//
most olvassa...
Egyházak, Emberi jogok, Külpolitika, Művelődés, Politika

Civilizálni, de kit? – Maszol

Civilizáljuk a szentinelézeket – írja a The Spectator blogján Brendan O’Neill. Civilizáljuk Brendan O’Neill-t – írom a Maszolon. Kinek van igaza?

(maszol.ro)

Nemrég járta körbe a hír a világot: meggyilkoltak egy 26 éves amerikai misszonáriust az India közelében levő Északi-Szentinel-sziget lakói, a szentinelézek. Bár a szigeten már 1867-től több ízben is megjelentek kívülről érkező emberek, az ott élő törzs továbbra is ősi, legalább 30 ezer éves hagyomány szerinti életmódja szerint él, és mindenkire nyilakat lő, aki megközelíti a környéket.

Azt írja a The Spectator című brit lap blogján Brendan O’Neill, a régi kolonialista hangnemet felütve, hogy itt az ideje „civilizálni” őket. De miért pont őket, és hogyan?

A szerző finoman indít: immorális és vakmerő volt John Allen Chau részéről, hogy megközelítette a szigetlakókat, pedig tudhatta, hogy az India által védett törzzsel nem szabad felvenni a kapcsolatot. Aztán azt írja: bár vélhetően betegségeket terjesztett volna el a szigeten, mégis emberséges volt a kísérlete, sokkal inkább, mint azokban, akik nevetnek rajta és arrogáns amerikainak nevezik őt (legyenek ezek bárkik is). Amellett érvel, hogy nem helyes a jelenlegi helyzetükben tartani őket, hiszen bár boldogak, „kegyetlen, hátramaradt életet” élnek, és gonoszság kihagyni őket mindabból a civilizációs áldásból, amely minket megillet. Mint írja: be kell őket avatni abba a kényelmes, tájékozott létbe, „amelyet mi mind élvezünk”. Az ilyen törzsek, mint ez, az emberiség vesztesei. Megérdemelnek egy esélyt.

Túllépve a szerző arroganciáján, részben szimpatizálok vele. Alapvetően egyetértek azzal, hogy a szolidaritás nevében érdemes megosztani mindazt a tudást, amelyet birtoklunk, ehhez pedig szakértői segítségre van szükség. A szakértők pedig azt mondják: nem gondolkodhatunk hierarchiában két civilizáció találkozásakor. Brendan O’Neillt tehát ideje civilizálni.

Ugyanis a szerző éppen azt nem látja át, hogy az a kényelmes és kiválóan tájékozott élet, amelyről ír, egyrészt idealizált, másrészt általánosító. Nyilvánvalóan nem szeretném a különböző elszigetelt törzsek helyzetét romanticizálni: azt gondolom, sok mindenből kimaradnak és érdemes gondolkodni azon, hogy egy partneri viszony kinek mit adhat ilyenkor. Bőven van ebben tapasztalatunk, negatív és pozitív is.

Viszont nem gondolom, hogy a kereszténység jelentene számukra előrelépést saját babonáikhoz képest: egyik sem felsőbbrendű a másikhoz képest. Azt sem gondolom, hogy az az életforma, amelyet a szerző szerint megérdemelnek, hiányozna nekik. Mint említettem, ez az életforma nem adatik meg mindenkinek, mint ahogy az az összecsapott szövegből kisejlik: a kapitalizmus okozta egyenlőtlenségek tömegeket hagynak a nyomorban, bár a dicshimnuszok egyre kínosabban üvöltik ennek ellenkezőjét. Az tehát nem igaz, hogy a világ olyan komfortos lenne azok számára, akiket „civilizáltunk”, meg kell kérdezni erről a kínai gyárakban nyomorgóktól az Afrikában haldoklókon át a Brazíliában nyugati támogatással erősödő fasizmus áldozataiig sok embert.

Akiknek pedig megadatik, azoknak sem olyan csodás: a különféle civilizációs betegségek, a stressz, a depresszió, a bizonytalanság mind olyan járulékos probléma, amely nem biztos, hogy ellensúlyozná a teljesen más értékrenddel bíró törzs számára azt, hogy végre sorozatokat nézhetnek Netflixen és kiszavazhatják VV Akárkit az RTL Klubon.

Azt sem akarom persze, hogy ennyiben kimerítsük mindazt, amit az emberiség összekalapált néhány évezred alatt: ez a törzs lemarad az indiai, kínai, egyiptomi, maja, görög, római, arab civilizáció ismeretéről, ahogy az európai felvilágosodásról, a xenofeminizmusról és neomarxizmusról, a klasszikus zenéről és keresztény festészetről és így tovább. Számos értéket nem fognak megismerni.

A fő dilemma számomra, hogy bár minderről lemaradnak, biztos-e, hogy megtalálnánk a megfelelő módszert a kommunikációra, amikor mi magunk sem biztos, hogy civilizáltak vagyunk? Az előbb felsoroltakat, úgy érzékelem, az elvileg civilizált emberek sem igazán ismerik behatóan, Brendan O’Neill pedig a maga arroganciájával és felsőbbrendűségi reflexeivel sokak számára szintén nem nevezhető civilizáltnak. Ki dönt erről tehát, és miért? Csak a kérdéssel maradok, válaszom nincs.

https://www.maszol.ro/index.php/velemeny/105012-kustan-magyari-attila-civilizalni-de-kit

Ha nem akar lemaradni friss bejegyzéseinkről, csatlakozzon Facebook-közösségünkhöz.

Ha szeretne hozzájárulni szolgáltatásunk fenntartásához, keresse fel tájékoztató oldalunkat.

Szerkesztési elveinkről bővebben itt talál tájékoztatást.

Interakció

Hozzászólás jelenleg nem lehetséges.

Főtámogatók

KEDVENCEINK

%d blogger ezt kedveli: