//
most olvassa...
Cigányok/Romák, Egyházak, Emberi jogok, Közösségi/kisebbségi jogok, Külpolitika, Magyarokról, Politika, Régiók/autonómia

A püspök útjai – Maszol

Kovács Gergely püspökké szentelése és érseki beiktatása nemcsak vallási esemény – legalább akkora jelentősége van/kell legyen a templom falain kívül levők életére nézve is. A 350 ezres gyülekezet pásztorának hatalmas világi feladata is van, hiszen az egyháznak jelentős gazdasági tevékenységei is vannak, melyek vezető koordinálása szintén a feladatköreibe illeszkedik.

Fotó: MTI/Kiss Gábor

Erdélyben még lélekkel és emberekkel teltek a templomok, és nem csak a sátoros ünnepekkor térnek az emberek az Úr színe elé. Ebben szerepet játszik még a hagyományokhoz való erős ragaszkodás is – ami számunkra megmaradást, kulturális kontinuitást biztosított a történelmi megpróbáltatások évszázadaiban, viszont, sajnos, ma már az egyháznak is szembe kell néznie azzal, hogy az evangélium a templomok falain belülre szorulhat vissza – olyan világot élünk, ahol Isten üzenete egyre nehezebben jut el az emberekhez, és kijelenthetjük: egyre inkább csak azok hallják meg, akik egyébként is ismerik…

Elképzelhető, hogy a keresztény egyháznak az elkövetkezendő időszakban komoly kihívással kell szembenéznie, hisz napjaink őrült tempóban változó világában egy veretes nyelven kommunikáló, középkori struktúrájú szellemi konstrukció nem biztos, hogy vonzó maradhat… És a harangszót is elnyomhatja a YouTube-muzsika dübörgése…

A szentségek megélése, gyakorlása keresztény hagyományaink szerves része, és ezekből a hagyományból szervesültek azok a konszenzuális erkölcsi rendszerek, melyeknek köszönhetően otthon lehetünk mindenütt, ahol hirdetik az Igét.

Nyilván, hozzátartozik az igazsághoz az is, hogy a vallás nagyon sokáig nagyszerű hatalomtechnikai eszköz volt, de azt is látni kell, hogy a kereszténység megteremtett egy működő társadalmi (norma)rendszert, amely ha széthull, egyelőre nincs a talonban más helyette. Nem az a fő kérdés tehát hogy hiszünk-e a transzcendenciában, a túlvilágra vonatkozó kinyilatkoztatásokban, hogy a teremtéstörténethez ragaszkodunk vagy pedig a Darwin-i evolúcióelméletet valljuk, hanem a morál. A „meseszerű mondanivaló” lefejtése után gyógyír lehetne a társadalom számára az egyház szava, amelynek meghallatása az államnak is érdeke. Nem csoda az ortodox egyház összefonódása az állammal – a templomba járó állampolgár ugyanis elmegy szavazni, befizeti az adót, nem lop (mindig), tiszteli (általában) a felebarátját stb.

Nyilván, egy pap mindig fogja hangsúlyozni, hogy Isten egyszülött fiát adta az emberekért, aki kereszthalált halt, harmadnapon meg feltámadt. És ezzel nincs semmi baj. De amikor egy pap a bejegyzett élettársi kapcsolat ellenzésébe, vagy migránsellenes kirohanásba kezd, másnap pedig fennen hirdeti a felebaráti szeretet fontosságát, akkor a vak is látja, hogy valakinek a fejében nagy baj van. Ilyenkor értékelődik fel egy érsek szerepe, világi értelemben, hisz a hőbörgők fejére koppinthat, az egyháznak ugyanis jelen kell lennie a társadalomban, de nem a feszültségkeltés, hanem a mediálás kell legyen a szerepe. Nem a misszionálás letudása, hanem a  „Szótlan jár köztünk az / igazság, mint a kard, de / nem vagdalkozik; elválaszt” – idézhetjük Vasadi Pétert. Az egyháznak a modern korban a lehető leggyorsabban kell állást foglalnia, minden, a társadalmat érintő fontos kérdésben, nem csak akkor, amikor azt kiprovokálják. A bábeli zűrzavarban neki kell a leghangosabbnak lennie, ha kell asztalt csapkodnia, majd mértéktartóan utat mutatni.

Kovács Gergely szombaton felszentelt püspök előtt meglátásom szerint komoly feladatok állnak – nem azt akarom inszinuálni, hogy rossz örökséget kapott, inkább arról van szó, hogy a világ változásaival fel kell venni a ritmust. Nagyobb sebességfokozatra kell kapcsolnia. Olyan, Krisztusban állandóan megújuló egyház kell a mai kor emberének, amelyik nem erőltetve, de utat mutat. Nem rám tartozik, hogy ki, hogyan éli meg a hitét, de nem biztos, hogy a körmenetek, az imanapok, a szentségimádások azok, ami visszaközelíti az egyházhoz az eltávolodókat. Erdélyben nem ölt ipari méreteket a vallástalanság, az egyháztól való eltávolodásról azonban őszintén beszélnünk kell. Nevezzük egyházszervezői munkának, amire most szükség van és amiben jeleskednie kell az új püspöknek. Aki nem tartja magát „bárányszagúnak”, és lehet, hogy ez előnyére fog válni. Globális szemlélete és nyitott lelkülete sokkal de sokkal fontosabb a „paposságnál”. Az ő feladata lesz a világegyház és az etnocentrikus világok harmonizálása is. XV. Benedek száz évvel ezelőtt a Maximum illud apostoli levelében arra szólít fel, hogy „lépjünk túl minden nacionalista és etnocentrikus elzárkózáson”. Ki kell lépnünk a hazánkhoz és nemzetünkhöz fűződő exkluzív kapcsolatból – és úgy kell felépítenünk életünket, hogy ne a másik nemzettel (román), etnikummal (roma) szembeni gyűlölet vagy frusztráció legyen a meghatározó. „Aki Istent hirdeti, legyen Isten embere” – olvasható a már említett apostoli levélben. És itt elég, ha csak a legutóbbi, katolikus vidéken kirobbant, katolikus segédlelkész által szított gyergyóditrói migránsellenességre gondolunk. Amit azóta már sokféleképpen magyaráztak, de a végeredmény a gyűlölködés. A papság és a hívő emberek küldetéstudatának az erősítése, ez a másik olyan kulcselem, amire rá kell gyúrnia a gyulafehérvári főegyházmegye új püspökének. Lenin után szabadon: az élcsapatot is nevelni kell. Az elesettek felkarolása, a rászorulók, megsegítése, a kiszolgáltatottak gondozása, a menekültek védelme és miért ne, a melegek elfogadása, mind-mind olyan feladat, amely lelkipásztori de ugyanakkor humanitárius kötelesség is. Az egyház önmagában nem tudja megoldani azokat a problémákat, amelyek az elkövetkezendő időszakban a társadalom előtt fognak tornyosulni – a klérus a megkereszteltek bevonásával tud építkezni és eredményeket elérni. Ehhez azonban párbeszédre van szükség. Az új érsek párbeszédet ígért, megértést és megértetést. Az emberi világot az előítéletek tartják életben, eszerint védekezünk, támadunk, ezért majdhogynem képtelenek vagyunk megérteni egymást, mert „minden megértés félreértés”, ahogy kissé sarkosan, de nagyon találóan fogalmaz Németh Gábor. Ennek a félreértésnek az elkerülése érdekében van szükség gyakoribb kommunikációra, arra, hogy az új érsek ne csak az egyház hivatalos csatornáin keresztül tájékoztasson, szólaljon meg, hanem a világi sajtót is tekintse eszköznek. Annál is inkább, mert abba mindenki, értsd nem csak az egyházhoz közel állók vannak becsatornázva. A Rómából hazatért Kovács Gergely a Föld sója lehet, éleslátására, tartására, mértékletességére szükség is van. Nem azért írhat történelmet, mert székely és nem azért, mert olyan időben került a főegyházmegye élére, amikor nehéz megmaradni katolikusnak. Ezek mesék. Akkor válik Márton Áron méltó utódává, ha emberként tud az emberekért munkálkodni. Mindenkiért.

Farkas István

2020. február 25., 12:20

https://www.maszol.ro/index.php/velemeny/122587-farkas-istvan-a-puspok-utjai

Ha nem akar lemaradni friss bejegyzéseinkről, csatlakozzon Facebook-közösségünkhöz.

Ha szeretne hozzájárulni szolgáltatásunk fenntartásához, keresse fel tájékoztató oldalunkat.

Szerkesztési elveinkről bővebben itt talál tájékoztatást.

Beszélgetés

Hozzászólás jelenleg nem lehetséges.

Főtámogatók

KEDVENCEINK

%d blogger ezt szereti: