//
most olvassa...
Bérek/munkaügy, Befektetések, Gazdaság, Környezetvédelem, Kormányzás, Korrupció/gyanús ügyek, NATO/fegyveres ügyek, Parlament, Pártok, Pénzügyek, Politika, Szociálpolitika - Egészségügy, Verespatak/cián

Hat ok, amiért a valójában jobboldali PSD-nek mennie kellene – Transindex

„Kik azok és mi az, akikre és amire teljes joggal dühösek lehetünk és akiket felelőssé tehetünk? Vajon tényleg a legszegényebb csoportokat kell okolni azért, amiért lényegében a PSD és a többi rendszerpárt felelős?”

(transindex.ro)

Miközben a közvélemény a legnagyobb kormánypárt szombati nagygyűlésén elhangzottakon háborog, hol a hátborzongatóan együgyű szónoklatokon, hol a résztvevő tömeg tendenciózus reprezentálása közben adott szimptomatikus válaszokon, kijózanodás helyett az indulatok virtuális levezetése és a bűnbakok leleplezése zajlik. De mégis, kik azok és mi az, akikre és amire teljes joggal dühösek lehetünk és akiket felelőssé tehetünk? Vajon tényleg a legszegényebb csoportokat kell okolni azért, amiért lényegében a PSD és a többi rendszerpárt felelős?

Kétségtelen, hogy különböző hátterű csoportokat különböző politikai célokra lehet önkényesen mozgósítani. A zárt-tradicionális, több tekintetben képzetlen, nélkülözést és napszámos munkát egyszerre ismerő közösségek egyes tagjai különösen ki vannak téve a rászedés politikai művészete hordozta veszélyeknek. Velük párhuzamosan azonban a több szempontból képzett (értsd diplomás), valamennyire urbanizált környezetben szocializált csoportok ugyanúgy kitettek az irányítás vagy a manipuláció „okosabb” változatainak. Ez a típusú irányítás azonban tudás alapú, azaz képzés által megszerzett ismeretek alapján történik és politikai, kulturális, gazdasági (egyszóval ideológiai) jellege van. Ez esetben a tágabb értelemben vett középosztályra kell gondolni, amelynek köreiben az ideológia – az avatatlan szem számára – nehezebben érhető tetten. (Ők azt gondolják, hogy a nemzeti kultúra, vagy a nagybetűs műveltség adott konstruktumának hordozói – ritkán kérdeznek rá, hogy az általuk dédelgetett eszmék és fogalmak értelmét, milyen történeti átalakulások csiszolták – és csiszolják ma is –, amíg elnyerhették jelenlegi formájukat.)

Amit szombat este a bukaresti Győzelem Téren láttunk, kétszeresen is megtévesztő volt. Ugyanazon jelenség két – hatalomtechnikailag összetartozó – oldala. Vagyis: hogyan csináljunk bolondot a tudatlan tömegből úgy, hogy a kormánypártok is és a politikai ellenzéki média is jól járjon vele? Egyrészt a PSD saját politikai autoritását használta fel arra, hogy saját legitimitásának válságát egy spektakuláris erőfitogtatással kompenzálja (hasonlóan a Fidesz-KDNP által szervezett békemenettel). Ehhez egymásnak ellentmondó célokból odacsalt népszegmenst gyűjtött magának össze – átverve több százezer embert – ugyanazon a téren, ahol rendszerint az ún. #rezist mozgalom tüntetései szoktak helyet kapni.

A kormánypártok politikai ellenfelei úgyszintén visszaéltek a kivezényelt tömegek inkoherens nyilatkozataival úgy, hogy nagy „leleplező” munkát végeztek a sok interjúalany soraiban. De mit is mutattak meg tulajdonképpen? Hogy a PSD szavazói mind a képzetlen, „csóró” vidéki „csőcselék” soraiból kerülnek ki? Hogy amíg „ők” léteznek, addig „nekünk” csak rossz lehet?

Semmi esélyünk a szegények végtelen tömegeivel szemben?

Végső soron a mindenkori jobboldal szegény-ellenességét látjuk visszatükröződni a kamerák által felvett képkockákból, a virtuális viták hozzászólásaiból. Miért a legtehetetlenebbeket akarjuk gyűlölni? Vajon az ő tehetetlenségük nem a mindenkori – ’89 óta jobboldali – kormányok alulteljesítésének az eredménye? Az ún. Szociáldemokrata Párt kijátssza – mindenki által felelőtlenül hangoztatott, jelképesnek is alig nevezhető – baloldaliságát a társadalom legelesettebbjeinek köreiben. Úgy tesz – különböző juttatások és rendezvények segítségével – mintha a szegények oldalán állna, holott lényegében – a szociális juttatások és az alkalmi jótékonykodások, amelyekre igenis nagy szükségük van ezeknek az embereknek – mindössze a puszta túlélésüket szolgálja. A PSD tehát – mint minden jobboldali kormány – a szegénypárti politizálás helyett szegénységpárti politizálást folytat. És mindent elkövet azért, hogy ebből búsás politikai hasznot húzzon.

A Recorder felvétele a szombati PSD-gyűlésről:

Kérdés, hogy a PSD és/vagy politikai ellenfelei mennyire vannak tisztában azzal, hogy amikor a többszörös mellőzöttség holt tartományából időnként előveszik a szegénység témáját, ráadásul azzal a céllal, hogy gúny és megvetés tárgyává tegyék a szegényeket, milyen mértékben járulnak hozzá a társadalmi szolidaritás és igazságosság (baloldali és liberális értékeinek) szisztematikus rombolásához. A válasz egyértelmű. Miközben egyre többen hiszik azt, hogy a hagyományos politikai eszmék teljesen idejétmúlttá váltak – hiszen a politikai gondolkodásra való nevelés szinte teljességgel hiányzik társadalmainkból – a mindenkori jobboldal, legújabb, rendszerváltás utáni tendenciáival felületes, de annál inkább vehemens antikommunista diskurzusával, moralizáló korrupcióellenes kampányaival (sic!) többek között a szegénység, a munka, a demokrácia és legitimitás, a hatalomtechnikák stb. kérdéseit szándékosan elfedi.

Ezen diskurzusok térnyerése, illetve az említett kérdések elfedése jelentősen hozzájárult a újkonzervatív és autoriter pártok és kormányok felemelkedéséhez, valamint olyan újabb pártok megjelenéséhez, amelyek többé-kevésbé elsajátítva ezeket a jobboldali diskurzusokat, valamilyen értelemben posztideologikusnak vallják magukat, mint például az USR, Platforma România 100 vagy Magyarországon a Momentum – holott ezek egyértelműen a technokrácia egyáltalán nem ideológiamentes hívei (ami azt jelenti, hogy a mindennapjaink piaci-üzleti logikába való áthelyezésével találják meghaladhatónak a régi oppozíciókat, ergo megoldhatónak egy sor társadalmi problémát). Ami pedig a PSD-t illeti: soha nem volt baloldali párt (ahogy Magyarországon az MSZP sem) és ezt a jelenlegi kormányzati ciklusa is tökéletesen bizonyítja.

Ennyi fertelmes ballépést és önnön kirakatbaloldali identitásának megcáfolását jelentő intézkedést kormány rég nem hozott Romániában.

Nézzük meg, mely hat pont volna az, ami miatt ennek a kormánynak akut legitimációs problémái vannak és amiért mégis illene a leváltás – és következményei – rémével riogatni őket. Vagyis, mely (végrehajtott és készülő) intézkedéseket érdemes leginkább elítélni – meghaladva a korrupcióellenes kampányok és tömegtüntetések redukcionizmusát –, amikor legközelebb utcára vonulunk:

1 Az adótörvény módosítása. Konkrétan a kormány a szociális háló egészségügyi (CASS) és nyugdíjalapjának (CAS) finanszírozását teljes egészében a munkavállalókra hárította, a munkaadókat pedig adómentesítette. Példátlan helyzetet teremtve ezzel a létező európai adószerkezetek családjában. Néhány hónappal korábban az ország legnagyobb szakszervezeti konföderációi (BNS, Cartel Alfa) a lakosságot az utcára hívták, azonban felhívásuk mintha süket fülekre talált volna.

2 Továbbá, a PSD-ALDE kormány “balodaliként” semmit nem tett annak érdekében, hogy a Boc-kormány alatt – rendkívüli eljárásban – életbe léptetett szociális párbeszéd törvényének (62/2011) szigorító – vagyis a munkaadóknak kedvező – cikkelyein módosítson. A munkahelyi szakszervezet létrehozásának feltételein módosítani kell; pl. az alapításhoz szükséges létszám 15-ről 3-ra csökkentése stb. volna méltányos.

3 A büntetőtörvénykönyv módosításának tervezetei. Olyan módosításokat vezetnének be, amelyek enyhítenék a köztisztviselők letöltendő büntetését, dekriminalizálnának egyes bűncselekményeket, lehetővé tennék a három évig járó börtönbüntetések lakhelyi letöltését, különböző büntetőjogi eljárások révén nehezítenék meg a vizsgáló szervek feladatát stb.

4 Verespatak. Elvileg, június 24. és július 4. között dőlhet el Bahreinben, hogy Verespatak az UNESCO világörökségi listájára kerül-e vagy sem. A kormány azonban közvita és előzetes figyelmeztetés nélkül leállította azt az eljárást, amely következtében felkerülhet a település és környéke erre a listára. Annak ellenére, hogy az intézkedést azzal indokolták, hogy mindössze a román állam és a Gabriel Resources között folyamatban lévő per lezártáig függesztették fel a felterjesztést, nem árt kifejezni közös hangunkat Verespatak mellett. Különösen azért érdemes kiállni mellette, mert ez volt az az ügy, amely ’89 után először sorozatos tömegtüntetéseket váltott ki 2013-ban, és talán az egyetlen, amely semmilyen politikai erő beavatkozása nélkül, horizontálisan szerveződve legyőzte az állam és egy nemzetközi vállalat zsarnoki eljárásait.

5 Az államilag támogatott helyek újraosztása. A 2018/19 tanévre szóló minisztériumi intézkedés összességében több államilag támogatott helyet biztosított a hazai egyetemeknek, viszont csökkentette az ország legjobb egyetemeinek járó támogatást. Tekintettel arra, hogy az egyes egyetemek alapfinanszírozása a bevonzott diákok számától függ, a számok csökkentése impliciten jelentős pénzügyi veszteséget eredményez. Az újraosztás mesterképző tanulmányi programok megszűnéséhez, oktatói álláskeretek átalakításához vezethet.

6 A hadügyi kiadások folyamatos növelése. A hadügyi kiadások az elmúlt években folyamatosan gyarapodtak a hazai fegyveriparba való beruházások és a belőle származó bevételekkel együtt. Románia ázsiai és afrikai piacokra szállít egyre nagyobb tételekben fegyvereket, miközben a hazai hadügyi kiadásokat is növeli a NATO-szerződések követelményeinek megfelelően. Eközben a tan- és egészségügy még mindig krónikusan alulfinanszírozott és súlyos problémákat generáló szerkezetekben működik.

http://welemeny.transindex.ro/?cikk=27283

Ha nem akar lemaradni friss bejegyzéseinkről, csatlakozzon Facebook-közösségünkhöz.

Ha szeretne hozzájárulni szolgáltatásunk fenntartásához, keresse fel tájékoztató oldalunkat.

Szerkesztési elveinkről bővebben itt talál tájékoztatást.

Reklámok

Interakció

Hozzászólás jelenleg nem lehetséges.

Főtámogatók

KEDVENCEINK

Reklámok
%d blogger ezt kedveli: