//
most olvassa...
Közösségi/kisebbségi jogok, Közoktatás, Magyar szervezetek, Magyar-román, Magyarokról, Oktatás és tudomány, Politika, Régiók/autonómia, Romániai Magyar Demokrata Szövetség - RMDSZ

Romániai magyarokkal együtt nőttem fel és tudom, hogy miért nem tanulnak meg románul – Vice

Miért tanulna meg a vargyasi magyar románul, ha a megyéjében 27 éve az RMDSZ van hatalmon?

(vice.com)

893-szor hallottam a történetet a románról, aki kenyeret kér a magyarok között és azzal küldik el, hogy „Nem tudok romanul”.

Sohasem sikerült összeakadnom azokkal a magyarokkal, akik nem akarnak kenyeret adni a románoknak. De ez azért van így, mert a magyarok holmi sárkányok, akik megérzik, hogy Jon Snow Targaryen és így, bár nem értették, hogy mit mondanak, telepatikusan tudták, hogy kenyeret akarnak.

Apai nagyanyám szlovák volt. Apai nagyapám neve szerint magyar. A Feher fehéret jelent magyarul. Testvérem azt mondja, hogy a nagyapám családját erőszakosan magyarosították el, mert valójában a Szeben megyei erzsébetvárosi románok.

Én csak annyit tudok, hogy apámat magyarul nevelték fel. Hogy a nagymama és kilenc fiú- és lánytestvérből álló családja magyarul beszélt a feleségükkel, férjükkel, gyermekeikkel és unokatestvéreikkel és hogy mi, anyám, én és az erzsébetvárosi Albu-család elmagyarosításában hívő testvérem voltunk az egyetlenek, akik egy hangot nem beszéltünk magyarul a november 1-én, halottak napján, apám nagynénjénél, Lídiánál tartott óriási családi összejöveteleken.

De ők mind beszéltek románul, mert a CIBO-ban, vagy a Csapágygyárban, vagy a Metromban, vagy a Vörös Zászlóban dolgoztak, románnyelvű iskolába jártak, Angela Simileát hallgattak és Románia focicsapatának szurkoltak, 1990 után pedig Zoli nagybácsi és Rojica (Így! Helyesen: Rózsika – E-RS) majd belepusztultak a röhögésbe Alcibiade (a szélsőségesen magyarellenes Corneliu Vadim Tudor az ezen az „írói néven” vezetett rovatában írta összeesküvés-elméleteit saját folyóiratában, a România Mare-ban – E-RS) ábrázolásait olvasva, aki azt írta Domokos Gézáról, hogy a haj a fejéről egyenesen a mellére zuhant és a nyelvével fogja a legyeket.

Soha sem akarták ellopni Erdélyt. „Mit kezdjünk vele? Láthatod, hogy mi már este kilenckor ágyban vagyunk.”

És akkor kik ezek a magyarok, akik nem tudnak románul, vagy akik nem akarnak megtanulni románul és akik a mi kenyerünket eszik, miközben Erdély ellopása érdekében esküdnek össze?

Arnold csaknem tíz éve a barátom. Udvarhelyi székely. Amikor nőkről beszél azt mondja: „Milyen bonyolult a madár!!!”

A Bukaresten eltöltött 15 éve alatt rendkívül sokat csiszolt a romántudásán. Már nem mondja azt, hogy „stâlpurile” (oszlopok, helyesen: stâlpii – E-RS), „pantoafele” (cipők, helyesen: pantofii – E-RS), „bloci” (tömbházak, helyesen: blocurile – E-RS). Tíz esetből csak háromszor téveszt nemet. A magyar nyelvben nincsenek nemek, nincs hímnemű, nőnemű szó és ezért aztán az ilyen román nyelvi kényeskedések összezavarják a magyarokat. Arnold azt mondja, hogy sok székely azért nem beszél románul, mert attól fél, hogy szégyenben marad.

Megkérdeztem tőle, hogy hány évesen beszélt először románul. A következőket válaszolta:

Ne feledjük, hogy a mi gyermekkorunkban nem létezett internet. Mindnyájan a Mihaelás rajzfilmeket néztük. 1990 után a TVR-ben volt egy magyar nyelvű adás, de mi továbbra is a román rajzfilmeket néztük, nem volt választási lehetőségünk, mint most, amikor 50 magyar tévécsatorna van, vagy az internet. A nagyobb testvérek a hadseregben tanultak meg románul. Én az iskolai tantárgyversenyeken beszéltem először románul. A románok röhögtek rajtunk, de szeretetből.

Mi a magyarázata annak, hogy a hargitai és kovásznai székelyek és magyarok egyáltalán nem beszélnek románul?

Mert nyelvileg teljesen elszigetelt közösségekben élnek. Anya, apa, rokonok, mind magyarok. A földeken dolgoznak, vagy kis pékségekben, ahol mind magyarok. Olyan építőbrigádokban, ahol mind magyarok. A postás magyar, a nyugdíjhivatalban dolgozó ember magyar, a rendelőben dolgozó magyar. A polgármester magyar, a banki néni magyar.

Hülyeség anyanyelvként oktatni a románt. Teljesen más, nagyon nehéz nyelv, lehetetlen nyelvtannal, nemekkel, rendhagyó igékkel. A románok 90 százaléka, egy rakás parlamenti képviselő, az oktatásügyi miniszterről nem is beszélve, nem képes iszonyatos nyelvtani hibák nélkül beszélni a nyelvet.

A román nyelvet nagyon nehéz megtanulni, pont mint a magyart.

És miért is tanulná meg a vargyasi magyar, amikor a megyéjében 27 éve az RMDSZ van hatalmon, amikor a munka piacán azt várják el tőle, hogy jó házat építsen és jó kenyeret dagasszon, nem az, hogy mics-savanyúság-mustár mondatokat gyártson?

Mert Romániában van és mert ez az ország nyelve és mert senki sem fogja alkalmazni, ha nem beszéli az ország nyelvét, mondaná anyám, aki sohasem nyugodott bele abba, hogy Fehernek hívják.

A vargyasi magyarok nem Romániában akarnak munkát. Ha szorul a hurok, akkor Magyarországra, Ausztriába vagy Németországba mennek, mint ahogy a román is Olaszországot vagy Spanyolországot választja a nyelv miatt. Nincsenek már Ceauşescu és a gigászi iparosítási programjai, melyek egy részlegre tették a magyart a szásszal, a cigányt a románnal a brassói Niveában, vagy a barcarozsnyói szerszámgyárban.

Tíz évvel ezelőtt Budapestre mentem apámmal. A vendéglőben, a taxiban, a szállodában mindenkinek mondott valamit és aztán elégedetten nevetett, én pedig megkérdeztem tőle, hogy mit mond nekik.

„- Azt, hogy a lányom vagy, de nem tudsz magyarul.

– És azt is megmondtad nekik, hogy miért nem beszélek magyarul? Azt, hogy te nem tanítottál meg, amikor kicsi voltam és aztán azt mondtad, hogy nagyon nehéz nyelv, amit nem érdemes megtanulnom, mert csak 12 millió ember beszéli a világon. Inkább tanuljak meg kínaiul?

Most akkor helyezzék magukat Ianoş (Így! Helyesen: János – E-RS) helyzetébe. Miért tanulna meg egy bonyolult, az egész világon csak 20 millió ember által beszélt nyelvet, amikor ugyanilyen erővel németül, angolul, kínaiul vagy spanyolul is megtanulhat? Mi serkenthetné erre? Az, hogy román állampolgár?

A románul nem beszélő román

Ismerek egy román állampolgárt, aki 1989 előtt elment az országból, 1990-ben visszajött és 27 év alatt egy csomó, egy hegynyi, egy Everestnyi pénzt csinált Romániában, de aki nem akar és nem tud románul beszélni, csak angolul és néha, lazítós pillanatokban, egy fröccs mellett áttér egyfajta romglishra.

Miért nem vetjük az ő szemére is, hogy nem beszél románul és aki annak ellenére, hogy „escu”-ra végződik a neve és itt gazdagodott meg, semmiképpen sem akar románul beszélni?

Miért van az, hogy ha Ianoş (így! – E-RS) nem tudja azt mondani románul, hogy „Tessék a három miccs mustárral!”, akkor a nép ellensége, Erdélyt akarja, míg az arrogáns korporatistának megbocsájtják, mert angolul beszélni kozmopolita dolog?

A magyar a rossz politikánk bűnbakja

A „Nem tudok romanul”-t mondó magyar meséje már Ceaşcă (Nicolae Ceauşescu gúnyneve – E-RS) idejében is létezett. A politikai hibák, a korrupció, a szegénység miatt akkor is szükség volt bűnbakra, mint most.

Az idegen, a keblünkön melengetett kígyó, aki aztán a legváratlanabb pillanatban lecsap. A magyar, aki intrikákat sző és meggyilkolja Vitéz Mihályt (Mihai Viteazul), tömlöcbe csukja Karóbahúzó Vladot (Vlad Ţepefş), kitárt karokkal fogadja Sztálint, mert a magyar kommunista.

Ismerik a viccet Gheorgheval, aki halálán van, magához hívatja a papot és a következőt súgja neki:

Atyám, szeretném, ha megkeresztelnél.

– Fiam, félrebeszélsz, az utolsó kenetet szeretnéd.

– Nem, atyám, azt szeretném, hogy Gheorgheról Gyulára cserélnéd a nevemet.

– De, fiam, mi lelt, te román vagy, miért akarod most, a halálos ágyadon Gyulára változtatni a nevedet?

– Mert ha meghalok, akkor egy magyar haljon meg.”

Amikor egy nép ilyen vicceket gyárt, akkor nem csoda, hogy Gyulának semmi érdeke sem fűződik ahhoz, hogy megtanulja a többségi lakosság nyelvét.

Nem tudok romanul.

Raluca Feher

vice.com, 2017. szeptember 8., 14:28

Am crescut cu maghiari din România și știu care sunt motivele pentru care nu învață română

Beszélgetés

Hozzászólás jelenleg nem lehetséges.

Főtámogatók

KEDVENCEINK

%d blogger ezt szereti: