//
most olvassa...
Emberi jogok, EU, Európai Bizottság, Európai Parlament, Felsőoktatás, Kárpát-medence, Kárpát-medencei körkép, Kárpátalja/Ukrajna, Közösségi/kisebbségi jogok, Közoktatás, Külpolitika, Kormányzás, Magyar szervezetek, Magyar-magyar, Magyarokról, Oktatás és tudomány, Politika, Régiók/autonómia

Kárpátalján járt az ukrán nyelvi ombudsman és megállapította: törvénysértők a kárpátaljai magyarok – Maszol

Megszólalt a héten a Kárpátalja.mában Csernicskó István, a beregszászi II. Rákóczi Ferenc Magyar Főiskola rektora és beszámolt arról a beszélgetéséről, melyet a Kárpátaljára látogató Tarasz Kreminnyel, az államnyelv védelméért felelős ukrán ombudsmannal folytatott abból az alkalomból, hogy a biztos részt vett annak összukrajnai fórumnak az ungvári konferenciáján, mely az őshonos népek és a nemzeti kisebbségek oktatásának kérdéseivel foglalkozott. A szemináriumon a biztos kifejtette, hogy Kijev minden feltételt megteremt ahhoz, hogy az államnyelv megfelelően fejlődjön Ukrajnában, ami bizonyíthatóan valótlan állítás. Egyúttal azt is hangsúlyozta az ukrán állami főtisztviselő, hogy az államnyelvvédelmi törvényt mindenkinek kötelessége betartani, beleértve a pedagógusokat is. Ennek megfelelően július 1-jétől minden oktatási intézmény vezetőjének kötelessége ukránból nyelvvizsga-bizonyítványt szerezni függetlenül attól, hogy állami, önkormányzati, kommunális, magán vagy alapítványi intézményben dolgozik.

Csernicskó István, a beregszászi II. Rákóczi Ferenc Magyar Főiskola rektora l Fotó: youtube.com

Az előadását követő beszélgetés során a beregszászi kistérségnek – többek között iskolaigazgatóknak, valamint a magyar főiskolának – küldött fenyegető leveleiről elhíresült első számú kijevi „nyelvrendőr” nem habozott meg is indokolni, miért tartja törvénysértőnek a kárpátaljai magyar pedagógusokat. Bűnlajstromukon ugyanis olyan „égbekiáltó törvényszegések” szerepelnek, mint például az, hogy Beregszászban, az egyik magyar iskolában a karácsonyi ünnepségen magyarul hangzottak el dalok, köszöntések, beszédek, illetve az ünnepségnek a helyi televízióban bemutatott felvétele nem volt feliratozva államnyelven. A főiskola esetében azt sérelmezte, hogy a hallgatók által működtetett Facebook-oldal csak magyar nyelvű, nincs ukrán változata. Ez pedig amúgy ma még nem is törvény által előírt kötelezettség.

„Költözzön más országba az, akinek nem felel meg Ukrajna vagy az ukrán nyelvtörvény” – tanácsolta Tarasz Kreminy, az államnyelv védelméért felelős biztos múlt hónap elején, pontosabban augusztus 6-án az egyik ukrán televízió műsorában. Az ombudsman elmondta, hogy az ukrán állampolgároknak tiszteletben kell tartaniuk az alkotmányt, a törvényeket és az ukrán népet. Ezért – mint fogalmazott – „azok, akik elégedetlenek a nyelvtörvénnyel, az ukrán állammal, menjenek nyugodtan el egy másik országba, oda, ahol szerintük kellemesebben fogják érezni magukat”.

Amint azt a Kárpáti Igaz Szó a Megkaptuk: Nem tetszik a nyelvtörvény? El lehet innen menni! című aznapi cikkében megírta: a hír kapcsán az 1993-ban alapított és saját TV csatornát is működtető független UNIAN hírügynökség emlékeztetett arra, hogy Ukrajnában egy államnyelv van: az ukrán. Az állami vezetésben azt követően kezdték aktívabban védelmezni az ukrán nyelvet, hogy Oroszország az Ukrajnában élő orosz anyanyelvű lakosság „védelmének” ürügyén 2014-ben önkényesen magához csatolta a Krím-félszigetet és fegyveres konfliktust provokált ki a Donyec-medencében.

A kijevi parlament 2019 áprilisában fogadta el az ukrán, mint államnyelv működéséről szóló jogszabályt – közkeletű nevén a nyelvtörvényt –, amely ellen, mások mellett, határozottan tiltakoztak a kárpátaljai magyar szervezetek is, mert szerintük az felszámolja a kisebbségek valamennyi, korábban szerzett nyelvi jogát. A törvény ugyanis a magánbeszélgetéseket és a vallási szertartásokat kivéve gyakorlatilag mindenhol kötelezővé teszi az ukrán nyelv használatát.

A jogszabály egyes rendelkezései azonnal hatályba is léptek, másokét későbbre halasztották. Idén január 16-án lépett életbe például a szolgáltatói szférára vonatkozó rendelkezés. Ez előírta, hogy az alkalmazottak kötelesek az államnyelven megszólítani az ügyfeleket, át kell térniük viszont más nyelvre, ha azt az ügyfél kéri.

Félévvel később, július 16-án a kulturális területre vonatkozó előírások váltak hatályossá. Ezek szerint – néhány kivételtől eltekintve – minden kulturális rendezvényt ukrán nyelven kell lebonyolítani. Egyebek mellett az idegen nyelvű színházi előadásokat is le kell fordítani ukránra feliratozással vagy tolmácsolással, az országban kiadott könyvek legalább felének pedig ukrán nyelvűnek kell lennie. Ugyanettől a naptól fogva kell az állami hivatalnokoknak, valamint az ukrán állampolgárságot kérelmezőknek vizsgát tenniük ukrán nyelvből.

Az államnyelv védelméért felelős ukrán ombudsmannak említett vérlázító xenofób kijelentése után nem sokkal és alig néhány nappal az önálló Ukrán állam megalakulásának 30. évfordulója alkalmából megszervezett grandiózus ünnepségek előtt, meghökkentő felmérés eredményeit tette közzé a már említett UNIAN hírügynökség. Arról számolt be, hogy a Szociális Monitoring Központ által végzett friss közvéleménykutatás szerint Ukrajnában lakosság kevesebb, mint egyharmada, csak alig 31,9 százaléka használja kizárólag az ukrán nyelvet a mindennapi kommunikációban családtagjaival, illetve ismerőseivel, az ukránok valamivel több, mint 11 százaléka pedig csakis az oroszt használja a családi érintkezésben. Valamivel kevesebben, pontosabban 27,1 százalékuk válaszolta azt, hogy nagyjából egyenlő arányban beszélnek ukránul és oroszul is a családtagjaikkal, illetve az ismerőseikkel.

A megkérdezettek egynegyede, egészen pontosan 24,5 százaléka a televíziós műsorokat (híradók, filmek, szórakoztató produkciók, koncertek és sportesemények, stb.) ukrán nyelven nézi. Csaknem egyharmaduk (35,3 százalékuk) válaszolta azt, hogy nagyjából egyenlő arányban néz ukrán és orosz nyelvű tévécsatornákat. 8,9 százalékuk csak az orosz nyelvű, 0,2 százalék más nyelvű műsorokat néz. Ami az írott sajtót illeti, a válaszadók 30,9 százaléka mondta azt, hogy ukrán és orosz nyelvű újságot egyaránt olvas, további 23,5 százalékuk csak ukrán, 14,5 százalékuk főként ukrán, 10,9 százalék főleg orosz, 10,7 százalékuk pedig csak orosz sajtóterméket részesít előnyben, 0,3 százalékuk pedig más nyelvű sajtóterméket részesít előnyben.

Mindkét fentebb vázolt két múlthavi ukrajnai fejleménynek a hátterében a már hivatkozott és címében is elképesztő bükkfanyelvezetről tanúskodó, Az ukrán, mint államnyelv funkcionálásának biztosításáról szóló nyelvtörvény áll, melynek – amint megállapította róla Csernicskó István, nyelvész professzor, a beregszászi II. Rákóczi Ferenc Kárpátaljai Magyar Főiskola rektora egy korábbi interjújában – jelentős része valamilyen fenyegetésről, büntetésről vagy olyan intézmény, szerv létrehozásáról szól, amely kikényszeríti az államnyelvi törvény végrehajtását.”

Az ukrán nyelvtörvény megszavazását követelő tüntetők a kijevi parlament előtt 2019. április 25-én l Fotó: Kárpáti Igaz Szó

Ebben a Kárpátalja.mának a főszerkesztőjével, Pallagi Mariannal folytatott év eleji beszélgetésében a nyelvtudós arra is rámutatott a jogfosztó és abszurd jogszabállyal kapcsolatosan, hogy abból egyértelműen kiderül: „az állam nem azt az utat választja, hogy párbeszédet folytatva az állampolgáraival megteremti az államnyelv támogatásának feltételeit, hanem arra akar minket erővel és erőszakkal rákényszeríteni, hogy mindig, mindenhol, minden körülmény között ukránul beszéljünk.”

Az elmúlt héten ismét interjút adott a Kárpátalja.ma számára a főiskolai rektor, melynek apropóját az adta, hogy látogatást tett Kárpátalján Tarasz Kreminy, az államnyelv védelméért felelős ukrán ombudsman és a professzornak alkalma volt vele különbeszélgetést is folytatni. Csernicskó Istvánnak Az államnyelvvédelmi biztos megérti a kárpátaljai magyarokat, de… A törvény az törvény címmel megjelent friss szókérése, melyet ez alkalommal bemutatni kívánok egy olyan, nem is titkoltan soviniszta magas rangú állami köztisztviselőnek a felfogásába és gondolkozásmódjába enged betekinteni, ami beszédes és jelzésértékű.  Emellett pedig kijelenthető róla: amit és ahogyan képvisel, aligha összeegyeztethető Zelenszkij államfőnek egy, nem is kevés magabiztosságról árulkodó, az Euronews páneurópai tévés hírcsatornának tett emlékezetes kijelentésével„Szerintem Ukrajna most vált olyan országgá, amilyet Európa igazán szeretne.”

A Cserincskó-interjúban foglaltak alapján talán már nem is hat túlságosan meglepőnek, hogy Kremnyik a kárpátaljai magyaroknak az országból való távozását szorgalmazta. Rögtön hozzáteszem: azért van némi kétségem afelől, – maradva a komikusból lett ukrán államfő hivatkozott öntudatos kinyilatkoztatásánál –, hogy a tavasszal Piteşti-ben tüntető oltásellenes eszementek skandálta „Afară, afară, cu ungurii din ţară”-ra hajazó ukrán biztosi xenofób hozzáállásra is tényleg vevő lenne napjainkban Európa.

A beregszászi rektorral folytatott dialógus bemutatása előtt, hadd áruljam el, hogy a Csernicskó-Kremnyik beszélgetésre az adott lehetőséget, hogy államnyelv védelméért felelős ukrán biztos egy útmutató-előadás erejéig megjelent annak az Ukrán oktatás 30 korlátok nélkül: minőségi és siker vektorok” címmel megrendezett összukrajnai fórumnak az ungvári kétnapos konferenciáján, mely az őshonos népek és a nemzeti kisebbségek oktatásának kérdéseivel foglalkozott. A tanácskozáson többek között oktatásügyi vezetők, helyi oktatásért felelős képviselők, középiskolai igazgatók, kisebbségi képviselők vettek részt.

A tanácskozás keretében a résztvevők több kárpátaljai helyszínre, itteni oktatási intézménybe is ellátogattak, ahol megismerkedtek az adott egységek oktatási folyamatának megszervezésével. Ezek között volt az ungvári, a munkácsi, a derceni és a nagyberegi kéttannyelvű középiskola valamint a II. Rákóczi Ferenc Kárpátaljai Magyar Főiskola. Utóbbi székhelyén a főiskola vezetői egy kerekasztal-beszélgetés során ismertették az oktatási koncepciójukat. Beszámolva erről a konzultációról Orosz Ildikó, a Rákóczi-főiskola és a Kárpátaljai Magyar Pedagógusszövetség (KMPSZ) elnöke a következőket nyilatkozta: „Bemutatkoztunk, megmutattuk nekik az intézményt, elmondtuk az oktatási koncepciónkat is az oktatás helyzetével kapcsolatban. Volt egy szűkkörű, zárt beszélgetés, ahol kifejtettük az eddigi álláspontunkat, hogy az anyanyelvű oktatást vissza kell állítani, mert diszkriminatív. Politikai úton hozott, szakmai alapok nélküli döntés, amit csak politikai alapon lehet visszaállítani.”

Az elnökasszony azt is elmondta, hogy a konferenciának a megyei tanácsban megtartott szekcióülésén megjelent Tarasz Kreminy, az államnyelv védelméért felelős biztos. Hosszúra nyúlt előadása miatt nem volt idő a kérdések megvitatására, ezért írásban fogalmazták meg azokat a kisebbségi óhajokat, amelyek törvénymódosítás nélkül, kimondottan a minisztérium jóakaratából rendezhetők lennének.

Ezen a ponton érünk el a bemutatásra kiszemelt Csernicskó-interjúhoz, melyre eheti választásunk esett. Ugyanis a II. Rákóczi Ferenc Kárpátaljai Magyar Főiskola rektora is részt vett a fórumon, ahol sikerült magánbeszélgetést folytatnia a nyelvi ombudsmannal. A Kárpátalja.ma főszerkesztője őt kérdezte Tarasz Kreminy ungvári látogatásáról, amit pedig elmondott, mint már említettük, mellbevágóan „européer”volt, méltó egy az EU-ba igyekvő „demokratikus jogállam” vezető állami tisztségviselőjéhez.  

Tarasz Kreminy ukrán államnyelvvédelmi biztos l Fotó: Kárpátalja.ma

Tarasz Kreminy az előadásában kifejtette, – számolt be erről a nem mindennapi és felettébb terjengős eszmefuttatásról a magyar főiskola rektora, – hogy az ukrán állam jelenleg az összes feltételét biztosítja annak, hogy az államnyelv megfelelően fejlődjön Ukrajnában. Külön hangsúlyozta azt, hogy az államnyelvvédelmi törvényt mindenkinek kötelessége betartani és betartani, beleértve természetesen a pedagógusokat is. Elmondta továbbá azt is, miszerint idén július 1-jétől minden oktatási intézmény vezetőjének kötelessége a törvény szerint ukránból nyelvvizsga-bizonyítványt szerezni függetlenül attól, hogy állami, önkormányzati, kommunális, magán vagy alapítványi tulajdonformájú oktatási egység élén áll. Minden olyan intézményirányítónak tehát – akár egy falusi óvoda vezetőjének is –, aki most pályázik erre a posztra vagy esetleg lejárt a szerződése, július elsejétől el kell (el kellett volna) mennie nyelvvizsgát tenni.

Arról is tájékoztatta Csernicskó István a Kárpátalja.ma olvasóit, hogy expozéjában Kreminy bemutatta: hivatala képes akár megengedően „nagyvonalú” is lenni. Kifejtette ugyanis a biztos, hogy azoknak az intézményvezetőknek, akiknek érvényes a kinevezésük, egyelőre nem kell nyelvvizsgát tenniük. Elmondta továbbá, hogy ezután az igazgatókat már csak öt évre nevezik ki. Viszont, ha lejár a szerződésük, vagy esetleg új intézményt alapítanak, és annak vezetői posztjára pályázik valaki, akkor már nyelvvizsgát kell tennie, függetlenül attól, hogy óvodáról van szó vagy éppen egyetemről.

Ami ezt követően történt arról így számolt be a rektor:

„Amikor az ombudsman befejezte az előadását, az én első kérdésem az volt hozzá, hogy ha Ukrajna valóban mindent megteremtett annak érdekében, hogy az állampolgárai elsajátíthassák az ukrán nyelvet, akkor hogy lehet az, hogy Kárpátalja – amely ugye, mint tudjuk, Ukrajna megyéje – nem rendelkezik egyetlen egy olyan központtal sem, ahol ilyen vizsgát tehetnének. Egy falusi óvónő, ha óvodavezető, vagy egy falusi kisiskola pedagógusa, ha intézményvezető akar lenni, kénytelen Ivano-Frankivszkba vagy Csernovciba utazni, hogy letegye ezt a vizsgát. Az állam szégyenteljesen alacsony fizetést ad ezeknek az intézményvezetőknek, akiknek több napjába és rengeteg pénzébe kerül elutazni, levizsgázni. Nem szégyen-e az idén 30. születésnapját ünneplő Ukrajna számára, hogy Kárpátalján nem hoztak létre egyetlen vizsgaközpontot sem? (kiemelés az eredetiben –n. n.)

A fővárosból a vidékre „munkalátogató” villámvizitelőnek, akárcsak egykoron a pártközpontokból „a terepre” kiküldött, irányelveket kijelölő propagandista elvtársaknak természetesen azonnal megvolt az „adekvát” válasza. Hogy miben állt ez, arról ezt mondja el Pallagi Mariann beszélgetőtársa:

„Az államnyelvvédelmi biztos erre azt válaszolta, hogy a helyi szervek feladata lenne a központok létrehozása, nem pedig a központé, illetve hogy lehet pályázni hozzá, illetőleg az erre létrehozott hivatalhoz, és akkor akár mi is létrehozhatunk ilyen vizsgaközpontot saját magunktól.”

Csakhogy a messziről jött megmondóember ezzel a válaszával nem a megoldást kínálta fel, csupán annak adta bizonyítékát, hogy teljesen tájékozatlan és csupán a mellébeszélésben képes jeleskedni. Legalábbis ez derült ki az interjú következő két kérdéséből és az azokra adott válaszokból:

„– Történt már hasonló próbálkozás?

– A kárpátaljai megyei könyvtártól érkezett pályázat, ám az intézmény technikai felszereltsége nem felelt meg a követelményeknek, ugyanis nincs szélessávú internetkapcsolatuk. Hangsúlyozom, hogy egy megyei könyvtárról beszélünk. Nos, az én értelmezésemben ez azt jelenti, hogy Ukrajna sajnos mégsem teremtett meg minden feltételt ahhoz, hogy az államnyelv fejlődjön, és továbbra is a helyi állami szervekre, a helyi önkormányzatokra és az állampolgárok zsebére bízza azt, hogy támogassa az ukrán nyelv fejlesztését, vagy megfeleljen azoknak a feltételeknek, amelyeket Kijevben hoztak.

Tarasz Kreminy előadása Ungváron l Fotó: Kárpátalja.ma

– És nem csak a nyelvvizsgaközpontok esetében…

– Maruszinec Marianna, a megyei oktatási főosztály vezetője azt kérdezte Tarasz Kreminytől, hogy miért van az, hogy amióta van független tesztelés Ukrajnában (2008 – a szerk.), Kárpátalja folyton az Ivano-Frankivszki központhoz tartozik.

Tehát, ahogyan nyelvvizsgaközpontot, úgy ZNO-központot (ZNO = külső független értékelés – n. n.) sem hoztak létre Kárpátalján. Mi ennek az oka? Minket vádolnak szeparatizmussal, miközben onnan szeparálnak. Mi itt nem tudnánk létrehozni egy ZNO-központot? Itt nincsenek olyan szakemberek, akik képesek lennének összegyűjteni ezeket a tesztfüzeteket és megszervezni a javítást? Ha ez így van, akkor miért hívnak tömegesen kárpátaljai pedagógusokat Kijevbe teszteket összeállítani, fordítani, javítani?”

Jól tudjuk, hogy kibúvót találni mindig inkább kézenfekvő volt az apparatcsikoknak, megoldást keresni egy létező gond megoldására. A jelek szerint ezt a szovjet érát jellemző „értékes hagyományt” átörökítették a 30. születésnapját ünneplő Ukrajnában is, hiszen erre is megvolt Kreminy „elvszerű” válasza: „ez nem az ő kompetenciája, ő az államnyelv védelmével foglalkozik.”

Amire nem nyílt mód az előadás után, még a plénum keretében, arra végül lehetőség teremtődött az ombudsmani fellépést követő kávészünetben, amikor Csernicskó rektornak sikerült magánbeszélgetést folytatnia a biztossal. A kétségtelenül élményszámba menő diskurzusról ekképp számolt be az interjúalany:

„Babják Edittel, a beregszászi kistérség oktatási hivatalának vezetőjével kérdeztük a nyelvi biztost a fenyegető levelekrőlmelyeket a beregszászi kistérségnek – többek között iskolaigazgatóknak, valamint a főiskolának – küldött. Ezekben Kreminy arra hívta fel a figyelmünket, hogy törvénysértők vagyunk.

Például törvénysértőnek tartja azt, hogy Beregszászban, a 6-os iskolában a karácsonyi ünnepségen magyarul hangzottak el dalok, köszöntések, beszédek. Szerinte sérti a magyarul nem beszélő ukrán állampolgárok jogait az, hogy az ünnepség felvételei nem voltak legalább feliratozva az államnyelven. Babják Edit arról tájékoztatta Tarasz Kreminyt, hogy egy speciális kistérségről, egy speciális területről van szó.  Kárpátalján számos nemzeti kisebbség él együtt. Itt teljesen természetes az, hogy különböző nyelveken adunk információkat a honlapunkon az állampolgároknak, a szülőknek, az intézményeknek… Számon kérni rajtunk azt, hogy egy karácsonyi műsor, vagy egy iskolai ünnepség nem ukrán nyelvű, vagy nincs ukránul feliratozva, egész egyszerűen döbbenetes. Hiszen képzeljük el azt, hogy előbb-utóbb feljelentés érkezhet arra is, hogy angol órán a tanár angolul szólt a gyerekhez.”

Csernicskó a példázatával nyílván karikírozni akart, de ott ahol az abszurd a mindennapi élet velejárója és a szélsőséges nacionalisták halállistáját népszerűsítő Mitrovorec honlap is működhet mindenféle retorzió nélkül (ennek nyilvános adatbázisában nemcsak a magyar állampolgársággal rendelkező kárpátaljai magyarok nevei és lakcímei szerepelnek, hanem a feketelistájukra „az ukrán haza ellenségeként” felkerült már Szijjártó Péter külgazdasági és külügyminiszter és Várhelyi Olivér uniós szomszédságpolitikai és bővítési biztos neve is, akárcsak Brenzovics László KMKSZ elnöknek valamint Bocskor Andrea EP-képviselőnek több személyes adata) – bármi és bármikor könnyen elképzelhető. Ezért is kénytelen volt a nyelvész professzor a hitetlenkedő „Idáig fajulhat a helyzet?”riporteri kérdésre habozás nélkül azt válaszolni: „Ad absurdum akár idáig is eljuthatunk.”

Az már-már egyenesen bohózatba illő, ha nem lenne inkább lehangolóan elszomorító, hogy a „megértő” államnyelvi ombudsmannak milyen konstruktív javaslata volt az esetleges ügybuzgó feljelentők jövőbeni akcióinak kivédésére. Olvasva a Csernicskó által mondottakat, fölöslegessé válik bármit is hozzátenni Kreminy fából vaskarika jellegű „áthidaló” megoldási javaslatához, annak minősítéséhez. Magam se tudom, hogy sírjak-e vagy nevessek rajta?

„Felvetettük, miért nem lehet úgy értékelni, hogy kérem szépen egy magyar tannyelvű iskolában a magyar nyelv gyakorlására, a magyar nép irodalmi, kulturális értékeinek megismertetésére szolgálnak ezek az ünnepségek, és semmiképp nem az államnyelv ellen szólnak. Pláne nem Ukrajna, vagy az ukrán állam elleni támadás az, hogy időnként egy ünnepséget magyarul szervezünk meg. Tarasz Kreminy helyeselte a javaslatunkat és azt tanácsolta, hogy bele kell foglalni az intézmények alapszabályába, hogy az oktatás, tehát az intézményen belül a belső kommunikációs nyelv a magyar is lehet az ukrán mellett, hisz 2023-tól nem lesz magyar tannyelvű iskola, csak olyan tanintézmény, ahol egyébként van magyar résztvevő. Ha a korábbiakhoz hasonló panasz érkezik, akkor mondhatják, hogy ez az órán kívüli foglalkozás része, amely a magyar nyelvű képzéshez kapcsolódik, és amelyen belül a magyar nyelvet gyakorolják.”

Végül terítékre kerültek a főiskolát érintő ombudsmani kifogások is. Ha az eddigiekben az abszurd jelzőt többször is kényszerültem használni, akkor ide már a groteszk kívánkozik, de lehet, hogy már ez sem képes fedni a valóságot:

„A főiskola esetében azt sérelmezték, hogy a hallgatók által működtetett Facebook-oldal csak magyar nyelvű, nincs ukrán változata. Én tájékoztattam az ombudsmant arról, hogy sok ukrán csinovnyikkal ellentétben mi olvastuk az államnyelvvédelmi törvényt, amelyben szerepel ugyan, hogy egy intézmény kötelezhető arra, hogy a Facebook-oldalát államnyelven is vezesse. Ám a kérdéses oldal nem hivatalos, hanem hallgatói csoportok által működtetett információs, közösségi platform.

Arról is tájékoztattam az államnyelvvédelmi biztost, hogy a törvény szerint az a cikkely, amely szerint az intézményeknek, vállalatoknak, vállalkozásoknak a Facebook-oldalukat, honlapjukat ukrán nyelven is elérhetővé kell tenniük, 2022. január elsejétől lép hatályba, vagyis ha nagyon-nagyon akarjuk, akkor se tudtuk még megsérteni ezt a törvénycikkelyt. (kiemelés az eredetiben – n. n.)

Tarasz Kreminy biztosított bennünket arról, hogy ő magánemberként egyetért velünk, de ha hozzá feljelentés érkezik felháborodott ukrán állampolgároktól, mert az ő nyelvi jogaikat – legalábbis ők úgy érzik –, megsértik, akkor kénytelen lépéseket tenni az eset kivizsgálása érdekében. Tehát a leveleket ne vegyük sértésnek, hanem válaszoljuk meg a törvény rendelkezései szerint.”

Bálint-Pataki József

https://maszol.ro/kulfold/Karpataljan-jart-az-ukran-nyelvi-ombudsman-es-megallapitotta-torvenysertok-a-karpataljai-magyarok

Ha nem akar lemaradni friss bejegyzéseinkről, csatlakozzon Facebook-közösségünkhöz.

Ha szeretne hozzájárulni szolgáltatásunk fenntartásához, keresse fel tájékoztató oldalunkat.

Szerkesztési elveinkről bővebben itt talál tájékoztatást.

Beszélgetés

Hozzászólás jelenleg nem lehetséges.

Főtámogatók

KEDVENCEINK

%d blogger ezt szereti: