//
most olvassa...
Bérek/munkaügy, Befektetések, Cotroceni, Elnökválasztás, EU, Európai Bizottság, Európai Parlament, Európai parlamenti, Gazdaság, Hatalmi ágak, Igazságügy, Infrastruktúra, Külpolitika, Kormányzás, Korrupció/gyanús ügyek, Parlament, Pártok, Pénzügyek, Politika, Régiók/autonómia, Titkosszolgálatok, Trianon, Választások

Románia 2019-ben: öt kulcstéma – PressOne

Nehéz év lesz, egy feszült és frusztráló 2018-ból megörökölt számos hátralékkal.

2019-ben folytatódni fog az állam és a polgárok közötti konfliktus (pressone.ro/Lucian Muntean)

2019 hátterében pedig ott lesz „mert megteheti” szándékait – a leggyakrabban mindenkinek fittyet hányva – végrehajtó kormánykoalíció és azon több millió ember között szétrombolt kapcsolat, akik úgy érzik – mintha jobban, mint valaha –, hogy országuk már nem elég jó a gyermekeik számára.

I. A román eurogond

Az európai asztalfőn ülve kezdjük és ugyanakkor az értékeivel és szokásaival konfliktusban állva kezdjük 2019-et – ami példátlan az EU történelmében.

Tavaly folyamatosan halmozódtak Bukarest Brüsszel-ellenes üzenetei, melyek – decemberben a PSD (Szociáldemokrata Párt – E-RS) vezetőjének – nyilvánvalóan Európa-ellenes – szuverenista diskurzusában csúcsosodtak ki.

És ha 2017 a kisiklás első tüneteinek éve volt, 2018 a „democratic backsliding”-nek – a tekintélyelvűség bűnébe visszaesésnek – nevezett jelenség emblematikus országait tömörítő klub következetes jelöltjévé változtatta Romániát.

Hónapról hónapra, az igazságszolgáltatási ellenreformok minden egyes szakaszában láthatók voltak Bukarest ütközései Brüsszellel; de más ügyekben is érezhetők voltak (a kormány azon kezdeményezésében is, például, hogy Jeruzsálembe helyezze át Románia nagykövetségét, mely lépés egyaránt ütközik belpolitikai téren az államfő álláspontjával, külpolitikai téren pedig az EU hivatalos álláspontjával is).

Az EU-val meglévő kapcsolatok terén másik két dolgot kell megemlíteni:

* egy Romániában teljesen új vitatéma megjelenése – a Roexit, ezt a kifejezést emlegette csökönyösen az utóbbi hónapokban Corina Creţu európai biztos;

* az euroszkepticizmus aggasztó, alig hat hónap alatt 10 százalékos növekedése (először csökkent 50 százalék alá azoknak a románoknak az aránya, akik szerint jó dolog az EU-tagság).

Tényhelyzet: Január 1-én már át is vettük az Európai Unió Tanácsának elnökségét. Az Unió nehéz félév előtt áll, legalább három sorsdöntő eseménnyel: a Brexit, az európai parlamenti választás és az EU többéves költségvetésének előkészítése.

A félév csúcspontja, ami bennünket illet, a május 9-i csúcstalálkozó lesz, amikor Nagyszebenben gyűl össze az összes EU-tagállam vezetője. (A román elnökség jelentőségét tisztázó nézőpont az PressOne elemzésében.)

Az EU álláspontja: Technikai értelemben nagyon jól felkészültünk a ránk váró szerepre, mondta december 29-én az Európai Bizottság vezetője, Jean-Claude Juncker.

De azt hiszem, hogy a bukaresti kormány nem fogta fel teljes mértékben, mit jelent az EU országokat elnökölni”, tette hozzá. Erre is először került sor.

Figyelemmel kísérendő: Semmi okunk sincs azt hinni, hogy csillapodni fog Bukarest veszekedési kedve; lásd, például, a PSD legutóbbi támadását az EU bukaresti képviselője, Angela Cristea és Brüsszel viszontválaszát erre.

Előrelátható, hogy ezek az ütközések az EU-val címek áradatát váltják majd ki a külföldi sajtóban (jó példa erre a The New York Times december 30-i cikke; vagy a Le Monde január 2-i vezércikke).

Azt viszont nehéz előrejelezni, hogy milyen lesz 2019 végére a kapcsolatunk Brüsszellel.

Angela Cristea, az Európai Bizottság bukaresti képviseletének vezetője (pressone.ro/Lucian Muntean)

II. Az első választási tesztek

A mandátuma második évfordulóját január 4-én ünneplő PSD–ALDE kormányzat most szembesül az első választási tesztekkel: a tavaszi európai parlamenti választással és az őszi elnökválasztással.

2019-ben tudni fogjuk, hogy az utcákra rendszeresen kiáradó elégedetlenség – e két év alatt – elegendő polgári tartalmat halmozott-e fel, hogy az urnáknál is sikeres legyen.

Mert az már bizonyosság, hogy elégedetlenség mélyreható – legalábbis a választók egy bizonyos részében: ezt mutatják a január 20-i masszív tüntetések; az augusztus 10-iek (melyek olyan erőszakos fellépésekkel jártak, melyek egy sor bűnvádi eljáráshoz és az Európai Parlament határozatához vezettek); vagy a Nagyszebenből látunk benneteket mozgalom, mely már 365 napja tart megszakítás nélkül.

Azt azonban nem tudjuk, hogy ezek az elégedetlenségek masszív részvételi arányhoz vezetnek-e majd, vagy ellenkezőleg, fokozottabb távolmaradáshoz.

Néhány fogódzó:

* a románok háromnegyede – pontosabban 74 százaléka – úgy gondolja, hogy az ország rossz irányba halad, egy októberi felmérés szerint;

* az év folyamán készített különféle felmérések a PSD népszerűségének masszív csökkenését mutatják, a 2016-os parlamenti választáson elért 46 százalékról egy 25-28 környéki arányig;

* a családról tartott, a PSD, az ALDE (Liberálisok és Demokraták Szövetsége – E-RS) és a PNL (Nemzeti Liberális Párt – E-RS) által hivatalosan támogatott – de az USR (Mentsétek meg Romániát Szövetség – E-RS) és Dacian Cioloş szervezete által bojkottált – népszavazás alkalmával alig 21,2 százalékos volt a részvételi arány, ami a legnagyobb távolmaradási arány 1989 óta.

Tényhelyzet: Bár már csak kevesebb mint 12 hónap van az elnökválasztásig, hivatalosan egyetlen cotroceni-i jelölt van: Klaus Iohannis elnök (aki – különben – csak futólag, hat hónappal ezelőtt jelentette be indulási szándékát).

A legnagyobb romániai pártnak egyelőre nincs elnökjelöltje, amire szintén nem volt még példa.

Szóbeszédek szintjén a következő jelöltek merültek fel: a Román Akadémia elnöke, Ioan Aurel Pop; Viorica Dăncilă; az egész koalíció által támogatott Călin Popescu-Tăriceanu; vagy akár Liviu Dragnea is, aki a különféle felmérésekben egyetlen számjegyből álló eséllyel szerepel.

Ami az ellenzéki pártok – PNL, USR, a frissen létrehozott PLUS – táborát illeti, ott sincs túl nagy kampányhangulat.

Barbu Mateescu szociológus kitűnő elemzést tett közzé a blogján a 2019–2020-as választási ciklusról; a dolgok pedig az utóbbi hónapban nem nagyon változtak.

A diaszpóra 2018. augusztus 10-i tüntetésén készült kép (pressone.ro/Lucian Muntean)

III. Az igazságszolgáltatás – végtelen történet

Az igazságszolgáltatás egész 2018-ban uralta a közbeszédet (meglepő egybeesésként a Merriam-Webster a „justice” szót választotta az év szavának, megállapítva, hogy 2017-hez képest 74 százalékkal nőtt a kifejezésre történt rákeresések száma).

Röviden az, amit a PSD–ALDE koalíció 2017-ben elkezdett – a kudarcba fulladt 13. sz. sürgősségi kormányrendelettel és az igazságszolgáltatásra vonatkozó törvények módosításával –, 2018-ban is folytatódott, hónapról hónapra, csökönyösen és több szinten.

Az offenzíva kisebb-nagyobb lépésekből áll és a következő céljai vannak:

* a rendszer alapjogrendje;

* a fontos ügyészségek vezetése;

* olyan jogszabály elfogadása, mely lehetővé teszi a SRI (Román Hírszerző Szolgálat – E-RS) egyes lehallgatásai alapján kimondott ítéletek felülvizsgálatát;

* a magisztrátusokat vizsgáló részleg gyors beindítása;

* új sorsolás az öttagú bírói testületek esetében, aminek egyes, a Legfelsőbb Semmítő- és Ítélőszéken zajló per felfüggesztése lett a következménye (például: a fiktív alkalmazások ügye, melyben Liviu Dragneát három és fél év börtönre ítéltek) (a szerző félreérti, vagy félremagyarázza a helyzetet: a pereket azért kellett felfüggeszteni, mert a Legfelsőbb Bíróság törvényt sértett, ugyanis a jogszabály ellenére nem sorsolással döntöttek a bírói testületek minden tagjáról; ez az következő pontra is érvényes – E-RS);

* egyes ítéletek végrehajtásának felfüggesztése (például: Elena Udrea, Dan Şova és Constantin Niţă volt miniszterek esetében).

A két fő fejlemény:

Törvényhozási: A parlamenti többség masszívan módosította mindkét büntetőügyi törvénykönyvet és – rendkívül ülésszakon – galoppozva fogadta el azokat, mindazon figyelmeztetések ellenére, melyek az igazságszolgáltatási rendszer és Brüsszel felől egyaránt érkeztek (a két megszavazott törvényhez különféle rendeletek társulnak még; ezek közül néhány olyan törvényeket módosít, melyeket nemrég hirdettek ki).

Végkifejlett: a CCR (Alkotmánybíróság – E-RS) ősszel alkotmányellenesnek mondta ki a két törvénykönyv több mint 100 cikkelyét, a Velencei Bizottság és az Európai Bizottság pedig lényegében a 2017 előtti jogrendhez való visszatérést javasolta.

Nem világos, hogy 2019 végén hogyan néznek majd ki az igazságügyi rendszerre vonatkozó törvények. A PSD–ALDE koalíció azt állítja, hogy az EEM (Együttműködési és Ellenőrzési Mechanizmus – E-RS) ajánlásai – mely mechanizmus keretében Románia bizonyos kötelezettségeket vállalt az EU-csatlakozáskor – nem kötelezőek (a CCR volt elnöke viszont azt állítja, hogy valójában mégis).

A PSD vezetője pedig újabban a büntetőjogi törvénykönyvek sürgősségi kormányrendelettel való elfogadását követeli egyre kitartóbban (vagyis a parlamenti folyamat megkerülésével, holott különféle szakértők azt mondják, hogy létezik egy ilyenfajta lépést akadályozó CCR-határozat).

Ami pedig bizonyos büntetőügyek amnesztiájára és közkegyelembe részesítésére vonatkozó alávaló rendeletet illeti, ez a téma várhatóan egymás után a harmadik évet fogja majd megmérgezni.

Szinte nincs olyan hét, hogy ne bukkanjanak fel ezzel a témával kapcsolatos szóbeszédek, találgatások és nyilatkozatok. Viorica Dăncilă kormányfő, például, december 30-án azt állította, hogy ezek mind „félrevezetések”. („Az igazságügy-miniszterrel nem beszéltem még erről a jogszabályról”, mondta).

Intézményi: 2019-re húzódnak át a DNA (Országos Korrupcióellenes Igazgatóság – E-RS) és a Főügyészség vezetésére vonatkozó leváltási/kinevezési eljárások is, melyeket Tudorel Toader igazságügyi-miniszter kezdeményezett és küldött az elnök elé a CSM (Legfelsőbb Igazságszolgáltatási Tanács – E-RS) kedvezőtlen véleményezése ellenére.

A miniszter a DNA esetében még az elnök első határozatát sem vette figyelembe, másodjára is ugyanazt az Adina Floreát javasolva.

Ami Augustin Lazăr főügyészt illeti – aki a Le Monde által december 31-én közölt interjújában az általa „autokratikus nyomásgyakorlás”-nak nevezett dologról beszél, ő közigazgatási eljárásban támadta meg a leváltási eljárást. (A Cotidianul szerint, ez az interjú egyszerűen nem létezik, a romániai sajtó jelentős része vagy tudatosan, vagy felszínességből részévé vált egy médiamanipulálási akciónak – E-RS.)

Tudorel Toader miniszter az egyik legelutasítottabb közszereplővé vált (pressone.ro/Lucian Muntean)

IV. A gazdaság 2019-ben

Még nincsenek végleges adataink, de az már látható, hogy 2018-ban lelassult a gazdasági növekedés (ami nem meglepő, a 2017-es lenyűgöző 7 százalék után).

A nemzetközi szakintézmény többsége az egész év folyamán lefele módosította korábbi előrejelzéseit.

És miközben a gazdaság tavaly bizonyos jelentős adómódosítások sokkjának hatása alatt állva indult el – és viszonylag jól vette ezt az akadályt, többek között a társadalombiztosítási járulékok munkaadóról a munkavállalóra történő átterhelését is –, 2019 a legutóbbi sürgősségi rendelet jegyében indul, mely megdöbbentette az üzleti világot.

A konzultálások, hatástanulmányok és a minisztérium honlapján történt közzétételt követő legalább 10 napos határidő betartása nélkül elfogadott rendelet új adókat vezet be hirtelen jelentős ágazatokban – a banki, az energetikai és a távközlési rendszerben.

– Amúgy 2018-ban 114-szer nyúltak bele az adótörvényekbe, a Hotnews.ro számításai szerint; e módosítások egy része a 79/2017. sz. sürgősségi rendelet (az úgynevezett „adóforradalom”) hirtelen történt alkalmazását követő korrekció volt;

– Folytatódott az állami és magánszféra fizetései közötti különbség növekedése – és ez 2019-ben is nőni fog; január 1-én lépett hatályba a minimálbér újabb emelése is;

– A költségvetési hiány szintén tovább növekedett; 11 hónap után 2,74 százalékon állt, ami 130 százalékkal több, mint 2017 hasonló időszakában – ami komolyan megkérdőjelezi a 3 százalékos célt. (Florin Cîţu PNL-s szenátor január 2-án azt állította, hogy a pénzügyis alkalmazottakat adatok meghamisítására kényszerítik; „Ez teljes zagyvaság”, válaszolta Eugen Teodorovici miniszter);

– Ezzel párhuzamosan fokozódnak egy lehetséges technikai recesszióval kapcsolatos aggodalmak is – amire Románia – különböző közgazdászok figyelmeztetése szerint – a növekedési időszakban nem dolgozott ki ellenszereket.

A pénzügyminiszter kijelentette, hogy a sajtót megbírságolják, ha „nem ellenőrzi előzetesen az információkat” (pressone.ro/Lucian Muntean)

V. Regionális szövetségek jelennek meg

A jelenlegi kormányzat 2018 végén 101 kilométernyi autópályát könyvelhet el, amiből csak 60 kilométer vadonatúj, tavaly átadott szakasz.

Régi fájdalma Romániának a „nem megfelelő infrastruktúra”: a CEO Survey 2018 szerint, 63 százalékkal éppen ez áll az első helyen az üzleti környezetet fenyegető tényezők rangsorában (a többi kelet-európai országban az infrastruktúra még csak be sem kerül az első öt legnagyobb fenyegetés közé).

A folyamatosan csökkenő közberuházások – az IMF szerint, elértük az utóbbi 15 év legalacsonyabb szintjét – és a már bejelentett projekteknek az európai finanszírozási folyamatból – a köz-magán társulás javára – történt kivonása mellett várható volt a kétségbeesés növekedése.

Tavaly teljesen új formát öltött ez a kétségbeesés: regionális szövetségek és/vagy polgári nyomásgyakorlások jelentek meg.

Az első és leginkább figyelemre méltó lépés a Nyugati Szövetség: négy nagy város – Kolozsvár, Temesvár, Nagyvárad és Arad – bejelentette, hogy összefogva igyekeznek közvetlenül Brüsszelből európai pénzeket szerezni a 2021–2027-es költségvetési időszakban (a PressOne októberi elemzését, amikor a projektnek még más neve – „négyesfogat” – volt, itt olvashatják).

Alulról felfele irányuló nyomásgyakorlások Moldvában is megjelentek az utóbbi 12 hónapban, ahol két civil szervezet tüntetéseket szervezett és tárgyalásokat kezdeményezet a hatóságokkal a Jászvásár/Iaşi–Marosvásárhely autópálya megsürgetésére.

Ez nemzetbiztonsági ügy”, állítja Dorin Dobrincu történész; „fejlődéshez kellenek az autópályák, nem alamizsnáért könyörgünk”.

A – szintén még csak nemrég bejelentett – Nyugati Szövetség mintájára decemberben további két szövetséget jelentettek be: az egyiket északnyugaton (Máramaros, Szatmár, Szilágy és Beszterce), a másikat keleten (melyet három megye hat PNL-s polgármestere, valamint a PSD-ből 2017-ből kizárt jászvásári polgármester kezdeményezett).

De hosszú út van a bejelentéstől és sajtókonferenciától a dolgok beindításáig, ha már az infrastruktúra került szóba; 2019-ben majd meglátjuk, hogy tényleg létrejönnek-e majd ezek a szövetségek.

Ha pedig mégiscsak le kellene vonnunk valamilyen tanulságot, akkor ez a következő lenne: az országnak már fogytán a türelme.

Mona Dîrţu

pressone.ro, 2019. január 2.

România în 2019: cinci teme-cheie

Ha nem akar lemaradni friss bejegyzéseinkről, csatlakozzon Facebook-közösségünkhöz.

Ha szeretne hozzájárulni szolgáltatásunk fenntartásához, keresse fel tájékoztató oldalunkat.

Szerkesztési elveinkről bővebben itt talál tájékoztatást.

Beszélgetés

Hozzászólás jelenleg nem lehetséges.

Főtámogatók

KEDVENCEINK

%d blogger ezt szereti: