//
most olvassa...
Befektetések, EU, Európai Bizottság, Gazdaság, Infrastruktúra, Kormányzás, Parlament, Pártok, Pénzügyek, Politika

Románia, az „amikor majd kész lesz” országa – Ziare.com

Románia miniszterelnöke, Viorica Vasilica Dăncilă kijelentése a mai Romániát jelképezi: egy fejlődni és a gondolkodni tudó emberekbe befektetni képtelen országot. A következőket mondta: „A Liviu Dragnea úr által fejlesztési miniszter által bevezetett PNDL 1 életképessége bizonyossá tette számunkra, hogy ezt folytatni kell”.

(ziare.com)

Fordítsuk ezt le. Amikor a stratégiai szempontokat követően kiválasztott MDRAP (Regionális Fejlesztési és Közigazgatási Minisztérium – E-RS) élére került, a belinai horgász Fenségesszulejmán megpödörte a bajszát és azt kérte, hogy hozzanak létre egy fellengzősen Országos Helyi Fejlesztési Programnak (PNDL) elnevezett programot.

A 28/2013. sz. sürgősségi kormányrendelet megszülte „Dragnea úr” PNDL-jét és ezzel megnyitotta csapokat, melyeken keresztül több milliárd lej kezdett a zsebünk felől a pártbéli kiskirályok és kiskirályocskák, meg a klientúrájuk felé áramolni. Több ezer munkatelep nyílt meg bármilyen remény nélkül, hogy azokat valaha le lehet zárni, hogy ezzel azt mutassák, hogy „készül valami”.

Értékelési és válogatási kritériumok nélkül, terepen végzett hatástanulmány nélkül, a pénz elköltési módjának figyelemmel kísérése nélkül, az európai pénzekkel való bármilyen összehangolás nélkül. Minden egyes kormány – a technokratát is beleértve, sajnos – évről évre szent tehénként megőrizte a programot, a helyi számlák kiegyenlítése céljából.

Bárki számára, aki tudja, hogyan működik Romániában a politika, egyértelművé válik, hogy ez a PNDL az egész jelenlegi rendszer záróköve, mely a politikusoktól elvesz, a politikusoknak pedig ad, cinikusan semmivé téve gyermekeink Romániájának fejlődési esélyeit.

Hogyan csinálják Amerikában

Az infrastruktúra témájánál maradunk és átkelünk a tócsán – nem Belinán, hanem az Atlantin. A tengerentúli sajtó az elmúlt napokban nagy terjedelemben kommentálta a Trump-adminisztráció tervét az amerikai infrastruktúra korszerűsítéséről. Erre igazán lenyűgöző méretű költségvetést szánnak: 1.500 milliárd dollárt, amiből 200 milliárdot a szövetségi költségvetésből biztosítanak majd utak, autópályák és az Egyesült Államok gazdasága számára létfontosságú egyéb infrastruktúrák korszerűsítésére.

Összehasonlításképpen, a szövetségi költségvetésből biztosított összeg egyenlő Románia 2017-es GDP-jével. A költségvetés – többek között – 50 milliárd dollárt szán a vidéki infrastruktúra-projektekre, amit támogatásként nyújtanak majd a tagállamoknak.

A Fehér Ház bejelentette, hogy e nagyratörő terv megvalósításának elősegítése érdekében leegyszerűsítik az építési engedélyek kiadásának eljárását, két évre csökkentve a döntési határidőt, miközben ez jelenleg akár tíz évig is elhúzódhat.

A 200 milliárdot megtakarításokkal, a szövetségi költségvetésen belüli átcsoportosításokkal teremtik elő, a tagállamoktól és a magánbefektetőktől pedig azt fogják kérni, hogy járuljanak hozzá a maradék 1.300 milliárddal.

Másképp mondva, néhány elven alapul az amerikai állam beruházása az infrastruktúrába: elsődlegességek meghatározása, lokalizmus és a beruházások összehangolása.

A Trump-adminisztrációval kapcsolatos antipátiákon, vagy szimpátiákon túlmenően az amerikai közvélemény és mindkét párt egyhangú egyetértésben van az amerikai infrastruktúrát illetően: az AEÁ autópályái, útjai, hídjai, vasútjai és repülőterei nagyrészt az 50-es és 70-es évek között épültek, ezek közül sok mára leromlott és nem képesek versenyképes gazdaságot biztosítani a következő nemzedékek számára.

Egy olyan helyzetben, amikor a jelenlegi adminisztráció iránti bizalom minimális szinten van, a közélet és a társadalom pedig egyre megosztottabbnak tűnik, Donald Trump – e terv révén – megpróbálja megteremteni egy nemzeti erőfeszítés előfeltételeit: a tagállamokat, a helyi kormányokat, a magánvállalatokat és a polgárokat arra kéri fel, hogy mindnyájan járuljanak hozzá és fektessenek be – gyakorlatilag – a közös jövőbe.

A Duke Egyetemen oktató Henry Petroski szerint, például, a közlekedési dugók minden évben több mint 120 milliárd dollárjába kerülnek az Egyesült Államoknak. Vajon van-e hasonló felmérés Romániában? Vajon milyen effektív ára van annak, hogy Bukarest a legzsúfoltabb közlekedésű város Európában? De még ne vesszünk el a részletekben (az eredeti szövegben egy lefordíthatatlan szójáték van – E-RS).

Vissza a visszamaradott Romániába

Tehát ezekben a napokban nálunk is infrastruktúráról van szó. Igaz, valamennyivel kevésbé, ugyanis a „napirendgyártók”, a politikusok és a sajtó egy részét főleg a párhuzamos állammal szembeni harc és néhány vádlott tanúvallomásai foglalkoztatják, akik mindenféle vádakkal illetik azokat az ügyészeket, akik rajtakapták őket, hogy közpénzt nyúltak le. Ennek ellenére, amikor mégis szóba kerül, akkor maximális nagyképűséggel és bajusz alatt mosolyogva beszélnek róla. Nemcsak akkor, amikor a PNDL-ről van szó.

Arra a kérdésre, hogy mikor lehet majd kétszer két sávban közlekedni a bukaresti körgyűrű déli szakaszán, Lucian Şova közlekedésügyi miniszter azt mondta, hogy „Amikor kész lesz”.

Ami a fővárosi körgyűrű A1 és DN7 közötti szakaszának munkálatainak állását illeti, ugyanez a közlekedésügyi miniszter a következőket mondta az újságíróknak: „Ha munkatelep van ott, akkor ez azt jelenti, hogy dolgoznak rajta”.

Ezen kívül arra a kérdésre, hogy melyek lesznek a közlekedésnek idén átadott autópályák, Şova azt válaszolta, hogy „azokon az autópályákon fogunk közlekedni, melyek átvételre kerülnek”. Vagyis egyfajta „mert megtehetjük”. Mennyi alkalmasság, mennyi törődés az ország javával és mennyi tisztelet az adóinkból és járulékainkból beszedett több milliárd euró iránt, melyek kezelését erre a Şova úrra bízták. Talán átok ül a nevén… (Utalás a szintén közlekedési miniszter Dan Şovára, akit korrupció miatt börtönbüntetésre ítéltek. – E-RS)

Azon túlmenően, hogy (újabb) bizonyítékunk van egy (újabb) politikai döntéshozó imposztorságára és pofátlanságára, ami több évnyi elvesztegetett idővel egyenértékű Románia számára, továbbra is függőben marad a kérdés: mi Románia infrastruktúra-beruházási stratégiája? Költői kérdés, amire már tudjuk a választ: a nagy Caragiale szavaival élve, kifinomult, de teljes mértékben hiányzik.

Nem tudom, hogy megvalósítható-e, vagy sem Trump programja az infrastruktúra korszerűsítésére, de az azért létezik, mert az amerikai társadalom egyik egyre jobban megnyilvánuló igényére válaszol.

Romániában sokkal drámaibb az infrastruktúra helyzete: két évvel ezelőtt itt volt a közberuházások rátája (a GDP-n belüli arányukat tekintve) és ugyanakkor itt volt az Európai Unió leggyengébb infrastruktúrája is.

Most a PSDragnea kormányzás szinte teljesen felszámolta a beruházásokat, hogy ne legyen vita. Ennek ellenére a politikai döntéshozók ezt válaszolják: „akkor fogunk a körgyűrűn közlekedni, amikor kész lesz”.

Ahogy már korábban mondtam, a romániai infrastruktúra krónikus hiányának valójában nem a beruházások hiánya a fő oka. Még csökkentett költségvetésből is meg lehet valósítani olyan közmunkákat, melyek alapvetően fontosak ennek az országnak a polgárai számára.

Nem elég beruháznunk, azt ésszel kell tennünk: világos irányvonalakkal és stratégiákkal, több évre szóló tervek alapján; beruházások kiválasztására szolgáló kritériumokkal, hogy elsődlegességük szerint tudjuk azokat sorrendbe állítani; működőképes mechanizmusokkal a beruházások összehangolására (EU-alapok, állami költségvetés, KMP-k, más források); anélkül, hogy több ezer helyen indítanának el munkálatokat az egész országban a kampányokban, hogy aztán parlagon hagyják az összes; már tervezési szakaszban fiókokban felejtett projektek nélkül, soha meg nem valósuló munkálatok számára készített megvalósíthatósági és műszaki tervekre elpazarolt pénzek nélkül.

A megoldás

Ha a vezetőink bármikor is kidolgoznak majd egy beruházási stratégiát az infrastruktúrára vonatkozóan, akkor a korábban említett egészséges elvekből kellene kiindulniuk: elsődlegességek megállapítása, lokalizmus és a beruházások összehangolása.

Elsődlegességek meghatározása. Románia infrastruktúrával kapcsolatos valódi igényeiről már készült leltár a CAESAR Alapítvány 2015-ben készült egyik tanulmánya keretében. Ebben a nagyszabású elemzésben úgy becsülik, hogy Románia teljes infrastruktúra-beruházási igényének költsége eléri a 120 milliárd eurót, a finanszírozási hiány pedig nagyjából 74 milliárd euró lenne.

Tehát az a megoldás, hogy világos és tárgyilagos kritériumok alapján meg kell határozni a beruházások sorrendjét. Tehát sürgősen végre kell hajtanunk a különféle stádiumokban már végrehajtás alatt álló projektek szűrését. Ezen kívül egyetlen új projektet sem kellene addig finanszírozni, amíg nincs elegendő pénz a már folyamatban lévő elsődleges beruházások folytatására és befejezésére.

Lokalizmus. Alulról felfele kigondolt infrastruktúraprojektek kellene, minden egyes közösség szükségletei szerint, ahogy azt – különben – az Európai Unió is ajánlja, mely a CLLD – community-led local development – tengely keretében biztosít pénzt a projektekre.

A múlt héten tettünk először javaslatot egy transznacionális, az egész Európai Unióra érvényes részvételi költségvetési mechanizmusra, melynek révén a tagállamok polgárai megszavazhatnák a számukra fontos projekteket.

A beruházások összehangolása. Nem utolsó sorban meg kell tanulnunk, hogy nem az állami költségvetés az egyetlen forrása és nem is kell az egyetlen forrása legyen az infrastruktúraprojektek finanszírozásának.

Először is az EU-pénzekből finanszírozható projektek közül egyiket sem lenne szabad soha állami költségvetésből finanszíroznunk, mert ezzel jelentős kamatokkal terhelt piaci kölcsönökből származó pénzeket költünk. Márpedig a 2007–2013-as költségvetési időszakban pontosan ez történt.

Az alacsony lehívási arány ellenére az állami költségvetésből finanszíroztunk közberuházásokat, a „vezetőink” által kigondolt infrastruktúra-fejlesztési országos programok keretében (mint amilyen a PNDI volt Udrea asszony, majd a PNDL Dragnea úr minisztersége alatt – a két program között nagyjából csak egy betű a különbség).

Ezek a projektek az #ígyNE mintapéldái, ami a pénzek infrastruktúra-korszerűsítésre fordítását illeti. Fellengzős nevükön túlmenően ezek valójában csak a politikai ellenőrzés mechanizmusai voltak és maradtak, melyek révén az állami költségvetésből óriási összegeket osztanak szét önkényesen és átlátható módon a ma még kormányon lévők klientúrája között.

A jelenlegi válságból a legkönnyebben úgy lehetne kikerülni, hogy 2019-től felszámoljuk a PNDL-t és az összes arra alkalmas projektet átirányítjuk az európai finanszírozás felé. Ezáltal megtörténne a beruházások elsődlegességének jobb meghatározása, világos és tárgyilagos kritériumok alapján, mint amilyen a 2014–2020-as Regionális Operatív Program és a Nagy Infrastruktúra Operatív Programja.

De ki készíthetné el ez a tervet? Miként vághatná le „Dragnea úr” éppen azt a faágat maga alól, amivel sikerült az állam élére kapaszkodnia? Miként is hagyhatná lógva a helyi és megyei kiskirályokat és a közpénzekért érdem alapján versenyezni képtelen cégeiket? Ezek költői kérdések, a válaszokat mindnyájan ismerjük.

Végül érdemes megemlíteni, hogy Donald Trump infrastruktúra-korszerűsítési tervét üdvözlők egyike Jay Timmons, az egyesült államokbeli Gyártók Országos Szövetségének elnöke volt. A következőket mondta: „Amikor a kikötők feltöltődnek, a teherautók késnek, az áramellátás megszakad, a víz nem halad a vezetékeken, vagy nincs internet, akkor ez veszélybe sodorja a gyártók versenyképességét és a munkahelyeket. (…) Nincs semmi mentség a tétlenségre, a gyártóknak pedig meg kell bizonyosodniuk arról, hogy Amerika kihasználja ezt a lehetőséget”.

Ezt a mondatot minden nap el kellene ismételni az itthoni döntéshozóknak, az „Amerika” szót „Romániára” cserélve. Talán így megértenék, hogy milyen alapvetően fontos egy modern és működőképes infrastruktúra és milyen jelentős hatással van egy állam gazdaságára és polgárai életminőségére.

A cikk megírásában közreműködött még Alin Iliescu politológus, a SNSPA politikai kommunikáció és választási marketing mesterképzőjének végzőse és new media-kommunikációs szakértő. Aktívan részt vesz a romániai polgári változási projektekben, jelenleg pedig a Fiatalok Polgári Cselekvése Platform (PACT) ügyvezető igazgatója.

Sebastian Burduja

A szerző Managing Partner a RISE Consortium cégben, a Románia fejlesztésének szentelt globális beruházási platformban. Regionális fejlesztési szakértőként dolgozott a Világbank washingtoni központjában. Tanácsadóként dolgozott a Dalberg Global Development Advisors világszintű fejlesztési megoldásokra szakosodott stratégiai tanácsadó cégben. Dolgozott még az Egyesült Nemzetek Európáért felelő Gazdasági Bizottságának, a McKinsey & Co.-nak, a National Endowment for Democracy-nak és a Freeman Spogli Nemzetközi Ügyek Intézetének. A Külföldi Román Hallgatók Ligájának (LSRS) társalapítója és tiszteletbeli elnöke, a CAESAR (Román Hallgatók és Végzősök Tapasztalatát Hasznosító Központ) Alapítvány alapítótagja és a PACT elnöke.

ziare.com, 2018. február 20., 19:50

Romania, tara lui “cand va fi gata”

Ha nem akar lemaradni friss bejegyzéseinkről, csatlakozzon Facebook-közösségünkhöz.

Ha szeretne hozzájárulni szolgáltatásunk fenntartásához, keresse fel tájékoztató oldalunkat.

Szerkesztési elveinkről bővebben itt talál tájékoztatást.

Reklámok

Interakció

Hozzászólás jelenleg nem lehetséges.

Főtámogatók

KEDVENCEINK

Reklámok
%d blogger ezt kedveli: