Számomra, bevallom, új, bár teljesen érthető fogalom. Politikai viszonylatban az államcsínyhez vagyunk szokva, amelyből az idők folyamán számtalan történt, és nagyjából egyértelmű, hogy erőszakos, a szélesebb néptömegek által nem támogatott hatalomátvételt jelenti, amikor a hatalmat (gyakran katonai erő alkalmazásával) egy szűk és szervezett elit ragadja magához. (A meghatározásban a magyar Wikipédia segített.)
A nemzetközi szóhasználatban az államcsínyre gyakran a puccs kifejezést használják, ami lényegesen különbözik a forradalomtól, hisz ez utóbbi célja nemcsak a vezető csoport lecserélése, hanem a társadalmi és politikai struktúrák megváltoztatása is.
A pártcsíny, amelyről a letaszított pártelnök beszél, nyilvánvalóan nem tartozik a forradalom tárgykörébe. Itt csak egy párton belüli el- vagy leszámolásról van szó. Hogy ez nyilvánvalóan hatással van (és lesz) egy nagy múltú hazai pártra, az más kérdés.
A csíny szó, mondja a magyar értelmező szótár, „Pajkosságból, felelőtlen, gyermekes rosszalkodásból elkövetett (helytelen) cselekedet”.
A mindennapi életben. No de a politikában?
A politikában a „Pajkosságból, felelőtlen, gyermekes rosszalkodásból elkövetett cselekedet”gyakran súlyos, kiszámíthatatlan következményekkel járhat.
Ma, szeptember 27-én aligha tudjuk megítélni, hogy mekkorákkal.
Az új, szombaton kényelmes – majd ezer szavazat – többséggel megválasztott új liberális pártelnök arról beszélt első nyilatkozatában, hogy „mától fogva a liberális párt újra egységes”.
Pedig dehogy.
Namármost, miért érdekelne bennünket különösebben egy hazai, még akár nagy múltú párt belső berkeiben folyó, késhegyre menő hatalmi harc?
Hát azért, mert a PNL a jelenlegi romániai politikai hatalomnak kétségkívül a vezető pártja, a teljesen bizonytalan (belső konfliktusoktól szétszabdalt) USR-PLUS és a minden körülmények között stabil és megbízható RMDSZ társaságában irányítja Románia sorsát. Ez utóbbi azonban túl kicsi, s emiatt erőtlen a meghatározó szerephez – adott esetben, legfeljebb, a mérleg nyelvének szerepét töltheti be.
Az eddigi miniszterelnök, pár napja immár pártelnökként is vezető politikus hatalmas feladatokkal néz szembe: a megnyert politikai csata után immár az ország kormányzásával kapcsolatos, az utóbbi kb. két hónapban, a vérre menő kampány idején nagyjából elhanyagolt, az előzőnél semmivel sem könnyebb feladattal kell szembenéznie.
Nem mintha kedvelném, de a közös érdekből sikert kívánok neki.
Jámbor Gyula
2021. szeptember 27., 15.04
Beszélgetés
Hozzászólás jelenleg nem lehetséges.