//
most olvassa...
Élő múlt/Securitate, Bérek/munkaügy, Egyházak, Emberi jogok, Gazdaság, Igazságügy, Kárpát-medencei körkép, Közösségi/kisebbségi jogok, Külpolitika, Kettős állampolgárság/Magyarországi választások, Kormányzás, Korrupció/gyanús ügyek, Magyar szervezetek, Magyar-magyar, Magyar-román, Magyarokról, Művelődés, Oktatás és tudomány, Parlament, Pártok, Pénzügyek, Politika, Régiók/autonómia, Román-román, Szociálpolitika - Egészségügy, Történelem, Trianon, XX. század

Kinek is a hazája Románia? – Krónika

Hitetlenkedve és méltatlankodva reagált a román sajtó és közvélemény egy része arra a múlt heti felmérésre, amely szerint az erdélyi magyaroknak csupán tíz százaléka tekinti hazájának Romániát, csak 16 százalékukat érdekli a romániai politika, a magyar állampolgársággal is rendelkező itteni magyarok elsöprő többsége körében pedig Orbán Viktor magyar kormányfő a legnépszerűbb politikus, így a választáson a Fideszre szavazna.

A fősodratú bukaresti médiumok szinte mindegyike foglalkozott a témával, és a reakciók alapján úgy tűnik, az érintettek számára tényleg komoly meglepetést okozott, hogy a magyar közösség tagjai így viszonyulnak a román államhoz. Számunkra viszont éppen az a meglepő, hogy még mindig van, aki ezen meglepődik. A magyar politikával kapcsolatos álláspont például természetes, hiszen miközben a budapesti kormány az állampolgárság megadásán és a szavazati jog kiterjesztésén túl átfogóbb gazdaságfejlesztési programokat is kidolgozott a magyarok által is lakott külhoni régiók számára, addig az ellenzék kapcsán azt látják, hogy annak pártjai azzal a DK-val bútoroztak össze, amelynek elnöke 2004-ben, még miniszterelnökként a határon túli magyarok ellen uszított, majd ezt a hagyományt ma is előszeretettel gyakorolja pártja prominens személyiségeivel együtt.

Pedig immár sokadszor is megállapítható: az ellenzéki pártoknak sem tiltja meg senki, hogy empatikusan, a valós helyzet megértésének szándékával, és ne valamiféle ideológiák, a lekezelés, zsigeri irigység vagy a kirekesztés jegyében viszonyuljanak a határon túli magyar közösséghez, ebben az esetben ugyanis akár még eséllyel is pályázhatnának a voksaikra.

Érdekes eközben, ahogy egyes román sajtóorgánumok és értelmiségiek, illetve közéleti szereplők viszonyultak a felméréshez. A témában született, Budapest márkájú manipuláció című cikkben megszólaltatott román szociológusok például megpróbálták szakmai alapon lefitymálni és irrelevánsnak beállítani az egyébként erdélyi magyar szakemberek által készített felmérést. Külön szórakoztató a SRI ugyanitt megszólaló volt igazgatója, Costin Georgescu véleménye, aki egyenesen nemzetbiztonsági kockázatnak minősítette a felmérést – amit igazából nem fejtett ki bővebben. Persze vélhetően ő a román illetékesek azon részének a képviselője és szószólója, akik szerint amikor Budapesten erős legitimációval rendelkező, Magyarország nemzetközi pozíciójának megerősítésén, valamint a határon túli magyar közösségek életfeltételeinek javításán tevékenykedő kormány van hatalmon, az Románia számára nemzetbiztonsági kockázatot jelent.

Látható az igyekezet, hogy a felmérésben szereplő eredményeket egyesek megpróbálják úgy beállítani, mintha a jelenség kizárólag a jelenlegi magyar kormány tevékenységének eredménye lenne, hogy ezzel még jobban megalapozhassák a Magyarország- és magyarellenes hangulatkeltést. Holott az igazi felelősséget a mindenkori bukaresti kormányok viselik ezért a helyzetért. Hiszen amióta a győztes nagyhatalmak az első világháborút lezáró békediktátumban Romániának adták Magyarország románok által is lakott keleti részét, a román állam a legkülönfélébb módszerekkel próbálta és próbálja folyamatosan ellehetetleníteni az itt élő őshonos magyar közösséget, amelynek még a kommunizmus alatt elorzott ingatlanait is csak szelektíven, tessék-lássék módon hajlandó visszaszolgáltatni.

Ilyen körülmények között nem csoda, ha egy nagyváradi magyar elsősorban tiszántúlinak vagy partiuminak, egy kolozsvári erdélyinek, egy csíkszeredai pedig székelyföldinek érzi magát, és nem érzi hazájának az őt nemzetisége miatt ellenségként kezelő országot.

De ne ragadjunk le az etnikai síknál. A mindenkori román kormányok ugyanis a többségi román közösség számára kormányzás címén ugyanazt kínálták, amit nekünk. Elegendő csak arra gondolni, hogy az elhibázott gazdaság- és szociális politika, a túlburjánzó korrupció miatt románok millióinak lett elege Romániából, és választott új hazát. A jelenleg zajló bukaresti történések is ebbe a sorba illeszkednek, hiszen a politikum még a világjárvány közepette is inkább önmagával van elfoglalva.

Az, hogy miközben a kormány képtelen volt az oltási kampány hatékony megszervezésére, ehelyett hagyta szabadon tombolni a negyedik hullámot, még mindig csak a hatalom megtartására, illetve megszerzésére irányuló taktikázások képezik a fő napirendi pontot, jól illusztrálja a politikai „elit” minőségét, azt, mennyire gondolja komolyan, hogy a feladata az ország gyarapítása, a civilizált, emberhez méltó életfeltételek biztosítása. Ilyen körülmények között pedig nem túlzás megállapítani: ez az ország nemzetiségtől függetlenül nem igazán képes hazaként működni a polgárai számára. Ám ezért a magyar kormányt vagy az erdélyi magyar polgárokat felelőssé tenni minimum primitív aljasság.

Balogh Levente

2021. november 19., 08:29

https://kronikaonline.ro/velemeny/kinek-is-a-hazaja-romania

Ha nem akar lemaradni friss bejegyzéseinkről, csatlakozzon Facebook-közösségünkhöz.

Ha szeretne hozzájárulni szolgáltatásunk fenntartásához, keresse fel tájékoztató oldalunkat.

Szerkesztési elveinkről bővebben itt talál tájékoztatást.

Beszélgetés

Hozzászólás jelenleg nem lehetséges.

Főtámogatók

KEDVENCEINK

%d blogger ezt szereti: