//
most olvassa...
Cotroceni, Elnökválasztás, Emberi jogok, EU, Európai Bizottság, Európai parlamenti, Igazságügy, Kormányzás, Korrupció/gyanús ügyek, Magyar szervezetek, Parlament, Pártok, Politika, Romániai Magyar Demokrata Szövetség - RMDSZ, Titkosszolgálatok, Választások

Paktum és egyéb szörnyűségek – Transindex/Plakátmagány

„Credo quia absurdum.” Tertullianus (?)

A Klaus Iohannis kezdeményezte paktumot (a továbbiakban: Paktum) az ellenzéki pártok az elnök hatvanadik születésnapján, június 13-án írták alá, azon a baljós napon, amelyiken 1990-ben az Egyetem téri maratoni tüntetés leverése és a legvéresebb bukaresti bányászinvázió kezdődött. Az egybeesés véletlen, az ajándék azonban, csakúgy, mint ennek a furcsa közszereplőnek a pályája, tele van kétes elemekkel.

Klaus Iohannis és Donald Tusk a nagyszebeni EU-csúcson (transindex.ro/Iohannis Facebook-oldala)

A legszembetűnőbb közös vonás a kettőben: az alkotmány, a törvények laza kezelése és a kész tények elé állítás. Kezdjük ennek az állításnak az indoklásával, mellőzve az államelnök korábbi alkotmánysértéseinek és „kész tényeinek” a felsorolását – túlságosan próbára tenné emlékezetünket és unalmasan terjedelmessé ezt az írást.

A PAKTUM CÉLJA:

„a referendum eredményének törvénybe iktatása, illetve az igazságügyi törvények felülvizsgálata a Velencei Bizottság és az Európai Tanács ajánlásainak megfelelően”.

Tekintsünk el attól, hogy a Velencei Bizottság és az Európai Bizottság egyáltalán nem ajánlja referendum kiírását (1) egyidejűleg parlamenti választásokkal, illetve (2) igazságszolgáltatási kérdésekben. Annál is könnyebb eltekintenünk ettől, mert a Velencei Bizottság és az Európai Bizottság is eltekintett; Iohannisnak szemmel láthatóan szabad figyelmen kívül hagyni a híres indikációkat, miközben még a Paktumban is felhívja a kormány figyelmét a betartásukra.

Természetesen az sem gond, hogy a népszavazásra bocsátott két (illetve három-negyedfél) kérdés érthetetlen és logikailag hibás, gyakorlatilag az emberek többsége nem tudta, mire válaszol, mit szavaz meg  – igaz, mi kiváltságos helyzetben voltunk, mert a magyarországi „nemzeti konzultációk” hozzászoktattak az ilyenfajta álkérdésekhez. Mindenképpen, a Paktum célja pártpolitikai, ami Iohannis részéről nem nagyon alkotmányos.

A NÉPSZAVAZÁS MINT ÜRÜGY

Tekintsünk el attól, hogy Klaus Iohannis tulajdonképpen plagizált, Traian Băsescu ötletét vette át a referendummal. Tekintsünk el a kezdeményezését kísérő heves véleményektől is. Hanem hogy a túróba lehet törvénybe iktatni valamit, ami nincs? Ugyanis a referendumnak nincs eredménye, tekintve, hogy a referendum érvényességét az Alkotmánybíróság még nem ismerte el! Véleményem szerint jó oka is volna el nem ismerni, már az ostoba kérdések és a Paktum révén elkövetett abúzus miatt is, de még vizsgálódik, bejelentése szerint június 27-én mondja ki a verdiktet. Ha a népszavazás érvénytelen, természetesen érvénytelenné válik a szülinapi Paktum is, amelynek demagógiáját, jogi és politikai melléfogásait sorra leplezték le cáfolhatatlan érvekkel tekintélyes szakemberekpolitikusok és elemzők. Fejtegetéseikhez legfeljebb annyit lehet hozzátenni, hogy az ellenzéki pártok mögött álló európai csoportosulások, intézmények továbbra is cinkos cinizmussal asszisztálnak a romániai törvénytelenségekhez.

FŐELLENSÉG AZ ALKOTMÁNYBÍRÓSÁG

A Paktumban a következő kulcsmondatot találjuk: „Egy legyengített jogállam, a független igazságszolgáltatás híján, olyan intézményekkel, amelyeknek a jogkörét a korrupció elleni harcban megcsonkították, az állam intézményei közötti lojális együttműködés elvének tiszteletben tartása nélkül, voltaképpen kevesebb jólétet és biztonságot jelent az állampolgárok számára és fékezi Románia fejlődését.”

Tehát az aláírók nem kevesebbet állítanak, mint hogy az Alkotmánybíróság megcsonkította a korrupció ellen harcoló intézmények jogkörét és megsértette az állam intézményei közti lojális együttműködés elvét. (Vissza kell állítani, pontosabban békén kell hagyni a protokollumokat!?) Egyszersmind, implicite, a Paktum megállapítja, hogy az igazságszolgáltatás nem független. Mint volt korábban, Băsescutól Iohannisig és Macoveitől Prunaig!

A Paktum tehát elsősorban az Alkotmánybíróság ellen irányul, amellett, hogy politikailag nyilvánvalóan a kormány(pártok) ellen. Iohannis harca magasabb szinten folyik tovább. Miután az europarlamenti választásokon valahogy úgy jött ki, hogy a kevésre taksált szekuspártok jelöltjei mind simán bejutottak, a szavazás előtt kilenc-tíz százalékosra értékelt ALDE (Renate Weber! Norica Nicolai!) pedig kiesett, miután elbántak Liviu Dragneával, s a szétcincált kormánypártok bénult félelemmel várják sorsuk beteljesedését, az államelnök és szövetségesei, a titkosszolgálatok a DNA-SRI duó befolyásának teljes visszaállítására és az ennek ellenálló Alkotmánybíróság súlyának és hatásának csökkentésére összpontosíthatnak. Aggasztó jelzés ebben az összefüggésben, hogy valakik működésképtelenné tették, meghekkelték az Alkotmánybíróság honlapját.

A HŰSÉG CSAPDÁI

Ezt a Paktumot fogja aláírni az RMDSZ is. Jelenléte a FUEN kongresszusán Kelemen Hunort megakadályozta abban, hogy a jeles születésnapon lássa el kézjegyével a történelmi dokumentumot, de okkal remélhetjük, hogy fogjuk még mosolygós csoportképen látni őt az ünnepelttel, Eugen Tomackal (de la Băsescu), Victor Pontával (de la Colectiv), Dan Barnaval (de la Cioloș), Ludovic Orbannal (de la Rareș Bogdan), és még ki tudja, kivel (nem ő fogja eldönteni). Fő a lojalitás, amint a megállapodás is olyan szépen mondja.

Ha nem vigyázunk, a „vörös pestis!” náci jelszavától csak eljutunk az állam és a titkosszolgálatok kontrollálhatatlan hatalmáig. Addig is várjuk Európa, az Unió megújulását, nemes alapelveinek és útmutató alapértékeinek kivirágzását. Valahányszor mindezekről hallok és olvasok és írok, ugyanaz a kép tolakszik emlékezetembe: Frans Timmermans barátságosan kezet ráz és szót vált  Florian Coldeával Bukarestben, 2019. március 11-én, abból az alkalomból, hogy díszdoktori címet kapott a Politikatudományi és Közigazgatási Iskolától (SNSPA), a volt Ștefan Gheorghiu utódintézményétől.

UTÓIRAT

Előző írásomban említettem egy átfogó interjút, amolyan szertelen elemzésfélét az európai választások utáni romániai helyzetről. Nem tudom, a sok új esemény és az átfedések miatt időszerű lesz-e még közölni azt a beszélgetést. Szó volt (lesz?) benne Klaus Iohannis pályájáról a különóráktól és a két világháború közötti romániai német-náci szervezet örökségének átvételétől a második elnöki mandátumáig (hacsak közben ki nem nevezik valamilyen magas európai tisztségbe, s akkor azt kell megoldania a duónak, nehogy az ország jelenlegi második embere, Călin Popescu Tăriceanu vegye át, ha csak átmenetileg is, a helyét az elnöki székben); választási csalásokról és kuriózumokról; beszélgetünk Traian Băsescu szekus múltjáról és gazemberségeiről a frissen előkerült besúgásai fényében; Liviu Dragnea pokoljárásáról, miután olyan vétségekért ítéltek el politikai nyomásra, amilyeneknél százszor súlyosabb korrupciós cselekményekért szerencsésebb (értsd jobboldali) politikusoknak – néhánynak a fentebb említettek közül is – hajuk szála sem görbült, igaz, hogy ezt meg is hálálták magas tisztségekkel azoknak, akik eltüntették a nyomokat; arról, hogy magam már tavasszal megírtam: szerintem egyedül Angela Merkel lehet az Európai Bizottság elnöke, az EU kormányfője, ha úgy tetszik, kancellárja; több olyan témáról, ami napokig a világlapok első oldalain lenne, itthon pedig visszhangtalan marad: például a protokollumokról, vagy arról, amit Mircea Dinescu írt meg: a gyengéd szeretettel övezett Mircea Ionescu Quintus, a PNL volt elnöke, akit Iohannis is kitüntetett, gyilkolt is (igaz, csak egy antifasiszta partizánlányt ölt meg), szóval ilyeneket. De nem folytatom, mert rosszullét környékez.

Beszélgetés

Hozzászólás jelenleg nem lehetséges.

Főtámogatók

KEDVENCEINK

%d blogger ezt szereti: