnikum-specifikusak – állítja Oláh Emese. Az alpolgármester szerint a város magyar közössége megélheti és megőrizheti magyarságát a kincses városban. Úgy véli, a bölcsődei helyek hiánya vagy az infrastruktúra továbbfejlesztése még mindig a legégetőbb probléma Kolozsváron.

(kronika.ro)

– Hogyan értékeli az alpolgármesteri kinevezése óta eltelt időszakot? Milyen személyes célokat tűzött ki az új hivatali tisztségének betöltésekor?

– Büszke vagyok arra, hogy az utóbbi négy hónapban Kolozsvár alpolgármestereként dolgozhattam a kolozsvári magyarok érdekében, hiszen a magyar közösség érdekérvényesítése a legfontosabb célkitűzésem. Az alpolgármesteri tisztség ilyen szempontból egy olyan eszköz, ami éppen ezt a célt szolgálja.

A teendőket a kolozsvári magyarok szabják meg, a legegyszerűbb módja ennek a közvetlen kapcsolattartás. Nyitva tartom irodám ajtaját, szerdánként fogadóórát tartok, de amennyiben igény van rá, a fogadóórákon kívül is elérhető vagyok. Emellett ősztől újraindul a nyáron szünetelő betelefonálós műsorom is a Paprika Rádióban, és várom a hallgatók észrevételeit, panaszait.

A kolozsvári magyaroknak azt is tudniuk kell, hogy

az önkormányzatban nemcsak egy ember, hanem a frakció révén egy erős csapat dolgozik azért, hogy jobb legyen számukra ebben a városban élni.

Az RMDSZ városi frakciójának tagjaival, illetve a szövetség megyei szervezetével közösen folytatjuk a Horváth Anna által elkezdett projekteket, például az új magyar bölcsődei csoportok létrehozását, de újak mellett is elkötelezzük magunk.

– Hogyan fogadták a városháza alkalmazottai?

– Ellenérzés nem volt részükről, nyitottan fogadtak, Emil Boc polgármesterrel pontszerűen szoktunk konzultálni, így összességében elmondható, hogy jó az együttműködésem a hivatalban dolgozókkal. Az igazgatóságok vezetőitől kezdve a városmenedzserig, alpolgármester kollégámig, a polgármesterig mindenkivel sikerült eddig hatékonyan együtt dolgozni.

– Elődje, Horváth Anna úgy fogalmazott, inkább gazdának nevezné magát, mint politikusnak. Ön hogyan értelmezi az alpolgármesteri tisztséggel járó plusz döntési jogkört, illetve a vele járó felelősséget?

– Az alpolgármesteri tisztséggel egyértelműen ügyintézési feladatkörök járnak együtt, ez a napi munkámban is visszatükröződik. Rengeteg az adminisztratív teendő, de ez nem kell hogy látsszon, a lényeg az eredmény:

a város fejlődik, és hiszem azt, hogy egyre jobb érzés Kolozsváron élni.

– Az alpolgármesteri székből jobb a rálátás arra, hogy melyek a kolozsvári magyar közösség legfontosabb problémái ma. Ki tudna emelni néhányat?

– Kolozsvár az erdélyi magyarok szellemi fővárosa. A város erős vonzerővel rendelkezik az egyetemeknek is köszönhetően, és valóságos gyülekezőhelyként szolgál a fiatal, innovatív magyarok számára is. Ennyi aduásszal a zsebünkben magyar közösségként is érdemes a problémákról a lehetőségek felismerésének irányába elmozdulni.

Fel kell adnunk azt a negatív percepciót, hogy a kolozsvári magyarok elnyomottságban, jogfosztottságban élik meg kisebbségi létüket,

és úgy kell gondolkodnunk, hogy a közösségben az erőforrást lássuk meg, ami kihatással lehet a többi erdélyi, magyarlakta településre is. Ha lassan is, de egyértelműen normalizálódnak a dolgok Kolozsváron, noha messze állunk még a folyamatosan emlegetett ötcsillagos európai várostól.

A kolozsvári magyaroknak önbizalmukban is meg kell erősödniük, az a tény, hogy immár hagyományosan van magyar alpolgármestere a városnak, azt az érzést kell erősítse, hogy a magyarság egy megkerülhetetlen tényező ebben a városban.

Rákérdezett a problémákra. Nézze, én ügyvéd vagyok, a város, a közösség problémáinak feltérképezéséhez, megoldásához is kizárólag pragmatikusan tudok viszonyulni. Azt láthatjuk, hogy

a magyar emberek problémái nem feltétlenül etnikumspecifikusak.

Ugyanúgy rongálják autójukat a gödrös utakon, magyar vagy román gyalogos számára egyaránt zavaró a tönkrement járda, a forgalmi dugók érzékeltetik a terelőút, az új utak hiányát. A metropoliszövezet nem megfelelő kialakítása miatt a város fejlődése akár hosszú évekre is megtorpanhat, vagy legalábbis nem fejlődhet a lehetőségeihez mért ütemben.

(kronika.ro/Oláh Emese Facebook-oldala)

Ugyanakkor kiemelném a bölcsődék hiányát, ami miatt a dolgozó kisgyerekes szülők etnikumtól függetlenül szenvednek, de mindenki számára egyformán lelombozó az omladozó homlokzatok látványa. Továbbra sem létezik egy összefüggő bicikliút-hálózat, a közszállítási vállalatnak is van még tennivalója az autóparkja fejlesztése tekintetében.

Amíg ezek a problémák nem oldódnak meg, nem is sikerülhet rábírni az embereket arra, hogy legalább részlegesen mondjanak le az autójuk használatáról. Ezeken a gondokon igyekszünk változtatni, csak akkor tehetjük élhetőbbé ezt a várost.

– Egyébként a felmérések azt mutatják, Kolozsvár az egyik legvonzóbb város ma Romániában. Mit gondol, miért érdemes ma Kolozsvárra költöznie egy erdélyi magyarnak?

– Az ideköltöző magyar ember itt megélheti és megőrizheti magyarságát, de az identitásbeli kérdések mellett a gazdasági szempontok is megfontolandók lehetnek.

Az ön által említett elemzésekben az is szerepel, hogy a főváros után következő, úgynevezett másodlagos városok lesznek az ország fejlődésének zászlóvivői, Kolozsvár közöttük is első helyen szerepel. Temesvárt, Brassót, Iaşi-t, Konstancát lekörözi Kolozsvár, amelyet már az innováció bölcsőjeként szokás említeni, ahol magas az életszínvonal, alacsony a munkanélküliségi ráta. Emellett a színes, pezsgő kulturális élet is vonzó lehet a fiatalok számára.

– A lapunk által korábban megszólaltatott szakértők, szociológusok szerint Kolozsvár népszerűsége számos veszélyt is rejt magában. Konkrétan attól kell tartanunk, hogy a drága albérletek miatt az alacsonyabb jövedelemmel rendelkezők – akik között jelentős a magyarok aránya – kiszorulnak a kincses városból a környező településekre. A magyar lakosság aránya így érezhetően csökkenhet a kincses városban, ha ez a trend folytatódik. Mit lehet tenni ellene az önkormányzat, illetve a politika eszközeivel?

– A legfontosabb feladatunk az, hogy a fiatalok számára minél több lakás épüljön Kolozsváron, és minél több lakás legyen az önkormányzat tulajdonában.

Folyamatosan gondot jelent, hogy a szociális lakást igénylők csak egy töredékének tudunk lakást biztosítani, mert az önkormányzat nagyon kevés ilyen célra fordítható ingatlannal rendelkezik. Csoma Botond parlamenti képviselő kollégám más Kolozs megyei képviselőkkel együtt egy törvénytervezetet terjesztett be, amely úgy alakítaná át a lakásigénylési kritériumrendszert, hogy a valóban szükségben levő családokon, személyeken lehessen segíteni.

A városi önkormányzat az ANL-program keretében is együttműködik a kormánnyal, viszont már évek óta nem kaptunk erre a projektre fordítható kormányzati pénzeket. A lakáshiány mérséklése azért is nehézkes, mert Kolozsvár örökös problémája, hogy nagyon kevés beépíthető területtel rendelkezik.

(kronika.ro/Oláh Emese Facebook-oldala)

– Mit hozott a konyhára ön szerint a Nemzeti Liberális Párttal (PNL) kötött koalíciós megállapodás Kolozsváron? Ebben szerepelt a többnyelvű helységnévtáblák kihelyezése is, de a gyakorlatba ültetéséhez nélkülözhetetlennek bizonyult a civilek pereskedése, nyomásgyakorlása. Hogyan értékeli, milyen konkrét eredményeket hozott az együttműködés? Volt értelme?

– Bár a táblapernek köszönhetően sikerült a táblák kihelyezése, a PNL-vel kötött együttműködésnek is szerepe volt abban, hogy a polgármester végül úgy döntött: nem fellebbez az ítélet ellen, és kihelyezi a táblákat.

– A többnyelvű helységnévtáblák közül csupán kettő került a helyére két hónap alatt. Emil Boc polgármester eredetileg egy-másfél hónap alatt ígérte a Krónika kérdésére a helységnévtáblák kihelyezését, ehhez képes több hónapos csúszás tapasztalható. Hol tart most a folyamat, meddig tarthat még, amíg valamennyi helységnévtábla kikerül a város bejárataihoz?

– Eddig a város szászfenesi és apahidai bejáratához kerültek ki a táblák, a kisbácsi és az erdőfeleki táblák kihelyezése következik.

Ez esetben is a bürokrácia szólt közbe, de reméljük, hogy már nem húzódik túl sokáig a folyamat.

A táblák kihelyezése egy hatalmas eredmény – nemcsak a kolozsvári magyarok számára –, hiszen ez túlmutat önmagán: a nyelvi jogaink betartásáról szól. Annak érdekében, hogy a jövőben ne hosszadalmas perek révén harcoljuk ki jogainkat, az RMDSZ útjára indította a Minority SafePack európai polgári kezdeményezést, amely kiterjed a szabad anyanyelv- és szimbólumhasználatra, az egyenlő bánásmódra, a nemzeti kisebbségi kultúrák megőrzésére.

Ahhoz, hogy ez a kezdeményezés jogerőre emelkedjen, első lépésben a tagállamok közül jövő év áprilisáig legalább hét országban egymillió aláírást kell összegyűjteni. Az RMDSZ 250 ezer aláírás összegyűjtését vállalta Romániában, ami nem egy kis vállalás, ezért fontos, hogy minél többen támogassuk a kezdeményezést.

– Meglehetősen nagy port kavart, hogy a szélsőséges megnyilvánulásairól és magyarellenességéről hírhedt Ionuţ Ţenét kinevezték a városháza oktatási, kulturális, egyházi és sportügyekkel foglalkozó osztályának vezetőjévé. Csoma Botond, a Kolozs megyei RMDSZ elnöke is határozottan állást foglalt a kinevezése ellen. Mekkora esélyt lát arra, hogy sikerüljön őt leváltani?

– Csoma Botond jogi útra terelte az ügyet. Egyelőre várjuk az ügy kimenetelét, így a bírósági döntés megszületéséig nem szeretnék ebben a kérdésben véleményt nyilvánítani.

Forrás: Oláh Emese: a tisztség eszköz, ami a célt szolgálja

Ha nem akar lemaradni friss bejegyzéseinkről, csatlakozzon Facebook-közösségünkhöz.

Ha szeretne hozzájárulni szolgáltatásunk fenntartásához, keresse fel tájékoztató oldalunkat.

Szerkesztési elveinkről bővebben itt talál tájékoztatást.

Advertisements

Interakció

Hozzászólás jelenleg nem lehetséges.

Főtámogatók

KEDVENCEINK

%d blogger ezt kedveli: