//
most olvassa...
Befektetések, Emberi jogok, EU, Európai Bizottság, Gazdaság, Külpolitika, Kormányzás, NATO/fegyveres ügyek, Politika, Szociálpolitika - Egészségügy

Célok és ábrándok – Nyugati Jelen

Csökkenteni kell az ázsiai termelőktől való függést a mikrocsip terén, hangsúlyozta éves mérlegelése során Ursula von der Leyen, az Európai Bizottság (EB) elnök asszonya. Az utóbbi hetekben ugyanis az európai ipar – beleértve az autóipart – jelentős problémákkal szembesült, egyes gyárak kénytelenek voltak felfüggeszteni tevékenységüket az ázsiai csipek és mikrocsipek akadozó importja miatt.

illusztráció

Akárcsak tavaly tavasszal, a koronavírus-járvány kitörésénél, az EU rádöbbent, hogy mennyire magatehetetlen. A járvány csupasz hátsóval találta a gazdag és fejlett Európát: legyen szó maszkokról, kórházi védőfelszerelésekről, lélegeztető-gépekről vagy egyszerű műanyagkesztyűkről, Európa importra szorult, mivel saját maga képtelen volt előállítani és legyártani mindezeket megfelelő mennyiségben. Az ázsiai importtól – mindenekelőtt Kínától – függött.

Azon hiányosságot hamar sikerült kiküszöbölni, az ipari kapacitások átszervezésével tavaly Európa önállóvá vált e területen. Egy évvel később viszont arra döbbent rá, hogy más téren függ az ázsiai termelőktől, elsősorban Kínától. Az utóbbi évtizedekben ugyanis Európa (és az USA) következetesen leépítette saját iparát, a termelést pedig Ázsiába, nagyrészt Kínába helyezte át. Ennek nyomán Kína a világ műhelyévé vált, és évről évre hatalmas, százmilliárdos többletre tesz szert az EU-val – és az USA-val – való kereskedelem révén.

Von der Leyen asszony ambiciózus elképzelése éppen a modernkori selyemúttól való függőség felszámolását célozza, legalábbis mikrocsipek terén. Ami elvileg megoldható lenne, műszaki fejlettség szempontjából Európa jól áll, gyártókapacitásokat pedig ki lehet építeni (netán visszaállítani).

A másik önállósodási célkitűzés viszont sokkal kevésbé realisztikus. Brüsszelben immár egyre gyakrabban beszélnek az EU politikai és katonai súlyának megemeléséről, többek között közös uniós haderő létrehozása révén. A nagyhatalmi ábrándokra törekvő Franciaország már évek óta szorgalmazza ezt, de a többiek sosem vették komolyan, Macron elnök terveit inkább felbőszült gall-kakas hiúságnak tekintették. Az amerikaiak afganisztáni kivonulása nyomán azonban Brüsszelben és Berlinben is egyre inkább komolyan foglalkoznak az üggyel. Washington ugyanis egyoldalúan döntött a kivonulásról, nem is méltóztatta értesíteni annak részleteiről európai szövetségeseit, egyszerűen kész tény elé állította őket. Amit a büszke európaiak megalázásnak tekintenek. Főleg, hogy az év első felében már átestek két hasonló megaláztatáson: Erdogan török elnök személyesen Ursula von der Leyent alázta meg, Moszkva pedig Josep Borrelt, az EU külügyminiszterét. Az USA, Kína és Oroszország legfeljebb mellékszereplőnek tekintik az EU-t a globális geopolitikai döntéseknél. Sőt, a kisebbek is amolyan jelképes bokszzsáknak nézik az EU-t: Lukasenka például migránsokkal zsarol, a győzelmi örömmámorban lévő tálibok pedig jókat derülnek az EU felszólításain, melyek az emberi jogok és a nők jogainak biztosítását „kérik számon”.

Az EU-nak önállóan, komoly tényezőként kellene fellépnie a világpolitikában, üzente évértékelő beszédében von der Leyen. Ami alighanem hiú ábránd marad, az EU gazdaságilag óriás, politikailag és katonailag viszont törpe.

Chirmiciu András

2021. szeptember 16., 18:58

https://www.nyugatijelen.com/allaspont/celok_es_abrandok.php

Ha nem akar lemaradni friss bejegyzéseinkről, csatlakozzon Facebook-közösségünkhöz.

Ha szeretne hozzájárulni szolgáltatásunk fenntartásához, keresse fel tájékoztató oldalunkat.

Szerkesztési elveinkről bővebben itt talál tájékoztatást.

Beszélgetés

Hozzászólás jelenleg nem lehetséges.

Főtámogatók

KEDVENCEINK

%d blogger ezt szereti: