//
most olvassa...
Élő múlt/Securitate, Egyházak, Közösségi/kisebbségi jogok, Magyar-román, Magyarokról, Politika, Történelem, Titkosszolgálatok, XX. század

Az igazság az 1989-es forradalomról: Tőkés László szerepe – Historia

„A román forradalom Temesváron kezdődött, egy ember, Tőkés László tisztelendő, a Református (Kálvinista) Egyház egyik lelkésze és a magyar etnikai kisebbség egy része volt a szikra”. (1) (a cikket kizárólag a médiában zajló magyarellenes uszítás ábrázolására közöljük – E-RS).

(historia.ro)

„HAMIS! A forradalom Jászvásáron (Iaşi) kezdődött, Tőkés bátorsága pedig csak kitaláció, viselkedése – a magyar kémszolgálattal fenntartott kapcsolatain túlmenően – pontosan ellentétes volt azzal, amit Vladimir Tismăneanu terjesztett az amerikai egyetemeken, a magyar kisebbségnek nem volt semmilyen szerepe, a temesvári erőszakos cselekményeket pedig román állampolgárok, többségükben román etnikumúak provokálták ki és tartották fenn profi módon” (2).

Alex Mihai Stoenescu szavai szerint, nem Tőkés László volt a forradalom „bábuja” –csak néhány nem dokumentálódott romániai „történész” tulajdonítja neki ezt az érdemet. A protestáns lelkésszel kapcsolatos események nem úgy zajlottak, ahogy Tismăneanu leírta azokat – aki szerint Tőkés Románia megmentője és a forradalom hőse.

Meg kell érteni egy lényeges dolgot, nevezetesen: az őt 1989. december 15-én és 16-án támogató hívők egy bizonyos csoportot képviselnek, de mások voltak az igazi forradalmárok.

Tőkés […] semmiképpen sem azt mondta, hogy «gyertek és álljatok ki, hogy együtt haljunk meg a demokráciáért és szabadságért». Tőkés a bőrét igyekezett megmenteni”.

A december 15-i temesvári események alakulását figyelve látni fogjuk, hogy Tőkés László nemcsak nem buzdította forradalomra az embereket, hanem éppenséggel arra kérte őket, hogy távozzanak – rögtön azután, hogy Moţ polgármester arról biztosította, hogy nem fogják kilakoltatni –, amit Sorin Oprea is megerősített a TVR (közszolgálati televízió – E-RS) temesvári stúdiója által 2003 decemberében sugárzott egyik műsorban: „Tőkés, ha jól emlékszem, kiállt az ablakba és azt mondta, «jóemberek, menjetek haza, minden rendben van», semmiképpen sem forradalomra buzdította az embereket. Vagy semmiképpen sem azt mondta, hogy «gyertek, álljatok ki és haljunk meg együtt a demokráciáért és szabadságért». Tőkés a bőrét igyekezett menteni. Nagyjából így történt”.

Előzmények: a tisztelendő kilakoltatási utasítása

A tisztelendő kilakoltatására vonatkozó közbelépési utasítást a temesvári bíróság adta ki 1989. szeptember 16-án a Papp László püspök által képviselt Nagyváradi Református Püspökség kérésére – megemlítem, hogy Tőkést 1989. szeptember 1-én tájékoztatták arról, hogy visszavonták a működési engedélyét (3) és 1989. szeptember 15-ig távoznia kell a kizárólag a közösség egyházi szolgálatát ellátó papnak fenntartott szolgálati lakást.

(historia.ro)

A dokumentumokból (4) az derül ki, hogy Tőkés számára nem volt újdonság a parókia elhagyásának megtagadása. Tevékenysége kezdetén, amit Brassóban és Désen töltött, bizonyos ismételt fegyelemsértések miatt törölték a papok közül, mert elutasította áthelyezését egy másik parókiába és így 25 hónapig munkanélküli volt (5). Temesvárról nagyon is banális okból helyezték át Szilágy megyébe: ellenállt a pénzügyi ellenőrzésnek – ezért fegyelmi úton áthelyezték egy másik parókiába.

Gazda Árpád (6) vallomása létfontosságú annak megértéséhez, hogy mit akart Tőkés elérni – a bőrét próbálta menteni, semmiképpen sem a romániai kommunista rezsim ellen harcolt – minden egyes hétvégén: „Miután elutasította a Menyőre költöztetést, Tőkés nem kapott többet fizetést, de mégis megtartotta az istentiszteleteket” (7) – ami normális, tekintettel arra, hogy elutasította áthelyezését egy másik parókiába, mert azt törvénysértőnek tartotta. Gyakorlatilag szembeszegült a Református Egyház felsőbb struktúráival. „A közösség segítette. A hatóságok számtalanszor felkeresték. Az istentisztelet után minden héten tájékoztatót tart arról, hogy ki halt meg, kit kereszteltek meg és ezeken a normális híreken kívül azt is elmondta, hogy ekkor, meg ekkor meglátogatta őt Teperdel felekezetügyi felügyelő, ekkor, meg ekkor behívta őt a Securitatéra ez, vagy az az őrnagy… Éppen abban volt az ereje, hogy nem rejtette véka alá mindazt, ami vele történt” (8).

A temesvári bíróság ítélete, a kilakoltatási ítélet nyomán, mely szeptember 15-én járt le – az illetékes hatóságok e dátum után kényszer-kilakoltatást hajthattak végre, amit meg is tettek, „Tőkés szeptember 10-én, az istentisztelet alkalmával bejelentette ezt és arra kérte a hívőket, hogy legyenek tanúi ennek az igazságtalan kilakoltatásnak” (9). Annak ellenére, hogy „ezt a felhívást” hosszú ideig a totalitárius rezsimmel szembeni engedetlenségre felszólításként is értelmezték, a tisztelendő nem tett egyebet, csak a saját érdekeit védte – ezek úgy a munkahelyére, mint ahogy a törvénysértő módon elfoglalt lakásra is vonatkoztak, tekintettel arra, hogy a papi tisztségből visszahívták és egy másik tisztelendőt neveztek ki a helyébe.

December 15–16-a – mi történt valójában?

Az események 1989. december 15-én kezdtek elfajulni. E nap reggelén, 8:00 óra körül az ingatlan környékén megjelentek a lelkész hűséges emberei, zömmel idős emberek és nők. Látják, hogy jelen van az őrzést ellátó milicista és nem mernek közelebb menni, ahogy arról Gazda Árpád tanú számolt be: „a térségben sétáltak, bementek a gyógyszertárba, kijöttek, bementek az élelmiszerboltba, kijöttek” (10). Szintén azon a reggelen Nicolae Ceauşescu utasítására bezárták a temesvári zsibvásárokat. Ez a döntés kiváltja a városi alvilág és az ország különféle részeiből, elsősorban Moldvából érkezett számos kiskereskedő elégedetlenségét, akik a kishatárforgalmat kihasználva szereztek árut. A zsibvásárok bezárására vonatkozó döntés csak még jobban a lelkész háza köré gyűjtötte az embereket. Ők Ceauşescu zsibvásárok bezárására vonatkozó döntése miatt voltak elégedetlenek és semmiképpen sem Tőkés lelkész kilakoltatása miatt (11).

Bălan Radu szerint, az események 16:00 óra után körvonalazódtak: „1989. december 15-én 16:00 órakor a propagandaügyekért felelős titkár, Bolog Vasile azt közölte velem, hogy a rendelkezésére álló adatok szerint, 70-100 személy gyűlt össze Tőkés László lelkész lakása előtt, akik semmilyen formában nem nyilvánulnak meg” (12).

Nicolae Mavru egy Alex Mihai Stoenescunak adott interjújában beszél a Tőkés-ügyről. Mavru 1989 decemberében a Temes megyei Securitate őrnagya és a Megfigyelési és Nyomozati Szolgálatának vezetője volt. December 16-án nagyon jól megfigyeli azt a pillanatot, amikor a lelkész házánál egy tüntetőkből álló csoport alakul ki, akik „zsinóros svájci sapkával voltak azonosíthatók” (13) és akik a lelkészt támogató tömeg létrehozásáért voltak felelősek: „ezek megjelentek és eltűntek, nem voltak többen 10-15 személynél, de eltűnésük azzal a próbálkozással volt kapcsolatos, hogy mozgósítsák az embereket a városban” (14). Az én szemszögömből nézve és az általam áttanulmányozott dokumentumok és interjúk alapján arra a következtetésre jutottam, hogy ez a feladat, a „lakosság mozgósítása” totális kudarc volt. Kezdetben ezeknek a „zsinóros svájci sapkás” csoporthoz tartozóknak jelentéktelen számú (nagyjából 50) személyt sikerült összegyűjteniük, ami mutatja a tömeg Tőkés Lászlóval szembeni közömbösségét: „egyes polgárok gyalázták” (15) azokat, akik arra bíztatták őket, hogy legyenek szolidárisak a lelkésszel.

„Eközben a barátom azt kiabálta, hogy «Le Ceauşescuval», mi pedig azt skandáltuk, hogy «Szabadságot! Szabadságot!». Tőkés újra arra kért bennünket, hogy ne okozzunk neki bajt, azt mondva, hogy a felesége rosszul lesz”.

(historia.ro)

1989. december 16-a délutánját tekintik annak a fordulópontnak, amikor a „Tőkés-párti” megmozdulás a romániai kommunista rezsim ellen fordult. Ezt nem szabad úgy értelmezni, hogy az összes jelenlévő személy a Tőkés-párti mozgalomhoz tartozott, mert lentebb látni fogjuk azokat a hibákat, melyeket a temesvári párt tagjai elkövettek. Gazda Árpád nyilatkozata a kontextusa révén létfontosságú: „Az első «Le Ceauşescuval!» skandálásoktól mi valósággal megijedtünk (még világos volt – nagyjából 15 óra). Arra gondoltunk, hogy a Securitate provokatőrökkel szervez antikommunista tüntetést, hogy aztán legyen ürügye kemény börtönéveket kiosztani… A házból nem láttunk mindent, ami kint történt. Tőkés elkezdte lecsillapítani az utcán lévőket” (16). Kali Adrian Matei tanúvallomása, aki a Tőkés háza előtti tüntetők között volt, létfontosságú a lelkész reakciójának megértéséhez: „Kijött az ablakba, megköszönte a támogatást és azt kérte, hogy ne okozzunk neki gondokat. Eközben a barátom azt kiabálta, hogy «Le Ceauşescuval», mi pedig azt skandáltuk, hogy «Szabadságot! Szabadságot!». Tőkés újra megkért bennünket, hogy ne okozzunk neki gondot, mert a felesége rosszul lesz” (17).

Ezeket a tanúvallomásokat a tisztelendő házánál 1989. december 16-án végzett megfigyelésre vonatkozó jelentés is megerősíti. A jelentésben olyan feljegyzések szerepelnek, melyek azt bizonyítják, hogy a pap távozásra kérte a tömeget, kiküldve valakit, hogy függesszen ki egy ilyen értelmű, magyar és román nyelvű üzenetet az ajtóra azzal, hogy vasárnap, 1989. december 17-én 10:00 órakor eljöhetnek az istentiszteletre. Arról biztosította a tüntetőket, hogy a polgármester szabadságot biztosított neki, fát fog kapni és arra kérte őket, hogy tüntessenek máshol.

Következésképpen: Tőkés László a temesvári parókián akart pap maradni, nem akarta, hogy áthelyezzék – amire írásos ígéretet kapott Moţ polgármestertől. A tüntetők meg akarták tartani a papjukat és azért tiltakoztak, hogy ne helyezzék át Szilágy megyébe – erről írásban biztosította őket a fentebb említett polgármester. De a dolgok „megoldása” után miért folytatták a tüntetők a tiltakozást az utcán? A különféle tanúvallomásokból és a temesvári Securitate megfigyelési jelentéséből az derül ki, hogy a tüntetőket manipulálták, hogy az utcán maradjanak, előbb azért, hogy segítsenek a tisztelendőn, de a „gond” megoldódása után a tisztelendő iránti érdeklődés átterelődött a kommunista rezsim elleni tüntetésre.

De a legtehetségesebb fikciós regényíró intellektuális képességeit is meghaladja Tőkés Lászlóból a román forradalom hősét csinálni, ezt pedig a fentebbiek is megerősítik.

A kritikus tömeg létrehozása

A kritikus tömeg létrehozása néhány perc alatt megtörtént, mert zaklatott fiatalok egy csoportja elkezdte letépni a villamosok áramszedőjét, leállítva őket, néhány „utcakölyök” pedig kövekkel dobálta a villamosok ablakait, így az emberek kénytelenek voltak leszállni. „Egyesek dühösen hazamentek, sokan azonban a helyszínen maradtak, hogy lássák, mi történik. Ezzel ösztönösen létrejött a sokaság kritikus tömege” (18).

A második tényező, mely segítette ennek a tömegnek a kialakulását az a PCR (Román Kommunista Párt – E-RS) Temes Megyei Bizottságának az első titkára volt – az általa meghozott döntéseket, melyek értelmében jelentős számú személyt kellett beszivárogtatni a Tőkés háza előtt álló tüntetők közé, csakis „kaotikusaknak” lehet minősíteni: „1989. december 16-a reggelén, 8:00 órakor magához hívatott Radu Bălan és velem együtt a többi titkár is megérkezett: Bolog Vasile, Avram Teodorea, Boiboreanu Voirica és Lazureanu Aurel, Bălan Radu tájékoztatott bennünket a Tőkés László-ügyről, nevezetesen arról, hogy 3-400 személy gyűlt össze a Mária téren, akik kifejezték nemtetszésüket a lelkész kilakoltatása miatt. Az első titkár arról tájékoztatott bennünket, hogy e tüntetés szétzilálása érdekében további négy-ötszáz személyt kell beszivárogtatni a párt-, vagy szakszervezeti vonalon különféle feladatokkal rendelkezők közül. Elmondta még nekünk, hogy e tüntetők között már jelen vannak a Belügyminisztérium Megyei Felügyelősége apparátusából érkezett dolgozók” (19).

16:00 óra körül egy nagyjából 60-70 személyből álló csoport jelenik meg a Batthyány (Timotei Cipariu) utcában, akik megállnak Tőkés háza előtt – ők azok a szakszervezetisek, akiket Petre Moţ polgármester küldött, hogy megakadályozzák a tüntetők gyülekezését. Ez utóbbi ötlet nem volt szerencsés, mert „a helyi hatóságok maguk hoztak létre egy több mint 100 személyből álló masszív csoportot” (20), felkeltve a járókelők kíváncsiságát, akik megálltak, hogy megnézzék, mi történik, így a tüntetők száma pillanatról pillanatra tovább nőtt, „de nem realista az a tézis, hogy 1000 fős tömeg volt jelen december 16-a reggelén, vagy délutánján” (21).

Nicoale Mavru nagyon jól felmérte az uszító mag és a manipulált emberek tömege közötti arányt is: „Ezek, néhány fiatal, maximum tízen, egy zászlót lobogtatva kiabálni kezdtek: «Gyertek utánunk, a megyei bizottság felé!» és ekkor kiszakadtak a magból és a tömegből és elindultak a Mária tér felé. Senki sem követte őket” (22). Az uszítóknak ez a próbálkozása még nagyjából kilencszer megismétlődött. Ezek után a sikertelen próbálkozások után – mert a lakosságból hiányzott a bátorság – a magyarok csoportja, „feldühödve a románok együttműködésének és bátorságának hiányán” (23) radikálisan taktikát váltott és elkezdték azt kiabálni, hogy „Le Ceauşescuval!”, így végül sikerült „mozgósítaniuk” az utcákon jelenlévőket és elindulni a Megyei Pártbizottság felé. Nicolae Mavru nagyon jól ismeri ezt az epizódot, mert komikusan-tragikus beszámolója van a tüntetők közé beszivárgott szekusok nagy számáról: „az utcai harcok alatt, amikor megjelentek a rendfenntartó erők és a katonák (határőrök plusz járőrök), kergetni kezdtük őket. Miközben elfogtuk őket, hihetetlen helyzettel szembesültünk: a másnapi jelentésnél, az embereimtől begyűjtött összes információ alapján úgy becsültük, hogy az este és éjszaka, az első rohamok alkalmával elfogottak legalább 20 százaléka a Securitate és a Milícia informátorai, hálózati együttműködői voltak (…). Csak én ötöt engedtem el a Váralja (Circumvalaţiunii) téren” (24).

Azt látva, hogy már nem támogathatja Tőkés Lászlót – ez utóbbi már megoldotta az ügyeit a hatóságokkal –, az a csoport, mely valamivel korábban a várost járta, hogy minél nagyobb számú tüntetőt gyűjtsön össze, most megpróbál társadalmi tiltakozást kezdeményezni – végül az uszítóknak több sikertelen kísérlet után sikerül „beindítaniuk” a társadalmi tüntetést.

Következtetés

Az idő múlásával – 21 év telt el a forradalom óta (a Historia egy korábbi uszító cikket „melegített fel” – E-RS) – az emberek többsége MÉG mindig azt hiszi, hogy Tőkés László a felelős azért, ami 1989-ben történt. Különféle szerző mindenféle írásaiban dicsőítik. Vladimir Tismăneanu ezek egyike.

A fentiekkel – a Tőkés László-ügy és a kritikus tömeg létrehozása – bebizonyítottuk, hogy nem a református lelkész volt ennek a Ceauşescu totalitárius rezsimje ellen tüntető tömegnek a kanóca és létrehozója. Ő az erre „jól felkészítetteket” használta fel – akiket diverzionistáknak nevezhetünk – arra, hogy összegyűjtse a tömeget – mint fentebb rámutattunk, csak elhanyagolható számú személyt sikerült összegyűjteni – és végül Ceauşescu ellen fordítsa őket!

Jegyzetek

  1. Vladimir Tismăneanu, Reinventarea Politicului, Europa Răsăriteană de la Stalin la Havel (A politikum újrafeltalálása. Kelet-Európa Sztálintól Havelig), Jászvásár/Iaşi, Polirom, 1997, 204. o.
  2. Alex Mihai Stoenescu, Istoria loviturilor de stat (Az államcsínyek története), 4. köt., 784. o.
  3. A működési engedélyét a Nagyváradi Református Egyház a 999-1989. sz. átirattal vonta vissza.
  4. A parókia presbitériumának 1989. október 14-i ülésén készült jegyzőkönyv, melynek nyomán Tőkés Lászlót visszahívták.
  5. Ibidem
  6. 1966. január 28-án született Kovásznában, református vallású, géplakatos az IJPIPS-nél és fizikaszakos egyetemi hallgató esti tagozaton (1989). Egy Marius Miocnak adott interjúban azt mondta, hogy már 1986 óta ismeri Tőkés Lászlót és akkor barátkoztak össze. Azt is mondta, hogy szinte naponta látogatta Tőkést.
  7. Marius Mioc, Revoluţia fără mistere (Titkok nélküli forradalom), Ed. Almanahul Banatului, Temesvár, 2002., 7. o.
  8. Ibidem
  9. Ibidem
  10. Ibidem, 8. o.
  11. Ld. Alex Mihai Stoenescu, Cronologia Evenimentelor din Decembrie 1989 (Az 1989. decemberi események kronológiája), Bukarest, RAO, 2009.
  12. Legfelsőbb Bíróság, Katonai Részleg (CSJ, SM), 6/1990. sz. akta, Jegyzőkönyv, 1990. május 9-i nyilvános ítélet, Bălan Radu gyanúsított nyilatkozata, 3. o.;
  13. Alex Mihai Stoenescu, Interviuri despre revoluţie (Interjúk a forradalomról), 26. o.
  14. Ibidem, 26. o.
  15. Ibidem, 26. o.
  16. Marius Mioc, Revoluţia fără mistere (Titkok nélküli forradalom), Ed. Almanahul Banatului, Temesvár, 2002., 10. o.
  17. Ibidem
  18. Ibidem
  19. CSJ, SM, 6/1990. sz. akta, Florea Ioan tanú nyilatkozata, 1. o.;
  20. Ibidem, 53. o.;
  21. Ibidem
  22. Nicolae Mavru, Revoluţia din stradă (Az utcai forradalom), Bukarest, RAO, 2004, 84. o.;
  23. Alex Mihai Stoenescu, id. mű, 59. o.;
  24. Mihai Stoenescu, Interviuri despre revoluţie (Interjúk a forradalomról), 27. o.

Könyvészet

Stoenescu, Mihai Alex; Cronologia Evenimentelor din Decembrie 1989 (Az 1989. decemberi események kronológiája), Bukarest, RAO, 2009;

Stoenescu, Mihai Alex; În sfârşit adevărul… (Végre igazság…), Bukarest, RAO, 2010;

Stoenescu, Mihai Alex; Interviuri despre revoluţie (Interjúk a forradalomról), RAO Kiadó, Bukarest, 2009;

Stoenescu, Mihai Alex; Istoria loviturilor de stat (Az államcsínyek története), 4. köt., Bukarest, RAO, 2004

Dokumentumok

Nagyváradi Református Püspökség, 1989. szeptember 1-i 1010. sz., értesítés Tőkés László lelkész leváltásáról;

Nagyváradi Református Püspökség, 1989. szeptember 21-i 1056. sz, a temesvári bíróságnak elküldött kilakoltatási kérés

Temesvári Református Püspökség, 146/1989. sz., a Temesvári Bíróságnak küldött közbelépési kérés Tőkés László lelkész kilakoltatása érdekében;

A Securitate Tőkés László lelkész házához kihelyezett Megfigyelési Szolgálatának jelentése

A temesvári Securitate Megfigyelési Szolgálatának jelentése

Mărcău Flavius-Cristian

historia.ro

Adevărul despre Revoluția din 1989: rolul lui Laszlo Tokes

Ha nem akar lemaradni friss bejegyzéseinkről, csatlakozzon Facebook-közösségünkhöz.

Ha szeretne hozzájárulni szolgáltatásunk fenntartásához, keresse fel tájékoztató oldalunkat.

Szerkesztési elveinkről bővebben itt talál tájékoztatást.

Beszélgetés

Hozzászólás jelenleg nem lehetséges.

Főtámogatók

KEDVENCEINK

%d blogger ezt szereti: