//
most olvassa...
EU, Gazdaság, Közösségi/kisebbségi jogok, Kormányzás, Magyar-román, Magyarokról, Média, Politika, Régiók/autonómia

Az „udvarhelyi KAUFLAND”-ügy: a brassói és a kovásznai fogyasztóvédelmi hivatalok nem tartják tiszteletben a regionális, vagy kisebbségi nyelvek európai chartáját – Neuer Weg

Ahogy az alább látható lesz, a Fogyasztóvédelmi Hivatal Brassói Regionális Központja (CRPC) és a Kovászna Megyei Fogyasztóvédelmi Hivatal (OPC), valamint ezeknek az intézményeknek a tisztviselői nem alkalmazzák, illetve megsértik Kovászna, Hargita és Maros megyékben a Románia által a 2007. november 6-i 282. sz. törvénnyel ratifikált Regionális, vagy Kisebbségi Nyelvek Európai Chartája (a jogszabály fordításforrásként használt magyar nyelvű változata itt található – E-RS) 13. cikkelyének egy, vagy több rendelkezését. De kezdetnek megosztunk némi háttérinformációt arról, hogy kik az ANPC (Országos Fogyasztóvédelmi Hivatal), regionális szinten pedig a brassói CRPC és a kovásznai OPC (politikai) képviselői, miként nyilvánultak meg bizonyos helyzetekben és esetleg milyen törvényeket sértettek meg a kitalált udvarhelyi KAUFLAND-os „botrány” során, de nemcsak akkor.

Sorin Susanu úr, akit a PSD (Szociáldemokrata Párt – E-RS) helyezett a brassói CRPC igazgatói tisztségébe, kétségtelenül a 2017. augusztus 31-i „udvarhelyi KAUFLAND-botrány” egyik főszereplője volt, melyet tudatosan erőszakolt ki egy kolozsvári etno-provokatőr, de ez aztán bumerángként ellene fordult. Emlékszünk, hogy Susanu úr szeptember 1-én jelent meg a „botrány” színpadán, azzal a „sokkoló”, de hamis állításával, mely szerint az OPC/CRPC ellenőreivel állítólag ugyanolyan diszkriminatív módon bántak a KAUFLAND hipermarketnél, mint a film alkotójával, ugyanis őket sem szolgálták ki, amikor román nyelven fordultak a személyzethez.

Ez a Susanu úr által teljesen tudatosan terjesztett hamis állítás (Lucian Mîndruţa leleplező írásáról a magyarul itt és itt lehet bővebben olvasni – E-RS) szintén intenzív médianyilvánosságot kapott, még jobban felszítva a nacionalista közönség kedélyeit anélkül, hogy Susanu úr bizonyítékokkal támasztotta volna alá állításait. Egyáltalán nem meglepő, hogy Susanu úr rágalmazó és uszító állítása ugyanolyan gyorsan lelepleződött, mint a filmecske szerzője, a „Miliţianu” állításai. Tehát megállapíthatjuk, hogy Susanu úr ismételten és proaktív módon vett részt a gyűlöletre uszításban és a köznyugalom és közrend megsértésében, ezek a cselekményeket pedig a büntetőtörvénykönyv 369. és 371. cikkelyei büntetik.

Mit lehet az interneten olvasni a „szociáldemokrata” Sorin Susanuról? Egy adócsalásért elítélt üzletember meglehetősen gazdag fia. Apjának egy biztonsági cége volt Brassóban, melyet csődbe vitt. Apropó: Közismert dolog, hogy ez az „üzlet” nagyrészt volt szekusok, vagy a hajdani totalitárius rezsim államapparátusában döntési tisztségeket betöltő személyek kezében van. Nem tudok többet Liviu Susanuról, de a „hajdaniak” világával fenntartott jó kapcsolat részben fia, Sorin Susanu alábbiakban bemutatott viselkedését is magyarázhatja. Ami Susanu vagyonát illeti: nyilvánvalóan feltételezni kell a törvényes vagyonosodást. De szembeötlő, hogy egyrészről Susanu apja jelentős összegeket vitt ki a cégből, mielőtt azt fizetésképtelenné/becsődöltté nyilvánította volna, ezzel megkárosítva az államot, másrészről a fia számolatlanul vásárolja az autókat, motorkerékpárokat, motorcsónakokat, házakat és telkeket – Romániában és Németországban is. Az egyik brassói blog néhány komolyabb, sőt furcsa tettet is tulajdonít Sorin Susanunak: testi bántalmazás, egy állammal üzletelő cég által támogatott választási kampány, valamint enyhén bizarr viselkedés egyes párteseményeken (ld. fénykép). A köztisztviselő Susanura visszatérve: heves támogatója beosztottjának és párttársának, Gheorghe-Mircea Diacon úrnak, a kovásznai OPC igazgatójának.

Tehát kicsoda Gheorghe-Mircea Diacon úr és mit lehet róla tudni? A helyi (zömmel magyar) sajtóban megjelent cikkek szerint, állítólag Székelyföld és Erdély megyéibe került nagyon sok köztisztviselő (pl. rendőr) esetében már klasszikus módszerrel érkezett Kovásznába: hátrahagyva moldovai szülőföldjét, hogy „Nyugaton” keressen magának jobb jövőt. Ezt – ez is tipikus – a könnyű és látszólag kiváltságos bekerülés követte különféle felelős tisztségekbe a szép és nyugodt Székelyföldön (a szerző Székelyföld és a székelyföldi települések nevét következetesen magyarul és románul írja, ebben a sorrendben – E-RS) – mintha ott nem lenne elég jelentkező, talán még alkalmasabb és feddhetetlenebb is egy közpénzből fizetett könnyű kis munkára, ezért más térségekből kell importálni őket, felkészültségüktől és erkölcsi tulajdonságaiktól függetlenül. Esetünkben a frissen ideérkezett személy állami alkalmazott lett Sepsiszentgyörgyön, egy magyar többségű nagyobb egység magyar többségű megye magyar többségű székhelyén. Azért említem ezt, mert ahogy az az alábbiakban látható lesz, úgy tűnik, hogy a magyar őshonos lakosság léte és megnyilvánulásai még több évnyi alkalmazkodás után is jelentős gondot okoz a város (hívatlan) vendége, Diacon úr számára.

Egy terjedelmes cikk szerint, Diacon úr úgy magánszemélyként, mint ahogy köztisztviselőként is egy sor olyan megnyilvánulásával tűnt ki a befogadó városban/megyében, melyek egyáltalán nem válnak azoknak az intézményeknek a dicsőségére, melyekben tevékenykedett, vagy még mindig tevékenykedik (Belügyminisztérium Börtönszolgálata, Rendőrség, Helyi Rendőrség, OPC). A sajtó, egyes közintézmények képviselői, valamint egy polgárjogi egyesület a cselekmények elég hosszú és… változatos listáját tulajdonítja Diaconnak:

szakmai képzettség hiánya,

– szexuális zaklatás (ítélettel),

több vendéglői verekedés, alkoholos befolyásoltság alatt,

az OPC járművének vezetése ittasan,

önkényes ellenőrzések és büntetések, elsősorban magyar taxisok és üzlettulajdonosok ellen;

román nemzeti jelképek (állami himnusz) törvénytelen/önkényes használata,

hivatali hatáskör túllépése olyan intézmények és események esetében, amelyekre nem vonatkoznak a fogyasztóvédelemre vonatkozó jogszabályok,

rendkívül súlyos kollektív sértegetések és fenyegetőzések, kimondottan a székelyeknek „címezve”,

tisztségben tartása és szakmai előléptetése az említett hiányosságai dacára,

bizonytalan javak tisztázatlan forrásokból történő megszerzése,

megtorló lépések azon újság ellen, mely kényelmetlen cikkeket közölt Diacon úr agresszív és nacionalista viselkedéséről és így tovább.

Diacon úr lehengerlő ellen-győzelmi lajstromáról itt olvasható egy rövid angol nyelvű összefoglaló.

Úgy az Országos Fogyasztóvédelmi Hatóságnak, mint ahogy a Rendőrségnek is ki kell majd vizsgálnia ezeket a vádakat, hogy kiderüljön az igazság és az, hogy Susanu és Diacon urak mennyire alkalmasak és méltók azokra a tisztségekre, melyeket most a – többek között Kovászna és Hargita megyei – közösség pénzéből töltenek be.

Tehát az OPC brassói és kovásznai vezetői a törvény drasztikus alkalmazása ürügyén és a székelyek megfélemlítésére és „átnevelésére” irányuló átlátszó és TÖRVÉNYTELEN napirend jegyében – a Románia által a jó etnikumok közötti együttélésre vonatkozó bármiféle jogi normák (ld. 30-41. cikkelyeket) figyelmen kívül hagyásával – éveken keresztül keményen büntettek Kovászna és Hargita megyékben, a fogyasztók valódi védelmét szolgáló tanácsadási tevékenység rovására. Ezekről a valós székelyföldi gondokról valószínűleg nem nagyon értesült a központi sajtó – a központi média gyakorlatilag tabuként kezeli a székelyföldi magyarok rendszerszerű közigazgatási zaklatását – ezzel szemben nagy nyilvánosságot kapott (nemrég Susanu úr révén is) az a FAKE NEWS típusú hír, mely szerint Diacont állítólag munkaideje alatt verték meg (nyilvánvalóan magyar nemzetiségű polgárok) a hajthatatlan szakmai hozzáállása miatti bosszúból – holott valójában egy veszekedés alatt történt baleset, melyet maga az „áldozat” kezdeményezett késői órában és ittasan.

Ismerik a Jereváni Rádiós vicceket, ugye? Nagyjából ez a helyzet azokkal az etnikai jellegű hírekkel és botrányokkal, melyeket Susanu és Diacon úr eddig útjukra indítottak a román nyelvvel kapcsolatos székelyföldi „törvénysértésekkel” és „diszkriminációkkal” kapcsolatosan. Kérdés a Jereváni Rádiónak: „Igaz, hogy Diacon ellenőr urat egy magyar megverte a munkahelyén (?), mert azt kérte, hogy beszéljenek románul? A Jereváni Rádió válasza: Elvileg igen, de azzal a pontosítással, hogy Diacon úr ittasan ráesett arra a személyre, akit éjszaka, egy vendéglőben azért fenyegetett meg és sértegetett, mert magyar nyelvű zenét merészelt kérni.

Egy újabb kis képzeleti gyakorlat: Képzeljük el (esetleg bőségesen részletezve) a helyi/központi/nemzetközi(?) média, valamint a helybéliek reakcióját egy hasonló, de ellentétes irányú helyzetben – egy politikai védelemmel rendelkező magyarokból álló állami tisztviselői páros, akik az ország valamely más térségeiből érkeztek és akiket az RMDSZ… Mócföldre telepít és akik aztán ott éveken keresztül úgy viselkednek, ahogy azt Susanu és Diacon urak tették Székelyföldön. Képzeljük el egy kicsit ezt a forgatókönyvet, hogy megértsük, mekkora károkat okoznak Susanu és Diacon urak nemcsak azokon a közösségeken belül, melyek folyamatos nyomás alatt tartására kiképezték őket, hanem a saját nemzetüknek is, szégyenbe hozva azt és jogos és növekvő ellenézést váltva ki azzal szemben a más csoporthoz tartozókban.

Erre a hosszú bevezetőre azért volt szükség, hogy az olvasók jobban képesek legyenek mérlegelni, hogy a PSD által a Középső Régióban és az említett megyékben működő kereskedelmi társaságok feletti őrizetre rendelt aktivista urak viselkedése, kijelentései, tevékenysége mennyire törvényesek, jogosak és méltányosak… vagy sem. Nos, miután rámutattunk arra, hogy a CRPC és az OPC egyes vezető tisztségviselői egy megkopott, anakronisztikus és a ROMÁN(!) jogi normákat semmibe vevő állami nacionalizmus nevében ismételten és nyilvánvalóan megsértették úgy a büntetőtörvénykönyvet, mint ahogy a köztisztviselő jogállásáról szóló törvényt is (188/1999. sz. törvény), térjünk rá az eredeti témánkra: a CRPC/OPC és a regionális, vagy kisebbségi nyelvek európai chartájának be nem tartása. Felmerül a kérdés, hogy melyek azok a rendelkezések, melyeket NEM tartják be, mert – nagyon valószínű módon – még csak nem is tudnak róluk, tekintettel az úgynevezett „etnikai kisebbségekkel” és az ezzel a területre vonatkozó specifikus szabályozásokkal kapcsolatosan Romániában még nagyon elterjedt tudatlanságra – mely szabályozásokkal még a „kisebbségiek” közül is sokan csak az utóbbi időszakban ismerkedünk, mert a „mi” vezetőink sem tartják fontosnak, hogy részletesen tudatában legyünk a jogainknak.

Az alábbiakban idézek néhány bekezdést a Charta gazdasági és társadalmi életre vonatkozó jogokról szóló 13. cikkelyéből, melyeket Románia a magyar nyelvre vonatkozóan, a 282/2007. sz. törvénynek megfelelően elfogadott és melyeket Székelyföldön a gazdasági egységek és a fogyasztók közötti kapcsolatokra kellene alkalmazni:

„13. Cikk

Gazdasági és társadalmi élet

  1. A gazdasági és társadalmi tevékenységeket illetően a Felek az ország egészére nézve vállalják, hogy:

(…)

  1. fellépnek az olyan gyakorlattal szemben, mely elbátortalanít a regionális vagy kisebbségi nyelveknek a gazdasági vagy társadalmi tevékenységek keretei között történő használatától;
  2. a fenti pontokban jelzettektől eltérő módokon megkönnyítik és/vagy bátorítják a regionális vagy kisebbségi nyelvek használatát.
  3. A gazdasági és társadalmi tevékenység tekintetében, a regionális vagy kisebbségi nyelvek használatának területein, abban a terjedelemben, ahogy a hatóságok hatáskörrel bírnak, és az ésszerűen lehetséges mértékben, a Felek vállalják, hogy:

(…)

  1. megfelelő módon gondoskodnak arról, hogy a biztonsági felhívásokat a regionális vagy kisebbségi nyelveken is megfogalmazzák;
  2. regionális vagy kisebbségi nyelveken is hozzáférhetővé teszik a fogyasztók jogait érintő, az illetékes hatóságok által adott információkat.

Sorin Susanu és Ghe.-Mircea Diacon uraknak szóló kérdések – és jövőbeni ellenőrzések „témái” a „problémás megyékben: Hargita, Kovászna és Maros megyékben”, melyeket Susanu úr a nyelv törvényes használata tekintetében végez majd:

Ad 13/1c. cikk.: Milyen lépéseket tett (ön, vagy az intézménye) a magyar nyelv használatától való elbátortalanítás ellen számos üzlet, hipermarket, benzinkút, vendéglő, szálloda, távközlési vállalat, médiaintézmény, elektromosenergia-, gáz-, vízszolgáltató társaság, SNCFR (állami vasúttársaság – E-RS), ROMSILVA (állami erdészeti vállalat – E-RS), bankintézmény, ásványvízpalackozó cég, tejtermékeket gyártó cég, illetve más Hargita, Kovászna és Maros megyei cég/állami vállalat épületein kívül/belül, reklámanyagaiban/más kommunikációs felületén, melyek nem magyarok tulajdonában vannak, vagy nem magyarok vezetik őket és melyek általában teljesen figyelmen kívül hagyják a magyar nyelv használatát? Kérem, mondjon példákat és mutasson be bizonyítékokat.

Ad 1d.: Milyen lépéseket tett a magyar nyelv használatának elősegítés és bátorítása érdekében a Charta hatályba lépésétől eltelt 10 év alatt a fentebb felsorolt kereskedelmi társaság/állami vállalat esetében? Konkrétan: Milyen lépésekkel bátorította az udvarhelyi Kaufland vezetőségét arra, hogy a „Mici”-et áruló standon nem csak román felirat legyen, hanem megjelenjen magyarul a „Miccs” is? Kérem, mondjon példákat és mutasson be bizonyítékokat.

Ad 2d.: Miként ellenőrizte, hogy a biztonsági előírások magyar nyelven is rendelkezésre állnak a fentebb felsorolt cégeknél? Hány bírságot róttak ki azokra a kereskedelmi társaságokra, melyek NEM alkalmazták a fogyasztók élete és egészsége szempontjából ennyire fontos törvénycikkelyt, mely fontosabb, mint a lejárt szavatosságú cukorka egy-egy újságosstandnál, ami miatt viszont bezáratott ilyen árusítóhelyeket Sepsiszentgyörgyön? Kérem, mondjon példákat és mutasson be bizonyítékokat.

Ad 2e.: Hol, mikor és milyen formában tette elérhetővé magyar nyelven azokat az információkat, melyek a fogyasztók jogaira vonatkoznak, úgy az ANPC honlapján, mint ahogy intézménye kiadványaiban/tájékoztató anyagaiban? Kérem, mondjon példákat és mutasson be bizonyítékokat.

ZÁRSZÓ: A két köztisztviselő a székely boszorkányüldözéssel a Charta PREAMBULUMA iránti maximális tiszteletlenséget és tudatlanságot is tanúsított, melyben elmagyarázzák ennek a nemzetközi megállapodásnak az értelmét és jelentőségét. Az alábbiakban ezt közlöm – és felkérem S&D urakat, hogy ezt is függesszék ki a CRPC és az OPC székházának homlokzatára, ahogy azt (igaz, törvénysértő módon) Románia himnuszával tették. De sokkal többet érnénk azzal, ha ön és a kollégái elolvasnák a Preambulumot és a Chartát, magukévá tennék annak tartalmát és BETŰJÉBEN ÉS SZELLÉMBEN, VALAMINT JÓHISZEMŰEN alkalmaznák a mindennapi életben, a fogyasztóvédelem specifikus törvényeivel együtt.

jókívánságokkal és derűlátással

Hans Hedrich politológus,

transzszilvanista aktivista

——————-

Preambulum

Az Európa Tanácsnak a jelen Kartát aláíró tagállamai,

figyelembe véve, hogy az Európa Tanács célja a tagjai közötti mind szorosabb egység létrehozása, különösen a közös örökségüket alkotó eszmények és elvek védelme és elősegítése végett,

figyelembe véve, hogy Európa történelmi regionális vagy kisebbségi nyelveinek – amelyek közül néhányat az esetleges eltűnés veszélye fenyeget – védelme hozzájárul Európa kulturális gazdagságának és hagyományainak megóvásához és fejlesztéséhez,

figyelembe véve, hogy valamely regionális vagy kisebbségi nyelv magánéleti és közéleti gyakorlásának joga az Egyesült Nemzeteknek a Polgári és Politikai Jogokról szóló Nemzetközi Egyezségokmányában foglalt elveknek megfelelően és az Európa Tanácsnak az Emberi Jogok és Alapvető Szabadságjogok Védelméről szóló Egyezménye szellemében elidegeníthetetlen jog,

tekintettel az EBEÉ keretei között végzett munkára, különösen az 1975. évi Helsinki Záróokmányra és az 1990. évi Koppenhágai Találkozó dokumentumára,

hangsúlyozva a kulturális kölcsönhatás és a többnyelvűség értékét, és tekintettel arra, hogy a regionális vagy kisebbségi nyelvek védelme és támogatása nem történhet a hivatalos nyelvek és azok megtanulása szükségességének a hátrányára,

tudatában annak, hogy Európa különböző országaiban és régióiban a regionális vagy kisebbségi nyelvek védelme és fejlesztése fontos hozzájárulás egy olyan Európa felépítéséhez, amely a nemzeti szuverenitás és a területi integritás keretei között a demokrácia és a kulturális sokrétűség elvein alapul,

figyelembe véve az európai országok különböző régióiban létező sajátos feltételeket és történelmi hagyományokat,

az alábbiakban állapodtak meg:

(…)

Hans Hedrich

neuerweg.ro, 2017. szeptember 9.

Cazul “KAUFLAND Odorhei”: OPC Brasov si Covasna nu respectă Carta europeană a limbilor regionale sau minoritare

Ha nem akar lemaradni friss bejegyzéseinkről, csatlakozzon Facebook-közösségünkhöz.

Ha szeretne hozzájárulni szolgáltatásunk fenntartásához, keresse fel tájékoztató oldalunkat.

Szerkesztési elveinkről bővebben itt talál tájékoztatást.

Beszélgetés

Hozzászólás jelenleg nem lehetséges.

Főtámogatók

KEDVENCEINK

%d blogger ezt szereti: