//
most olvassa...
Politika

„Mindhárom nyelv egy másik személy: az angol a romantikus, a román a poénkodós, a magyar a visszahúzódóbb énem” – Transindex

Gyakran mondják, hogy ahány nyelvet beszél egy ember, annyi identitása van. A 23 éves Miske Anna Mária számára ennek megélése a mindennapi valóság.

transindex.ro

Anna vegyes házasságból született, egy Kolozsvárhoz közeli faluban, Magyarmacskáson. Édesapja családja magyar származású, míg az édesanyja felmenői között egyaránt vannak magyar és román anyanyelvűek is.

Gyermekkorában a román nyelv dominált otthon, hiszen a szülei nemcsak egymás között beszélgettek ezen a nyelven, hanem Annával és az öccsével, Istvánnal is. Édesanyjának fontos volt, hogy a gyermekek megtanuljanak jól románul beszélni. Bár az édesapja többnyire magyarul szokott Annához szólni, ő románul válaszol, így érzi könnyebbnek, komfortosabbnak.

A testvérek között négy év a korkülönbség. Amikor Anna elkezdte az első osztályt, István pedig az óvodát, Válaszúton éppen olyan környékbeli gyermekeket kerestek, akiknek nem volt lehetőségük magyar nyelvű oktatásra. Így kerültek el Magyarmacskásról Válaszútra, István az ottani óvodában tanult meg magyarul beszélni. Ez kettős korszak volt Anna életében, hiszen az iskolában és a nagyszüleivel magyarul, míg otthon románul kommunikáltak. Mindkét nyelvet tudta és szerette, nem okozott nehézséget számára a nyelvek közti folyamatos váltás, hiszen a gyermekek sokkal fogékonyabbak a nyelvtanulásra.

Szamosújváron járt általános iskolába és líceumba is, és nyolc éven keresztül a Téka Alapítvány bentlakásában lakott, csak hétvégenként ment haza, szülőfalujába. Anna mindvégig magyar nyelvű oktatásban részesült, amiért szülei a mai napig nagyon hálásak. Az általános iskolás évei alatt az osztálytársaival, a barátaival magyarul kommunikált, azonban tizedik osztálytól átkerült egy kétnyelvű iskolába, az Ana Ipătescu Elméleti Líceumba, ahol román diákok voltak többségben. Így kezdett el román anyanyelvűekkel ismerkedni, barátkozni. Bár magyar osztályba jártak, gyakran megtörtént, hogy az osztálytársaival szünetekben románul beszélgettek, poénkodtak, annak érdekében, hogy a román barátaik, iskolatársaik is megértsék.

transindex.ro

Érettségi után a Babeș–Bolyai Tudományegyetemre felvételizett. A Bölcsészettudomány Karon bejutott román–angol szakra, valamint magyar nyelvű újságíróképzésre, a Politika-, Közigazgatás és Kommunikációtudományi Karon. Saját bevallása szerint a román újságírást nem merte első opcióként megjelölni, mert félt a többletjelentkezéstől, így végül a magyar szakon igazolta vissza a helyét. Egyetemi csoporttársai így ismét magyar anyanyelvűek lettek, többségük székelyföldi.

Amikor megkértem Annát, fogalmazza meg, hogyan érezte magát ebben a színmagyar közegben, kereste a szavakat. Bár szaktársai nem gúnyolták, amiért nem beszélt mindig helyesen magyarul, Anna mégis kívülállóként tekintett magára. Ugyanis korábban, amikor magyar osztályba járt, a többiek is hozzá hasonlóan vegyes házasságból, vegyes nyelvi környezetből származtak, így mindkét nyelvet egyforma szinten beszélték. Csoporttársai nagy részével azonban már nem tudott románul kommunikálni, ami számára hiányérzetet jelentett. Anna korábban inkább a román médiát követte, így számára az is szokatlan volt, hogy a kurzusokon a magyarországi és az erdélyi magyar médiával foglalkoztak inkább. Ennek következtében hozzá kellett szoknia, hogy immár ezekről, ezekből is tájékozódjon.

Magyar nyelvű műsorokat korábban egyedül a Kolozsvári Rádióban hallgatott, még gyermekkora óta. „Amikor először megláttam Rácz Évit, oda akartam menni, hogy kérjek tőle autogramot, mert ő nekem egy sztár volt.” A Rácz Éva iránti tisztelete ösztönözte Annát arra is, hogy a Kolozsvári Rádióban végezzen szakmai gyakorlatot. Mosolygott, amikor azt mesélte, hogy a Szabadság napilapnál is publikálta írásait, amiért a szülei nagyon büszkék voltak rá. És bár elsőéves egyetemistaként még ijedten élte meg azt, hogy nem beszéli annyira helyesen a magyar nyelvet, mint a szaktársai, idővel a magyar közegben gyarapodott a szókincse, és egyre bátrabban beszélt, írt magyarul.

Kettős identitás esetén izgalmas kérdés, hogy az adott személy mikor milyen nyelven gondolkodik. Anna esetében ez változó, attól függ, hogy milyen közegben él hosszabb ideig. Az általános iskolás évek alatt magyarul gondolkodott, hiszen magyar osztályba járt, magyarul kommunikált a többiekkel, magyarul tanulta meg a tantárgyakat. Később, a líceumban egyre többet használta a románt, így a gondolkodásmódja is átváltott erre a nyelvre. Az egyetemen pedig szintén megmaradt ez, ugyanis a bentlakásban román lányokkal lakott együtt, a baráti körében is román anyanyelvűek voltak többségben.

Az újságírás szakon rengeteg írásgyakorlati, kreatív feladatot kaptak, amelyeket Anna először románul készített el, majd azt fordította magyarra. Ez nyilvánvalóan sokkal több időt vett igénybe számára, illetve sokszor ütközött abba a problémába, hogy úgy érezte, románul nagyon jól megfogalmazott valamit, azonban magyarul egyszerűen nem volt ilyen kifejezés, vagy nem lett érthető a szöveg. Románul jobban tudta volna megírni, magyarul, úgy érezte, behatárolt a szókincse – mesélte Anna zavart mosollyal.

Anna és barátja közel három éve vannak kapcsolatban, ekkortól kezdve jött létre Annának a harmadik nyelvi identitása, hiszen annak ellenére, hogy a barátja román anyanyelvű, egymás között állandóan angolul kommunikálnak. Olyannyira megszokták már ezt, hogy akár élőben, akár telefonhívásban, akár üzenetekben is ez a közös nyelvük. Anna korábban is szerette az angolt, de sokat fejlődött a tudása, amióta napi szinten használja, beszéli. Angolul írja a bevásárlólistáját, angolul olvassa a tésztarecepteket, angolul kezdett el gondolkodni, így nincs szüksége fordításra.

A munkahelyén egyaránt használja a románt és a magyart is a kollégáival való kommunikáció során, és nagyon hálás, hogy így nem felejti el a magyart – mert az egyetem befejezése óta egyre kevesebb magyar anyanyelvű barátja maradt a közelében.

„Másképp viselkedek a nyelv függvényében, mindhárom nyelv egy másik személy” – fogalmazta meg egyszerűen a többszörös nyelvi identitással rendelkezők érzéseit. A 23 éves lány úgy tekint önmagára, mintha három énje lenne: az angol a romantikus, az őszinte; a román a magabiztos, a poénkodós; a magyar pedig a visszahúzódó és a szégyenlős. Anna visszagondolt a különböző hobbijaira, amelyeket szintén a nyelvekkel azonosítja. Mivel a legrégebbi hobbija a masszírozás, ezt a magyar közeghez köti, hiszen legelőször a magyar osztálytársait, barátait masszírozta. Az egyetemi évek alatt kezdte el érdekelni a fényképezés, ezt többnyire román társaságban gyakorolja, így ezt ehhez a „személyiségéhez” társítja. És a legújabb érdeklődési köre, a tésztasütés, cukrászkodás (amely mára már a hivatalos szakmájává is vált), amely tevékenységet fejben angolul szokta végzi.

transindex.ro

Saját tapasztalataiból kiindulva, Anna nagyon szereti a többnyelvűségét, és fontosnak tartja, hogy majd a jövendőbeli gyermekének egyaránt megtanítsa a magyar, a román és harmadikként az angol nyelv szépségeit is.

A beszélgetés az újságírószakos hallgatók a másság, multikulturalizmus, többnyelvűség témakörében készített interjúsorozatának része, amelyek a Spectator Média Szakkollégium projektjének keretében készültek.

Görbe Helga

2021. szeptember 16. 10:38, utolsó frissítés: 10:38

https://eletmod.transindex.ro/?cikk=29165&8222mindharom_nyelv_egy_masik_szemely_az_angol_a_romantikus_a_roman_a_poenkodos_a_magyar_a_visszahuzodobb_enem8221

Ha nem akar lemaradni friss bejegyzéseinkről, csatlakozzon Facebook-közösségünkhöz.

Ha szeretne hozzájárulni szolgáltatásunk fenntartásához, keresse fel tájékoztató oldalunkat.

Szerkesztési elveinkről bővebben itt talál tájékoztatást.

Beszélgetés

Hozzászólás jelenleg nem lehetséges.

Főtámogatók

KEDVENCEINK

%d blogger ezt szereti: